Ma nagyon el akartunk menni a Hobbit kettőre, de nem volt jegy. Ahogy a "csupán egy letöltést megérő" Disney királylányos előadásra sem. Volt is nagy sírás-rívás, duzzogás. Végül Kristóffal elugrottunk új LEGO dobozokat venni, amikbe szín és forma szerint válogatva lehet tárolni a kockákat. Pár családi mozijegy árért pompás ládikákat szereztünk. Utána már békésen telt a délután sztorizgatva.
(Ez a Swype tényleg zseniális. Sokkal gyorsakban lehet vele írni mint gépelve, és még az "elütéseimet" is javítja menet közben. Olyan mintha egyszerre tanultam volna meg tíz ujjal és helyesen gépelni.)

Szóval tényleg hosszú volt ez a hét. Jó tíz napig tartott.:-) Napról-napra össze sem tudom foglalni. Az biztos, hogy a lényegi pontjait sok bejgli és töltött káposzta támogatta meg.
Huszonnegyedikén immáron szokásosan a szüleimnél váruk az angyalokat. Előtte pár nappal Kristóf meg is kérdezte, hogy ugye a Nanáéknál az angyalok fogják hozni az ajándékokat? Mert ő azt szereti és nem azt mikor csak úgy "átadjuk a csomagokat" ahogy Hitvesem szüleivel szoktuk. Megnyugtattuk, míg várja az angyalokat addig mindig eljönnek. (Hit kérdése az egész.)
Volt is nagy öröm. Kristófnak (és nekem) sok LEGOt, Zoénak magas sarkú kopogós cipőt, Hitvesemnek Martens bakancsot hoztak. Meg másik tucatnyi ajándékot. Eddig tiszta a kép. A következő bizonyosság a plusz három kiló amit ellentétben a gyerekeimmel én már nem tudok kinőni fölfele.
Tegnapelőtt este "meglepetés" bulija volt Hitvesemnek. Jó sokan eljöttek, kettőre keveredtünk haza.
Ja igen karácsony másnapján fiam leejtette a tabletem, ami nem birta ezt kicsit sem és pár nappal a második szülinapja előtt meghalt. Sajnos nem volt rá esés elleni biztosításom. Januárban adok egy esélyt a szerviznek, de ismerve a mai eszközök szerelhetőségi mutatóit nem sok esélyt látok a felépülésére. Ezért cégemmel egyeztetve beszereztem egy másik jószágot. (LG G-Pad 8.3) Ehhez már nem jár fizikai billentyűzet és "csak" 8", de könnyebb egy kézben tartani és a Swype megdöbbentő hatékonysággal (és elütések nélkül) támogatja a gépelést. Szóval bár nem örülök a cserének, de megszokható az új tablet is.
Hát ennyi történt nagyjából az elmúlt hoszzú héten.
Idénre még két mozit beígértünk a kicsiknek és a szilveszter M.A barátunknál lesz.

Hosszú héten vagyunk túl.

Tegnap Zoé levizsgázott fehér övre. Hát nem siette el. Két és fél évet készült rá. Akik vele kezdtek fiúk, már a narancssárgát szerezték, de én nagyon büszke vagyok rá így is. Kristóf is teljesen bezsongott, hogy ő mikor mehet már edzésre. Valójában mehetne, ha időben oda tudnánk cipelni. Így csak jövőre...
Kristóf ma hazacipelte a fiókjában halmozódó rajzait. Azok nagyon ütősek. Ebben messze lekörözi a nővérét. Persze főleg csaták, jedik és kardok vannak, de azok olyan kompozíciókban hogy csak ámulok.
Ma a munkáimat is nagyjából sikerült lezárnom. Holnap szabi, pénteken még egy megbeszélés utána szünet...

Zoénak már kevesebbet kell aludnia ahhoz hogy nagykorú legyen, mint amennyi napja megszületett. Tegnap Az összes nagyszülő jött köszönteni. Kapott csomó ajándékot, köztük egy saját ebookot, hogy ne mindig az enyémet kommunizálja el. Jó buli volt. Ma megmértem. 137cm. Délután voltunk egy nagyot korizni is. Most mindenki piheg, relaxál. Képek is lesznek hamarosan...

Tegnap végre kimentünk korcsolyázni Óbudára.(Kristóf a lopakodás mestere lett a fogócska során.) Délután pedig a kerteben gyűjtögettem három zsák levelet, míg fiam védett az ismétlődő indián támadásokkal szemben.
Este a Tajtékos napokat néztem meg. Hitvesem gyáva volt hozzá, mert emlékezett mennyire nyomasztó és szomorú a vége a könyvnek. Hát tényleg az (a film is). Rég láttam ilyet. Nem biztos hogy valaha is újra meg akarom nézni, de mint filmművészeti alkotás tetszett és hatásos volt. Sőt...
Aki bírja Boris Vian világát annak csak ajánlani tudom.

Egy érdekes dolgot tudtam meg a tudatműködésemről az előbb. Azt álmodtam, hogy egy nagyon fontos nyomtatott doksit kell elolvasnom, míg többen várják a reakciómat. Teljes erővel koncentráltam, de hol a szemem kezdett el könnyezni (!) hol a szavak zagyvultak össze. Amit pedig kisilabizáltam, azt egyszerűen nem étettem. Végül a nagy erőfeszítéstől felébredtem.
Szerintem álmomban nem vagyok elég kreatív, hogy egy több oldalas szakmai doksit szkeccsből összedobjak, amit azután olvashatok kedvemre. Persze ébren se menne, hogy pléhpofával "felolvassak" egy-két oldalt ami nincs is megírva. Emellett a szöveg kitalálása és olvasása is folyamatos koncentrációt igényló tevékenység, valószínűleg e kettő közötti szinkronitást nem tudom megteremteni/ fenntartani álmomban. Viszont az álmom mindent elköetett hitelességéért. Könnyezett a szemem, megzavartak, elkalandoztam mindenfelé. Ha nem éreztem volna olyan fontosnak a doksit, biztos új kalandokra vitt volna a tudatom.
Nagyon érdekes volt erre a felismerés záporra ébredni.

Most volt a második évfordulója hogy a Birtok utcában lakunk. Hogy szalad az idő. Viszont továbbra is a legjobb választásnak tűnik. Egyszerűen napról napra jó benne élni, innen indulni bringázni, sétálni. Még a két napja tartó szélviharban is kellemes. Este azon merengtünk Hitvesemmel, hogy a Damjanich utcában micsoda zúg lenne ilyenkor.
Tegnap újabb kört futottunk ajándék ügyben. Lassan minden összeáll. Ma pedig a lakást öltöztettük karácsonyi díszbe.
Délután karate mikulásra kell mennünk. Ez az a kötelesség amihez jó képet kell vágni, pedig durván ciki. Na mindegy még pár év és kinövik.

Végtelen hosszú megbeszéléseken ülök mostanában. Most is egy ilyen van épp, ahol hatan aszisztálunk két ember szakmai egyeztetéséhez. Azt épp nem mondom hogy nem érdekel, vagy nem értem, de akkor is pazarlásnak érzem hogy ennyien üljünk körbe egy asztalt tétlenül.
Na mindegy. Ezért fizetnek most. Legalább irogatni tudok.
Mostanában esténként sikerül időt szakítanunk Hitvesemmel a gyerekek lefektetése után egy kis csöndes merengésre. Egész hasznos. Egy csomó új kérdés vetődött fel bennem és még válaszokat is találtam néhányra. Majd egyszer jól összeszedem magam és leírom valahová.

Egy svéd sorozatot nézek pár este óta és nagyon jó. Ugyan egy órás részekből áll, így két epizódot már sosem tudok egyben letudni, de nem is baj. Viszont nem szeretnék ott északon élni az már biztos.
Szombaton Juli 40. szülinapját ünnepeltük. Éjjel kettőig. Vasárnap alig álltam a lábamon. Még szerencse, hogy rá tudtam venni a gyerekeimet egy kevés cangázásra a ragyogó napsütésben.
Na majd még jelentkezem, de most ideje aludnom...