Az idei őszi zarándoklatom már Zoé is részt vett. Kell az utánpótlás a sok negyvenes-ötvenes mellé, hogy pár évtizeden belül ne pusztuljon ki ez a szép hagyomány. Szerencsére úgy tűnik, tetszett neki, még ha a második napon kaptunk is egy jó hosszú és eléggé lehangoló esőt ami megakadályozott a teljes táv legyaloglásában. Viszont bő másfél órás vidéki kocsmában üldögélés és ország-város játék után felszedett minket az uszói gondnok aki az ülések nélküli kisbuszával bevitt közvetlen a sztúpához. Vidám volt, sokat nevettünk azon hogy mi vagyunk a mexikói menekültek. Egyébként is, valahogy ezen a zarándoklaton jóval többet nevettünk mint máskor. Szerintem ehhez Zoé is hozzájárult, mert több emlékezetes beszólása mondata volt.
Hihetetlen gyaloglós lány lett belőle. Jövő héten másik három polis lánnyal megy túlélő túrára immáron felnőtt kísérő nélkül. Azt nem tudom miként fognak boldogulni, mert még a telefonos térképet sem volt hajlandó megtanulni kezelni nem hogy a papírt. De legfeljebb eltévednek...

Megkerültük Ausztriát úgy hogy egyelten pillanatra sem érintette lábunk a sógorok földjét.
Az alapélmény nagyon pozitív volt.
- A cseh kisvárosok gyönyörűek és megfizethetőek. - Oda még érdemes lesz szervezni utat.
- Legjobb vezetni Németországban volt. A mellékutakon mindenki betartotta a sebesség határokat, soha senki nem nyomott, villogott le és megelőzni is talán ha két autó előzött meg. Teljes zen nyugalomban lehetett haladni a szinte tökéletes utakon. Még a teherautókat sem előzgették... Szerintem valamilyen sebesség korlátozó lehet beépítve a német piacra szánt nagy dögökbe amit azonnal kiszerelnek amint eladják használtan keletre.
- A svájci sörök méltán nem ismertek a világ egyéb tájain. - Mondhatni botrányosan gyengék a cseh és német italok után.
- A San Bernardino hágót bűn lett volna kihagyni, mert gyönyörű.
- Az olaszok nagyjából olyan szabálykövetően vezetnek mint mi, csak kicsit még durvábbak. A 70-es táblánál 105-tel haladva a sor végén simán levillogtak a francba.
- Egyedül Český Krumlovban és Veronában Júlia erkélye alatt futottunk bele kezelhetetlen mennyiségű turistába de Veronában pont öt perccel megelőztük a legnagyobb rohamot.
- Megint (újból) kiderült, hogy aki a cseheknél, olaszoknál turizmusból élnek azok nem beszélnek angolul. Szerencsére az első esti szállásadónk nagyon felkészült és egy telefonos cseh-magyar szótárba előre begépelte a mondanivalóját. Az olaszok pedig teljes nyugalommal használták a saját nyelvüket, mivel úgyis minden a latinból származik...
- A legjobb ételt Bergamóban ettük egy végtelenül lepattantnak tűnő étteremben amit a google helyi idegenvezetői ajánlottak.
- A legjobb szállásunk Ulm mellet egy garniszállóban volt.
- Az olcsó szállodák árai megfelelnek a drágább kempingek árainak. (Persze nem a tengerparton.) - A legnagyobb új felfedezésem az úton a svájci szövetkezeti modell mellett az volt, hogy az olaszok tömegesen cserélték le a benzines robogóikat elektromos bringákra. Na nem a németeknél, svájciaknál kapható milliós modellekre, hanem inkább a babettára hajazó elektromos "mopedekre". Csendesek, nem büdösek mint a Vespák és otthon konnektorról tölthetőek. Szerintem a kétkerekű járműpark többségét már ezek adják...

Végre újra tudtam kerekezni. A szubjektív megérzésem szerint idén alig tekertem a folyamatos pocsék idők miatt. Viszont a tények mást mondanak, mert tegnap elértem az idei 1000. bringás kilométeremet, ami bárhogy is nézzük elég jó, hisz tavaly júni. 24-én tavalyelőtt pedig csak július 1-én sikerült teljesítenem ezt. Persze évek óta egyre több a lefutott kilométerem is.
2016: 2200km
2017: 2700km
2018: 3000km
Ha így haladok a 3000 idén is reális lehet. Több meg nem kell...
Egyébként folyamatos tipródásban vagyok a bringámmal kapcsolatban is, mivel mindig fájó szívvel nézegetem az új méregdrága gépeket amikre nagyon vágyom. Ugyanakkor tudom, hogy az évi ~3000km úgy oszlik meg, hogy
legalább 80%-át városban,
nagyjából 15%-át városon kívüli beton és köves utakon,
maximum 5%-át földutakon erdőben, hegyek között teszem meg.
Szóval ésszerűen egy kényelmes városi bringára van szükségem agyváltóval ami támogatja a helyi közlekedés sok váltását, gyorsítását egyszerre pár tíz kilométert megtéve. Ami inkább kényelmes mint gyors, mert két lámpa között és rövidebb távokon szinte mindegy, hogy 20km/h vagy 35km/h az utazósebességem, de nem fájdul meg tőle a derekam, nyakam és ingben is lehet tekerni vele a munkába. - Most pont ilyenem van ami úgy jó ahogy van erre a használatra.
Viszont telhetetlen vagyok, és olyan jó lenne egy sokkal gyorsabb országúti gép. (Nem tudom miért, mert azzal is csak plusz 20-30 kilométerrel tudnék nagyobb köröket megtenni a városon kívül.) Vagy jó lenne egy verseny/túra (gravel) ami kicsit kényelmesebb mint a tisztán országúti beton szaggató és akár földutakra is mehetek vele. (Viszont még mindig fényévekre van a mostani bringám kényelmétől.) Vagy lehetne egy hosszútávú túrákra optimalizált kényelmes, elnyűhetetlen bringám. Na nem mintha világ kerülésre készülnék a következő években. Vagy szeretnék egy fekvő bringát ami elvileg szuper kényelmes csak épp városban pocsék, mert egy padkára nem lehet felugratni vele.
Sajnos megígértem a fiamnak, hogy ha belenő ő örökli ezt a cangámat (amire nagyon vágyik) én meg majd veszek magamnak egy másikat, de mi lenne az a bringa ami fél millió forint alatt többet adna mint a mostani?
Nem tudom...
Szerencsére még van kábé egy évem míg Kristóf kinövi a mostani gépét...

Vasárnap huszonöt, vagy talán huszonkilenc (?) év után ismételten elmentem egy szavazatszámláló bizottságba megfigyelőnek. A szavazókör hatkor nyitott, én háromnegyedre értem oda, bár már 3:50-kor felébredtem, hogy tíz perc múlva kelnem kell ötkor (?!). Szóval eleve frissen kezdtem a küzdelmet, és utána sem lett sokkal jobb. Tizenhárom órányi üldögélés, köszönés és strigula húzogatás volt a munkám, hogy legyenek adatok a kétóránként publikált részvételhez. Rajtam kívül az önkormányzattól kirendelt profikon túl csupa 70+-os néni és bácsi volt a bizottságban, akikkel a néha beálló szünetekben beszélgettünk a velem egykorú gyerekeikről és a gyerekeimmel egykorú unokáikról. Lassan telt a nap, de legalább a mi szavazókörünkben jóval az országos átlagot meghaladó 58%-os volt a részvétel, így kevés időnk maradt unatkozni. Mire teljesen kipurcantam, este hétkor kezdődött csak az igazi munka a szavazatok sokszori ismételt megszámlálása. De legalább újra meggyőződhettem a saját szememmel, hogy ha van is csalás akkor az NEM a szavazókörökben történik. Aki nem hiszi járjon utána és ősszel üljön be társadalmi munkában az önkormányzati választás valamely bizottságába. Túl könnyű a fotelből fikázni hogy nincs civil kontroll a választásokon. Szerintem bármely párt örül, ha talál egy őrültet aki végig csinálja nekik.
Hát ezért mentem el szívatni magam egy gyönyörű bringázásra termett napon.

Múlt hétvégén letudtam az idei tavaszi zarándoklatomat. Jó volt és megúsztam hólyagok nélkül. Talán azért, mert a cipőm az indulást követő hatodik percben mint a szivacs szívta fel a nedvességet a fűből és a következő három napban stabilan tartotta magában a vizet. Így inkább felázott a lábam, mintsem feldörzsölődött. Szóval kényelmes a bakancsom, de teljesen elvesztette a vízállóságát, ami nem túl jó hír a következő évekre nézve, pláne hogy van egy dohos mellékillata. Utána kell néznem, miként lehet vízhatlanná tenni miután domestossal kiöltem belőle a penészt...
Kristóf míg én zarándokoltam lebetegedett, majd kedden a korábban kapott gyógyszerek ellenére ismét visszaesett így most valami brutál antibiotikumot kap. A szomorú az egészben, hogy szombaton lesz a diákolimpia amire hónapok óta készült, de betegen nem mehet. Elég nehezen viseli és meg is értem.
Közben Zoé is elkapta a kórságot de ő még kitart, mert most vannak az év végi felmérők, meg Poli szülinap, meg különben is szeret suliba járni...

Mocskosul esik az eső és hideg is van a Gyárban mivel a fűtés ki/be kapcsolása három napot vesz igénybe és nem gondoltak arra, hogy visszajön a november. Egyébként nem lehet okunk panaszra. Szombaton ünnepeltük Papa és Domi közös 99. szülinapját. Előtte nagy volt félelem, hogy elmossa a kertipartyt az időjárás, de csak olyankor esett mikor Nana kijött a pajtából. Különben simán tudtunk tollasozni, frizbizni, pillecukrot sütögetni a kertben míg nővéremék - a biztonság kedvéért - komplett romkocsmát üzemeltek be a csűrben.
Menő volt tényleg...
Vasárnap reggel aztán megtudtuk valójában mennyire szerettek az istenek előző nap, mikor ébredés után három fokban vízszintesen szakadó esőben kellett a kipakolni a távozáshoz.
Hazafelé beruháztunk Zoénak a túlélő és nomád táborra egy öt fokig jó hálózsákra, mert az örökölt plusz huszas zsák csak Horvátországban jó a kabócák között. Abban nem vagyok biztos, hogy szárazon megússza a hétvégét, de fázni talán nem fog éjjel.

Szombaton elmentünk Zoéval és a barátnőjével hármasban a Gerecse'30 teljesítmény túrára. Nyolc óra volt a szintidő, mi 6:48-alatt teljesítettük a szűk 30 km-es távot. Bevallhatom előre tartottam tőle hogyan fogják bírni a lányok, de minden elismerésem az övék. Egyetlen hang és zokszó nélkül nyomták végig szinte pihenő nélkül. Tényleg büszke vagyok rájuk.
Mondjuk legközelebb inkább mennék más időpontban, mivel több mint nyolcezer induló volt a 10,20,30,50-es távon, és az útvonal jelentős részén mindenki azonos nyomvonalon haladt, így a legkisebb emelkedőknél feltorlódtunk mint turisták a Mount Everest csúcsánál.
Azért jó volt...

Hát mit mondjak. Berlin nem a csodálatos építészetével és a hangulatos óvárosával nyűgöz le. Valahogy nem látszik rajta hogy 1244 óta város. Persze ismerem a történelmet és csodálom azt is miként növesztik egybe a keleti és nyugati városrészt, de mégis... Rendszett, emberközpontú és emberléptékű a széles járdákkal, jól megtervezett utakkal a töménytelen bérbringával. És ennyi. Reykjavik a maga otromba (kifejezetten) ronda házaival hangulatosabb. Szóval Berlin hangulatát nem az épített környezet adja. Hogy mi azt sajnos három nap alatt nem tudtam megtalálni. Viszont egy kellemes hosszú hétvégét töltöttünk el benne, és érdemes volt meglátni milyen is Európa vezető nemzetének fővárosa.
Három napot nagyon megért és talán a múzeumokért még visszamennék pár napra, de engem a cseh kisvárosok valahogy jobban megfogtak. (Lehet azért, mert ott még a sörök is jobbak? :-) )

Jó mozgalmasak voltak az elmúlt napok. Kezdem azzal, hogy még 13-án megtartottuk Kristóf rétipartyját. Rétipartyra azért volt szükségünk, mivel a házibulikhoz (Kristóf szerint) kicsi a lakásunk, a kertipartyhoz a kertünk. Márpedig idén nagyobb bulit szeretett volna tartani. Így hát az óvodából megismert formátumot elevenítettük fel (régi rétipary fotók itt és itt) és Budakeszin rendeztünk egy kitelepült partyt.
Bár aggódtunk amiatt, hogy elmossa a bulit az eső de végül csodálatos időt fogtunk ki, és aki mégis hűvösnek érezte az tollassal, frizbivel vagy focival melegíthetett, vagy közelebb húzódhatott a tűzhöz is. Volt minden. Szalonna és pillecukor sütés, számháború, grillezet zöldségek és csirkemell, málnaszörp és rozé a felnőtteknek. Valamikor hét után keveredtünk haza olyan füstösen, hogy még másnap is lehetett érezni a kocsiban is a ruháink szagát.
Mondom jó volt...

Talán megoldódott a gázszerelő para. Az ötödik (!!!) egyeztetett időpontban múlt pénteken (!!!) délelőtt eljött a szerelő, szétszedte a kazánt atomjaira, majd lelépett azzal, hogy délután hozza az új darabokat. Hát nem volt ennyire egyszerű. Hét körül inkább szombatra akarta átrakni a szerelést. Csak komoly fenyegetéseket követően sikerült meggyőzni arról, hogy még pénteken bármikor kell megcsinálnia és nem más napon. Így végül fél tíz után jelent meg és fél tizenegy előtt ment el.
A jelek szerint a kazán azóta jól működik...
A szombati kazánszerelésbe azért nem tudtam belemenni, mivel Veszprémben ünnepeltük Kristóf tizenkettedik szülinapját. - Ezúttal nem igazán csináltam képeket...

Hát nem jöttek a gázszerelők, így megírtam nekik a szép búcsúzó üzenetet. Ha nem utalják vissza a héten a pénzemet akkor jöhet a jogi út. Nem biztos, hogy ez gyorsítja a folyamatot, de a hócipőm tele van velük...

Hetek óta szívunk a gázkazánunkkal. Történt ugyanis, hogy elkezdett csepegni... Elsőre hívtam azt a szerelőt aki már évek óta felügyeli. Ő néhány nap után kijött és megállapította, hogy cserélni kell. Még szerencse, hogy pont az ő tanácsára vettem pár éve egy donort. Viszont a szerelő lepattintott azzal, hogy ő nem tudja kicserélni és egyébként is megy vissza külföldre, szóval hívjam X-et aki majd megoldja. Hát X fel sem vette a telefont. Jó egy hét után feladtam a sikertelen kapcsolatfelvételt és rákerestem a szerelőkre a neten. Az első találatra feljövő oldalon megadott szám azonnal válaszolt, és közölte hogy még aznap kijön megnézni. Ki is jött (március 8.) és megállapította, hogy szerinte inkább cserélni kell (szinte az összes) főegységet de legalább újdonat új lesz a kazán és bizton elmegy még vagy tizenöt évet utána. Megnézte az alkatrészek árát jó 150K jött ki. A kétharmadát kérte előre. Mivel nem volt nálam zsebben ennyi ezért inkább átutaltam a kért összeget. Megbeszéltük, hogy 18-án jön. Nem jött... Utána sok fel nem vett telefon, majd egy fenyegetőbb hangú levél hatására megbeszéltük a múlt szombatot új időpontnak. Nem jött... Ezután legalább már hamarabb sikerült elérnem. Most a holnap délután van beütemezve. Remélem eljön, mert hiába tudnám visszaszerezni az elutalt pénzt nekem inkább egy működő kazán kell.
Szóval most várok.
Baromi frusztráló, hogy ennyire nincsenek már szakemberek...

Szóval szétesett volt az oldalam, mert idén még rá sem néztem, márpedig igényli a törődést. Így hát visszamenőleg feltöltöttem a tavalyi fotóalbumokat. Azután rájöttem, hogy az egész struktúrája nem tetszik az oldalnak. Minek két hasáb, mikor már a twittert sem nyomatom? Minek emeljem ki a blogszöveget, mikor már alig írok bele? Miért nem az albumjaim látszanak a fő helyen? Meg különben is...
Ezért most jelentősen próbálom átszabni a felületet és lesz ami lesz...
Egyébként akár még lenne is miről írnom. Főleg a gyerekekről, akik már egyáltalán nem is kisgyerekek. Zoé imád színházba járni a barátnőivel, és falja a könyveket. Kristóf pedig egyre komolyabban foglalkozik a videók előállításával, vágásával. Az biztos hogy a családban bárkinél ügyesebb már ebben. Emellett a dark korszakát éli.

Bla-bla-bla...
Jó hosszú hanyagolást követően a napokban ránéztem az oldalamra, és azt láttam, hogy teljesen szétesett.


2023 |2022 |2021 |2020 |2019 |2018 |2017 |2016 |2015 |2014 |2013 |2012 |2011 |2010 |2009 |2008 |2007 |2006 |2005 |2004 |2003 |2002
Gyerekek lapja |Esküvőnk képei

Az oldal a Creative Commons licence szerint érhető el.
--==| Copyright © 2001-2024 by Yoscha |==--