2013. május

A gyereknapot az Állatkertben ünnepeltük. (Képek itt elérhetőek.) Egyébként nem is volt rossz, de a végére eléggé kivolt a banda. Közben egész nap vártuk, hogy leszakad-e az ég, de mindig elkerültek a zuhék. Most locsolhatom a kertet emiatt.
Este jól beparáztam, mert nem találtam a nagy hátizsákom. Már a nővéremet is felhívtam hogy nem hozzájuk került-e? Persze nem. Csilinél porosodott nyár óta, mikor Ángélus Barátnéék kölcsönkérték. Még jó, hogy végül visszakerült hozzám.

Kemény, két nap alatt megtanulta a lányom a szorzótáblát. Kedden még komoly hiányosságai voltak, most meg már 100%-ra írja a gyakorló feladatokat. Én ennyire sosem voltam jó feldogású... Bár ez inkább örömmel tölt el mintsem elkedvetlenít. :-)
Tegnap vettem egy aprócska Tescos grillsütőt kétezerért, hogy így nyáron tudjunk az erkélyen grillezni, mert az jó. Be is fűtöttem rá a gyerekeimet. Erre elromlott az idő. Pofára esés a javából. Talán majd holnap grillezünk. Vagy szeptemberben...

A pünkösdöt különösebb kimozdulás nélkül viszont napi családi bringázásokkal éltük túl. Kellett már egy olyan hétvége, mikor nem volt hova rohanni.
Nagyjából mostanra fogyott el lányom előnye az iskolában amit azzal szerzett, hogy már tudott olvasni összeadni. Úgy látom rendszeresen le kell űlnünk közösen átnézni tananyagot, gyakrolni a gyakorolni valót, hogy őrizze az ötöseit. Eddig túl könnyű volt számára a suli, viszont mostanában belefutott olyan ismeretekbe amikről szinte alig hallott, és amiket nem csak megérteni kell hirtelen, de be is magolni. Magolásban pedig nem túl jó, ha nem verset kell megjegyeznie, mert abban tényleg félelmetes.
Ma reggel megint gurultam, de nem igazán ment. Utána egész nap annyit ásítoztam, mintha nem is aludtam volna semmit. Talán az idő teszi.

Hatalmas vihar csapott le ránk. Folyamatosan villámlik, és szakad az eső. Komolyan néz ki.
Ma tudtam meg, hogy M.P barátom édesapja meghalt. Béla bácsival még kilencvenben együtt kezdtük a politikai pályafutásunkat. Ő kereszténydemokrata volt én Fideszes. Akkoriban a patkó két szélén álltunk. Viszont mivel a fia barátja voltam, és mert különben is igazi jó ember volt, sokat politizáltunk és az akkor 18 éves gyereket nem nézte le, nem próbált lenyomni. Furcsa is volt hol a barátom apjaként hol a rivális párt helyi vezetőjeként találkozni vele, de így azért többet megismerhettem az emberből is. Nyugodjék békében.

Péntektől az Őrségben jártunk szüleimmel, nővéremékkel. „Sajnos” a pankaszi harangláb és az árpád kori templom kimaradt, de egy keveset sétáltunk a környéken eső előtt, eső után, néha esőben. Jó volt teljesen. Szeretem az ilyen családi bulikat.
Viszont megjöttek a fagyosszentek, és folyamatos erős szél van, ami valahogy nem kedvez az idegeimnek. Nyűgős vagyok fejfájós tőle.
Azért az elkészült képeket nézzétek...

A hétvégét Hitvesem nélkül Hőgyészen töltöttük a nővéreméknél. Készítettünk íjat, locsolkodtunk öntözőkannából, sőt még pillecukrot is sütöttek a gyerekek. Zoé egész úton az anyák napi futulya számát gyakorolta. Nem mondom negyvenhetedszerre az orgona ága elég unalmas, még ha mindig máshol is tévesztenek benne.

Az előbb kerékpározott le Zoé 22 kilométert. Mondom huszonkettőt! Úgy adódott, hogy reggel nem tudtuk merre induljunk. Én a Rómait forszíroztam bringával, mert még elérhető távra van és mégsem a délre elprolisodó túlzsúfolt Liget. Hitvesem meggyőzött, hogy ő és Kristóf még nem áll készen egy ekkora tekerésre, viszont Zoéval bennünk volt a bugi. Így mi nekiindultunk cangával, Hitvesemék pedig busszal. Teljesen jól odaértünk, míg szegények jól eltévedtek, gyalogoltak csomót, így nem is tudták olyan felhőtlenü élvezni a bringások brutális tömegét ami ott hömpölygött a folyóparton. Tényleg brutálisan sok bringás volt. Ha egyszerre indultunk volna az Critical Mass lett volna a javából.
Na mindegy, a tömeg ellenére valahogy találtunk magunknak egy padkát a Fellini Kulturbisztróban ahol a gyerekek kavicsozhattak, mi meg limonádéztunk. Visszafelé bár fáradtak voltunk de énekléssel, játékokkal múlattuuk az időt, így egyetlen jaj nélkül értünk haza.
Mondom hihetetlenül büszke vagyok a lányomra. Ennyi egy felnőttnek is jelentős táv.