2013. április

Ma a harminc fokban felmerült bennem, hogy milyen jó is lenne az apaklubbot a régi hagyományt követve ma tartani. Ugyanis holnap úgyis a Sör és Virsli ünnepe lesz, viszont pénteken munkanap. Körbe is küldtem az üzenetemet, de senkit nem mozgatott meg a lehetőség így egyedül pattantam nyeregbe, hogy felkeressem a magyar kézműves sörök új szentélyét az Élesztőt. Sajnos közben át kellett vágnom a nyolcadik kerület körúton kívüli világán, ami konkrétan megdöbbentett és félelemmel töltött el. Igaz, hogy ott nőttem fel és gyerekként ezerszer cangáztam a Nagyfuvaros utcában és a Mátyás téren, de nappal. Azóta valahogy megváltozott. Lehet, hogy én puhultam csak el a VII. kerületben és Zuglóban, de az egész környék roppant nyomasztó volt a kapualjakban áldogáló trikós csávókkal, és az Erzsébetvároshoz mérten is durva lepukkantsággal, szeméttel.
Szóval máskor inkább elkerülöm azt a környéket, ahogy az Élesztő sem tett túl jó benyomást rám. Bár maga a hely jó, és 12 különböző kézműves volt csapon, de a három csapos túl kevés a kiszolgáláshoz, így inkább sorozni lehet mint sörözni. Persze nem is volt szándékom végiginni az általam múgy is jórészt ismert választékot, de megkóstoltam egy pohár James Brown Ale-t (360Ft) ami kifejezetten finom, testes, barna sör. A hangulatomnak főleg az tett be, hogy a bringatároló a "rúdon húskampók" megoldás volt, ami bár roppant helytakarékos, de kicsit sem tiszteli a kerékpárokat. A sajátomat alig tudtam kiszabadítani, mert nem csak a kormánya, pedálja de még a váltója is összeakadt a rátolt szomszéddal.
Hazafelé még beugrottam a Snapszba (mert mégis csak törzshelyünk volt éveken át, és pont nem esett útba így növelte a futott kilómétereket). Ott megkóstoltam egy pohárral az új nyári könnyű belga búzasörből, ami roppant vízizű, de legalább a pohárja 600 Forint csak a miheztartás végett. Ennél még a cangagyilkos, sorbanállós Élesztő is jobban megéri.
Viszont tekertem 16 kilométert (ami nevetségesen kevés, de a semminél mégis több), hagytam Hitvesem készülni a vizsgáira, és kipróbáltam két teljesen eltérő sört. Végülis 8km tekerésenként egy pohár sör még akár sport is lehet. Ha a darts és a teke az...

Csütörtök este visszahoztam Hitvesem hosszú távra kölcsönadott cangáját, mivel az nem járja, hogy mi hárman kerekezünk, ő meg nem tud velünk (lépést) tartani. Kapott szép fehér bukót hozzá és nagyon vagányan tekert velünk tegnap is, ma is.
Az egyébként brutális, hogy mennyire kimaradt a tavasz. Egy hónapja havazott, most meg minden ablak nyitva és tikkadunk az erkélyen is. Persze annyira nem utálom a meleget. Legalább a paradicsomok nőnek rendesen.

Tegnap lementem Uszóra fát ültetni mert az a hír járta hétvégén a Főiskolán, hogy több száz facsemere várja az elültetést, de egyetlen aktív nappalis sem akarja kivenni a részét a munkából. Hát összekaptam magam és T.Gy barátomat, hogy megmutassuk milyen is volt a XIII. hétvgis évfolyam.
Ledumáltuk a szervező tanárral hogy megyünk, és mi is a feladat (faültetés). Igy kedden alig két és fél óra utazást követően már a Lila büfé előtt futottunk össze az uszói gondnokkal. Ő jól meglepődött a jövetelünkön, ugyanis már leszervezett két tucat közmunkást akik profi csemetézők évtizedek óta.(És nem néhány száz, hanem 10300 facsemete volt.) Mi csak a kiirtott szúrós bokrokat cipelhettük ötven métereket a földútig, mert a "szakmunkához" nem értünk, és egyébként ha már ennyit utaztunk csináljunk valamit amivel nem ártunk. Jó tanulság volt borsodi közmunkásokkal nyomni a melót, bár nem sokat törödtek velünk.
Azt nem állítom hogy megérte ezért kivenni egy nap szabit, de végül is a szándék is fontos.

Ma reggeltől szinte mostanáig M.Á-val, Sz.S-val és a négy gyerekükkel töltöttük az időt. Sz.S M.Á régi/új szerelme, viszont van egy lánya és egy FIA ami kiemelten pozitív volt Kristóf számára.
Reggel fél tíz után találkoztunk a Gyermekvasút végállomásánál, ahonnan gyalog mentünk fel a Kaán Károly kilátóba onnan tovább ereszkedtünk egy árnyas játszóig. Majd a Gyermekvasúttal vissza, hogy egy pizza után a Hármashatárhegyi reptér feletti szélzsákhoz másszunk fel. Közben a fiúk és a lányok is úgy összeszoktak, hogy már szinte aggódtunk (aggódtam?) mikor kilométerrel előttünk teljes szabadságban fedezték fel a vidéket. Nagy kaland volt, tényleg.
Utána még Ágneséknél trambulinoztunk, (ahol Zoé majdnem kitörte a karját) de az utána következtő játszóterezésre összeszedte magát ismét.
Este már ők könörögtek, hogy fejezzem be a mesét, mert aludni akarnak.
Jó nap volt. Négy lány, két fiú már ütős banda...
Remélem mihamarabb megyünk újra közösen erdőbe, mezőre.
Rég volt ilyen jó bulink.

Zoénak szemüvege lesz (holnaptól). Már rég, és igen gyakran fájlalta a fejét, amit próbáltunk sok mindenre fogni, de az igazi okát nem találtuk. Most kiderült egy látásvizsgálaton, hogy nem tökéletes a szeme. (Két éve még nem talált semmit az akkori dokker.) Eleinte nagyon nem lelkesedett a szemüvegért, sőt a szemorvoshoz sem akart eljönni. Szerencsére sikerült rábeszélni. Mikor aztán az orvosnál a próbalencsékkel egyszer csak tisztán látta az alsó sorokat az teljesen meggyőzte. Választottunk egy csodaszép nem esztékás keretet. Remélem fogja hordeni. Bár ha ez elűzi a fejfájásait akkor le sem akarja majd venni ahogy ismerem.

Szombaton utoljára ünnepeltük meg Kristóf hatodik szülinapját. Most az ovis barátait hívta meg. Az eddigi (egyre túlburjánzóbb bulik után) kész felüdülés volt az alig öt gyerek. Persze így is szétkapták a kertet, de legalább nem kellett az egész lakást újrafestenem másnap.
Vasárnap hajnalban viszont lehetőségem adódott rá, hogy TW 6000-es villamost vezessek nyílt pályán. Elég nagy élmény. Megy ötven felett is, és igen szokatlan bent ülni elöl mindenféle kormány vagy kapaszkodó nélkül. Még tankot kellene egyszer vezetnem...
Tegnap túlélve a bulit, a villamosozást, megnéztük családilag a Hobbitot. Nem rossz, de biztos meglepődött Peter Jackson mikor közölték vele, hogy ebből a könyvből is 3x3 órát kell összehoznia. Legalább megpróbálta, de az látszik hogy nem a Hobbit Tolkien főműve.
Utána a napsütésben majd nyolc kilométert kerekeztünk. Jó hétvége volt.

A kisfiamból nagyfiú lett. Ugyanis hat évesen egy férfiember már nem kisfiú. Ezt ő is tudja jól. Néha még nem teljesen érzi át a felnőttség felelősségét és súlyát, de törekszik rendületlenül.
Pár hete kikerült (időnek előtte, mert csak betöltött hatodik évben lehetett volna) a gyerekszékből, és az oviban a "kicsik" is már rá néznek fel, nem ő másokra.

Reggel Zoé viszont végtelenül undok volt velünk, és brutál hisztit csapott le. (Ugyanis ma koncertje lett a kórussal, és abból indult ki a balhé, hogy az ünneplőjét mikor vegye fel/át.) Felpofozás helyett felajánlottuk neki, hogy keressen másik családot ha velünk csak így tud beszélni, és képtelen bármiről normális hangnemben egyeztetni. (Inkább pofont érdemelt volna.) Végül megnyugodott/megnyugodtunk és még az iskolába is beért időben.
Délután én mentem Kristófért, aki nagyon várt már hogy a reggel megkapott Playstation játékkal, és Legoval végre közösen játszunk, de azért szabad idejében rajzolt egy képet is a nővérének, hogy az ne költözzön másik családhoz, mert ő nem akarja elveszteni Zoét. Mondom büszke vagyok rá. Jó ember lesz, még ha a haját Gilderoy Lockhart ihletésére vágatja is olyanra amilyen. (Mert Gilderoy Lockhart jóképű, és ő is az akar lenni. (Döglenek is érte az ovis lányok.)(Csak utólag tudtam meg, hogy az igazi modell nem is Luke Skywalker volt a hajvágáskor.))
Képek a mai reggelről itt. (Még a Nagy Hiszti előtti pillanatokból.)

Ma elvittem a gyerekeket fodrászhoz. Mindkettő maga választotta ki milyen hajat akar. Kicsit aggódtam, mikor Kristóf hol Luke Skywalker, hol gomba(frizurás) akart lenni, Zoé pedig szereti ha a szemébe lóg a fufrúja. Azért egész jól sikerültek.

Tegnap Hitvesem többször (szinte véletlenül) a saját tabletjaként emlegette a(z ÉN!) gépemet. Szerinte nekem az már úgy is régi és elavult. Szerintem durván jó még most is nekem, de értem az álláspontját és elfogadom hogy a suliban nagyon jól lehet(ne) használnia.
Ma megint szétkapták az állkapcsom negyedét. Ez most nem esett olyan jól mint múltkor. Vacsorára csak zabkását kaptam, pedig szerintem ilyenkor egyedül a sör az egyetlen megfelelő gyógymód mert segít pórolni a kalóriát és még enyhe fájdalomcsillapító is. Helyette narancslé van...

Basszus, kölcsön adtam Hitvesemnek a Tabletemet hétvégére, hogy azon jegyzeteljen az iskolában, mert kibír egy egész napot töltés nélkül, és nincs egy kiló. Borzalmas érzés. Ez függőség. Senki másnak nem adnám oda...
Remélem tudja mennyire szertem...
(De kit is?)

Ma Smartmobil konferencián voltam immáron a negyediken. Bevallhatom elmúlt a hamvassága. Az elsőn szinte az összes geek ott volt aki (okos)telefonnal rendelkezett. Viszont szinte senki semmi konkrétat nem tudott mondani, csak nagy volt a lelkesedés, az eljövendő fejlődés ígérete. Ez már a múlté. Kiépült az iparág, mindenki okostelefonnal jár aki akar, négy év tapasztalata van már a hátunk mögött. Azért nem volt rossz. Néhány tanulságosat hallottam. Bevallom leginkább a fejlesztői szekció tudott lekötni, de jövőre nem biztos hogy elmegyek...