2013. július

Elkezdtünk a nyaralásra készülni. Tegnap átnéztem a fürdős cuccokat, a kempingfelszerelést. Bepakoltam a csomagtartóba a giga sátrat és a grillt. Mivel idén már kevesebb játékot (de több társast) kell vinni, még az is lehetséges hogy egész kényelmesen be fogunk férni a kocsiba.

Tegnap hazahoztuk a gyerekeket. Bevallom, nem egyszerű az első nap miután megjöttek a nagyszülői kánaánból. Konkrétan semmivel nem tudtunk a kedvükre tenni, pedig Zoé kérésének megfelelően még a gyerekszobát is átrendeztük vagy ötször. (Lesz róla album valamikor)
Előtte este még részt vettünk Juckó, Ágnes, Palkó 120 éves közös buliján. Mivel mostanában egyébként sem iszom, vállaltam hogy sofőrködöm Hitvesemnek, bár bringával is tolhattuk volna, de legalább a BKV-t megúsztam. Jó kis buli volt. A hely üzemeltetője 80 főre készült a tábla szerint. Annyian biztos nem voltunk, de mindenki jól szórakozott. Többünkben fel is merült, miért nincs ilyen gyakrabban?
Ma brutálisan lecsapott a kánikula. Szinte lakhatatlan a lakásunk, de vigasztal hogy nem sokkal melegebb mint kint az utca. Az esti locsolás a kertben azért segít kicsit...

Tegnap véget ért az idei bringatúra, ami megerőltetőbb volt mint az előzőek, mivel 410 kilométert ezúttal öt nap alatt kellett teljesíteni az eddigi hat helyett. Persze nem teljesítmény túrának indult ez sem, csak épp ott keleten alig van szállás, látnivaló pedig még annyi sem. Így 90 kilométereket kellett tekerni ágytól ágyig a puszta közepén, ahol maximum a falusi kocsmába lehetett betérni. Én jól bírtam, de a többiek morogtak a monotonitás és a távok miatt. Persze mikor véleményezni kellett az útvonalat, vagy szállást kellett volna keresni akkor mindenkinek megfelelt minden. Jövőre majd érdekesebb helyekre megyünk. Azért pár fotó készült, és összerendeztem őket egy albumba. Itt megnézheted.
Összességében szerintem jó volt. A Bükk gyönyörű mind fel, mind lefelé. A Tisza menti gát pompás bringaút. Ott kocsiktól védve lehetett (kellett) falni a kilométereket. Tiszacsegén a halas étteremben tényleg tudnak halat főzni/sütni. A Tisza-tó megkerülése pedig még családi programnak is korrekt. Tiszafüredre pedig biztos elviszem a gyerekeimet...

Tegnap kihasználva a gyermektelenséget Hitvesemmel a Borsba mentünk vacsorázni, és utána jó nagyot sétáltunk a bulinegyedben, fagyizva, fröccsözve.
Ma is megyünk valahová, de bringával. (Nem tudok leállni.:-) )

Két napja nincs net a Gyárban. Persze mobilról volt, de tiszta kilencvenes évek mikor az 5Mb-os csatolmány küldése külön kihívás. Bevallom a mai nap már teljes lazulással telt, le is léptem háromkor. Utána felszereltem a kocsira a cangatartó síneket és a gyerekek bringáit. Jól elvoltam vele. Holnap Vp, azután egy közbesz. értékelésen kell részt vennem (ilyet sem csináltam még, remélem nem bukom meg vele) utána viszont indul az idei bringatúra. Ezért most napokig csak twitteren és a fotóblogomon fogok publikálni.

Szépen lepörgött a hetem. Az utolsó három napot inkább már a csendes kerti labdázás, locsolás, tabletezés Kristóffal tette ki. Azért tegnap még tekertem 35 kilométert. Sajnos véglegesen kiderült, hogy a kocsim alkalmatlan a kerékpárok szállítására. Illetve csupán a tetőcsomagtartón alkalmas. Ami elegendő lesz most mikor viszem a gyerekeket a szüleimhez, de a kempingezéshez nem tudunk bringákat vinni. Pedig nagyon készültem rá.

Nappal szakadékban vagy strandon, éjjel qrwa tenderen nyomulok. Az biztos, hogy az augusztusi két hétben ki lesz kapcsolva a telefonom... (Ezt kiírtam a Twitterre is, ezzel vége a mai beszámolómnak.)

Ja nem! Zoé képes volt ma többször is átúszni a medencét segítség nélkül. Szerintem megtanult úszni. Vagy majdnem. Még nem engedném be így egyedül a mély vízbe, de jól halad afelé... (Kristóf viszont karúszóval, szemüveggel nyomja ezerrel, félelem nélkül.)

Durva hetünk van.
Hétfőn csak a Medveotthonban jártunk, ahol répával etettük a sok méztől megcsömörlött medvéket. Bevezetésnek jó volt. Tegnap már elcangáztunk a Római parton a Felliniig, majd vissza. (22,25Km egyetlen jajszó nélkül.) Ma eleinte kalandparkba akartunk menni, de szerencsére időben felfedeztünk egy videót a youtube-on, amiből kiderült, hogy a cseppet sem olcsó park nem nyújt többet, mint a környékbeli menőbb játszóterek. Némi tipródás után a Rám-szakadék mellett döntöttünk, mivel az maga egy kaland. Nem is tévedtünk. Dobogókőről ereszkedtünk alá a szakadék végéig, majd másztunk vissza. Durva volt, nem is kicsit. Itt a második felében már volt némi nyüszögés, de leküzdöttük az akadályt. (Nem volt mit tenni, az autó ott parkolt fent.)
Holnap keresztapámékat látogatjuk meg.

Tegnap Kristóffal cangáztunk egy nagyot, mivel előző nap teljesen kiborult, hogy nem vittem el a csömöri körre (27km némi földúttal, dombokon át). Szóval tegnap pótoltunk. Egész ügyes és kitartó volt.
Nyolc előtt kicsivel hívtak Zoé táborából, hogy ideje mennem a gyerekért, mivel fáj a füle, orvos látta, gyógyszert is írt fel, de jó lenne ha őt meg egy másik lázas kislányt hazamenekítenék.
Kocsiba be, Soltvadkertre le. Gyerektáborba be.
Gyerektáborból ki, mert nem az a tábor.
Kocsiba be, gyerektáborba be. Gyerektáborból ki, mert nem az volt.
Kocsiba be, harmadik táborba be, gyerekeket kocsiba be. Vissza Pestre.
Fél éjfélre már otthon is voltunk.
Zoé végig aludta az utat, és kicsit sem tűnt betegnek, sőt szerintem nőtt alig egy hét alatt, de a ha nem is lett magasabb, valahogy nagyosabbnak tűnik. Durvák ezek a táborok. Elmegy a kislány és visszajön egy nagyobb.
Este Palkó barátom 40. szülinapját megyek ünnepelni, hétfőtől pedig szabadságon leszek több megszakítással augusztus 20-ig. Így kell élni!

Félig gyerektelen házaspár vagyunk. Zoé Soltvadkerten teljesen egyedül táborozik. Mi meg próbáljuk Kristóffal kihúzni a hetet, aki Csilinél nyomja naphosszat a Playstationt. Hazaérve azért eléggé unatkozik nővértelenül.
Nekem befejeződött a Doxiciklin kúrám. Nem tudom eldönteni elegendő volt-e a kezelés. Nézegetem a hasam és teljesen nem tűnt el a korábbi folt, sőt abban sem vagyok bizonyos, hogy gyógyszer nélkül nem rondább-e újfent. Szerintem futok majd még egy kört vele a dokkernél.
Az elmúlt héten esténként az Amerikai isteneket olvastam. Egész jó kis könyv. Az Elveszett próféciák tavaly jobban tetszett, de így is letöltöttem Gaiman összes elérhető könyvét. Szóval lesz mit olvasnom a következő hetekben.