2013. január

Hitvesem szülőin, gyerekek Toy Story-t néznek, én pedig unatkozom a net előtt. Kissé lenyomott vagyok. Munkahelyemen a fő tulajdonos sokkal többre értékeli a kavarást, mint a nyugalmat. Persze neki kell az adrenalin, én meg takaríthatok.
De legalább mindenki egészséges.

Már megint kifelé egy betegségből...
Még kedden délben hívott lányom tanítónője, hogy Z nagyon cudarul érzi magát. Már hívta Hitvesemet is, de ő elérhetetlen. Persze akkor épp a Honvédban tanított. Így kijelentkeztem a gyárban és mentem gyereket menteni, aki tényleg elég fehér volt. A doktornő ki is írta egész hétre vírusos torokgyulladással. Én meg szervezhettem a gyerekfelügyeletet másnapra mikor Hitvesem a DVSC-t oktatta Miskolcon, nekem meg egy fontos megbeszélésem volt beütemezve egyre. Lebeszéltem szüleimmel hogy jönnek, összeszedtem Kristófot. Hazaérve elláttam a gyerekeket, majd kidőltem 38.5-ös lázzal, torokfájással. Másnap szüleim tíz körül érkeztek, de addigra az ismét jelentkező láztam meggyőzött, hogy semmi keresnivalóm a fontos megbeszélésen. Így őket, félek feleslegesen tettük ki a torokgyolladás vírusoknak. Viszont legalább kaptunk egy ebédet a gyerekekkel pont mikor a legrosszabbul voltam.
Másnap (csütörtök) reggel el is mentem a szomszéd utcában talált orvoshoz, mert a manduláim konkrétan kifelé álltak a nyakamon. A rendelőben kiderült, hogy aznap csak 10-től van félfogadás. Ismét odamentem, vártam a soromra 40 percet, majd kijött egy néni és elküldött a francba, mert nem a körzetükbe tartozom és nem is akarnak új beteget felvenni. (Haljanak éhen!) Azért legalább megadta a másik dokker címét aki tényleg 100 méterrel közelebb van. A Másik csak délután rendelt. Nekem meg egy Nagy Biztonsági Auditon kellett megjelennem kettőre a Gyárban. (Ez tényleg kihagyhatatlan volt.) Így teleettem magam lázcsillapítókkal és fertőztem a Gyárban ahogy tudtam. Viszont utána megnézett a dokker. Tényleg csak megnézett. Mondta nyissam ki a torkom. Majd azt mondta: Brrr!!! És utána már csak a receptet diktálta. Azóta azt eszem rendületlenül. Mostanra szinte nem is látszanak kívülről a manduláim, szóval van haladás.
Aki szerint egoista vagyok mert nem írok az iskolából hazaküldött beteg gyerekemről (aki szintén antibiotikumon él), annak csak megnyugtatásúl: Zoé szerda óta nem lázas csak a torkát fájlalja. Tegnap óta Kristóf is szedi a gyógyszert, mert rajta is kezdődtek a tünetek. Csak ők épp nam akarták átaludni az egész napokat, nem rázta őket a hideg, hanem rajcsúroznak a lakásban mintha kutya bajuk lenne.

Gyerekeim szabit vettek ki. Zoé csütörtökön mondta be az unalmast nagy hasfájással. Kristóf pedig tegnap lázasodott be. Így nem mentünk le reggel Vp-be. Viszont mostanra olyan jól vannak, hogy holnap azért leugrunk megköszönteni a sógoromat.
Ma megjött a hivatalos hír, hogy a Getronics mégsem csinálja meg az útdíj tendert. Nagy kő esett le a szívemről mert biztos számítottak volna rárnk a kivtelezésben, ami valljuk be több mint kockázatos ötletnek tűnt.

Az előbb néztem meg a Földtenger varázslója című japán rajzfilmet. Bevallom rasszista vagyok. Szerintem a Japnok UFOk. Olyan szinten tér el az ő kultúrájuk, gondolkodásuk a miénktől, hogy az szinte felfoghatatlan. A legrosszabb, mikor "európai" filmet akarnak csinálni. Ugyanakkor meg, amit csinálnak az _JÓ_, csak a tizedét sem értem. Mert nem az én képi, narrációs vagy kultúrális nyelvemen mesélik el a számukra fontos mondanivalót. Ha egy bolyfón belül ekkorák az eltérések, hogy érthetnénk megbárkit is egy más planétáról????

Tegnap a Gyárban hagytam a szemüvegem. Elég béna voltam nélküle este. Furcsa. Ha otthon, vagy szünidőben nem nézek monitort és nem veszem fel nem is hiányzik. Símán olvasok könyvet órákon át. Viszont ha munkához felkapom, akkor már semmilyen képernyőt nem jó nélküle nézni. - Lustaság.
Közben egytized erővel keresem a nyári programokat, üdülési lehetőségeket mivel a révfülöpi teljes szezonbérletet bárhogy trükköznénk nem tudnánk kihasználni. Szóval más hazai tájak, kempingek, falusi szállások is érdekelnek. Csak még kicst tanácstalan vagyok. Ha lenne facebook oldalam biztos feltenném a kérdést, de így a google-ra vagyok utalva. (Tiszta múlt század...)
Na megyek a lányomért a suliba...

Reggelre leesett 15cm hó. Ez teljes káoszba döntötte a várost és a hírek szerint az országot is. Komolyan már. Napok óra zengték az időjósok, hogy havazni fog. Szóval bárki rákészülhetett. Meg egyébként is. Tél van. Ilyenkor havaznia kell. Ha nem havazik azért sírunk, hogy itt a globális felmelegedés és már a tél sem az igazi. Szóval nem értem.
Persze reggel nekem is izgalmas volt kiállnom a garázsból, és most este már megsem próbáltam befészkelni a kocsit oda lefele a fagyott rézsün, de lagalább tudtunk hóembert építeni.
Én szeretem a telet. Ja és már nem is vagyok beteg.

Ma már jobban vagyok. Legalábbis egész délelőtt fent voltam, és még mindig élek. Nővérem tanácsát követve sütöttem oldalast a gyerekeknek. Zseniális lett, bár kicst több sót elviselt volna.

Tegnap hamarabb aludtam el (polárpulcsiban!) mint a gyerekeim és ma is jót szunyáltam délután. Persze amikor nem alszom akkor sem vagyok mozgékony. Nehéz elhagyni a kanapét, bár lázam még mindig nincs. Szóval csak pihenek.
Sajnos emiatt nam tudtunk elmenni Gy-B. O. szülinapjára, amire nagyon készültünk.

Kedd-szerda ledolgoztam 30 órát. Nem is esett jól. Olyannyira, hogy ma egész nap fel sem tudtam kelni a kanapéról és csak telfonos ügyeletet adtam. Valami bújkálhat bennem mert fájt a fejem, rázott a hideg de lázam nincs. Hitvesem szerint csak szimulálok. Én nem így érzem, de a nyomorult közérzeten túl mást nem tudok felhozni az egész napos döglés mellett. Így holnap azért benézek a Gyárba.
Mióta Hitvesem aktívan tanul, rászoktam a tabletes filmnézésre fülhallgatóval. Meglepően jó dolog. Hétfő este néztem meg a Vadon hercegnőjét ami nagyon komoly film. Nem voltam eddig manga rajongó, de a hatására letöltöttem pár klasszikust. Most pedig nekikezdek a Generation Killnek. Amit a Drót alkotói csináltak, szóval garantáltan jó lesz.

Beindult a gyárban a nagyüzem. Félelmetes egy év jön úgy látom.
Emellett azt számolgatom, hogy miként kellene szervezni a nyarunkat. Megint Révfülöpre mennénk mert azt szeretjük, csak épp a legkisebb parcellán is 8400Ft egy nap minden adóval együtt. Viszont ha egy 60m2-es parcellát az egész szezonra kibérelnénk akkor az 275K-tól indul + 800Ft napi IFA. Szóval az egy napra vetítve is csak 3000Ft ha csak három hónappal számolunk. Viszont Legalább 35 napot kellene használni a helyet hogy megérje. Lennénk-e összesen 35 napot ott? Ez itt a kérdés: Ebéd után Hitvesem (aki délelőtt jelesre vizsgázott Upanisádokból, és akit pontosan 11 éve ismertem meg egy kocsmában (részletek évekkel ezelőtt.)) elzavart cangázni, mert tudja hogy imádok. Én meg a nagy hátszéllel repülve elzúgtam a Naplás tóhoz, amiről azt hittem, hogy a Rákos-patakhoz tartozik. Erre, most a wikit nézve látom, hogy csúnyán eltévedtem. De azért jó volt. Tekertem 30 kilométert, láttam szép, tavat visszafele megkűzdöttem a szembeszéllel. Ja és beugrottam az OBIba ahol vettem új lámpát a fürdőbe - mert a Czucor Csabától örököt régi tönkrement. Én inkább kidobtam az örököltet, a volt tulajdonosra való tekintettel.
Már az is felszerelve, de alig állok a lábamon. Több mint egy hónapja nem mozogtam intenzíven, és így ez soknak tűnik. Azért jó, nem sírok...

Tegnap apaklubban voltam jó egy hónapnyi kihagyás után. Irgalmatlan finom sörök voltak csapon. Grabanc IPA, majd mikor kifogyott Punk IPA. Nagyjából úgy vagyok, ha életem végéig már csak egy féle alkoholt ihatnék, akkor ez a két sör közül választanám az egyiket.
Egyébként az estéink igen csendben telnek. Hitvesem mint a güzü tanul és lelekesedik a tanultakért. Irigylem érte.

Hitvesem az előbb csinált olyan hamburgerzsemléket, hogy a szavam is elállt tőlük. Tényleg elképesztőek voltak. Elképesztően jó hamburger lett belőlük.
Jól is esett az első dolgos munkanap után a kiadós vacsi. Na nem mintha az elmúlt két hétben nem szedtem volna fel a téli túléléshez szükséges extra tartalékot. Mostantól vigyázok az alakomra, és ha nem fagy megyek görizni is. Vagy valami ilyesmi.

Összefűztem a tavalyi évet sok képpel nézzétek itt: 2012.

Itt vagyunk, sziasztok.