Gyermektelen házaspár vagyunk és ezt most ki is használjuk. Tegnap a Gravitációt néztük meg IMAX 3D-ben. Ami meg is érdemelte ezt a felbontást. Mint film nem sok, de a látvány lenyűgöző. Utána az űrről álmodtam. Azóta űrhajós szeretnék lenni.
Ma Halloweenre készülve bevásároltunk egy csomó díszt, majd a Horánszky utcában vacsoráztunk meg egy tapas bárban. Persze, hogy megint Hitvesem ihatott tequilát, pedig én vágyom rá nyáró óta. Pedig nem is szeretem.

A hétköznapok eseménytelenül teltek. Teljes rutinból hozzuk az elvárhatót.
Tegnap a leveleket gereblyéztem az udvarban, ma viszont Ágnesékkel, Cskukkal találkoztuk a Római-parton, ahol megnéztük a teljesen közösségivé váló kőszobor parkot, ahol magunk is több alkotással bővítettük az összhatást. Nagyon jó volt. Mostanában ritkán sikerült így összejönnünk. Pénteken megérkezett a Chromecastom, amit sikerült kerek egy perc alatt beüzemelni, másik három alatt csatlakoztatni hozzá az összes itthoni telefont. Azóta a gyerekeim a youtube-on lógnak, mivel ennél kényelmesebben nem lehet nézni a töménytelen videót. Kristóf főleg LEGO és PS3 csatornákat, Zoé Minimaxot néz. Csak esténként tudok magam is rászakadni. Csak most kezdem átlátni milyen gigantikus mennyiségű tartalom van fent. Ha csak az egy ezreléke releváns nekem, azzal is hónapokig el tudnék lenni.

Hétvégén Hitvesem tanult, mi meg lementünk Vp-be. Szombaton a központba épített új játszót próbálták ki a gyerekek, míg mi apukámmal egy padon napoztunk. Délután nővéremék jöttek át köszönteni a születésnapomon. Hát teljesen nem készültem rá. Valójában eszembe sem jutott, hogy most kellene engem ünnepelni. Azért jó volt. Szegény Hitvesem is zaklat, hogy mit szeretnék? Neki is csak a vállamat tudom vonogatni. Mindenem megvan. Mi kéne még?
Vasárnap a helyi élményfürdőt látogattuk meg. Szokáshoz híven csak a miénk volt a két medence. Jó nagyot pancsoltunk. A gyerekek alig éltek utána, de még így is kihajtottam őket délután bringával a közeli játszóra. Nehogy már azért rosszalkodjanak itthon, mert nem tudják az energiáikat lekötni.
Ma fél ötkor Zoé két osztálytársát is hazaviszem a suliból. Lesz majd nagy ramazúri. Hitvesemet pedig berángatták a Főiskolára.
Magam maradok a vadakkal...

Jó másfél-két hete kezdődött, hogy munka közben egyre jobban fájt a fejem. Olyannyira, hogy újabban már hányingerem, szédülésem is lett estére. Gyanakodtam mindenre, míg végül sikerült a szemüvegemre kenni a dolgot. A problémát csupán az okozta hogy alig pár hónapja csináltattam és eddig jól szolgált. Viszont ma már annyira botrányosan éreztem magam, hogy elmentem az optikushoz, mutatva a nála készíttetett okulárét, mondva a panaszaim. Türelmesen meghallgatott, majd egy erős mozdulattal hajlított egyet a kereten. Azóta tényleg jobb. Sokkal. Ha nem eleve szétrobbanó fejjel álltam volna neki a kísérletnek, akkor lehet hogy tökéletesnek mondanám.
Tanulság. (Még) Jobban kell vigyázni a szemüvegemre, ha meg mégis elgörbül, vissza kell hajlígatni akár önhatalmúlag is.
Ja vettem egy új vérnyomásmérőt is mert a fél cég mostanában a vérnyomásával kűzd, és a gyárban is szinte hobbi lett a méricskélés, a szüleimtől örökölt évtizedes darab pedig bedöglött. Így csak hümmögni tudok mások számait hallva. Ezért a szemüveg javítás után lüktető koponyával (biztos mindjárt sztrókom lesz, és kiakad a vérnyomásmérő is) bementem a Media Marktba. Tucatnyi kiállított darabot végigpróbáltam, többször is ellenőrizve az eredményeket. Így bizton állíthatom, hogy az általam kiválasztott példány ugyanolyan értékeket mér mint más (akár nevesebb) gyártók készülékei. Ja és a vérnyomásom is rendben van. Szóval nem a közelgő agyér katasztrófa okozta a fejgörcsömet, hanem tényleg a szemüveg.
Már csak a térdemre kell valami megoldást találnom.

Szóval olyan szép idő volt hétvégén, hogy szombaton és vasárnap is bringáztam. Na jó, vasárnap csak egy kicsit a családdal. Viszont valamitől megint elkezdett fájni a bal térdem. Szerencsére nem olyan durva mint tavasszal, de már bennem van a félelem. Ez a legrosszabb. Épp csak érzek benne valamit, de azután belém hasít hogy csak ne az a fájdalom legyen megint. Szóval már nem vagyok a régi, vagy egyre inkább régi vagyok.
Mostanában elég sokat kell dolgoznom. Rendszeresen alig érek időben a lányomért a sulihoz. Persze ez azért nem olyan rossz. Legalább van munka, és néha egész izgalmas is.

Ebéd előtt bringázni egy kicsit olyan jó.

Holnap meglesz az új korcsolyámmal - egy év alatt - legörizett 500. kilométerem, és ha még kilencszer elmegyek gurulni akkor 2013-ban is meglesz az 500 km. Azért ez egész jó. Tavaly 280 volt, előtte jó egy évtizedig 0 (mondom nulla). Szóval fejlődök. A statisztikáimat visszanézve sebességben tavasszal voltam a csúcson. Legtöbb kilométert most szeptemberben gyűjtöttem. December - februárban téli szünetet tartottam és június - augusztusban összesen gurultam 50km-t mert akkor kattant be a térdem és inkább bringáztam helyette. Szóval messze nem egyenletesen jött össze ez az táv, de legalább összejött. Jövőre talán jobb lesz. Vagy ha nem, az sem baj. Végül is nem a számokért gurulok hajnalba hanem az élvezetért, ami így ősszel a napfénnyel együtt fogy. Ma már zseblámpát akartam vinni, mert vaksötétben tizenöttel suhanni az úthibák között eléggé extrém. Talán félnék is, ha nem kellene minden idegszálammal koncentrálnom.
Azért még azt a kilenc-tíz alkalmat letudom mielőtt végképp kifog rajtam az időjárás.

Ja, idén már 1045 kilométert bringáztam is... (Hihetetlen mi mindent lehet kiszedni a telefonomból)