Ma délelőtt korizni voltunk Ágnesékkel. Gyerekeim lábán életükben először, az én lábamon 22 év után volt korcsolya. Azért mindenki helyt állt. Mármint én álltam, és kapkodtam fel Zoét és Kristófot a jégről, de a végére már tudtunk köröket tenni erősen egymásba (belém) kapaszkodva.
Ezen túl gigantikus hálózati forgalmat generálok, mivel vettem Hitvesemnek (magamnak kicsit sem) egy új tévét, és kellenek a HD filmek. Újranéztük Full HD-ban a Toy Story 2, 3-at a gyerekekkel, és tényleg elég döbbenetes a különbség...

Na csak felkerültek a karácsonyi képek...
Egyébként élvezzük a téli szüntet. Ma a Királydombon szánkóztunk, de különben inkább a lakás melegét válasszuk a kinti fagyok helyett. Ja és annyira eltunyultam, hogy még az e-mailjeimet sem olvasom, és a hírcsatornáimon is százasával várnak az olvasatlan infók.
Ezen már csak egy új évtized segíthet...

Nézem Hanks-Spielberg új sorozatát a második világháborúról, és elborzaszt. Az első hősöket ábrázolt, a második embereket, akik meghaltak a háborúban. Ez meg lelkeket mutat akik meghalnak, elenyésznek úgy, hogy a testük túléli a borzalmat. Ha van háború ellenes sorozat, akkor ez az. Csak borzalom van és sötétség...

Véget ért a karácsonyunk. Nem volt egyszerű.
Huszonharmadikán fát vettem, majd céges bulin voltam, mialatt Hitvesem átrendezte a lakást, és megfőzte a szenteste menüjét, mivel idén a teljes családot mi láttuk vendégül. Másnap már csak a galériát kellett kipakolnom, feldíszítettük közösen a fát, befejeztük a főzést, és vártuk a vendégeket. Onnan már egyszerű volt az este. Jó sokáig boroztunk Nővéremékkel.
Az elmúlt két napot Vp-ben töltöttük, szüleimnél. De olyan cudar időt kaptunk, hogy ki sem mozdultunk. Azért sokat legóztunk az újonnan kapott készletekkel ... (Nem volt rossz. :-) )
Ma meg ebéd után hazajöttünk, és visszapakoltam a galériára a száműzött kempingfelszereléseket.
Talán este lesznek képek is.

De mi köze ehhez Szalay Annamáriának?

Napi evangéliumunk:
Véget ért a sötétség növekedése! Megfordult a kocka, mostantól minden napunk kicsit hosszabb, van remény a tavaszra.

Vasárnap délelőtt csak kimentünk szánkózni. Persze szánkónk nincs, mert helye sincs a kecóban, ezért a fenék alá tehető "tepsiken" (?) csúszkáltunk. Elég komoly dolog az, mivel hajlamos megfordulni, és akkor teljes sebességgel száguld le az ember gyereke háttal a lejtőn. Jobb nem is nézni. Szerencsére baj nem történt.
Délután Cskuk jöttek át.

Reggelre leszakadt egy jó csomó hó, ami megbénította a várost, de mi hógolyózás, szánkózás helyett inkább a karácsonyi nagy bevásárlást intéztük el. Most már jöhetnek az ünnepek, tele a hűtő, a spájz. Azért délután csak ellátogattunk az Angyalok erdejébe ami nagyon gagyi és a Mikulásgyárba, ami viszont nagyon rendben van a beöltözött önkéntesekkel. Zoé meg is kérdezte az egyik önkéntestől, hogy ő tényleg manó? A válasz korrekt volt: - Igen.
Ez után már nem volt több kérdés...

Tegnap volt Zoé hatodik születésnapja. Érdekes érzés (nekem), mivel egyszerre időtlenül hosszú mióta velünk él, és pillanat alatt elsuhanó. Életem közel 1/6-át együtt töltöttük, ezalatt tanult meg ülni, járni, mondókázni. Most meg már olvas, ír, a google-ban keres - nem is tudom mi lesz vele az elsőben? Érdekes az élet, ha ilyen szempillantás alatt nőnek fel a gyerekek akkor sitty-sutty itt lesz a " és boldogan élt mg meg nem született", ami olyan mint a meg nem halt, csak fordítva. (Ez egy a családunk által kedvelt mesefilmben van így megfogalmazva.)
Ma Sopronban jártam. Volt egy egy órás gépszerelés, mialatt tébláboltam a helyi szakemberek mellett, és csodáltam hol tart a mai tudomány. Utána másfél órában megbeszéltünk a Megrendelőkkel. Ja és ezen túl autóztam ötszáz kilométert hat és fél óra alatt. Ha a felhasznált 12 órámat kiszámláznánk a megbeszélésért biztos dobnának egy hátast. Még pár ilyen utazás és oda a nyereségünk.
Azért nem volt rossz nap. Holnap talán fotók is lesznek...

Középfül gyulladás a diagnózis. Nem fertőz, de egy hétig antibiotikumos otthoni melegre van szüksége. Ja és mindkét dobhártyáján átszakadt a genny. Csodálkoztak is a orvosok, hogy milyen jó a fájdalomtűrő képessége, mert a többség ettől vonyítani szokott mielőtt megreped a dobhártyája. Zoé meg nem is panaszkodott igazán. Kemény lány.
Rakom fel az elmaradt képeket...

Hát lement a buli... Az utolsó negyed órában Zoé kidőlt, - ami érthető is - mert 39C°-os láza lett. Azért az első felét biztos élvezte még. Már el is mentek aludni, mi meg készülünk a holnapi fülészet ügyeletre.

Zoénak éjszaka megfájdult a füle, és eléggé le van punnyadva. Pedig két óra múlva kezdődik a 6. születésnapi partija. Nagyon necces lesz...

Tegnap itt volt Hitvesem Norvégiába emigrált masszőrnője, és úgy elkapta hév, hogy éjjel egykor alig tudtuk hazaküldeni. Hiába, rég nem járt erre, de ez nem könnytette meg a mai napomat. Holnap Corvina Mikulásra megyek könyvtárosokat sasolni. Izgalmas lesz biztos.

Tegnap egy bő tíz órás napot nyomtam, melyből nyolc egy maratoni megbeszéléssel telt. Mondhatom felemelő volt. Szerintem amit maximum egy órában nem lehet megbeszélni, azt még át kell gondolni. Persze ezzel úgy tűnik, hogy kisebbségbe kerülök, mert a többség jobb szeret a megbeszéléseken ötletelni, gondolkodni.
Utána már nem is volt kedvem semmihez, olvastam a gyerekeimnek és tíz körül bealudtam. Ezután folyamatosan arra riadtam, hogy hülyeségeket álmodom. Hol menekültem, hol üldöztem, a legutolsó álmomban a kempingsátrunkban akartuk (vagy kellet?) tartani a karácsonyt. Én sikertelenül próbáltam meggyőzni mindenkit, hogy nem kell a sátorban öltöny, mert csak összegyűrődik a kempingszékekben...
És ez csak egy volt a tucatnyi hülyeség közül amit álmomban összehordtam...

Vp-ben voltunk, ahol sok névnapot és Zoé 6- szülinapját ünnepeltük családi körben. Jó volt. Képek is készültek, majd felrakom őket. A hazaút eléggé lefárasztott, mert félálomban vezettem el, de még be kellet vásárolnunk, ami igencsak felzaklató számomra, pedig még a Decathlont is útba ejtettük, de ez a karácsonyi zsúfoltság megöl.

Ma egész nap egy könyvtáros megbeszélésen ülök. Néha értem, de sokszor nem amiről szó van. Persze figyelek, de nekem nincsenek meg azok a struktúrák a fejemben, melyek a többiek szeme előtt lebegnek a kérdések tárgyalása során. Így azért nehéz. Szerencsére legalább gépem van és tudom a feladataimat végezni csendesen.

Basszus, több mint 9 éves a blogom. Jövő november 30-án nagy bulit csapunk!