2010 október

Pénteken Olgiék jöttek át, tegnap pedig mi mentünk Rózihoz és Bogihoz SzMK vendégségbe. Ma viszont délelőtt a csodálatos napfényben gokártoztunk Kristóffal, míg Zoé az én kicsi tanyámmal játszott. Délután libegőztünk és a kilátóból megnéztük a várost ami addigra épp szürkületbe burkolózott.
Jó nap volt...

Jaj de fáradt vagyok.
Ma voltam a Nagy Könyvtárban megbeszélésen, ahol az agilis projektmódszertanról kellett egy rögtönzött kiselőadást tartanom. Egész jó lett, bár a közbeszerzések nagyon nehezen illeszthetőek rá az előre kiírt igények miatt, és a megrendelők számára nem könnyű letölteni hogy mi nem a vállalásaink alól akarunk kitérni, hanem az ő igényeiket szeretnénk még jobban kiszolgálni. Vagy sikerült, vagy nem. Remélem igen.
Utána még nyolctól megírtam egy fejezetet egyik projektemhez, és várnak a leveleim...

Pár órás kihagyást követően most fejeztem be a napi munkámat. (Ezt vajon hogy számolom el?) Kaptam ugyanis egy új és láthatólag elég nagy projektet, melyben nem ismerem a technológiát, a feladatot (bár most olvastam el), és a projektcsapat eléggé nincs képben az én elvárásaimmal sem. Úgy hiszem, hogy sok sírás lesz még itt.

Két nap gyerekek nélkül...
Péntek délután konkrétan a kiborulás szélére kerültem annyira nem tudtam mit kezdeni magammal. Mondtam is Hitvesemnek, hogy gyerekek nélkül sürgősen találnom kellene valami hobbit, mert ez döbbenetesen unalmas. Aztán persze feltaláltuk magunkat, de igazi pörgés és adrenalin csak a kicsikkel együtt ér. :)
Azért nem panaszkodom, péntek este egy mexikói kifőzdében ettünk, majd meglátogattuk 400-at (ahonnan hamar leléptünk). Tegnap a Hummusz bárban ebédeltünk és a Parázs presszóban vacsoráztunk a mozi előtt. Vizuális élménynek az Avatárt választottuk 3d-ben, mert Hitvesem még nem látta.
Szóval jó volt, de örülök, hogy ebédkor felvettük a gyerekeinket és a délután a megszokott fegyelmezés és játék ciklusokban telt.

Ma húsz éve voltam 18.
A napra már nem emlékszem, csak arra, hogy azt követően a dédnagymamám már Peti helyett következetesen Péternek szólított. Akkor még voltak formaságok. :-) - Mármint amikor ő szocializálódott.
Ma nem nagyon tudtam ünnepelni magam. Reggel 'battán kezdtem, utána rohanás a Gyárba ahol hosszú idő óta az első hatékony és érdemi megbeszélésem volt könyvtáros ügyben. Utána futás haza, mert jöttek az óvónénik családot látogatni. Mikor elmentek nekiálltunk összekészíteni a gyerekek holmiját, mert végre két napra lelépnek a szüleimmel. Szombaton délig nem kelünk ki az ágyból!

Wazze mostanáig dolgoztam, pedig reggel háromnegyed nyolcra kellett mennem a Örsre, hogy időben Győrbe érkezzek. Ezalatt Hitvesemet valami csúfság úgy ledöntötte a lábáról, hogy alig ért haza a Gyárból. (Azóta fekszik, és alig él...) Így délután én vettem fel a gyerekeket, csináltam a vacsorát, fürdettem, altattam, majd nekiálltam annak a három feladatnak, melyek öt után estek be, de holnap reggelig végezni kellett velük. (Mert ezek ilyenkor szoktak beesni!)
Holnap nyolcra kell vinnem Zoét, mert szerdánként reggel fejlesztőpedagógus és logopédus foglalkozik az iskola érettekkel, majd mennek számítógép tanfolyamra (!), míg én megbeszélek, és ajánlatot fogok írni. Csütörtökön kilenckor Pesten tízkor Százhalombattán kellene lennem.
Helikopter kellene...

Zoénak már két alsó foga is hiányzik! Indulás előtt sikerült meggyőznünk, hogy a második olyan csálén áll (bevándorolt középre és elferdült), ezt nem lehet ott hagyni, mert evés közben lenyeli és nem jön a Fogtündér. Szóval kiszedtem. Szerencsére a véglegesek majd félig kibújtak már...
Délkörül voltunk a Közlekedési Múzeumban, majd délután átmentünk Csili születésnapjára, ahol Szofival játszottak egy nagyot.
Holnap tízre kell mennem már megint a Fogorvosokhoz kezelni a szokásos balhét. Mindegy, ebben jó vagyok...

Nincsen semmi sem. Ma csak a kötelező bevásárlást ugrottuk meg. Holnap vonatmúzeum - mert mi más?

Zoénak most húztuk ki a bal alsó egyes fogát! Már ott jön mögötte a végleges, és nyomta ki teljesen. Ő mondta, hogy essünk neki. Nem ment elsőre, sőt sokadjára is csak nehezen sikerült megfogni azt a csöppnyi fogat, de szerencsére nem fájlalta és nagyon bátor volt.
Hurrá!

Tegnap állatkertben voltunk másik százezer ember társaságában. Hitvesem szerint ez megszokott, de én elég nehezen szoktam. Az biztos, hogy gyönyörűen újítják fel az egész intézményt. Nem tudom milyen volt a régi pompája, de ez az új csodszép. Európai. Kivéve a WC-k, amik dél Albániában is csúfot okoznának. Elhanyagoltak, papír sehol, viszont iszaplé a padlón, és ezt látja napi több tízezer ember... Ha az állatoknak tudnak méltó környezetet teremteni akkor az embereknek miért nem? Mennyibe kerülhet egy pár fős brigád, aki csak pucovál egész nap, és feltölti a kifogyott (ellopott?) papírokat?
Ki érti?
Ma a nap nagy részében Ügyfélnél voltam, és holnap is így lesz...

Ma baleset nélkül úsztik meg a diósjenői Dió fesztivált, ami egy apró egyutcás falusi buli volt, de legalább erős gyerekprogrammal. Szerencére az idő is nekünk kedvezett. Az ősz a legszebb arcát mutatta. Nem állítanám, hogy kiemelkedő lett volna a felhozatal, néhány mézes, szappanos, bőrös, az utca végén színpad a gyorsan felejtendő Méhek együttesel, de legalább kimozdultunk, és újabb szegletét ismertük meg hazánknak.
Ezalatt az ország msik felében az a qrwa zagytározó gátja tovább csúszik, újabb vörösiszap áradattal fenyegetve a falvakat...

Hétfőn délben átszakadt egy zagytározó gátja Ajka mellett, és falvakat mosott el a dzsuva. Akkor még nem is fogtam fel, de nézve az egyre újabb és újabb képeket, videókat elborzaszt a látvány. Ilyen csak harmadik világbeli rövid hírekben van. Erre a nővéremék telkétől pár kilométerre marsi táj született. A legrosszabb, hogy a hírek szerint a cucc nem is távolítható el rendesen. Borzalom mondom.
Persze idén volt árvíz is rendesen, de azt be lehet tudni a bolond időnek. Erre viszont nincs mentség...

Tegnap délelőtt csak a játszóra kerekeztünk ki, de délután elmentünk a Medveparkba is, ahol Cskukkal találkoztunk. Van pár kép lányom felsebzett arcáról, farkasokról, Roziról a gyerekek oldalán. Ma fél kilenckor Csí-vel kel találkoznom, így nem biztos, hogy lesz időm részletesebben blogolni.

Ma ellátogattunk a Móri Bornapokra, ami egy tökéletes kis helyiérdekű fesztivál. Volt nagy zsibvásár, sok bortermelő - csak Hitvesem kóstolt egy pohár rozét - fúvószenekar találkozó, és igen jó hangulat. Ezek a kisvárosok ilyenkor mutatják a legjobb arcukat. Láthatóan szinte mindenki eljött, és maguknak csinálták a fesztivált a helyiek.
Zoé és Kristóf még táncolt is a fúvószenére, mindaddig, míg a nagy pörgésnek esés nem lett a vége, ahol is a lányom arccal tompította a becsapódást a murván (!). Na megint jól néz ki... Fél arca lehorzsolva, bedagadva. Hétfőn megint mesélhetünk az oviban. Még szerencse, hogy Hitvesem komplett elsősegély dobozzal jár mindenüvé, így legalább lefertőtleníteni letudtuk.
Ja képeket is raktam fel...

Összeraktam a tendert. Most már csak el kell küldeni...
Ja és mellesleg ma nyomtam egy Alt+F2-t majd beírtam: update-manager -d. Utána kértem, hogy frissítse a rendszeremet 10.10-re. Mondjuk elszöszölt vele majd egy órát, és a végén még restartot is kért, de gond nélkül frissült. Így most van egy közvetlen kiadás előtti friss ropogós Ubuntum. Sok nagy újdonságot nem fedeztem fel, de a használhatóságon érezhetően sokat javítottak.
Szeretem...