2010. augusztus

Ma arra kellet hazajönnöm, hogy mozog Zoé első foga. Hiszen még csak most született! Az iskolásoknak szokott kiesni a foguk, vagy maximum a nagycsoport végén. Azt hiszem ideje lesz lassan beszereznem egy sörétes puskát is a pasijaihoz...
Hihetetlen mennyire gyorsan nőnek a gyerekek (Bori is 18!) Én meg csak lasan idősödöm...

A másik különlegesség amivel a napokban szembesültem az a telefonom Gallery alkalmazása, ami a könnyű kezelhetőségen túl nem csak a lokális képeket rendezi albumokba, hanem a Picasa albumaimat is megmutatja, mintha csak "ott lennének rajta". Persze ehhez nem árt némi sávszélesség, de mégiscsak minden képemet nézegethetem, mutogathatom, linkelhetem, megoszthatom a telefonomról. Elmosódnak a határok az információ elérésben, és egyre nagyobb szerephez jut a tartalom...

Apukám késztetésére én is vettem 20Gb tárhelyet a Picasán, és most tolom fel az összes fotómat teljes terjedelemben. Így lesz egy a gépemtől független mentett biztonsági másolatom. Ez már csak azért is jó, mivel alig egy éve sikerült az enyészet martalékává tennem sok régi kedves képemet, viszont mostantól évi 3-4 ezer forintért más is vigyáz rá. Persze csak addig, míg a Google csődbe nem megy, vagy fel nem vásárolja a Yahoo. :) Akkor majd migrálhatom mindet megint...

Tizennyolc évvel ezelőtt felmentem tűzijátékot nézni Pestre pár barátommal. Ahol hirtelen felvetésként szembesültem vele, hogy Szegeden EFOTT van. Ugyan miért nem mennék le? Ugyan pénzem, hálózsákom, sátram nem volt, és senkinek nem szóltam erről otthon (hol voltak még a mobilok), de akkor jó ötletnek tűnt. Így hát népes társasággal vonaton lógva özönlöttünk Szegedre, ahol két napig bírtam pénz és váltóruha nélkül, azóta elfeledett nevű lányok sátraiban meghúzva magam. Harmadik nap reggelre éreztem, hogy mennem kell innen vissza Pestre, és a (vezetékes) telefonok alapján, Nővérem és szülni készült. Kiálltam stoppolni, bízva a jószerencsémben, de az akkor elhagyott. Majd nyolc órámba került az út étlen-szomjan egy forint nélkül. Petőfiszállásnál már azt hitem, hogy végleg az alföld porában ragadok, de végül délután három felé befutottam. Erős fürdés után, kölcsön ruhák birtokában mehettem be Nővéremhez a kórházba, hogy találkozzam az unokahúgommal aki valamikor "Petőfiszállás magasságában" született.
Erre most tessék, szombaton ünnepeltük a nagykorúságát...
Képek este...

Esténként inkább Dawkinst olvasok, ahelyett hogy blogolnék. Hivatalosan Zoétól kaptam a bicikli túráról hazaérve a könyvet, de csak hétfőn estem neki. Azóta ekörül jár az agyam, mikor nem dolgozom.

Széjjel szakad a fejem. Reggel kilenctől este hatig ügyfélnél voltam, ahol egy teát vagy kávét sem kaptam, és az érdemi megbeszélés a meghirdetett tíz helyett délután ötkor kezdődött. Szerintem ki kellene számlázni nekik a napidíjam.
A hétvégét szüleimnél töltöttük, ahol voltunk pacsálni a Balatonban, felfedeztünk új játszóteret, és még húst is sütöttünk a kertben.
Hazafelé Szentendrén bóklásztunk, nézegetve város lehetőségeit.
Ja és még mindig nem adtuk el a kecót..

Már több mint egy napja meghirdettük a lakást, és még sehol egy komoly érdeklődő... Kezdek aggódni.

Eladó a lakásom!
Vegyétek, vigyétek, mert megéri.
További részletek itt...

Délelőtt kirollereztünk hárman a Ligetbe a játszóra, míg Hitvesem pizzát sütött. Utána a ráckevei Aqua-Land-ba mentünk strandolni. Az árak közel pestiek és a nevével ellentétben nem is igazi vízi-világ, de a gyerek és családi medencék korrektek voltak. Olyannyira, hogy mindkét gyerekem eldobta a karúszót, és úszószemüvegben bohóckodtak a víz alatt (!!!) Alig lehetett kiparancsolni őket a medence aljáról. Hihetetlenek ezek a változások. Kevesebb mint tíz perc alatt fedezték fel a "búvárkodás" szépségét. Hej, ha a nyáron többet lehettek volna ilyen közegben, szerintem már úsznának is.
Holnap kezdődik az ovi, és viszem Hitvesemet ismerkedni a Gyárba...

Hónapok óta nem volt olyan hétvégénk, mikor semmi dolgunk nem akadt.
Most kicsi rágyógyultunk a lakáskereső projektre. Két hete a Klauzál téren néztünk, ma a folyosónk végi nagy lakást tekintettük meg. Egyelőre nem sürgős, de jó lenne lezavarni addig, míg döntenünk kell Zoé hol kezdje az elsőt. Jelenleg az abszolút környék a nyerő, de nyitottak vagyunk másra is, bár Hitvesemnél ez a jelenlegi házunktól mért távval fordítottan arányos.
Holnap szerintem strandra kellene menni, mert nem tudom hány olyan hétvége lesz még idén, mikor mártózni lehet.

Jó itthon, kezdek beleszokni a munkába, és a gyerekeim is hétköznapian viszonyulnak hozzám. Egyébként más érdekesség nincs is. Még nem tudom a hétvégét merre töltsük.

Szóval sokat mentünk. Láttuk Győrt, Pozsonyt, a Fertő tavat, és szinte asztal simaságú tájon gurultunk, csak a szembeszél nehezítette időnként a tekerést. Azért jó volt már hazaérni. Kristóf nem is volt hajlandó elaludni, míg legalább puszit nem kapott.
Ma a gyárban próbáltam felvenni a hetekkel ezelőtt elejtett fonalat és ritmust, de nem volt egyszerű...

Na hazaértem a kerékpár túráról. Összesen 480km volt ami napi nyolcvanas átlagot eredményez, de volt benne egy százas nap, és még tegnap is kilencvenet nyomtunk hogy elérjük a kocsikat. Majd jelentkezem...

Na megvolt a mese is.
A lakás amit megnéztünk délelőtt nem volt rossz, még akár vállalható is lehet, két nagyobb hibája volt. A harmadik emelet lift nélkül és a nem túl nagy alapterület - 88m2 két szinten elosztva. Szerintem alszom rá párat.

Holnap reggel hatkor indulok kerékpár túrára. Így most pár napig nem leszek elérhető, de valószínűleg a foursquare-en és picplz-en valami infót azért fogok nyomni magamról.

Tegnap hozzávetőlegesen semmit nem csináltunk. Én megnéztem a 25. Magyar Nagydíjat, ami nagyjából unalmasan telt, majd sétáltunk az Andrássyn, míg a gyerekek cangákkal nyomták.
Ma viszont voltunk Hitvesem anyukájánál aki elég beteg, de már jobban van olyannyira, hogy megy is vissza dolgozni, mert fúrják az állását rendesen. - Szemét dolog. Azután megnéztünk egy épületet a Klauzál téren, ahol van egy mindkettőnknek szimpatikus lakás, amit holnap mutat be a közvetítő, de már ma akartuk látni a házat magát. Sikerült is bejutnunk. Kicsi, de szépen rendben tartott.
Utána a Culinárisban vettünk nekem teát, és Hitvesem anyukájának ajándékot, mert holnap lesz a szülinapja, majd kimentünk a Ligetbe, ahol az összes kert helységet végiglátogattuk (Vagon, Pántlika, Kertem). Hihetetlen békebeli hangulata van így ezeknek a helyeknek. Mindenki bringával (mi rollerrel), a szülők fröccsöznek, a gyerekek a porban játszanak, vagy fogócskáznak, esetleg a hangyáknak építenek várat.
Szóval jó nap volt. Nem hittem, hogy a szabadságom alatt Pesten is jól telhet egy nap, de ez megmutatta, hogy a belvárosban is lehet élni.
Holnap már a biciklitúrára készülök, mert szerdán hatkor kell kelnem.