2010. február

Ma Zoé megtanult két keréken biciklizni.
Ja és már csak percekig hisztizett az egyedül alvás miatt. Hiába, mégis csak halad a világegyetem valamerre.

Nem egyszerű nap ez.
Reggel anyukámnak megműtötték a szemét. A hírek szerint jól van, és a műtét is sikeres volt.
Máról új rend van a gyerekeimnél is. Mese után nem altatunk, hanem elhagyjuk a szobát, és egyedül kell elaludniuk. Mindez azért történt, mert újabban Zoé már megint nem hajlandó kilencig sem elaludni, és mikor kimegyek rákezdi a zokogást, hisztit. Tegnap úgy döntöttem, hogy ha már mindenképp üvöltéssel kell álomba szenderülnie, akkor inkább nyolc körül tegye mint fél tízkor. Most is ez van. Szépen csendesedik, azután rájön, hogy fáj valamije, egyedül van, pisilnie kell vagy szomjas. Ilyenkor kiabál, üvölt. Nem baj. Csak pár hetet kel kihúznunk, hogy megszokja az új rendet. Végül is több mint öt évig nyomtuk vele. (Kristóf csendben van, csak néha mondja el, hogy ő már nagyfiú. És tényleg...)

Észrevetted már Kedves Olvasó (néha Gaz Hiéna), hogy egy több mint 3000 napja folyamatosan üzemelő blogot olvasol? Azért ez nem semmi szerintem. - Még ha magam is lemaradtam jó egy héttel a neves eseményről.

Más.
Hétvégén kaptunk szüleimtől valami házi szarvaskolbászt, ami szerintük szinte ehetetlen. Javasolták is, adjuk oda a hajléktalanoknak. Én persze ügyesen azt gondoltam, hogy nincs olyan hogy rossz kolbász. Ha máshova nem, hát paprikás krumpliba jó lesz. Meg is főzte Hitvesem, és borzalom mit művelt az dög a kedvenc ételemmel. Azóta is rosszul vagyok kicsit.
Tanulság: Nem véletlenül óvják a szülők a gyerekeiket.
Tanulság #2: Semmit sem ér a szülői intelem. Gyerekként és szülőként is tapasztalom.

Ma sokat ügyfeleztem. Más nem is történt.

Öregszem. Ma reggel a kutyaszarokon (amik a hirtelen olvadás során egyszerre bukkantak fel az eddig mindent elfedő fehér lepel alól) átemelve akartam berakni Zoét a kocsiba. Ekkor megint meghúzódott a hátam. Most nem a vesémnél, hanem a "szokásos" helyen a lapockáim között. - Ezt legalább már ismerem. Azért ez sem jó. Remélem holnapra kialszom.
Délutánra Zoé lebetegedett. Már pár napja csúnyán köhögött, de mostanra hőemelkedést is produkált. El kéne már a tavasz, hogy az utcaseprők kitakarítsanak, és a gyerekeimet se kínozza mindig új kórság. A hátamon a tavasz sem segít szerintem.
Viszont tegnap ismételten megvallottam Hitvesemnek, hogy milyen nagyon szerelmes vagyok belé. Nem rossz ez. Lehet, hogy jön a tavasz?

Hazajöttünk Vp-ből, de valahogy fáradt vagyok hiába telt jól a hétvége. Tegnap éjjel is egy műszaki mellékleten dolgoztam, míg családom édesen aludt, és még mos is az gyűrtem. Viszont úgy néz ki, hogy lassan tényleg vége a télnek. Ellentétben a múltheti horror autózással, ma csupa olvadás közepette suhantunk hazafelé.
Na ennyit mára. Holnaptól ígérem, naponta jelentkezem.

Ma az óvodában farsang volt. Sajnos idén nem tudtam hosszan maradni, de pár képet így is sikerült lőnöm. Részletek a gyerekek oldalán...

Pótolom az elmaradásokat.
Szombaton szegény Sógorom anyukáját temettük Zánkán. Családomat otthon hagytam, de én nekivágtam a piros riasztásos hófútta M7-esnek, nyolcasnak mert a Sógoromról volt szó, és neki meg az anyukájáról. A katolikus temetések továbbra sem lopták be magukat a szívembe, viszont az felemelő volt, hogy szinte az egész falu kijött búcsúzni.
Vasárnap viszont gyerek jelmezbálra voltunk hivatalosak N.M barátnémhoz. Ott voltak a nővére lányai is, akiket bár már hét és négy évesek, de eddig talán csak fényképről láttam. Viszont mindenki jól szórakozott. Volt gyerek bingó, farsangi fánk sütés, jelmezek.
A hétfőt már megénekeltem, így jöjjön az Avatár:
ELKÉPESZTŐ! És megint csak ELKÉPESZTŐ! 3D-ben IMAX-ben egy csoda. Én még ilyet nem láttam, de hasonlót sem. Kicsit olyan mint mikor jó tíz éve berobbant a Shrek, csak itt még a 3D is üt. Maga a történet semmi különleges, sőt néhol szinte már ciki (de ügyesen mégsem lesz azzá) de a látvány mindent visz. Szóval azóta is vágyom rá, hogy újra lássam, sőt mindig ilyet akarok mostantól nézni.

Hurrá van megint gépem!
Aszonggyák valami alaplapot kellett benne cserélni. Én nem látom a változást (kívülről), de lehet hogy tényleg úgy van. A fontosabb, hogy végre megint a megszokott környezetemben dolgozhatok. (Azért csak a teszt kedvéért megnézem mit csinál az akksival. ;-) )

Telefonrol, gep nelkul kutya nehez blogolni. Hagyom is az ekezeteket masra. Pedig eleg sok minden tortenik velem igy felig offline is. Remelem holnap mar visszakerul a laptopom, es potolhatom az elmaradasokat. Ja holnap 19h-tol Avatart nezek IMAX-ben. Szoval inkabb csak szerdan varhato nagy elmenybeszamolo. Addig olvassatok konyveket. Pl. a Draga Sam-et, mert jo.

Hurrá! "Alkatrészre vár" a laptopom státusza a szervizben. - Előbb-utóbb megjavul.

Gép nélkül nehéz blogolni, de az otthoni munkám is ellehetetélenült. Még pár nap nélküle, és behozhatatlan csúszásokat szedek össze.

Sajnos úgy tűnik, hogy a gépem a beteg nem az akksi. Ugyanis ma megérkezett a zsír új, 60%-ra töltött elem, és a csatolt leírásnak megfelelően elsőre le kellett merítenem, hogy utána feltöltsem maximumra. A merítés sikeres volt. Jó sokáig dolgoztam vele, majd egyszer csak se kép, se hang. Kikapcsolt a kis drágám. Ekkor kezdtem gyanakodni, és igazam is lett. Bekapcsolva az elem töltöttsége 0,4% volt, és azóta sem sikerült feltornászni ezen értéket. Így már biztos, hogy nagyobb a baj, mint vártam. Holnap viszem szervizbe, hogy gyógyítsák, mert nem vicces harmincezres elemeket hazavágni rendszeresen. Azért az új (de hibás) akksit is megpróbálom visszajuttatni a gyárba, hogy "küldjenek valami működőképeset". Meglátom hogy alakul.
Ma azért elmegyek Apaklubba, (bár -6 fok van) mert a végén még kizárnak. :-)

Ebédre wokban főztem, ami midig örömmel tölt el. Utána némi unszolásomra elment a családom aludni, én pedig dolgozhattam (már megint) egy kicsit. Mikor felébredtek kivonultunk a Mangalica fesztiválra, ahol évek óta nem sikerül elcsípni az élő disznókat. Azért ettünk kürtöskalácsot, és lőttem is pár fotót a havas várról, kerengőről.
Ángélus barátné még mindig hazánkban pörög, és egyelőre nem tudom hogy ide jön, vagy Hitvesemet rabolja el az éjszakába. Ha elrabolja, nem úszom meg az éjszakai munkát, szóval örülnék ha inkább ő jönne.
gTalkos infók alapján egyre többen utáljuk már előre ezt a tendert, és ez csak romlani fog, ha véletlenül meg is nyerjük...

Ma kutya nehéz napom volt. Reggel Kristófot vittem a bölcsibe, és szokáshoz híven a megállni tilos után álltam le, mivel a környéken sehol nincs ilyenkor szabad parkoló. (Rég éreztem, hogy ebből baj lesz.) Ahogy jöttem ki épp fotózták körbe a verdát. Leadtam a szegény apát, aki csak a bölcsibe kísérte fel a fiát. Nem tudom meggyőző voltam-e eléggé ahhoz, hogy ne kapjak egy szemmel jól kivehető összegű csekket. Utána rohantam Ügyfélhez, aki kötötte az ebet a karóhoz, hogy extrém határidőre csináljunk meg "mindent", - mert ő bár szeretne - de nem képes engedni sem a határidőből, sem a feladatokból. Én meg olyan hülye vagyok, hogy nem tudok hazudni. (Illetve tudnék, csak nem teszem.) Így ott álltam leengedett pajzzsal, és csak azt magyaráztam, hogy egyikünknek sem érdeke a vérengzés, inkább keressünk reális kiutat. Vagy átment, vagy nem.
Utána válság értekeztem a Gyárban a helyzetről ami talán nem is olyan tragikus, de nehéz hónap előtt állunk. Majd megkaptam a hétvégi feladataim pontos és méretes jegyzékét. Leülve az asztalomhoz még vitáztam egy nagyot egy projektvezető társammal, hogy miért nem vagyok (sőt többen miért nem vagyunk) elég lojálisak az általa (is) menedzselt termékéhez. Mondtam neki, hogy leszarom. Nekem elég lojálisnak lennem a saját projektjeimhez. Semmi kifogásom az igényei ellen, de ne várja el hogy azokat rajta kívül bárki is reflexből teljesítse. Pláne, ha az szerződött feladataimban nincsenek felsorolva.
Szóval jó harcos, ütős nap volt ez eddig, és este még dolgozhatom is. Holnap meg viszem Zoét valami zsúrba.

De jó, délután ötkor a következő két munkanapra nagyjából egy heti feladatot kaptam. Természetesen hétfői határidőkkel. Legalább lesz mivel kitöltenem a péntek estét, mikor Hitvesem az Ángélus barátnéval megy találkozni.

Egy érdekes hibát talált M.A kolléganőm az RRS folyamomban. Ahogy elnézem nem fél perces javítás lesz belőle. (Viszont szép kihívás.)

Megrendeltem egy új akksit. 3-5 nap míg megérkezik. Addig a legrosszabb emlékeimet idézi a gépem, mert zsinór nélkül egy pillanatot sem bír, minden költöztetéshez teljesen le kell állítani. Szóval nem hordozható csak annak látszik. Nem is értem minek cipelem haza.
Különben jól telik az élet. Ma megint vittem Kristófot bölcsibe. Olyan nagyfiú, ahogy megy be a "babák" közé hátizsákkal vagányan, pityergés nélkül.
Este apaklub, de semmi kedvem kimenni a beharangozott -15 fokban. Majd ha kitavaszodik, vagy legalább nem fagy ennyire. Persze puding vagyok.
Tudom...