2010. március

Az igazi környezetszennyezés...
Szóval két és fél éve vettünk egy mosogatógépet, mikor az előző két év pár hónap után (2 évig élt a garancia!!!) bedöglött, és a szerviz szerint a javítási költsége megközelítené egy gyári új árát. - Tanulva a hibából immáron a legolcsóbb kínai modellt választottam, de előfizettem egy három éves full garanciára. Erre tegnapelőtt este a mosási program végén nem lehetett kinyitni a ép ajtaját. Érzetre a rögzítő nyelv törhetett el a zárszerkezetben.
Ma reggel re végre kijött a garanciális szerelő aki az alábbiakat mondta:
1. Igen az 5 Forintos műanyag zár törött el.
2. Nem, nem javítható, mert nincs hozzá cserealkatrész. (Ha lenne öt perc alatt cserélné.)
3. Nagy szerencsénk van a garanciával, mert így ingyen cserélik a gépet újra. (Valami más modellre, mert ezt már nem is forgalmazzák.)

Kérdem én mi ez, ha nem öko terrorizmus, ha egy öt forintos bizbasz hiányára hivatkozva kell kidobni egy több tízezres gépet, hogy adhassanak helyette egy újat?!?!

Ma cangával mentem a Gyárba. Tökéletes volt. A ligeten át megláttam az első zöldülő bokrokat, ami feldobott egész napra.
Canga + Zöldellés = Tavasz- ilyen egyszerű az élet.

Tegnap gyermekeim unszolására elmentünk a Néprajzi Múzeumba - egyszerűen belázadtak a játszótérrel szemben (ki érti már ezt?). Szóval rá kellett döbbennem, hogy utálom a néprajzot és a néprajzi múzeumokat ebben a formájában. Sétáltunk a termekben, ahol például a népviseletbe öltöztetett bábuk sorakoztak. Kérdem én, ez a mindennapi viselet volt? Ebben főztek, etették az állatokat, járták a kocsmát? Hány rend ilyen ruhájuk volt? Hányszor mosták? Kik készítették?
Szóval bolyongtunk a kiállítótermekben és egy kicsit sem tudtunk meg többet arról, hogy miként is éltek a régiek, mire használták az ismeretlen tárgyaikat, vagy egyáltalán mit is kell nézni a sok kütyü között?
Egyszerűen idegesítő hogy háttérinfók, kapaszkodók nélkül vannak kiszórva a tárgyak. Mintha a rágópapírgyűjtők éves találkozójára csöppentem volna. Öt percig elnézelődöm hülyén is, de utána csak az értetlenség marad.
Néprajzi Múzeum, nőj már fel a 21. századhoz!!!

Tegnap délután Tesiéknél voltunk gyerekzsúron. Jó volt, olyan amilyen egy-egy ilyen zsúr szokott lenni. Viszont este elmentünk Cs.G és P.B barátommal cangázni. Felkaptattunk a várba, keringtünk Budán és Pesten, végül a Petőfi-hídon estem is egy jókorát a villamos síneken. - Azok sose voltak a barátaim. - Pár éve is hatalmasat zakóztam rajtuk. Most még a Kocsma Farmerem (az egyetlen kék farmerem, mely Hitvesem szerint olyan csúfos, hogy tilos normális helyen viselnem) is kiszakadt. Kár érte. Talán már öt éve is megvan, és hűen szolgált az Apaklubban. Most szerezhetek be egy új csúnyaságot. Legalább a cangám és én nem sérültem. (Feláldozta magát értünk a Kocsma Farmer. - Egy igazi hős. :-) )

Végre péntek.
Furcsa egy hetem volt ez. A terveim szerint végig szabadságon lettem volna, de végül is csak a hétfő és a szerda jött össze. Ilyen erővel bejelenthettem volna azt is hogy "távolról dolgozom". Na mindegy. Legalább délben értesültem, hogy a hó eleji nagy hétvégi hajrá eredményes lett, és várják a számlát.
Ma Cskuk voltak itt. Nem is emlékszem mikor találkoztunk utoljára. Hol náluk, hol náluk volt valaki beteg, de végre összejött. Rozi szépen megnőtt, és gyermekeim hatalmas elánnal nyúzták, ami láthatólag nem zavarta. Jó lenne idén is nyaralni velük is egy kicsit.

Kedden dolgoztam, és jól is tettem, mert verziófrissítés után feje tetejére állt kedvenc bankunk. Tegnap megint szabadság, és ma pedig gyár. A holnapot még nem tudom.
Viszont állat jó tavasz van.

Ma szabadságon voltam. Ennek hatására csak telefonon intéztem, amit máskor e-mail-ekben is szoktam. Szóval legközelebb a szabadságomon olyan helyre megyek, ahol nincs wifi, térerő.
Azért szabadidőmben végigfestegettem a lakás falain a szín hiányokat, melyeket, az idő, a gyerekek, és a bútorok okoztak. Lefestettem továbbá a mosógép tetejét is, ami vedlett és rozsdásodott. Na nem lett sokkal szebb, de most legalább egységesen fehér. Ezen túl megpróbáltam megvalósítani (r)égi álmomat, hogy a 4.10-es belmagasságú kecóban a cangám a plafonról lógjon, mint a fregoli. Kemény menet volt megfelelő csavart, tiplit találni miután az első páros se szó se beszéd kiszakadt. Végül is sikerült. Azután megpróbáltam felvontatni a gépet a magasba. Ekkor jöttem rá, hogy ez így nem fog menni, és nagyon veszélyesnek is tűnt. Így most van egy csiga a plafonon, és egy bicikli az előszobában. Nem nagy előrelépés...

Délelőtt cangázni voltam a gyerekekkel. Istenem milyen jól futott a gépem annyi hónap porosodás után is...
Az ebédet követően kimentünk a "medveparkba". Mi fiúk kisvasutaztunk, míg Zoé ugrálóvárazott (mindkettő kihagyhatatlan volt az adott gyereknek). Persze megnéztük a medvéket és a farkasokat is. Csodálatos volt az idő is. Egy szál pólóban tudtam nyomulni - idén először. Kellett már ez a tavasz nagyon...
Egyébként - a hírek szerint - Szofi jobban van. Tegnap még kapott egy lázgörcsöt a kórházban (is), és nagyon durva tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála. De ma már levették az infúzióról, és talán néhány nap múlva kijöhet lábadozni.
Szegény gyerek.

Nem értem én ezt.
Ángélusék itt vannak egy hete, Szofi 4-5 napja folyamatosan lázas. Hiába forszíroztuk többen egymástól független szülők, hogy mondja le a Liget játszóra szervezett partit, mert nem ér annyit, inkább gyógyítsa meg a gyerekét, de ez nem hatott. Így hát felkerekedtünk cangával, nyuszimotorral, cipelve a tortát - amit tegnap én hoztam el a Jégbüféből, mert ők a város másik felén voltak.
A Liget bejáratánál futottunk össze. Szofi rémesen nézett ki, vacogott a foga, és nagyon elesettnek tűnt. Mondtuk, hogy ez így nem kóser, vigyék be ügyeletre. Ekkor Ángélus Barátné átváltott "gyerekmentő üzemmódra". És kétségbeesett telefonokkal hívta a résztvevőket, hogy ő most menti a gyerekét, nem tud ott lenni a partin, de mindenki érezze jól magát.
Kérdem én, tegnap este nem látta milyen állapotban van a lánya? Vagy induláskor? Vagy az úton a Liget felé?
Mindenki mondott már le jól megszervezett, gyerekzsúrt betegség miatt. Ilyen a szülői lét.
Na mindegy, mi azért kimentünk a zsúfolásig telt játszóra, majd csapatostul átköltöztünk a Benczurba, ami sokkal rejtettebb. Végezetül a Platánban megebédeltünk. (Nagyon gyenge volt a készétel felhozatal.)
Szóval jobban is alakulhatott volna a mai délelőtt.
Na rakok fel képeket az elmúlt napokból...

Tegnap megnéztük az Engedj be!-t (Köszi Düdü) Bevallhatom, nem volt egyszerű rábírni Hitvesemet, hogy egy svéd vámpírfilmet nézzünk, de szerencsére nagyon megérte. Csodálatosan jó volt, ahol a vérszívás másodlagos a havas svéd lakótelepeken. Aki teheti nézze meg. Nekem új kedvencem lett.

Ma elit társaságba keveredtem. Meghívtak egyik nagy munkánk belső projektvezetői megbeszélésére. Azt kell hogy mondjam, nem is olyan jó buli a szűkebb körhöz tartozni, mivel azok (én nem) alapvetően munka mániákusok, és talán családjuk sincs. Bár ahogy láttam mindenkin egyen karikagyűrű volt. - Lehet, hogy a vállalat a családjuk? Nem tudhatom, de az biztos hogy jócskán hét után jutottam haza. Hiába, aki projektmenedzserek közé keveredik, azt felzabálják a meetingek...

Ma a gyerekeink héttől fél kilencig egyetlen hang nélkül hagytak minket aludni. Ezalatt Zoé reggelit főzött kettőjüknek (kakaó mikróban + süti, gabonapehely). Utána kifestette a körmeit Hitvesem körömlakkjaival, és felöltözött miniszoknyába (harisnya nélkül), vékony pólóba, ünneplő cipőbe. Kristóf nem tudom mit csinált ezalatt, de ő is csendben volt.
Tényleg a nagy csend a legaggasztóbb...

Délelőtt elmentünk a szokásos "Vonat múzeumba" hármasban, míg Hitvesem a bevásárlással, konyhával küzdött. Délután Vácott csekkoltuk az ország legjobb cukrászdáját - legalábbis bizonyos listák szerint az. A tapasztalatom szerint tényleg kiemelkedő. Alig pár fajta süti volt csak, de azok ütöttek. Pedig nem is vagyok cukrászdába járó.
Hazaérve Zoé rászabadult a kicsi fényképezőmre. A legfurcsább, hogy magától rájött az időzítő használatára. Mostantól fogom hagyni fotózni..

Felidegeltek. Munka után ház közgyűlésre mentem, ahol ismételten kiderült, hogy 60 tulajdonossal csak töketlenkedni lehet. Persze megértem, hogy azon nyugdíjasok akik nem terveznek már öt évre sem ellenérdekeltek a közös költség emelésében a későbbi felújítások érdekében. Mi meg itt vagyunk, és semmit nem tehetünk az ellen hogy évről-évre jobban rohad szét a házunk. Innen csak a kiköltözős menthet meg. Vagy a csöndes várakozás, nézve a gyászjelentéseket. Na mi a jobb??
Ezek után most a blogolás előtt átfutottam a céges leveleimet, és vesztemre belefutottam egy minőségbiztosítói értékelésbe. Na azok is egy külön állatfajta. Megértem, hogy valakit arra alkalmaznak hogy kekeckedjen, de hülyének lenni nem lenne szükséges a feladat ellátásához.
Juszt sem olvasom el rendesen, mert tönkretenné az eljövendő két szabad napomat.

Haladunk. Ma már csak két pisivel és nulla nyüszítéssel abszolváltuk az altatást. Legközelebb bilit kapnak. :-)

Fél hétig nyomtam én, de ketten még maradtak elvarrni a szálakat a code freez után is. Minden elismerésem a kollégáimé. Két nap alatt több mint 23 órát nyomtak, és elkészültünk mindennel - pedig ez szerdán még szinte lehetetlennek tűnt. Nyugodt szívvel mehetünk ki holnap. Remélem a Megrendelő is el fogja ismerni azt a temérdek munkát, amit belenyomtunk az elmúlt hónapban a szoftverbe.
Most persze üres zokninak érzem az agyam, pedig a délutáni üresjáratokban még az oldalam színvilágát is megváltoztattam. Kilenc év után tűnt el a megszokott kékes betűszín a blogból. Lehet dicsérni, fikázni, de erőm nincs javítani rajta. (Azért a teljes régi séma el lett mentve.)

Teszt csak.
aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa aa

Nem végeztünk tegnap fél tízig sem. Így ma is nyomjuk. Remélem azért már nincs vissza megint tizenkét óra.

Valószínűleg ma tízig nyomjuk a gyárban, de így talán a holnap már szabad lesz.
Motiváció na...

Szabad(abb) este.
Mióta megtörtük (több-kevésbé) a gyermekeink olthatatlan szeretetét mellyel lefekvéskor ragaszkodnak hozzánk, Hitvesem is felbátorodott. Ma én fürdettem, és ő mesél. Utána pedig mindketten élvezzük a nyugalmat, melyet csak három percenként szakít meg egy-egy elhaló "Anya" kiáltás, vagy pisilési kör. Szóval ma szabadabb az estém kicsivel.
A gyárban a hétvégére meghirdetett hálózsákos parti hatására szárnyakat kapott a szoftver, és mára már úgy tűnik, talán nem is kell kétszer 24 órás programozó versenyt tartani a siker érdekében. Mocskos dolog ez a motiváció növelés. :) Én meg a következő két napra felcsapok hülye tesztelőnek, hogy valami hasznomat lássák a nagy rohanásban.

Hurrá, megvan a programom hétvégére!
A gyárban fogok robotolni a munkatársaimmal karöltve. Mi lehet ennél szebb? Mit nekem család, gyerekek.

Csak azért írok, hogy kezdődjön el ez a hónap is valahogy. A hírek szerint jön vissza a tél, pedig ma már bőrkabátban és ingben mentem dolgozni.
Különben egyre jobban alakul a gyerekek önálló altatódása. Persze hiszti és visítás még ma is volt, de egyre erőtlenebb és rövidebb.