2010. január

A gépem akksija még mindig halott (itt már a defibrillátor sem segít) ami eléggé megnehezíti, mondhatni behatárolja a használatot és főleg a blogolást. Ezért a pillanatnyi lehetőséget kihasználva tudósítom, hogy délelőtt 11-től Cirkuszban voltunk négyesben. Szerintem a cirkusz, (ha jó) nem csak a gyerekek szórakozása. Csináltam pár pocsék vaku nélküli képet is, csak a hecc kedvéért.

Gáz van. Reggelre 0,2%-ra merült a laptopom akksija. Azt már napok óta láttam hogy olyankor is töltést érzékelt, amikor nem is volt töltőn, de nagyon nem foglalkoztatott. Persze gyanakodhattam volna, de a fórumok szerint (amiket így utólag átrágtam) nem sok mindent lehet tenni. Viszont most madzag nélkül nem el sem indul, és hiába próbálom, nem töltődik. Félek új elem lesz ebből...
Viszont egész nap havazott. Délben ki is mentem lőni pár képet, amik a Picasán érhetőek el.

Reggel óta folyamatosan szakad a hó. Tesco nejlon zacskóba csomagoltam a fényképezőm, és míg alszanak a gyerekek, megpróbálom megörökíteni a környéket.

Kutya hideg van kint. Cs.G barátom ma megpróbált teraszpartira csábítani magához, ha már tegnap gyáva módon kihagytam az Apaklubbot. De keményen ellenállok. Még egy közeli füstös kocsmába mennék is, de mínusz 12C-ban üldögélni az erkélyükön több mint kihívás.
Ma átköltöztem a legújabb irodámba. Ez most tetszik, és remélem sokáig kirobbanthatatlan leszek belőle, mert a utóbbi egy évben ez már a harmadik helyem lesz. Még szerencse, hogy csak egy WIFI rooterem, egy székem, a laptopom, két képem és két döglődő virágom van amit költöztetnem kell ilyenkor.

Az a legjobb a telefonomban, hogy valójában számítógép, és nem is akármilyen, hanem egy szabványos linuxot futtató masina. Így mikor ma sikerült egy nem megfelelő szoftverrel komoly problémákat okoznom magamnak, akkor a javítás is pontosan úgy történt ahogy az a pécémen (ami valójában laptop) történt volna. - Ez azért tényleg frankó dolog. Mármint nekem, aki hajlamos "kitesztelni" a gépe lehetőségeit.
Különben erős mínuszok vannak, és már szeretnék némi tavaszt.

Vp-ben voltunk. Képek is készültek dögivel. A Gyerekek lapján és a Picasán keressétek.
Különben csendes minden. Közeleg az új hét...

Valamikor, valahol Douglas Adams írt egy zseniálisat (egyébként mindig, mindenütt zseniálisat írt) arról, hogy egy gép egy kiflicsücsök segítségél megmutatja bármely létezőnek a saját valódi parányiságát, jelentéktelenségét az univerzum végtelenjéhez képest. Ezt az eszközt mint végső ítélet végrehajtót alkalmazták, mert utána már nem maradt semmi késztetés senkiben, hogy bármit is tegyen, mert minden jelentéktelenné vált a világegyetem valódi nagyságához képest.
Ma az origón találtam egy videót, melyet amerikaiak csináltak a 2009-es tudományos ismereteink alapján.
Dőlj hátra, és nézd mekkorák vagyunk:

Mint ígértem felkerültek a képek. Egyébként nehéz napokon vagyok túl, mert bárhogy igyekszünk is, csúszunk a gyárban több projekttel is. Én pedig utálom ha nem tudom tartani a vállalásaimat. Csak hát szoftvert fejleszteni nem olyan mint a 100 000. Suzuki Swiftet letolni a szalagról. A kutatás alapja, hogy megjósolhatatlan a felmerülő problémák számossága és a velük eltöltendő idő. Csak ezt nehéz kimondani, mikor minden szerződés fix árat, fix terméket, fix idő alatt akar, és ezen az sem segítene, ha hirtelen tízszer több erőforrást tudnék rászabadítani.
Legalább Kristóf nem lázas már.

Tegnap nem ment a yoscha.hu. Pedig csináltam új képeket a gyerekekről. Majd ma felkerülnek...

Tegnap délután Lajosmizsére mentünk a Vaddisznó fesztiválra. Az út GPS szerint 45 perc, de jó húsz perc után aludt csak Kristóf, így próbára tettem a modern technikát, és következetesen rossz irányba vagy későn fordultam le. Volt sok újratervezés, de így is odajutottunk. Akkor ért a döbbenet, mert a weben meghirdetett helyen semmi sem volt. Illetve város az igen, de egyetlen kósza vaddisznó sem. Sem élve, sem pörköve. Jobb híján nyomorunkban csipszet vettünk a helyi Spárban az éhező porontyoknak (ahol senki még csak nem is hallott a fesztiválról), és elindultunk hazafelé. Közben Hitvesem megkért, hogy akkor nézzük meg legalább az új bevásárló központot a Skála helyén. Mondtam neki, hogy az gázos, de csak akarta. Végül is semmi különös a hely. Egyetlen előnye, hogy van egy nagy és jól felszerelt játszóháza, ahol legalább a gyerekek kimozoghatták magukat. Mikorra végeztünk Kristóf teljesen elbágyadt. Olyannyira, hogy a kocsiban már lázas lett, és azóta is két óránként kell lenyomni a lázát.
Így ma már tervezetten nem mentünk sehová közösen. Én azért elugrottam az álmaim sátráért. Nagyon durva. A lakásban még ha akarnánk sem tudnánk felállítani, mert nincs akkora szoba.
Már csak a jó idő kell... (Ja és hogy épp ne legyen beteg egyik gyerekem sem.)

Érdekes nap volt a mai. Eddig azt hittem hogy felnőtt emberekkel vagyok egy cégben, de ma délután a lányomat megszégyenítő hisztit, és minden elképzelésemet alulmúló "vitának" voltam tanúja. Azon túl hogy módfelett kínos volt hallani, félelemmel vegyes döbbenetet éreztem, hogy ez így megy esetleg egy ügyfél előtt is? Ne adj isten egy ügyféllel szemben is?
Jó, jó, mindenki követ el hibákat (én pl. tegnap az Ügyfélnek mondtam azt, hogy erőforrás hiányom van a következő két hétben, ami a Projekt Menedzsment kiskáté szerint halálos bűn) de legalább kerülöm a személyeskedést, és ügyelek arra, hogy akikkel hónapokat, éveket kell együtt dolgoznom, azokkal ne ellenségeskedjek.
A legrosszabb, hogy fogalmam sincs ezek után mi jön. Nyílt ellenségeskedés? Egymás fúrása? Kínos távolságtartás?
Sokkal szívesebben lettem volna én a megtámadott fél, mert akkor rövid és véres leszámolásról írnék. Illetve dehogy írnék, mert az szót sem érdemelne.
Megoldást kéne találni, de nem lelem még.

Hitvesem elment Ángélus barátnéval találkozni, aki 24 órára hazánkba látogatott. Én meg kihasználva az alkalmat olvasom a Hogyan halunk meg? című könyvet. Erről is akarok most írni, mert nagyon jó. "Képzett teológusként" az élet teljessége izgat már jó ideje. A témával számos filozófiai, vallási, művészi szöveg foglalkozik, mert az élet egyetlen biztos mindenki által átélt eseménye a halál. Így kikerülhetetlen akár törődünk vele, akár nem. Mégis a legtöbb leírás misztifikál, és megpróbálja a saját gondolati rendszerén keresztül interpretálni azt. Jelen könyv viszont egy évtizedekig praktizáló és a témára érzékeny orvos tollából származik, aki munkája során számtalan arcát figyelhette meg az elmúlásnak. Sorra veszi a szív és agy katasztrófákat, az öregkori végelgyengülést (ami az amerikai statisztikák szerint nem is létezik), az erőszakos hirtelen halát, a baleseteket, az Alzheimer kórt, a rákot és még ki tudja mit. Köntörfalazás nélkül mutatja be a folyamatokat, de olyan empátiával és tárgyi tudással, hogy élvezetes olvasni, még ha szívem szerint nem is kívánom egyik véget sem magamnak jobban megismerve azokat...
Ajánlom mindenkinek, mert nem csak az elmúlást mutatja be, hanem az is, hogy miként lehet viszonyulni mások vagy a saját halálunkhoz.
Fontos könyv, olvasom is tovább...

Egy, csak egy gondolat bánt engemet. Ki a rendszeres olvasóm Pécsről?

Tegnap panaszkodtam a főnökeimnek, hogy nincs igazán mit csinálnom. Ezt olyan jól adtam elő, hogy hozzám vágtak egy 166 oldalas közbesz kiírást, hogy akkor olvassam azt. Így ma is szinte egész nap bújtam. Nem mondom, néha már untat az index.hu, meg az általam gyakran látogatott web, de a közbesz kiírásnál talán még az is jobb. Bár bizonyos szempontból izgalmas és kihívásokkal teli feladat lenne ha nekünk kellene megoldást szállítani rá. Szóval egész nap faforgács szárazságú szöveget olvastam a túl buzgalmam jutalmául. Azért nem volt rossz nap.

Ma a gyerekeink majdnem tízig hagytak aludni minket! Ilyen sem volt még soha. Úgy kezdődött, hogy Zoé 5:30-kor felkelt, és nem volt hajlandó visszaaludni. Pedig mondtam hogy ilyenkor még Minimax sincs. Ő eltökélt volt, én meg álmos. Így kiegyeztünk döntetlenben. Utána valamikor hét körül Kristóf is csatlakozott hozzá. Kicipeltek egy csomó játékot és csendben (!!!) játszottak. Egyszer még felkeltem, hogy azért kapjanak valami kakaót is ha már ilyen jók. Végül tíz tájt mi is megébredtünk véglegesen.
Nagyon király!

Délelőtt Kristóffal mentem le a boltba bevásárolni, mivel múltkor ugyanezt tettem Zoéval, és ő otthon Hitvesemnek folyamatosan azt ismételte, hogy biztos azért nem jöhetett, mert még "buta". Így ma bizonyítanom kellett az "okosságát". Ami nem is nehéz. Együtt vettük meg az ebédnek valót, ami - mivel én válogattam - ezért wok kaja lett. (Az Uncle Beans szószok pocsékok. Pedig hat-hét éve még esküdtünk rá, de azóta leszoktunk a műkajákról.)
Ebéd után elindultunk Markazra a Boros-Toros fesztiválra, melyet Hitvesem hajtott fel. Mikor beszállunk a kocsiba, kezdett csöpögni. Mire odaértünk úgy szakadt, hogy kiszállás nélkül fordultunk vissza. - Pedig elég csábító volt.
Hazafelé azért bevásároltunk egy adag disznótorost vacsorára, illetve két dupla gumimatracot az eljövendő sátorozásokhoz.
Így már mindenkinek van miben és min aludnia, és ülnie. Csak a sátor és az asztal hiányzik a főbb darabok közül.

Hitvesem lebeszélt a lakáscseréről. (Valójában meggyőzött, ami nem kis teljesítmény ismerve magamat.) Hát ezért szeretem, még ha tetszett is a kecó.

Ma voltunk egy kecót megnézni, ami elvileg mindkettőnk összes látatlan paraméterének megfelelt. (4 önálló helység, 100m2 alatti terület, nagy terasz, VII. kerület.) Nekem eléggé tetszett, Hitvesemnek nem igazán. Szerinte ciki, hogy a tetőteraszunk szomszédos a szomszédéval, és furcsa a nappal alakja, meg alacsony is (2,8m) és a várható költségektől is parázik. Holnap azért kérek ajánlatot a hitelekre is, mert tényleg nem kevés lóvé kellene ehhez, de nekem tetszene a kecó, és jó kétéves (nem túl intenzív) lakáshirdetés figyelés alatt ez volt az első és eddig egyetlen ami a fenti paramétereknek megfelelt, és talán kifizethető is.
Én bevállalnám a következő 25 évre nyugodtan. (Mélygarázs beállót is lehet bérelni, venni hozzá. Tárolóhelységet is négyzetméter alapon.) Szóval zajlik az élet a ma 8 éves tartós kapcsolatommal.

Tegnap Olivér ötödik születésnapját ünnepeltük. Voltunk vagy negyvenen, (a többség 6 év alatti) de azért jó volt a buli. Bár a hóesésben megvalósított túrázás kicsit sok volt.
Ma véget ért az elmúlt évem kedvenc napi blogja a 365budapest. Kicsit szegényebbek lesznek nélküle a mindennapjaim. Ilyenek az évkezdetek, eleinte csak a hiány jelentkezik (2009 oda, 365budapest oda, 37 év oda), majd feltöltődnek az új dolgokkal ahogy kitelik az év is.

Hát a legjobbakat!
Tegnap egy pompás erkély szilveszteren voltunk Cs-M családnál. Már délután négyre átmentünk, hogy a gyerekeknek is jusson buli. Ők el is hancúroztak majd tizenegyig. Mi pedig a teraszon ittunk, ettünk dohányoztunk. Szerencsére G. szerzett egy gázpalackos kültéri hősugárzót, és a globális felmelegedés is a kezünkre játszott így egész jó idő volt.
Ma csendesen telik a nap. Délben az egész család lefeküdt, (én csak alibiből) és aludtunk háromig.
Szóval jó kis év lesz ez. - Még lencsét is ettünk.
Képek hamarosan...

BUÉK!
Ez még csak egy előre megírt üzenet. Nemsokára lesz igazi bejegyzés is az új évtized tiszteletére...