2009. november

Ma én vittem Kristófot a bölcsibe. Igazi nagyfiú. Nem sírt, nem nyünnyögött. Büszke vagyok rá.
Tegnap elkezdtük a Gyűrűk Ura bővített változatát nézni. Hatszor legalább két óra, de nagyon jó. Mióta Zoé megszületett egyszer sem néztük meg.
Az utolsó két rész még most csúszik le...

Tegnap jó sokáig nyomtam a gyárban. De ma Hitvesem meghívott ebédelni a Vapianoba, ami egy olasz gyorsétterem. Kifejezetten pozitív a hely. Leves van, pizza, tészta és saláta. Mindegyikből 3-4 fajta csak, de az orrod előtt készítik el percek alatt. Nagyon szimpatikus amellett, hogy finom is és megmutatja, hogy milyennek kell(ene) lennie egy gyorsétteremnek 2010-ben.
Aki teheti menjen el, mert csak ajánlani tudom.
Utána végigrohantuk a Vörösmarty téren a vásárt, mert erősen esett és nem volt nagy kedvünk ázva bóklászni. Délután a lakást öltöztettük karácsonyi díszbe.
Az előbb fejeztük be a Kasszandra álmát Wody Allentől ami szintén nem volt rossz.
Szerintem ez egy jó nap volt...

A Coldrex tart életben. Bár ma már bizonyos tekintetben jobban vagyok (nem feltétlenül akarom terráriumba zárni a gyerekeimet), de azért cudarul kicsinált ez a vírus. AntiOltó kollégáim szerint pont azért lettem beteg, mert beoltattam magam. Mások szerint nem is hatásos a vakcína és ez HINI (ejtsd: hini). Én egyiknek sem hiszek...

Soha ne tarts otthon bölcsődést!
A házi kedvenc krokodilok ugyan leharaphatják a kezed, a kobrák agyonmarhatnak, sőt a pitbullokkal is akadnak gondok ha nem vigyázol, de azokkal a veszélyekkel együtt lehet élni. Kezelhetők. Nem úgy a bölcsődés gyerekek. Azok a bölcsődéből mindig újabb és újabb válogatott kórságot hoznak haza, amit ők egész jól bírnak, de a gondozóikat kicsinálja.
Hidd el tapasztalatból mondom, egyetlen házi kedvenc sem olyan veszélyes mint egy bölcsődés. Ha teheted ne szerezz be magadnak, és kerüld azokat is akiknek már van. (Mert rá akarnak beszélni, hogy aztán kárörvendjenek.) Ha mégis rendelkezel sajáttal, akkor ne ölelgesd, puszilgasd. Legjobb egy terráriumban tartani.
(Lehet, hogy már az agyamat is megtámadta a legújabb bölcsi-vírus?)

Már ezért megérte a nap:

Tegnap délelőtt csak sikerült kijutnunk cangávál, nyuszimotorral a ligeti játszóra. Bevallatom, hogy így november vége felé sokkal kevésbé romantikus mint azt az emberek otthonról elképzelik. De azért jó másfél órát elvoltunk, homokoztunk, fogócskáztunk, mászókáztunk.
Délután Cskukat látogattuk meg. Rozi pont élete első lépéseit tette meg, erre én otthon hagytam a fényképezőm.
Kicsit szétszórt vagyok.

Ma ronda ködös idő volt, pedig nagyon kimozdultam volna délelőtt a játszóra, vagy még inkább erdőbe, hegyek közé. Délután viszont megkezdtük a karácsonyi bevásárlást, mert fél családomnak decemberben van a névnapja, születésnapja. Egyre jobban utálom a tömeget és a bevásárló helyeket. Hitvesem szerint egyedül a Dechatlonban nem érzem magam feltűnően rosszul. Talán igaza van (mint annyiszor). Sajnos nem voltunk túl sikeresek, ezért még nem egy kör vár rám.
Békés karácsony...

Tegnap este egy prezentációra kellett készülnöm így kapóra jött, hogy M.A átjött Hitvesemhez. El is zavartam őket kocsmázni, hogy nyugalmam legyen. Talán egy órát sem dolgoztam, mikor az egész házban megszűnt az áram. A laptopom meg max félig töltve. Gyertyafény mellett nyomtam, míg el nem feketedett a képernyő. Utána mehettem aludni Hitvesem nélkül, pedig a sötétben milyet romantikázhattunk volna, ha már dolgozni úgy sem lehet.

Újra itthon. Nem tudom mi van velem, de tegnap elaludtam fél tízkor, és ma hazaérve alig élek. Nem betegség és biztos nem a vakcina mellékhatása (mert azt hivatalosan meg sem kaptam) talán csak az idő. Azért felszegeltem az ajtónk másik szárnyára is egy adag hőtükör fóliát. Ennél többet csak akkor tehetnék, ha kicserélném a teljes ajtót.
Tegnap gyerekeim is megkapták végre az oltást P.B barátom apjától - Köszönet érte!
Most már csak egy új gyerekorvot kellene találnunk valahol a közelben, mert az eddigihez nem megyünk vissza.

Ez ma egy jó nap, higgyétek el nekem.

Tegnap este illegálba beadtam magamnak a H1N1 vakcinát. Gondoltam ehhez aztán tényleg nem kell az orvosi diploma, viszont jó 100 beteget kellett volna végigvárnom a háziorvosnál, amitől biztos megpusztultok. Így altatás után megkaptam magamtól. A jelek szerint túlélem. :)
Ma délben észrevettem, hogy Márton nap van. Nyomtam is Hitvesemnek a Google Talkban (mióta androidos, nagyon XXI. századiak vagyunk), hogy ma libát kell enni. És valóban libát vacsoráztunk. Nagyon csodálatos feleségem van.

Ez az oltásmizéria kiborít. Mára lettek berendelve a gyerekek a háziorvoshoz, aki viszont nem adta be nekik a H1N1 oltást, csak a szezonálist. Majd talán a jövő héten...
Rohadt anyját mindenkinek. Ha egyszer eldöntöm mint felelős szülő és törvényes gyám, hogy oltatni kívánom a gyerekemet, akkor kutya kötelességük lenne nem elszabotálni. Elmondhatják az aggodalmaikat, de nem szegülhetnek szembe. Jövő keddre vagyunk visszahívva. Szerintem én megyek, és asztalt fogok borogatni.

Tegnap délelőtt gyermekeimmel és szüleimmel meglátogattuk a leányfalui temetőt. (Míg Hitvesem az Ángélusok tiszteletére szervezett bulit pihente.)Gyertyát gyújtottunk, sírokat néztünk Zoé csak azt nem értette, hogy "ki az a bácsi nyitott karra a fán?" Mondtam neki, hogy az Jézus aki csodálatosan szép dolgokat tanított, de nagyon szörnyű halált halt végül. Mi meg mindenütt csak ennek a szörnyűségnek állítunk emléket. Ezt nem értette teljesen, de megnyugtattam, hogy én sem.
Délután elmentünk Hitvesemnek telefont cserélni, mert a mostanijának elmúlt a kijelzője. Az eredmény egy T-Mobile Pulse, ami Androidos, mint az enyém, és nagyon állat gép. Tegnap én bidzsiztem folyamatosan, de mától lehet az övé. :-)
Ma ronda idő volt és nem mentünk sehová...

Csak a nevet figyeld!!!!!

Úristen úgy maradt ki egy hét blogomon, hogy szinte fel sem tűnt. Ezalatt nem is történt valójában túl sok minden. Voltam apaklubban, majd tegnap este ügyfelekkel söröztem, de mikor 11 körül átcsapott a buli pálinkafesztiválba, akkor a második kör után pánikszerűen leléptem, hogy ne lássanak népdalokat dünnyögni. Ez persze nem könnyítette meg a mai napomat, amikor majd minden projektem a fejemre dőlt. Szerencsére estére rendeződtek a dolgok, és az összeomlást sikerült kitolnom pár nappal. Egyébként szerintem a projektvezetés lényege, hogy az összeomlást mindig pár nap (jó esetben hét) távolságba tartsuk. Ha így sikerül kibekkelni a projektzárást, akkor sikeresek voltunk.

Tegnap nem mozdultunk ki a lakásból. Csúnya volt az idő, és már megint rajtunk volt a hétvégi betegség. Vicces fajta. Hétvégén kitör, nyomorultul vagyok aztán hétfőre felszívódik annyira, hogy dolgozhassak.
Így dolgoztam is este hat utánig.
Megy a nagy H1N1 oltási saga is. Eldöntöttük Hitvesemmel, hogy beoltatjuk magunkat és a gyerekeket is, erre mindenki hülyén néz ránk (az orvosokkal kezdve), hogy a gyerekeket már mér'? És minket is mér'? Én meg mindig kiborulok ettől. Meg kellene kérdezni az Ukránokat, hogy nekik kellene-e az oltás? Nekünk meg itt van és mindenki fanyalog. Azután meg lesz a sok óbégatás, ha a fél ország ágynak esik.