2009. február

Délután kimentünk a Vörösmarty térre, és a Jégbüfében meglátogattuk a Nagymamát. Ettünk sütit, láttuk hóvirágot (amit nem szabad leszakítani, de amúgy is kerítés és bokrok védték). Percekig csodáltuk a poharakon játszó zenészt, és végül még a játszótér is belefért.
Képek...

Ma sikerült másfél gigát ellőnöm a gyerekem farsangjára. Az alvásidőben kidobtam a képek négyötödét, így maradt 115. Ebből alig 36 darab ment a galériába. Hát megéri?
Délután végigszenvedtem egy orvosi sorban állást, hogy hétfőre legyen papírunk Zoé egészségességéről. Borzalmas volt. Egy pecsétért tartottunk fogva két gyereket másfél óráig egy vírusoktól hemzsegő helyen. (Ne kiabálj, új rendesen, ne csússz a padlón, ne jászt a köhögő kislánnyal.) Becsülöm Hitvesemet, akinek ezt legalább havonta egyszer el kell viselnie. (Egyedül!)

Már megint hamvazószerda van. Minden évben váratlanul ér. Persze hiányos a keresztény nevelésem.
Viszont holnap szabadságon leszek, és én viszem farsangolni Zoét. Lesz sok kép!
Addig meg mindenki olvassa el az évenkénti kötelezőt.

Ez ie eljött. 50.43% a Firefox aránya az oldalamon, és csak 33.98% az IE. Persze amilyen gányul néz ki IE alatt én csak azt mondhatom, hogy - hacsak nem vagy meveszekedett alternatív, akkor inkább csatlakozz a többséghez!

Tegnap felzakatoltunk a Széchenyi-hegyre. Legalább 25 éve nem utaztam fogaskerekűvel. A gyerekek élvezték, de a kirándulás nem segítette elő a gyors gyógyulásomat. Így ma az irodámban maximumra csavartam a fűtést, és mikor már nem bírtam tovább akkor gyorsakat szellőztettem.
Valami cseppeket is kaptam Hitvesemtől, melyek egyetlen ismérve (azon túl, hogy talán tényleg használnak) az 50%-os alkoholtartalom.
Jó is a hideg téli esteken elcsöppözgetni...

Elég ciki. Elkaptam Hitvesemtől a kórságot. Most nekem fáj a torkom, fejem. Nem baj, akkor is szertnék elmenni valahová. Ha busó nincs, akkor legalább Fogaskereküzzunk!

Tegnap este hatig (!) voltam a gyárban. - Persze a projekt- és cégvezetőknek nincs családjuk.
Úgy terveztem, hogy ma lemegyünk busót nézni Mohácsra, de csúfos hideg van, és még Hitvesem is lebetegedett. (Szerencsére nem influenza, csak valami más kórság.) Így marad a Liget - bár oda sem kell kevésbé felöltözni, és még maszkos rémek sem ijesztgetik a gyerekeket.

Egyre később sötétedik. Az ég alapján úgy gondoltam, hogy még legalább egy órát dolgozhatom, de valójában rohannom kell már haza.

A tudományosnak tűnő csatornákon rendszeresen vannak olyan sorozatok, melyek a legnehezebb munkákat mutatják be. A véresen amatőr főhős egy napra/hétre favágónak, bányásznak, kommandósnak áll. És rajta keresztül ismerhetjük meg az adott szakma keménységét. Kérdezem én, miért nincs projektvezetői rész? A mai napom bőven felvenné a versenyt bármelyikkel. Persze nem kellett hason csúszva kőszenet fejtenem, de kicsit sem éreztem könnyűnek a helyzetemet, pedig nem ma csöppentem bele...
Más.
Tegnap a kormányfőnk drámai beszédben szólt a néphez, és jelentette be az újabb nagy ívű adóátalakítást. (Ebben a ciklusban a harmadikat? negyediket?) Hiszem, ha látom. Sőt már akkor sem.

Mégiscsak fejlődik a tudomány. Végre megvan a korrekt válasz egy fontos kérdésre:
- Mennyi egy töketlen fecske repülési sebessége?
- 577km egy éjszaka alatt, azaz 12 órás éjjellel számolva 48km/h.
Nem éltem hiába...

Délelőtt Ikeja volt, délután játszótér Olgiékkal, akik utána át is jöttek.

Nincsen semmi sem.
A legnagyobb hír, hogy ma új irodába költöztem át. Az eddigit akkor szereztem magamnak, mikor visszakerültem a Gyárba a Telefonos kiküldetésből és ott árválkodott egy jó négyszemélyes szoba. Lecsaptam rá és abból lett a "Projektvezetői szoba" ami név valójában enyhe túlzás, mert a másik két projektvezető az elmúlt évben 10 napot nem dolgozott összesen bent. Így magam bitoroltam a tágas de elég siváran berendezett helységet.
Most hogy több új munkatárs érkezik újra kellett osztani a terepet. Emiatt a folyosó végére szorultunk (mi projektvezetők) egy fele akkora, bár ízlésesebb kialakítású helységbe. Vége a térélménynek, és ez a szoba sajnos déli fekvésű is, így szinte egész nap behúzott függönyökkel kell majd dolgoznom. Pedig jó volt a Nap TV homlokzatát bámulni, néha elcsípve egy-egy későn érkező minisztert. Viszont legalább egy "otthonosabb" zugot alakítottam ki az új helyen. Végül is nem az utcát kell néznem, hanem a monitort. :)

Tegnap teljesen hulla lettem mire hazakeveredtem. Reggel nyolctól nyomultunk a Fogorvosoknál, hogy a mai oktatáshoz a környezet összeálljon.
Este azután kaptam az olvasnivalót, miszerint a Google levelezési címjegyzék szinkronizálható a telefonnal. Ez igen hasznos és évek óta hiányolt szolgáltatás, mivel így egyfelől a telefonban tárolt adatok mentésre kerülnek, másfelől pedig elegendő csak egy helyen karbantartani az ismerősök listáját. Nem lesznek olyan keveredések melyek teljesen mindennaposok egy nem szinkronizált elosztott rendszerben.
Szóval nosza nekiugrottam.
Majd jó két órán át törölgettem a mindkét helyen meglévő partnereket. Amik között "csak" a vezetéknév, keresztnév sorrendben volt különbség. Nem volt túl felemelő, de most már akár a telefonomba, akár a levelezésembe rögzítek egy nevet az perceken belül megjelenik a másik oldalon is.
Királyság.

Felraktam egy csomó képet a gyerekekhez és a picasára is a hétvégi Vp látogatásról.
Ma délután kimentünk a Mangalica fesztiválra, de amint kiértünk elkezdett masszívan zuhogni. Azért ettünk egy sült kolbászt mustárral + sült krumplit 2600 Forintért (!!! Rablás...)

Nem sok minden van. Úgy tűnik, hogy a Bányászok egyre kevésbé akarnak költeni ránk. Szerencsére a többi munka pörög ezerrel.

Ma felbolydult a világ. Jött a hír a Szingularitás Egyetemről, azután a Google bejelentette az új mobilos térképét, melyen az ember a barátai pozícióját is nyomon követheti. Ez azért új értelmet ad a helymeghatározásnak. Egy találka során nem kell szobrozni a kijelölt helyen várva a többieket, hanem nyugodtan lehet sétálni pár sarkot, mivel a térkép segítségével úgy is "összefutunk". Persze ez most még csak a kezdet, de nem kell pár év hozzá, hogy tényleg a mindennapok része legyen, amint a mobil is segített már a hófúvásban szobrozást kiváltani. De ez a szolgáltatás szinte korlátlan távlatokat nyújt. Elég lesz csak egy közelítő helyet, időpontot megadni, a többit a technika áthidalja. Ezzel "sajnos" odavész a valós térben bolyongás élménye, mikor sorra járja az ember a helyeket, hátha összefut valakivel.
A másik számomra legalább ilyen fontos eszköz a gyerektávirányító. Ha működik biztos beszerzek egyet, és egy tartalékot is, hátha elkallódik valahol. :)

Szingularitás Egyetemet alapít a Google a NASA-val. Ennek jelentőségét csak az értheti aki már olvasta az Isten gépeit. Aki nem olvasta az tegye meg.

Ma délben elmentem röntgenre. Nem sok valódi hasznát látom, de néha át kell esni ezen is. Olyan mint az üzemorvosi vizsgálat. Megmérik a vérnyomásom, megnézik a szemem, és azt mondják, alkalmas vagyok ez eddig is végzett feladatomra. Persze ilyenkor kicsit izgulok, hogy minden rendben van-e bennem.

Tegnap Cskuknál jártunk megnézni kislányukat. Már rég terveztük, de eddig folyamatosan közbejött egy-egy nátha, köhögés. Két nagy tanulsággal járt a látogatás:
1. Teljesen elfelejti az ember, mennyire kicsi is egy (szinte) újszülött.
2. Most vettem csak észre, hogy Kristóf milyen nagyfiú már. Itthon mindig ő a kisebb, a butusabb. Ő a "baba". Viszont Rozi mellett igazi nagyfiú már, aki óvatosan nyúl hozzá, puszilgatja, produkálja magát neki. Gyakrabban kell kicsik közé vinni, hogy legyen "nagyság" érzete. :)
Ma végre kiengedték sógoromat a kórházból. Mostantól otthon, saját erőből foltozgatja a tüdejét.