2009. április

Ma (azaz tegnap) névnapomra megkaptam Szerelmemtől a Szkafander és pillangó eredeti könyv változatát. Sokkal jobb és rosszabb mint a film. Az legalább első szám első személyben elmesélte a történetet. Ez meg első szám első személyben mutatja meg ugyanazt. Itt nincs köztünk még a TV sem. Sokkal durvább...

Nem segíti elő az esti blogolást az esti altatás. (Amit sírások, nyünnyögések nélkül oldok meg.) Egyébiránt nincs is sok írnivaló. Kitört a Sertésinfluenza, amiről még nem derült ki hogy csak a gazdasági válságra ráunt információ fogyasztóknak szóló újabb médiaszenzáció, vagy tényleg valami komoly amibe belehalhatok.

Jó hétvége volt ez. (Az altatás tökéletesen üzemel immáron harmadik napja.)
Tegnap délelőtt a Városligeti Rendőrnapon voltunk. Elég soványra sikeredett, de Kristóf legalább látott közelről NÉNA autót, és volt ingyenes légvár is. Este megnéztük a Szkafander és Pillangó című francia filmet. Kitörölhetetlenül jó. Egész este beszéltünk róla, a halálról, és még most sem vagyok túl rajta.
Ma elmentünk Kecskemétet felfedezni. Bejártuk a csodaszépen felújított belvárost, megnéztük a szökőkutakat, majd a Csalánosi Csárdában ebédeltünk, melyről az infókat még indulás előtt szívtam le. Nem csalódtunk semmiben. Az ételek jók voltak, a hely gyerekbarát, talán csak a számla végösszege tűnt kicsit magasnak, de még így is bizton ajánlható.
Képek itt is ott is.

Fontos nap a mai. Befejeztem Wittgenstein Filozófiai vizsgálódásait, és én altattam a gyerekeket. Mindkettő érett már jó ideje.
Ludwigot elrabolt perceimben olvastam csak ízlelve minden zsákutcáját, és közel két éve győzködtem Hitvesemet arról, hogy nem jól van az ahogy ő próbálja lefektetni a kicsiket. A végső lökést Zoé elmúlt három hétben egyre hevesebben produkált hisztirohama adta meg. Így elértem, hogy szabad kezet kapva én gyűrjem le a problémát (lázadást?). Jöjjön hát az altatás története:
A fürdés közben ismételten bejlentettük az új rendet, miszerint egy puszit lehet adni anyának, aztán velem kell elszenderedni. A nap folyamán ezt még nem vették komolyan, de törülközés közben mindkettőnek leesett, hogy tényleg valami borzalom készülődik. Kristóf a szokásos "Apa MEM!" szófordulatát hajtogatva zokogott, míg Zoé könnyek között fejtette ki, hogy mennyire hiányzik az anyukája (aki ott állt mellette). Felkaptam őket, adhattak puszit és bevonultunk a szobába, melynek az ajtaját kilincsre zártam mögöttünk, ezzel is éreztetve, hogy ne is számítsanak külső segítségre. Mindkettő heves sírással feküdt le, én meg tőlük nem messze egy széken kezdtem mesét olvasni, míg Kristóf szívet szaggatóan hívta az anyukáját. Furcsa mód Zoé igen hamar megnyugodott, és büszkén mondogatta hogy ő már nem is sír. Persze rendszeresen megkért hogy hangosabban olvassak, mert nem hallja az öccse vonításától a mesét. Kristóf 20-25 perc alatt aludt el, Zoé pedig kevesebb mint 40 perc alatt. Ez Új Rekord az elmúlt hetek kétórás huzavonája után.
A sokkterápia úgy tűnik elsőre bevált. A következő napokban hozzá kell edzeni őket ehhez a rendhez, és ha ez már megszokássá válik, akkor esetleg Hitvesem is beugorhat minden második este, szigorúan tartva magát is a szabályokhoz.
Meglátjuk mire megyünk ezzel, de a kezdet legalább biztató...

Kijött az új Ubuntu és nyomban le is halt az ubuntu.hu.

Érik már nagyon a végleges Ubuntu 9.04. Ezt onnan tudom, hgoy az elmúlt napokban a Frissítéskezelő akár naponta többször is leszedett 30-50Mb-nyi javítást. Most meg már egy napja "csönd van". Mondhatni vihar előtt. De inkább megjelenés előtti. Persze az igazi kérdés, hogy két nap múlva mennyi frissítés érkezik. Mert abból elég jól lemérhető, hogy hány ismert hibát hagytak bent csak a határidó szentségére való tekintettel.

Tegnap este átmentem Cs.G barátomhoz beszélgetni. Ezer éve nem ültünk már le nyugodtan pár sör mellett.
Ma Kristóf kimondta az élete első tőmondatát. Fürdés közben hitvesem észrevett valamit a kezén. Elvette róla. Kristóf ránézett, Hitvesem hajára mutatott, és kijelentette:
- Anya haja.
Mi nagyon megörültünk. Ideje volt már a szokásos pár tucatnyi kifejezésnél valami bonyolultabb nyelvi eszközt is megcsillantani. (Persze nem ismételte meg, bárhogy kérleltük.)

Délután kimentünk a Critical Mass-ra. NAGYON sokan voltak. Ritka élmény, mikor ennyi magyar összegyűlik, és nem valaki ellen lépnek fel. Kár, hogy nem sok ilyen adatik. Az idő is kedvezett, és még a babakocsisoknak is szerveztek egy felvonulást. SZóval jó nap volt.

Reggel kimentem a gyerekekkel a Ligetbe, míg Hitvesem készült a délutáni bulira. Utána nem volt túl egyszerű Zoéval aki kb. három percenként kérdezte meg, hogy mikor jönnek már a vendégek (15h-ra voltak hívva) és folyamatosan zaklatott, hogy hívjuk fel Ágnest, Juckót vagy bárkit csak legyenek már itt. (Persze háromra itt is voltak.) Ezután kezdődött a buli...
Szerintem ez (is) egy nehéz időszak. Már jól elvannak együtt, de néha túlsúlyos lesz a zsivaj és egy-egy sírás is beüt. Kristóf persze még egyfajta sztoikus nyugalommal viselte a ramazúrit, és nem látta át mi a baja a "nagyoknak". (Mármint a négy és öt év közöttieknek.) Végül legalább volt negyed órájuk amíg Csku Rozit kedvükre nyúzhatták, aki hősiesen tűrte. (Olyan kis csöppség, az ember pillanatok alatt elfelejti, hogy a sajátjai is ilyenek voltak valaha...)

Leróttam adósságomat. Elérhetőek a húsvéti képek, és Kristóf gyertyafújása is a maguk helyén.

Fenemód elkapott az a valami. A tegnapi napomat a kanapén töltöttem, de mára jobban vagyok. Olyannyira, hogy el is mentem egy fontos ügyféltalálkozóra. Ez akkor most táppénzcsalás?

Feladtam.
Reggel még úgy tűnt, hogy jó ötlet monitorral fotelból kúrálni a Gyárban a kórságot, de délutánra olyan cudarul lettem, hogy nincs mit tenni holnap itthon küzdök vele tovább.
Nem feledtem Kristóf képeit sem, de most nincs lelkem hozzá...

Lebetegedtem. Úgy tűnt tegnap, hogy Kristóf két évesen (!!!) alergiássá lett. Az állatkertben elkezdett ömleni az orra, könnyezett, és igen elbágyadt. Már erősen aggódtam, de szerencsére ma délutánra rajtam is jelentkezett a kórság. Nincs itt semmi baj. Valami nyavaja, nem allergia.
A hétvégén megünnepeltük a születésnapját. Kapott egy igazi gokartot (olyan lábbal hajtóst, amilyen nekem is volt ilyen idősen).
Ma délután megint rendeztünk a szobán. Kikerült a gyerekektől a Nagy Fekete Komód. Azután Zoé visszacsöppenve a hazai rendbe megint levágta "nem tudok elaludni" hisztit. Ez jól le is fárasztott, és különben is kapar a torkom, fáj a fejem. Megyek is aludni. Képek majd holnap...

Na! Ahova mentek, ott mndenutt elromlik a kodpedzs. Mar a Gyerekeim lapjat is sikerult szetvernem.

Nehéz estéken vagyunk túl. Zoét elkapta a "nem tudok elaludni" láz. Napokig szép szóval, fenyegetéssel (nem jön a nyuszi), majd egyre durvább eszközökkel próbáltuk visszaterelni a bejáratott mederbe. Tegnap tíz tájt elszakadt a cérna Hitvesemnél és ment a zuhany alá. Ezen ő és én is meglepődtünk, de hatásosnak bizonyult. Utána 10 perccel aludt, és ma sem kellett különösebb fenyegetést alkalmazni.
Sz@r dolog így állni a gyerekhez, de időnként kell az a makarenkói pofon (olyat még nem kapott, és nem is szerepel a listán).
Nem egyszerű a gyereknevelés, mert nem a könyvek szerzői, vagy a tanult kollegínák vannak ott tíz körül egy az ágyában üvöltő lánnyal.
Persze lehet okokat keresni (szegényke, biztos nem véletlenül akarja a szüleit), de este már inkább csak a megoldásokon jár a fejünk. Azok meg az idő előrehaladtával egyre radikálisabbak. Így azt hiszem, hogy egy hideg zuhany még mindig humánusabb mint a zsigerből adandó pofon.
Szerencsére ma nem volt gond...

Ui.: Ne használj éles környezetben béta Ubuntut! Ma volt két kernel összeomlásom (mint a vindózban a kék halál), nem ismeri fel a külső egeret, billentyűt, sőt egyszer a első billentyűzet is eltűnt. Azt javaslom, hogy aki nem extrém, az inkább várjon 15-20 napot...

Az elobb léptem egy nagyot. Elindítottam az ubuntum frissítését az új 9.04-re (Alt+F2 majd "update-manager -d" akit érdekel). Bár még mindig van 16 nap a végleges megjelenésig, de a hírek szerint meglépheto a frissítés, engem meg izgat a sok újdonság...
Tapasztalatok majd holnap.

Ma kézmuves foglalkozás volt az oviban, ezért kicsit hamarabb leléptem a gyárból. Amennyit mostanában túlóráztam majd egy nap beleférne. Az is kiderült, hogy a nyári bicikli túra pont júli 13-18-között lenne esedékes. Szerencsére Badacsonyt még nem fixáltuk le, így jó eséllyel azt kell egy-két héttel eltolni.
Más nincs is. Hacsak az nem, hogy tegnap este olyan hisztit vágott le Zoé alvás helyett, hogy öröm volt nézni. (Nem volt öröm kicsit sem fél tizenegykor.)
A mai Apaklubbot kihagyom, mert reggel nyolcra kell beérnem a Gyárba vérvételre, és jobb az ilyenen nem lefáradva megjelenni. - Ezt Apukámtól tudom...

Hulla vagyok.
Tegnap Fiammal kimentünk a Szigetre cangával, míg Zoé élete elso (szülok nélküli!) szülinapi zsúrján vett rész. Jól szórakoztunk mi is, bár döbbenetesen sokan voltak kint, és Kristófot sokkal kevésbé kötötte le a játszótér mint vártam. O a körúti buszokat és villamosokat akart nézni foleg. Hazafelé immáron Hitvesemmel kie Ma reggel kimentünk a Gy-B családhoz Nagykovácsiba. Én kedvemre metszettem, míg a gyerekek rajcsúroztak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretek kertészkedni. Meg is lett az eredménye. Most olyan vagyok mint a kocsonya.
Mivel valamit elállítottam a gépemen, ezért nem sikerül a saját oldalamra felrakni a képeket, de a Picasa alatt megtalálható a mai nap gyujteménye.

Ma háromnegyed hatkor elköszöntem projektvezeto kollégáimtól azzal a felkiáltással, hogy nekem családom (is) van. Pedig fontos és eloremutató megbeszélések ezek a pénteki találkozók. Csak hát vannak kérdések melyeket bármennyit rágunk, akkor is túlmutatnak rajtunk. Nem látszik a kiút, miként legyünk garázscégbol valódi középvállalat. Illetve nekünk egyszerunek tunik, csak olyan átalakításokkal járna amik az országra is várnak, ezt pedig mindenki igyekszik elodázni, pláne ha megy is szekér rendesen...
A kérdés úgy merül fel, hogy kell-e várni míg beüt a ményku?

Világvége jön vagy szingularitás?
A világvége teóriát mindenki ismeri. Globális klímaváltozás, az eroforrások kiapadása, a kapitalizmus összeomlása. Valós lehetoség mindhárom, és még erosítik is egymást. Viszont van egy másik alternatíva is, a technikai szingularitás (Kiváló könyv errol az "Isten gépei") mely nem kevésbé mélyreható, és elgondolkodtató. Eszerint a technikai fejlodés folyamatos gyorsulása (melynek elso kezdetleges leírása Moore törvénye), egy ido után öngerjesztové és kontrollálhatatlanná válik. Lefordítva hétköznapi nyelvre: Az általunk alkotott gépek, programok olyan összetettségre tesznek szert, mely emberi ésszel felfoghatatlan, és a fejlodésük a kezdeti lökést követoen már irányíthatatlan is. Tehát valami új születik (most még) szilícium alapon, mely fejlodési ütemében messze lekörözi az ot alkotót.
Jelenleg a világgazdasági válság közepén(?) inkább a világvége teóriák közkedveltek, de olvasva a híreket úgy tunik, hogy ha nem omlik össze minden nagyon gyorsan, akkor jó esély van a szingularitásra is.
Persze egyikben sincs sok jövo az emberiségnek, de mégis jobb egy olyan út, mellyel valami magunkon túlmutatót teremtünk, és nem csak a pusztaságot hagyjuk hátra.
De az is lehet (és ez a legvalószínubb így a magyar dagványból) hogy semmi sem lesz. Marad minden ugyanúgy mint eddig.
Se világvége, se szingularitás...

- Hát TE mit szeretnél?