2009. augusztus

Péntek este megnéztük a Gandhit című filmet, amit még gyerekkoromban láttam. Azon túl hogy milyen jó, a másik megdöbbentő, hogy mekkorát változott a filmes mesélés az elmúlt 27 évben. Látni kell, miként lehet élvezetes és lebilincselő filmet készíteni hosszú vágásokkal, sok dialógussal, robbanások nélkül.
Tegnap leutaztunk Olgi ötödik születésnapját ünnepelni. Sajnos az idő nem kedvezett a kerti zsúrnak, de a buli így is jó volt.
Ma anyukám és keresztlányom születés-, és nővérem illetve keresztfiam névnapját ünnepeltük nagy családi eseménnyel.
Sajnos most nagyon merül a laptopom, de hamarosan képek is lesznek. (Ha időben elalszanak a gyermekeim.)

Kicsit aggódom, hogy Gy.Z elmegy tőlünk, és még jobban aggódom amiatt, hogy látványosan csak én aggódom emiatt. Rafinált mondat, de a lényeget leírja. Tegnap egy japán sci-fi anime alkotást próbáltunk megnézni Hitvesemmel. Szerinte egyszerűen sz@r volt, én inkább úgy próbáltam megfogalmazni, hogy döbbenetes kulturális sokkot váltott ki. Egyetlen jelenetét sem értettem, így semmit nem mondott nekem. Nem is néztük végig, ami ritkaság. Persze azóta is jár az agyam, hogy most akkor tényleg sz@r volt, vagy csak nekünk idegen?

Ma valahogy ronda napom volt.

Megvan az új telefonom! (Fekete HTC Hero) Naggyon állat. Az első tapasztalatom vele, hogy egyfelől hihetetlenül egyszerű a kezelése, a desktopokra helyezhető widgetek miatt, másfelől hihetetlenül sokrétűen beállítható, így nem fél óra vagy fél nap mire felderíthető az összes lehetősége. Szóval nekem való. A tesztekben leírt lassulásokat nem tapasztaltam. Persze nem is hagyom, hogy tízesével fussanak a háttérben az alkalmazások.
Most elégedett vagyok, és megyek is vissza bindzsizni...

Először is: Mega Respekt a Rendőrségnek, hogy elfogták a sorozatgyilkosokat. (Már, ha nem megint egy Kaiser Edét kaptak el) Eléggé tartottam tőle, hogy felderítetlen marad az ügy az egész ország szégyenére. Szerencsére nem így történt.

Az elmúlt három napot Gyulán töltöttük, amiről két meghatározó benyomásom született:
1. Dekadens fürdőváros, ahol annyi apartman, étterem, kerthelység van mint máshol sehol hazánkban. Egy titkos ékszerdoboz, mely leginkább Szentendréhez hasonlítható.
2. Az árak durván európaiak. A huszadiki ünnepségen a barna sör 900HUF, a családi strandbelépő 5200, az átlagos vacsoránk 6-7000 volt.
Szóval felejtsük el azt a mítoszt, hogy a délalföldi határváros olcsó. Ugyanakkor az apartman és a teljes város is nagyon korrekt volt. Minden tip-top, és tiszta. Még tűzijátékot is kaptunk, amit a hátsó kertből élvezhettünk. Másik öröm, hogy egy helyi füles révén eljutottunk a pár kilométerre található szabad strandra. Ez a Fekete-Kőrösön található, - és bevallhatom - hogy nagyobb élvezetet jelentett, mint az amúgy szépen felújított csúszdaparkos, hullámmedencés gyerekvilágos várfürdő. (Ár-érték arányban pedig verhetetlen.)
Összességében jó hosszú hétvégét töltöttünk el, de nem hiszem, hogy a közeljövőben rendszeresen visszatérnénk, bár egyszer mindenkinek ajánlható.

Egy hosszú hétvégét töltöttünk Almádiban. Egyre jobbak ezek a kimozdulások. Most hogy ott voltak Olgiék is, a gyerekek néha néha majd egy órára eltűntek, és mi kezdtünk aggódni, hogy miért nem nyúznak minket. Lesz ez még rosszabb is... :)
Lassan Kristóf is kezd megbarátkozni a vízzel. A szomszédos medencébe már bemerészkedett karúszóval, sőt ugrálni is hajlandó volt. Persze ő még "megfontoltabb" mint a vizitündér nővére, de jól halad.
Kell is neki, mert huszadikán megyünk Gyulára, ahol hatalmas a strand....

Hitvesem rákattant Friends-re. Én kettőnél többet nem bírok ki belőle, így inkább a páli nyelv kialakulásáról olvasgatok...

Nem a kocsmázás okozta a reggeli nyomoroncságot. Még ma sem tudtam normálisan felkelni.
Hitvesem örömére elkezdtem letölteni a Jóbarátok évadjait. Tegnap meg is néztük az első három epizódot. Bár nem tudom hanyadszorra látjuk, de a maga egyszerű módján tényleg szórakoztató.
Hétvégén megyünk Almádiba.

Teljesen elpuhultam a szabadságom alatt. Napok óta képtelen vagyok felkelni a szokásos hét órakor. Illetve ma muszáj volt, és cudarul is érzem magam. (Persze ebbe belejátszhat a tegnapi Apaklub is...)

Reggel ahogy beértem elkezdődött a kármentés, mert az elmúlt héten egyfelől túl kevés, másrészről túl sok minden változott. - Ilyen a szabadság után szinte mindig, de most egy teljes projektet kell újra strukturálni hirtelen. Persze ezért fizetnek.
Itt még nem is emlékeztem meg a múlt hét legfontosabb fejleményéről, hogy Kristóf szobatiszta lett. No még nem teljesen (80% körüli az időben érkező értesítések aránya), de alig egy hét alatt a korábbi nullához viszonyítva bámulatos az eredmény. A kisfiam Nagyfiú lesz.
Ja és napok óta elérhető sok-sok kép itt és a Picasan is.

Véget ért a badacsonyi pihenő, és meghalt Cseh Tamás. A búcsú a Balatontól kiheverhető mert tudom, hogy visszatérek. De az hogy Cseh Tamás nem lesz többé az megrendítő.
Valamikor 17 évesen szerelmesedtem bele a dalaiba és máig nincs olyan hét, hogy ne szólna a gépemről. Remélem az Örök Vadászmezőkön békében pipázik, táncol és énekel...

Az elmúlt évek egyik legjobb nyarát töltöm Badacsonyban. Ebben sok összetevő erősíti egymást.
1. A Fogadó jobb mint bármikor.
2. A Szüleim olyan élményt adtak a Gyerekeimnek (amire ha nem is fognak konkréten emlékezni), életük végéig elkíséri őket.
3. A bor továbbra is csodálatos.
4. Cskuk... (Most érkeztek...)

Ma nem várt hirtelenséggel és gyorsasággal megszületett Gy-B Aurél! Reggelinél értesültünk a biztos kezdetről, és a Hegy tetején ért a hívás a sikeres világra jövetelről. Jó nap ez...
Délelőtt megpróbáltunk felmenni a kereszthez a Boszorkányokhoz. Jött Nana, Papa és Kristóf is. Ők "csak" a Kisfaludy házig bírták, mi Zoéval tovább kapaszkodtunk, de pár száz lépcsővel később lemondtunk a boszorkányokról. Délután strand felé vettük az irányt, de jött egy csúnya felhő, így mentésbe kapcsoltunk. - Persze nem lett zuhé.

A szívem csücske Badacsony.
A strandra ugyan csak este hatkor megyünk ki mikorra elfogadható az UV sugárzás, (és onnantól ingyenes is) viszont a hely hozza a megszokott, elvárt formáját. A teraszról csak a végtelenség látszik, a diófa alatt jók a fröccsök, és a gyerekek egész nap elvannak. Zoénak itt nyaral egy ovis társa is, akivel tud bandázni.
Ma hazafelé elkapott egy nagy vihar (még most is villámlik és fúj a szél), de szerencsések voltunk, mert pont hazaérve szakadt le az ég. Csináltam is néhány éjszakai képet villámokkal, de nem biztos, hogy egynél több jó lesz közöttük.
Holnap ha kevésbé lesz rettenet a meleg megpróbálkozunk egy csúcstámadással a hegy teteji kereszthez...

Na összepakoltunk mindent, sőt a cuccok többsége már le is került a kocsiba. Hogy az apróságok miként férnek el az még kétséges. Kipróbáltam, szerencsére Zoé cangája is rögzíthető a tetőn.
Viszem a gépemet, és van vagy 500Mb internetkapacitás a (félszemű)telefonomban is, így nem tűnök el nagyon...