2009. szeptember

Hát elmúlt a szeptember is, és Kristóf nem kezdte meg az bölcsit. Remélem azért előbb-utóbb csak eljutunk oda is. (Hihetetlen, rímel amit írtam ez bizonyára Varró Dániel hatása, mert esténként a Maszathegyet olvassuk.)
Szóval ma neonomád utazó ügynök voltam. Tízre kellett megbeszélésre mennem a HP-hoz. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy közben elköltöztek. 9:59-ig nyugodtan üldögéltem az eddigi projektirodán. Akkor döbbentem, hogy a naptáramban szereplő meghívóban eddig ismeretlen cím szerepel. Azt nem mondhatnám, hogy nem késtem el, de utána legalább hasznos megbeszélést folytattunk.
A délutáni talákámig már nem volt elegendő időm bemenni a Gyárba, így inkább Gallwitz-ot látogattam meg, és ittam egy kávét egy free WIFI-s helyen olvasva a leveleimet, lógva a telefonomon. Végül is vállalható éltforma lehetne ez is.
A hét fontos történése még, hogy Hitvesem unszolására nekiestem Ulickajának, akit ő istenít, és olvasva a Médea és gyermekeit igazat kell adnom neki. Jó könyv na...

Kristóf még nem alszik.
Na vannak a Gyerekeknél, meg a Képek alatt is.

Majd most kiderül mit bírnak a gyerekek. Ugyanis 11-re kimentünk a a Kezes-Lábosra, ahol ötig voltunk. Ezalatt Zoé egy percet sem pihent, és Kristóf is csak a kocsi felé aludt el tíz percre a babakocsiban. - Reményeim szerint öt percen belül csend lesz, de az is lehet, hogy tízig nem szabadulok tőlük.
Na elkezdem felrakni a hétvége képeit...

Délelőtt kivittem a gyerekeket valami fesztivál féleségre a XVI. kerület kertvárosába. Nem volt nagy szám. A legmeglepőbb az volt, hogy a Jobbik milyen elánnal jelent meg. Saját sátor, udvarias jó kedélyű gárdisták, vendégszeretet. Mintha természetes lenne hogy egy szombati (alapvetően) gyerekprogramon ott a helyük, hogy az apukák, anyukák szokják őket. Hát nekem nem sikerült, de az biztos hogy a többi párt felkötheti a gatyáját és tanulhatnák hogyan kell társadalmi bázist építeni. (Kicsit sem örülök, hogy pont őket kell ezért dicsérnem.)

Most néztem meg a District 9-et. Nagyon ütős film, amiként a tegnap látott Millió dolláros bébi is az volt. Mostanában jó filmekbe szaladok bele...

Na hétfőn nem kezdett Kristóf, mert lebetegedett. Most nem is tudjuk mikor mehet, mert a beszoktatás két hét és az elkövetkező időablakok foglaltak. A változatosság kedvéért Tegnapelőtt Hitvesem, mára én is elkaptam a kórságot. Bizonyára nem H1N1, mert nem vagyunk annyira rosszul. Azért nem jó, és holnapra még beesett egy nem tervezett, baromi nehéznek ígérkező tárgyalás.

A tegnapi képek a gyerekeim oldala alól érhetőek el. Na nem mintha tipikus babazsúr lett volna, de oda már egy hónapja nem raktam új képeket és végül is a legtöbbjén van gyerek is. :)
Ma elmentünk a becskei Sztúpát körüljárni. Szépen megépített sztúpa az is. Ilyenből kellene még vagy hatvan az országba. :)
Arról is lesznek képek... (itt vannak)

Most jöttünk meg N.M-től. Eddig buliztunk nála! Pont a héten beszéltük Hitvesemmel, hogy már elég nagyok a gyerekek egy kis későig tartó kimozdulásra. Meg is kapták, és mi is. Nagyon jó volt. Most itt ülök és várom hogy elaludjanak...

Délelőtt kimentünk a Mozdony Versenyre, míg Hitvesem az ebédet rakta össze. Hát ez tipikusan fiús program volt. Zoé az idő többségét végigunatkozta, míg mi Kristóffal áhítattal bámultuk a hatalmas mozdonyokat, a terepasztalon száguldó szerelvényeket. Szóval jó volt legalább kettőnknek.
Délután N.M barátnémhoz megyünk kerti partira.

Esténként Varró Dánielt olvasgatunk mese gyanánt. Nagyon jó a Maszathegy, és ezt legalább mindenki élvezi. Különben csendesen telnek a napok. Készülünk a jövő hétre mikor Kristóf is megkezdi a bölcsődét, amitől kicsit tartok, de biztos beleszokik.
A Hollókőiek nem szóltak vissza így ugrott a közös családi hétvége. Bár mi még lenézhetünk oda.

Tegnap nem tanulva Noszvaj hibáiból nekivágtunk Hollókőnek, mert Hitvesem felderítette milyen szép falu, ahol még népi játszóház is van. Tényleg egy csoda. Gyerekkoromban jártam ott, akkor nem értékeltem, de most elbűvölt. Október tizedikén szüreti mulatság lesz. Ha sikerül, akkor az egész családomat megpróbáljuk lecsábítani oda.
Ma viszont egy átlagos hétfő volt.

Ma Noszvajon voltunk a kemencés ételek fesztiválján, amivel csak az volt a baj, hogy mikor megérkeztünk déli 12-re, már csupán egyetlen helyszínen lehetett kemencés ételt (és úgy általában is ételt) kapni. A faluközponttól jó fél órás sétányira... Mindezt két éhhalál küszöbén álló gyerekkel és egy hasonlóan vidám Hitvessel. Azon túl a faluban beszerezhető volt még töménytelen mennyiségű házi szilvalekvár. Mást nem. Két órát voltunk összesen, ebből jó egy órát caplattunk oda-vissza a kemencés disznótorosért...
Legalább még időben hazaértünk ahhoz, hogy cangával elmenjünk fagyizni meg a játszóra. Különben teljes kudarc lenne a nap.
Még fotózni sem volt kedvem, bár nem is lehetett volna mit a szilvalekvárokon túl...

Zoé jól van. Szerencsére.
Ma szülői értekezleten voltam az oviban. Hát az sem jobb mint a kórházban.

Ma Zoé fejre esett a kötéllétráról. Bevallhatom nagyot koppant akkor, de legalább nem hallgatott el azután. Némi hitvesi nyomásra elvittem a Bethesdába, hogy lássa orvos is. (Kristóf kulcscsont törése óta már nem tudok olyan sokáig ellenállni az "unszolásnak".) Szerencsére semmit nem találtak. Ma és holnap (az oviban) figyelni kell, hogy nem aluszékony-e, vagy egyéb baja nincs-e?
Egyébként várható volt, hogy előbb-utóbb leesik, de ahogy a koponyájával tompított az nem tetszett kicsit sem. Mondtam is neki, hogy ilyet többé ne csináljon.
Na ilyenkor kell zord atyának lenni. :)

Vasárnap megünnepeltük, hogy immáron hat éve élünk boldog házasságban.
Tegnap este viszont átmentem Cs.G barátomhoz, mert furcsán viselkedett a Linuxa. A grafikus felületről nem mentek a frissítések. Így hát parancssorból indítottuk. (Csak neked G, emlékeztetőül:
sudo apt-get update
sudo apt-get upgrade
) Ez meg is gyógyította, ahogy kell. Az azért még most sem teljesen világos, hogy mikor és ki kérte az Ubuntu 9.10 Aplha 5 disztibúcióra frissítést, mert már az volt a gépen mikor odaértem. Mindegy. Aki szert veszélyesen, férfi módjára élni az vagy Windows-t vagy prebéta Linuxot használ.
Én gyáva vagyok, és még egy hónapig nyűvöm az "elavulófélben lévő" 9.4-es Ubuntumat...

Tegnap hajnali kettőig nyomtam a vörköt, viszont cserébe a gyerekeink fél tízig hagytak aludni minket. (Respek!) Délelőtt a játszóra mentünk ki, délután pedig a szokásos nagy bevásárlás jött. Viszont kezdek ráérezni a mobil twittelés ízére. Két gombnyomással nem csak azt oszthatom meg, hogy mi történik velem, de a helyemet is megadhatom, vagy fotót is küldhetek. Van ebben potenciál, de csak így mobil módra. A gép előtt ülve nem sok hasznát látom.

Az Android igazi szerelemmé lett.
Nagyjából egy hétig bírtam a gyári szoftverrel, azután szereztem rá root jogot, és felkerült az első "főzött" ROM. Csodálatos a platform. Némi linux ismerettel és kellő elővigyázatossággal a végletekig testre szabható. Szóval szeretem...

Na egy napot jártunk óvodába. Tegnap délutánra Zoé belázasodott, és Kristófnak is hőemelkedése lett. Ma az orvos ki is írta őket egy hétre, de ha jól lesz hétfőn azért már mehet újra oviba.
Ma a gyerekeim azon veszekedtek, hogy ki a Főnök. Kristóf szerint én, Zoé szerint Hitvesem. Mindez azért robbant ki, mert Kristóf szerint ha én vagyok a Főnök, akkor ő a Kicsi Főnök, és ezzel beelőzi a nővérét. Én nem foglaltam állást, de tetszett a nemek, pozíciók harca egy négy és fél és egy két és fél éves ember között.

Zoé mára virradóra szinte semmit nem aludt. Nagyon felspannolta a lehetőség, hogy KÖZÉPSŐSként mehet ma az oviba. Emellett estére mindkét gyereken kijött valami taknyosság, így még zsepit is kértek rendszeresen hajnalban. Persze annyira nem vészes, hogy az első napot kihagyjuk érte, de aludni mi sem aludtunk sokat.
Tegnap raktam képeket Gyerekeim oldalára....