2009. május

Ez annyira komoly, hogy külön posztot érdemel...

Már csak a holnapot kell túlélni, és utána nágy nap szabi!
Ma vidám napom volt. Délelőtt megbeszélésre kellett mennem, és a szokásos két-három helyett majd egy tucat kínai bányász ült körbe, igen agresszívan. Mondtam is nekik, ha tudom ennyien lesznek, hozok magammal erősítést. Persze nem ettek meg, de rágcsáltak rendesen. Utána még másik két vidám megbeszélés következett...

Reggel Hitvesemet és a gyerekeket elvittem a korházba. Mint kiderült Zoé csípője gyógyul, de még egy további hét kell neki. Addig nem mehet óvodába, és túráznia sem szabad. Szerencsére, nem komoly.
Ma egész nap a parkban voltam, de közben másik három projektem is határidős erősen. Így most dörgedelmes levelekkel nyugtatom magamat. Vidám, hogy négyből három pont erre a hétre csúcsosodik. Hamár kemény, legyen nagyon az...

Tegnap nem csináltunk semmit. Illetve dehogynem. Én megnéztem elejétől végig a Forma 1 közvetítést (ebben a szezonban az elsőt), visszavittem egy filmet a tékába és egész nap próbáltuk ültetni Zoét. Ez elég is volt.
Ma a szokásos hajsza következett a gyárban.

Tegnap a Csepel-szigetet jártuk be kocsival keresztül-kasul. Szép helyek vannak ott is. A gyerekeknek különösen a lórévi komp tetszett, mert ilyet még nem láttak. Ma ebéd után a Cserhátba vettük az irányt. Megnéztük Csécsét, Pásztót, sőt Galyatetőt is, bár az kezdetben nem szerepelt a tervekben.
Furcsák ezek az autós kirándulások. Olyan lassan megyek ahogy csak lehet, így egész közeli a táj a falvak, de mégsem olyan mint cangától. Meg hát megint csak egy "monitoron" át nézem. Egyre inkább vágyom rá hogy valami megfoghatót csináljak a heti 40-50 órányi monitorbámulás, kavarás után.

Hazajöttek a Lányok!
Zoén ugyan erősen rajta van a poszt traumatikus stressz (ördög volt), de még így is sokkal jobb mint nélkülük. Szerencsémre ma feljöttek a szüleim, és animálták Kristófot, míg én a Gyárban nyomultam. (Elmondhatatlan köszönet érte.)
Úgy látom nem könnyű hétvége elé nézek, mert szinte lehetetlen megmagyarázni egy amúgy egészséges négy és fél évesnek, hogy csak üljön nyugodtan, mert nem terhelheti a lábát. Nővéreméknél a kútépítés kilőve, játszótér kilőve, IKEA játszóház kilőve, gyerekzsúr kilőve. Talán moziba mehetünk...
Viszont ma ismételten megszerezte a Gyáram az ISO minősítést. Nem is értem kolléganőmmel mit paráztunk ezen fél éve, mikor inkább csak formális volt az audit. Mi meg frusztráltunk mindenkit legfőként magunkat...

Kemény nap ez a mai.
Zoé tegnap reggel óta egyre jobban sántikált, és fájlalta a lábát. Én úgy gondoltam, hogy "majd kinövi", de Hitvesem reggel elvitte a gyerekorvoshoz. A gyerekorvos rögvest továbbküldte a Bethesda kórházba, hogy ott nézzenek rá. Akik bent is tartották, mert a csípőízületében víz van (aminek nem kellene ott lennie). Most Hitvesemmel bent fekszenek kivizsgáláson. Ha minden jól megy, akkor holnap jöhetnek is haza. Persze addig ki kell deríteni, hogy mi okozza a felesleges vizet.
Mindezt két megbeszélés között tudtam meg. Így őrült módon elkerekeztem haza, összepakoltam pár szükségesnek vélt holmit, hazaszállítottam Kristófot immár kocsival, és azóta tartom a frontot. Ami cseppet sem egyszerű, mert a Fiam hol azért pityeredik el, mert nincs vele Züzü, hol meg azért, mert Anya sincs. Ha legalább az egyik itt lenne...
Mondom kemény nap.
Holnap reggel jönnek leváltani a szüleim, mert nekem kötelező jelenéseim vannak a gyárban, de remélem, estére megint teljes létszámú lesz a családom.

Csak túléltem valahogy a tegnapot.
Sokat segített benne az Összeomlás című könyv, ami a jelenlegi kedvencem. Jó érzés, hogy mostanában szinte csak kiváló könyveket olvasok.
Fontos infó még, hogy Kristóf egyre több két szavas mondattöredéket mond. Pl: Kicsi baba. Sok fa. Nem kint. Előbb-utóbb csak megtanul beszélni...
Viszont ma orrnyergen dobott egy fa csavarhúzójával. Azt hittem (a.) kifolyt a szemem, (b.) eltörött az orrom. Szerencsére egyik sem lett, csak egy duzzanat maradt utána. Cserébe lekiabáltam a fejét (miután tudtam értelmesen beszélni, és nem csak vonítani), és bezártuk a szobájába (legalább öt percre.) Remélem tanul belőle.
Én minden esetre dobótávon kívül leszek, ha valami nehéz és kemény van nála.

Valami front jön, mert szétszakad a fejem...

Csütörtök délutántól egy céges csapatépítésen voltam, melyhez kötelező programként társult egy "Üzleti kommunikációs tréning" is. Én azt hiszem, hogy ezek a tréningek csak arra jók, hogy a trénerek vehessenek maguknak Audit. Más üzleti, emberi előnye nem volt. Valódi kérdéseket, problémákat nem tárt fel, mert a trénereknek nem is ez volt a céljuk. Az ember vagy belemegy a "játékba" és hazudik, vagy megakasztja az amúgy is csapnivaló tematikát. Szóval nem lettem jobb ember a tréning végére. (Ezen meg is lepődött a tréner.)
Mindegy, szükséges rossz volt. Szerencsére azért nem csak erre ment el az idő. Túráztam pár rövidet, bohóckodtam kalandparkban, és még valós beszélgetésekre is jutott idő pár sör mellett. Szóval a végkicsengés pozitív, csak azt a tréninget tudnám felejteni...

Elalvó gyerekek mellet is lehet blogolni, csak halkan kell verni a billentyűt, mert képesek az elején még erre is felriadni. Különben nincs sok minden írnivalóm. Az elmúlt két napban teljesen kifacsartak, és holnap is kemény nap lesz. Bár a végén megyünk céges elvonulásra, ami szombat estig kitart. Ahogy elnézem velem lesz a laptopom, és nem kerülöm el, hogy be ne kelljen kapcsolnom.
Na elaludtak...

Szarakodik a UPC. Most veszett el az eddig megírt blog bejegyzésem...
Kezdjük újra, de már nem lesz ugyanolyan.

Szombaton Apukámat köszöntöttük igen csöndesen. A terv szerint nagy közös ünneplés lett volna mikor Keresztfiam 14., Apukám 65. születésnapját és az én névnapomat üljük. Csak sajnos nem jött össze az időpont. Mi azért átadtuk az ajándékokat, de mégsem ugyanaz így. Remélem majd két hét múlva...
Ezalatt Veszprémben tombolt a Fidesz által rendezett "Gizella napok". Meglepő módon a rovásírás, a lóról nyilazás és a jurták voltak a fő attrakció. Biztos csak én emlékszem rosszul, de mintha a neves Hölgy férje kapott volna minduntalan a kardjához, ha bármely nomadizációra emlékeztető ünnepséget tapasztalt. Nyomorult nép vagyunk, hogy már egy ezer éve is ciki hagyományban keressük a modern gyökereinket. Szerencsére volt játszóház is, amit a gyerekek élveztek.
Tegnap ismét elmentünk fürödni ketten Zoéval. Eleinte még Kristóf is lelkesedett (Vettem neki kétezerért (!!!) úszópelenkát.), de induláskor lemondta, bárhogy kapacitáltuk.
Ma kivettem egy elmaradt szabadságom, így csak egy órát telefonálgattam, és altatáskor olvastam el a felgyülemlett 27 levelemet.
Képek is lesznek...

Sok a munka sőt még annál is több. Tegnap például este fél hatok kaptam egy projektet május végi határidővel. Mit mondjak nem leányálom. Amellett a cégvezetés felkérte a PM-eket, hogy csináljunk a jövő heti tréningre prezentációkat, melyeknek "pozitív a kicsengése". (Persze, megint túlteljesítjük az öt éves tervet, és épül az ország...)
Így ma összeültünk és és csináltunk egyet közösen, mert azonosak a problémáink, sikereink. Nem tudom mennyire pozitív, de végül is nem hazudtunk, és nem is ment át fikázásba. Ha értő fülekre lelne, az lenne a legjobb.
Mindegy holnap megyünk le Vp-be, és hétfőig maradunk...

Küzdök Csili laptopjával, amin besz@rt a windóz. Most telepítem újra és fel nem foghatom, hogy lehet valamit ennyire rosszul megoldani, mint az XP-t. Persze hét éves már, (ami kocsiban is sok, nem hogy oprendszerben) és akkor még más volt a menő. De összehasonlítva az Ubuntu telepítéssel egy rémálom. Ugyan felment a win, de semmit nem ismert fel. 640x480 a felbontás, nem látja a hálózati kártyát, stb. Azt sem tudja, hogy internetről honnan töltse le ami kell neki. (Én sem tudom.) Így most megakadtam, mert ha Csili nem keríti elő a driver CD-t akkor nem sok esélyem van egy sokéves laptophoz összevadászni a dolgokat.
Legalább a külső 3G modem elindult, így jobb híján szükséges programokat vadászom épp. (Firefox, Messenger, mittomén.) Mennyivel egyszerűbb, mikor az Ubuntu szoftvertárolójában csak "bedobálom a kosárba" amire szükségem van, és minden mást elintéz helyettem a rendszer.
Szóval úgy hiszem, kényelmesebb ma már egy Ubuntu telepítése, konfigurálása, mint a százéves piacvezetőé...

Kicsit sem segíti elő az esti blogolást az altatás levezénylése. Pedig tegnap már szőrösszívű zord atya voltam, aki két mese után a saját e-mail-jeinek olvasásába merült. (Mert napközben el voltam vágva a világtól.)

Tegnap túléltük Zoé első óvodás zsúrját. Hét vagy nyolc gyerek jött el, és volt akkora zsivaj és ramazúri, hogy a végére megtanultam tisztelni az óvónőket, akik naponta nyomják ezt majd háromszor ennyi gyerekkel. (Brutális volt.)
Ma reggel hétkor elindultam Nővéremék telkére, hogy segítsek a kútnak új kávát ácsolni. Nem volt egy egyszerű történet. Egész nap fúrtunk faragtunk, de a végére egy tetszetős kétajtós szekrényt sikerült a feneketlen mélység felé barkácsolni.
Roppan bonyolult úgy alkotni, ha nincs egységes kép az elkészítendő termékről, és menet közben derül ki az előző elképzelés egy-egy hibája. Láttam már ilyen szoftvert sokat, de kútban ez az első élményem.
Végül is a célnak megfelel, és kellően masszív, sőt akár egyfajta rusztikus báj is felfedezhető benne - legalábbis az alkotóknak mindenképp.

Cs.G barátom most figyelmeztetett, hogy ne feledjem. Öt éve vagyunk az EU tagjai. Ezért ez veri a marxista dialektikát. Emlékszem milyen kitörően örültem akkor, és én még most is örülök.
El is felejtettem, hogy van mit ünnepelni a Sör-Virsli Ünnepén.

Kicsit panoptikum jellegű egy-egy ilyen május elseje a Ligetben. A munkásosztrály olyan rétegeivel talaálkozom, amik létéről az év többi napján nem is értesülök. Persze alulreprezentált az IT iparban a cserezett arcú proletár. Mindegy ma is ettünk sültkolbászt és ittam hozzá sört. (Hol vannak már az államilag dotált árak...)
Na felrakom a képeket.