Az előbb pukkangattunk el 3000 Forintnyi pirotechnikát a gyerekekkel a ház előtt és a környéken, miközben eszeveszetten fújták a trombitát. Ezzel megadtuk a szilveszternek ami jár. Most sűlnek a házikiflik, fő a virsli. Utána csaldi filmet nézünk, majd valami felnőttesebbet. Eredetileg M.A barátnénknél lett volna a buli, de Olgi lebetegedett karácsony előtt, és azóta korházban voltak. Így 25 év után először itthon töltjük az év végét. Nem baj ez.
Mindenkinek üzenem, hogy szuper ez az élet.

Az előbb tekertünk le közel nyolc kilométert Zoéval. Azért +1C-ban valami sportértéke ennek is van, bár a szintidőnk nem túl acélos. Viszont kellemes még ilyenkor is a cangán, ha eléggé aláöltözünk.
Legalább egy kicsit sportoltunk a karácsonyt követő punnyadásban.
Tegnap egyébként is Gyűrűk Ura projekt volt amint ma és holnap délután is az lesz. Talán minden téli szünetben egyszer lenyomható a 12 órás bővített változat. Mire megúnjuk jön a Hobbit.

Tegnap reggel fogászatra mentem. Adtak penicilint, mert tényleg gyulladt a fogágyam és januártól járhatok kezelésekre, mivel a 10 év pipázás csúnyán hazavágta a számat. Azt mondják nem menthetetlen(ek a fogaim), de nagy áldás hogy abbahagytam a dohányzást, és most lesz velük munka rendesen. Legalább megvan a jövő éveleji elfoglaltságom. :-)
Tegnap Fiammal nekiültünk végignézni a Gyűrűk Urát. Ma a második rész felénél már belefáradt. Megértem, négy órás bővített változatokat nézni nem kis feladat hat évesen. Az orkokat, csatákat szereti, de hogy miért lelkiznek a varázaslók, királyok, tündék annyit, azt nem érti.
Hitvesem tanul rendületlenül és a gyerekek is egész jól elvannak. Olyannyira hogy délután még el is szunnyadtam kicsit a kanapán a nagy csendben.

Vasárnap délután Hitvesem családjával ünnepeltük összevonva a születésnapokat (Zoé, Jirka, Jézus). Kristóf kapott egy pókember jelmezt, ami azóta a kedvence. Még szenteste is felvette.
Hétfőn csak kettő után indultunk le a szüleimhez, addig nem volt egyszerű animálni a gyerekeket. Hitvesem sütésbe menekült, én meg próbálkozhattam társasozással, puzzle kirakással, mindennel.
A karácsony utána már jól telt. Kapott mindenki sok ajándékot, és tegnap még korizni is elmentünk. Nekem valahogy beállt az állkapcsom mára (tegnap délutánra). Igazából az ősszel többször is begyulladt az inyem az egyik fogam körül/alatt. Most megint hasonlót érzek, csak valahogy beljebb. Nem fáj nagyon, de holnap elmegyek megröngeneztetem, mert nincs ez így rendben.

Úgy döntöttem, kissé össze kell szednem magam, mert valahogy fókuszt tévesztettem a blogommal. Több mint tíz éve mikor elkezdtem, akkor a célom vele a napjaim dokumentálása volt. Most meg alig írok, és közben felejtem el (akár csak 10 éve) a napi apró csodákat. Szóval vissza az alapokhoz.
Hogy pénteken mit csináltunk már elfelejtettem, de tegnap délelőtt az udvarban álló nagy fűzfánkat szabadítottam meg vagy ötven kiló nekem feleslegesnek tűnő ágtól. Azt nem tudom neki mi volt róla a véleménye, de most egy kicsit jólfésültebbnek tűnik.
Ebéd után újfent kimentünk az Óbuda főtéri jégpályára. Csúszkáltunk jó egy órát, míg Hitvesem kekszet sütött. Zoé már szinte olyan gyors mint én csak nem annyira fordulékony, Kristóf pedig egy sajátos stílusban halad, esik-kel de nagy taktikus a fogócskában ami a kedvenc játékunk a jégen.
Odafelé úton a kocsiból hívtuk anyukámat aki a beszélgetés közben megkérdezte, állítunk-e fát? Nemet mondtam. Erre a gyerekek örök jóságot vállaltak, meg mindent csak állítsunk karácsonyfát. Hát hazafelé vettünk egy szebb darabot és feldíszítettük. (Tudom a keresztények 24-én szokták.)

Basszus, holnap világvége. Csak le ne maradjak róla mint ahogy lemaradtam a 11.11.11. 11:11:11-ről és a 12.12.12. 12:12:12-ről. Nem sok hasonló lesz már az életemben. (Tényleg, várható még világvége a következő negyven évben?) Ki is vettem egy szabadnapot. Ha már eljön a világvége ne a Gyárban érjen, hanem inkább itthon (esetleg valami borszaküzletben a karácsonyi nedűket válogatva).
Na még jelentkezem. Ha mégsem, akkor jó volt veletek egy korba születni.

Az előbb magyaráztam el az öt és fél, illetve nyolc éves gyerekemnek a prímszámokat, néhány pónin szemléltetve azokat. Kristóf nem biztos hogy teljesen felfogta, de Zoénak tiszta a fogalom. A matematikában az a szép, hogy ha találunk hozzá jó demonstrációs eszközt, akkor bárki számára érdekessé és felfoghatóvá válik. (Prím az, ha a pónikat csupán úgy tudjuk igazságosan szétosztani, ha egy csordában maradnak, vagy mindegyik külön gazdához kerül.)
Emlékszem gyerek koromban az apukán a kettes, hatos számrendszereket tanította nekünk cseruzákkal. - Tovább kell adni a hagyományokat...

Gyáram új helyre költözött a Róbert Károly körútra. Tartottunk a változástól, de egész kellemes a hely. Szerencsémre én nem a 2x3 sávra plusz villamosra nézek (hallok) rá, hanem tűzfalakra, panelekre. Megszokott módon Hitvesemmel egy szobában ülök, de a Kutyás csapattól külön egy harmadik lánnyal. A legjobb a helyben, hogy a szomszéd irodaházban egy egészen korrekt étkezde/étterem van, ami látványos különbság a korábbi menzákhoz képest. Az étterem mellett egy Cafe Frei is üzemel, ami igen csábító reggel, délben. Egyedül a parkolás borzalmas, bár reggelente pár körrel eddig mindig találtam helyet.

Tegnap (és tegnapelőtt is) megnéztem a Bűn hálójában (Haywire) című akciófilmet. Tök jó. Mindenkinek ajánlom aki szerti a műfajt, még ha a kritika nem is dícsérte halálra.

Valami készül. Egy napja szaggat a fejem. Egyébként szabadságon vagyok hivatalosan, de napi legalább két órát bent kellett eddig töltenem. Hittel vallom, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol az ember kikapcsolja a telefonját, és nem tud beugrani ha gond van.
Ma jártam a biztosítómnal felszámolni a unit link biztosításomat. Lejárt az öt év, nincs kamatadó. (Hittem eddig, de január elsejétől plusz egy évig van. Köszi Matolcsy.) Szerencére megnyugtattak. A kamatadó csak a nyereségre érvényes, én meg kevesebbet kapok vissza mint befizettem. (?!?!!!!) Micsoda jó bolt. Tudják mivel építsék a bizalmat a hosszútávú befektetések iránt.
Hétvégén mind a két nap korcsolyáztunk. Zoénak már nagyon megy de Kristóf is egyre ügyesebb.

Arra jöttem rá, hogy áldhatom a sorsomat. Bár okos vagyok, de mégsem kiemelkedően intelligens, és bizonyosan nem a legelhivatottabb, legszorgosabb a korosztályomban. Mondhatni a közép tetejét hozom, ennek ellenére (a jó választás végett) mégis csúcs gépekkel vehetem magam körbe, azokkal amikről a többség csak álmodik. Persze a gyerekeim sorsát nem irányíthatom, és az sem biztos, hogy a csúcs gépek használata az élet értelme (BIZTOSAN NEM AZ), de a pályaválasztásnál biztosan próbálom majd nyomni őket, hogy valami friss és trendközeli szakmát válasszanak. Amivel esetleg friss és trendközeli cuccokhoz juthatak. Hacsak nem lesznek szerzetesek akik lemondanak a világi hívságokról...
Nem tudom mi a jobb...

Jó hogy Hitvesem is végre jár a Főiskolára, és végre el tudunk beszélgetni "komoly" dolgokról (nem mintha az elmúlt 10 évben nem beszélgettünk volna eleget komoly dolgokról). Azért a Hitvesem képességei ismét meggyőztek. Jól választottam...

A vasárnap kimaradt. Viszont szombaton Nagy November/Decemberi Születés- és Névnapokat tartottunk. Kicsit szétesős vagyok így az év vége felé. Pl. fényképezőt sem vittem az eseményre. Még szerencse, hogy apukám lelkesen fotózott.
Jellemző, hogy elfelejtettem a kocsimon is lecseréltetni a kerekeket. Most meg havazik ezerrel. Majd talán holnap...