2012. május

Basszki, 3:45-kor felébredtem pisilni. - Ez szokásos. Majd ráébredttem, hogy alig negyed óra múlva kelhetek. Na ez nem szokásos. Vissza sem aludtam. Inkább elkészítettem a szendvicseimet és újra ellenőriztem a felszerelésem nagy csöndben, hogy legalább családom pihenhessen, ha már én ilyen hülye vagyok.
Na visszatérek...

Hajnalbanem indulok zarándokolni. Kissé izgulok, bár sikerült megjavítanom a hátizsákom, és minden egyben van, sőt még én is jobban egyben vagyok mint voltam 34 évesen. Szóval nincs okom parára. Közben Zoé is parázik, mert év végi felmérőjük lesz holnap, és akinek nem sikerül az nem lehet másodikos. Hiába nyugtatom, hogy az osztályelső az biztos tovább lép, de azért parázik. Így vagyunk ezzel...
Most három napig még a telefonom sem lesz bekapcsolva túl sokszor, de utána visszatérek felsebzett lábakkal, élményekkel teli. Júniusban találkozunk!

Ma egyetlen fröccs nélkül tekertem le egy 30 kilométeres túrát a Rákospatoakon felfelé majd vissza. Ugyan az első harmad végén beszoptam egy defektet ami nem várt pihenőt okozott, de különben nyomtam rendesen árkon, bokron, kaszálókon át a patakparton, majd kis utcákban tekeregve.
Utána levezetésként tollasoztam, fociztam a gyerekekkel. - Most alig élek.
Tegnap a gyereknap alkalmából a Csodák Palotájába mentünk mert ezt kérték, én meg ikább oda fizetek, mint a lufisnak, ugráló várasnak. Jól is szórakoztunk...
Előtte szombaton szentendrei ovi kirándulás és A.P barátunk szülinapi bulija volt a Kertemben.

Egyre aggodalmasabban figyelem az időjárás jelentést mivel mind cudarabb kilátások vannak a hét második felére mikor én a Mártában próbálok majd eljutni egyik sztúpától a másikig kis csomaggal sátor nélkül. Félek csúnya lesz...

Végre péntek.
Na nem mintha olyan megerőltető lett volna a hetem. A legdurvábbak a hajnali görizéseim. Két napja közel 10 kilométerre emeltem a távot. Azért az már érezhető. Emellett tegap a kocsit is bevittem szervízbe, ahol rögvest ottfogták, így még három és fél kilométer séta beficcent váratlanul. Ma már legalább rollert vittem.
Ha ezt nyomom egy hónapig akkor nem lesz gondom a canga túrán sem. Legalábbis minden idők legjobb fizikumával fogok nekivágni.
A nagy céges átalakulások engem is elértek. A kirakott/kilépett kollégák után két fejlesztést nekem kell átvennem. Kaptam hozzájuk egy bivaly gépet, és némi biztatást, hogy menni fog. Ha már projekteim nincsenek legalább lefoglalhatom magam valamivel. Azért 6-8 év után újra kódokat látni nem kis kihívás, pláne hogy a fejlesztő eszköz sem akar elindulni, mert közben volt valami váltás 64 bitre, amit mindenbe bekavar. Azért érdekes.

Ma Drupal admin tanfolyamot szerveztem Hitvesemnek, és egy másik kolléganőnek a Gyárban, mert az eddigi gurunk lelép egy svájci multihoz. Nem hiszem, hogy ennyivel pótolható lesz, de a semminél ez is több, a két lány pedig valami hasznos (piacképes) tudással gazdagodik. Valójában még én is tanultam pár érdekességet.
Ennyit a Gyárról.
Itthon jól elvagyunk. A paradicsomok, retkek, paprikák nőnek és fogynak. Nem is veszünk más zöldséget.

Zoé iskolai jutalom kiránduláson van az egész éves teljesítményéért. Eléggé izgult, ahogy mi is. Most először más városban vonattal. (Tatán)
Hétvégén gyerekzsúron voltunk a Gy-B családnál. A jelek szerin a következő három hétvégén mindig zsúrozni fogunk. Én persze egyet megúszok, mert megyek zarándokolni a jövő héten. Remélem a reggelenkénti korizás pozitívan befolyássolja a képességeimet, mert hat éve nagyon durvára sikeredett az utosó nap. Olyannyira, hogy csak most mertem ismétlten belevágni.
Vasárnap még bicikliztem is egy órát, szóval készülök. Ja és csináltam túra sört is, amit majd az első este fogyaszthatunk. (A jóféle Zaccból, szóval remélem nem égek be vele a bringatársaknál.)
A Gyárban nagy a csönd. Túl nagy. Alig van mit csinálni. Remélem őszre az is felpörög.

Ma Hitvesem ismételten felvételt nyert a Buddhista Főiskolára, mivel az azóta elbocsájtottt TO-s egyik utolsó lépéseként megszűntette a hallgatói jogviszonyát - bár a gyerekek miatt csak szüneteltette azt. Így ma megírta a tesztet, majd a szóbeli vizsgabizottság elépedve üdvözölte, hogy mit keres a vizsgán. Természetes hogy folytathatja, sőt az eddigi kreditei is érvényesek. Szóval szeptembertől ő ül a padba, én megkéthetente megtapasztalom milyen is az elvált, gyereklátós apák sorsa.
Különben csendben telnek a napok. A gyárában nagy izgalom volt az ISO tanúsítványunk megújítása körül, de rendben lement, már csak az üzletek kellenek. (Ki hitte volna, hogy ez a Nagy Világgazdasági Válság nem fut le három év alatt mint az előző.)

Megjöttek a fagyosszentek. Jól felkészültünk rájuk. Az erkélyt kiürítettük. Csak Ursula a giga paradicsom maradt kikötözve több irányból és a virágládák. Most itt ütlök még és viselem a szelet (pipázom), de a jelek szerint nem lesz ma balkon party.
Délelőtt a kecót hoztuk ismételten lakható állapotba, bár porszívózás után kinyitottam a fenti ablakokat, és egy pillanat alatt megint beszálltak a nyárfák havai.Szóval sziszifusz projektnek tűnik kissé. (A Damjanich utcában nem volt ilyen gondunk sosem.)
Ebéd után Kamilla szülinapjára mentünk a Vadaspark melletti rétre. Az istenek kegyesek voltak. Hatig még szalonnát is sütöttünk. A gyerekek pedig olyan koszosak lettek, mint már egy éve nem. Hazaérrve kullancs vizsgálat, hajmosás és durva csutakolás következett. Most Tintin kalandjait nézik, én meg a sörömért parázom, mikor dönti fel az orkán.
Azért jó így is...

Ez ilyen eltűnős nap volt. Reggel arra keltünk, hogy Csigu megszökött a zárt terráriumból. Volt nagy pánik. Zoé: - A Kedvenc Csigum! Én: - Nem tudott kimászni, biztos nem is raktad be. (Most is itt nyálkáz össze valamit. (Jó lesz éjjel rálépni...)) Még este is vigasztalhatatlan volt, mikor Hitvesem végre felfedezte, hogy csak bemászott a tőzeg alá. És nem is Csigu tűnt el, hanem Luke, de ez Kristófot kevésbé hatotta meg. Most pedig a fiam cumija veszett el. Zoé erősködött, hogy a kanapé körül kell legyen, meg is néztük többször, majd felforgattuk a lakást - mert cumi nélkül nem lehet elaludni. Végül kínomban teljesen eltoltam a kanapét. - Tényleg ott volt alatta.
Még szerencse, hogy a mai oktatáson nem tűnt el semmi, és korrektül lement.

Brutális. Egy szarka az imént támadott meg egy a szomszéd fán élő rigócsaládot. Akkora haddelhad kerekedett, hogy ki kellett jönnöm az erkélyre. A szarkát az egyik elüldözte, de nem tért vissza a hős védő, és még mindig zeng az udvar.
Ma egyébként csúnyán benéztem egy oktatást. Mindenki úgy tudta, hogy holnap lesz, csak az ügyfél várt minket hiába már ma. Szabadkozhattam rendesen. Szerercsére sikerült átrakni holnapra.
Na nyugszanak a kedélyek a fán.
Holnap lomtalanítás is lesz. Kirakom az ajtóimat, és még pár cuccot amit találunk. Itt azért más a flash mint bent a Damjanich utcában, ahol ilyenkor már méter magas halmokban állt a sitt, a parketta, meg minden szemét. Bizonyára szegényebb emberek élnek errefelé, hogy már kidobniuk sincs mit...

Na ez hosszú lesz...
Szombaton Keresztlányomat ünnepeltük, mert elballagott a gimnáziumból. Durva. Emlékszem amikor született. Alig pár éve volt, húsz voltam és a szegedi EFOTT-ról próbáltam felstoppolni mert éreztem aznap fog megszületni. Most meg már az egyetem várja. (Reméljük.) Szépen összejött a család voltunk vagy huszan a szüleimnél, jól fogyott a söröm is, bár semmi különlegeset nem tudtam felmutatni épp. (Fotók is lesznek majd.)
Tegnap még kiugrottunk a Gizella napokra ahol Kristóf István király lett, Zoé pedig udvarhölgy. Jól el is húzödott a hazaút, de nem bántuk.
Ma egész nap esett. Hihetetlen mit művelt ez a kiskertünkkel. A Retkek egy nap alatt nőttek centiket, és minden kivirult, pedig Hitvesem öntözi őket naponta, de egy ilyen eső valahogy más.
Este beújítottunk háziállatokat. Konkrétan két csigát. Már a reggeli görizésnél megfigyeltem, hogy mennyi fiatal sportos csiga van mindenütt a járdán. Este aztán befogtunk két szimpatikus példányt Zoéval. Gyorsan vettünk hozzá tőzeget (ami a virágoknak is jó lesz) és egy törpe terráriumot. Így van két csigánk. Az egyik Csigu, a másik Luke. (Na melyik Kristófé???)

Lényegesen könyebb nyáron erkélyen blogolni, mint télen a gyerekek mesefilmje mellett.
Egyébként semmi említésre méltó nem történt.

Ma - idén először - a balkonon termett retket, újhagymát és petrezselymet ettük vacsorához. Nagyon finom volt. Gyorsan pótoltuk is az elfogyasztott növényeket új magokkal, hagymákkal. Úgy látom, hogy a jelenlegi veteményes nagyság mellett egész nyáron ehetünk hetente többször is saját terményt. - Hihetetlen...
Hazaérve az erkély hőmérő 42C fokot mutatott. Persze napon, de így is közel járt a kiakadáshoz...

Tegnap az Agárdi Vad- Pálinka- és Borfesztivára mentünk ki ebéd után kocsival. Így nekem csak a kánikula jutott a három jó helyett. Egyébként egy egész korrektül összerakott kis fesztivál a szokásos kürtöskalácsosokkal, sok bor és pálinka pavilonnal, színpaddal, lehúzós gyerekjátszókkal. Csak a hirtelen meleg nyomott le teljesen.
Ma délután a Ligetbe rándultunk vegyülni a munkásosztállyal. Rá kellett jönnön, nem sok közöm van a többi munkáshoz, bár én is bérből és fizetésből élek, de más közöst nem találtam az ottani tömegggel. Jövőre biztos kihagyjuk. (A legjobb hangulata talán akkor volt a május elsejének, mikor még Cs.G baráttommal kettesben mentünk ki sörözni a gyerekek születése előtt. Hát ez azóta elmúlt.) A ligetből menekülve meg sem álltunk Szentendréig ahol pompás a lángos, hangulatos a főutca, és a Dunához is le lehet jutni. Megengedtem a gyerekeknek, hogy cipő nélkül belegázoljanak a vízbe. Ez olyan jól sikerült, hogy Kristóf rituálisan meg is merítkezett a folyóban. - Így kell ezt május elsején harminc fokban. (Szerencsére az időjárás kedvezett, és percek alatt száradt a nacija.)
Közben az idő miatt bedurvult a lakásunk flórája, faunája. A legkorábbi paradicsom elkezdett pirosodni, a fűszernövények bokrosodnak, és Hitvesem már kétszer találkozott egy gyíkkal (!!!) az erkélyen. Hiszek neki, mert nem fröccsözés után látta és nem settenkedő patkány vagy ördögfióka, hanem csak egy gyík, aki a másodikon érzi biztonságban magát. Mi biztos nem fogjuk bántani...
A kánikula árnyoldala viszont, hogy brutális meleg van a felső szinten. Takaró nélkül alszunk, nyitott ablaknál, és cseppet sem fázunk. - Mindennek ára van. Erkély, paradicsomok, gyík, szauna...
Jól indult a nyár.