2012. július

Na ezen a héten inkább Hitvesem dolgozott a gyárban én meg távolról álltam helyt a gyerekek mellett. Jó sokat göriztünk, bringáztunk is emiatt. Nagyon sportosak lettünk az utóbbi időben. Egy ideje felhagytam a dohányzással. Bevallhatom szenvedek tőle mint a kutya, pedig korábban gond nélkül ki tudtam hagyni egy-két napot pipázás nélkül, de most más. Tökmagot rágcsálok és minden nap csak az aznapot próbálom kihagyni a dohányzás tekintetében. Azért haladok.
Holnap jól össze kell pakolnunk, mert vasárnaptól kép hétig kempingezünk.

Használhatatlan a céges hálózati infrastruktúránk. Hol működik hol nem. Teljesen frusztráló. Így nem lehet dolgozni. A legrosszabb benne, hogy igazán nincs aki értene hozzá. Már mindenki próbálta hekkelni a szobából, de reménytelen.
Még azt sem tudom megtenni, hogy otthonról dolgozom és bejelentkezem ha kell, mert nem biztos hogy sikerülni fog. NAGYON frusztráló.
Tegnap viszont gerilla kertészkedtünk Hitvesemmel. A kocsibejárón túl a telkünk sarkánál van egy "közterület" amim leginkább kocsival parkolnak a gaz közepén. Hát mi az egyik sarkát felástuk és teleraktuk krizantémmal. Majd kiderül hogy fogadják a népek. Talán nem gázolják le.

Érdekes hét volt ez a mostani. Úgy terveztük, hogy felváltva leszünk itthon, és a Gyárban. Hitvesem kezdte, erre engem elraboltak az UFÓ-k és a szerda reggeltől egy ügyfélnél kellett nap mint nap nyyomulnom. Oyannyira, hogy megint sikerült 12 óráznom a fizetett hat helyett. Ez azért extra profit a cégemnek bárhogy is nézem. Persze legalább van munkám, és vannak akik névszerint hozzám ragaszkodnak a partnerek közül, ami az elkövetkező 20 évre némi biztonságot jelent.
Azért pár játszótér belefért így is a hétbe. Zoé és Kristóf már stabilan tudja az utat oda-vissza, sőt nem fognak eltévedni a környző három sarkos távon sem. Ez biztató, amiként az is, hogy ma fél nyolcig nyomultak ketten lent a kerben és a szomszédságban. Kezdik belakni a környéket.
Még egy hét és jön a balatoni nyaralás. Már készítem fel rá a kollégáimat...

Ma visszakaptuk a gyerekeinket. Ők nem voltak túl lelkesek hogy véget ért a nagyszülős szünidő, de azért örültek, csak épp maradtak volna még. Azért ez jó. Sokkal nehezebb lett volna, ha pityeregve várnak, hogy csak mehessenek már mert majd meghaltak nélkülünk. - Na ez szerencsére nem volt.
Egyébként érdekesen telt a hét nélkülük. Tavaly halálra untuk, frusztráltuk magunkat esténként. Minden nap le is kellett lépni, csak ne legyen az az üres csönd a lakásban. Viszont most az erkélyen tökéletes volt. Elüldögéltünk, nem vágytunk sehova. Kicsit öreges, de működik.
Nehéz két hét következik, mivel nincs felügyeletünk, viszont mindketten nyakig ülünk a munkában így valami dinamikus egyensúllyal próbálunk majd felváltva bejárni és tolni a melót itthonról. Lesz mit szervezni, de utána jöhet a megérdemelt sátorozás. (Valójában nem is megérdemelt, mert pont a projektek közepén lépünk, de februárban le lett foglalva a hely így nincs apelláta.)

Csak rázódóm vissza lassanként.
Pénteken délutánra értem haza a túrából ami nagyon jól sikerült, bár a somogyi-dombság alapvetően kimaradt. (Lehet hogy nincs is, csak legenda az egész?) Amennyire készültem az állandó kapaszkodásra-gurulásra, szinte alig volt részem benne. Persze azért akadt pár hupli, de alapvetően inkább síkvidéki túra volt ez. Szerencsére a folyamatos hőségrisztás némileg nehezített a helyzeten, illetve a két napon is sikeresen abszorvált földutazás. Bevallhatom a földutakat nagyon élveztem mert sokkal változatosabbak, technikásabbak mint 25-30km/h-val tekerni a forró síma aszfalton, még akkor is jobb mikor folyamatosan csapkodott az ösvényre belógó csalán, vagy mikor féllábszárig érő vízben kellett átgázolni egy patakon, mitől disznó módon sáros és koszos lett ember, gép egyaránt. (Az férfias móka volt.) Jó volt volt még a húsz centi mély futóhomokban tekerés is, pedig az tényleg demotiváló mert csak elindulni és kormányozni nem lehet kerékpárral, de miután egy-egy "szárazabb" ponton sikerült lendületet venni és elkaptuk a ritmusát már a futóhomok is megkedvelhető bizonyos határok között.
Egyszóval élményekben gazdag utam volt.
Tegnap hihetetlen csöndben telt a napunk. HVG-t olvastam, rackletet sütöttünk, élveztük a semmittevést. Úgy hiszem ma is hasonlóan fogunk pörögni.

Gyerekek leadva Balcsira, én összekészültem cangázásra. Órák kérdése és indulok...
Nincs is mit mondani hirtelen. Figyeljétek jobb oldalon a gyorshíreimet, gyorsfotóimat, mert egy hétig csak ott nyomom az infót.