Na ma nem kell éjszakáznunk.
Tegnap egyedül mentem le Kenesére a gyerekekért és egész nap vigyáztam rájuk míg Hitvesem nyomta a focit. Hat körül cseréltünk, hogy nekem is jusson még hét óra meló. Szóval inkább embertelen a hajtás mint ésszerű, de ma estére elfogytak a feladatok.
Legalább a gyerekek jól elvoltak ezalatt. Zoé kissé lelkibeteg is lett, hogy haza kellett jönnie. Valójában már nagyon vágyik a hétköznapokra, iskolára, rendre a sok nyári lazulás után. Még pár nap és megkapja...
Hitvesem tegnap éjszaka beköltöztette a maradék zöldségeket a hidegfront elöl, így megint dzsungelre hasonlít a dolgozószoba.
Jó kis dolgos héten vagyunk túl. Inább tizenkét órákat nyomtunk Hitvesemmel mint hatot vagy nyolcat. Ma is ahelyett hogy a gyerekeink visszatértére készülnénk takarítva, rendet rakva inkább szívunk egy másik cég irodájában.
Egyébként ha nem dolgozunk elég csendben próbáljuk kiheverni a munkanapokat.
Viszont büszkén állíthatom hogy több mint egy hónapja nem dohányoztam. Már kezdek a tökmagról is leállni. Ez is valami...
Gyerekek szombat óta szüleimmel Kenesén vannak. Mi hétvégét ennek örömére lakás takarítással, és munkával töltöttük. Tegnap azért kimozdultunk és ebédelni a Római partra mentünk. Este nővéremék jöttek át, mert az unokahugom szeptembertől a Corvinuszon tanul, és az albérletét pofozták. Hivatalosan semmi dolog nincs vele, mégis még holnap is azzal szívnak. Némi ingerültséget sikerült is emiatt felefedeznem a sógorom hangjában.
Hát egyetlen nap alatt sikerült törölni két hét pihenését. A gyárban tegnap reggel sokkoltak az aktuális helyzettel, ami azóta sem javult jelentősen csak éjszakáztam egy jót közben. Ezen túl Hitvesem pótanyukája is lemondta az erre a hétre vállalt gyerek felügyeletert, mert a lánya is bejelentkezett egy kis figyelemre. Így felváltva dolgozunk itthonról és bentről. Most épp mindketten itthonról.
Viszont a gyerekek legalább angyalok voltak délelőtt, míg "felügyeltem őket" és egy oktatási koncepciót raktam össze.
Szóval megjöttünk a két hetes nyaralásból, mely az eddigiek közül talán a legjobban sikerült. Az idő szép volt, a kemping természetesen tiszta, és még a gyerekek is találtak barátokat. Így aztán néha órákra eltűntek. Főleg Kristófért aggódtam ilyenkor, mivel a nála egy évvel idősebb barátjával teljesen elfarkaskölykösödtek. Csatangoltak, szertelenek voltak és fülig piszkosak mikor feltűntek.
Az első héten egy kisebb parcellán voltunk. A másodikon csatlakoztak Ángélus barárnéék, és átköltöztünk egy hatalmasra. Ott jól elfértünk, de az igazi mégis az első soros vízparti lenne, bár az már a szállodai szoba árkategóriában van.
A kempingbe igen sok műszaki eszközt vittünk. Két okostelefont, két fényképezőt, egy e-book olvasót, egy laptopot, egy tabletet. A tapasztalat az, hogy a tablet nem vettem elő, a telefonon két naponta olvastam a híreket, naponta egyszer a leveleket, a tükrös gépemmel max 20-at fotóztam, a kicsivel a gyerekek pár százat (de azok olyanok is), ők néztek filmeket a laptopon, és én elolvastam vagy három könyvet a két hét alatt a kindle-n. Szóval a egy e-book olvasóval és elég könyvvel bőven ellennék bárhol. Minden más csak a nyugalom megzavarására alkalmas eszköz. :-)
Az olvasmányaim az alábbiak voltak:
- Csupasz majom - ami mára már klasszikus, így kissé poros is, de azért nem értem eddig miért maradt ki.
- Dorien Gray arcképe ami néhol annyira romlott, hogy már-már letettem, mert nem nyaralásra való. (Hogy nem olvastam ezt sem???)
- Aztán lenyomtam Rejtőtől a Gyilkos szigetet, ami pocsék ponyva, de végre könnyű strandos volt.
- Most pedig az
Elveszett próféciákat olvasom, ami az angol abszurd gyöngyszeme. Zseniális. Kár hogy holnaptól dolgoznom kell és nem lesz időm csak esténként lopva olvasni.
A fényképeimre még nem volt időm, de amíg ki nem olvasom addig ne is számítson senki a képekre.