2012. november

Mára szabadságot vettem ki, és ennek örömére körbebringáztam a Dunát. Illetve csak a Colbert hídhoz gurultam el, majd a Rómain lecsorogtam az Északi Vasúti Összekötőig, és hazatekertem. Harminc kilométer volt alig másfél óra alatt de nagyon élveztem. Rá kellett jönnöm, hogy öt fokban elegendő csupán egyetlen polárpulcsi a vagány széldzsekim alá. (Kettőt vettem és a vékonyabbat a derekamra kellet kötni a "hőségben".) Viszont sapka, sál, kesztyű az kell mindenképp. Szerencsére fel voltam szerelkezve. Még 250 Forintot is vittem - hogy le ne pisiljenek a kutyák - de olcsón megúsztam a túrát.
Hitvesem tegnap jött rá, hogy milyen jó lesz mikor majd nyugdíjas lesz, mert akkor minden nap futhat legalább egy órát. (Végre lesz rá elég ideje.) Én azalatt tekerni fogok...
Nem is értem, hogy bírtam ki azt a 15 évet a belvárosban. Persze élveztem, de nem cserélnék a hajdani magammal. Akkora szabadság csak felpattanni a cangára...

A hét első három napján agilis projektvezetési tréningen vettem részt. Hat éve már voltam egy ugyanilyennek meghirdetett képzésen. Az akkor sok újdonsággal szolgált és amennyit tudok, máig alkalmazok is belőle. Persze a mostani tréningnek is volt tanulsága bőven. Láttam mit fejlődött az elmúlt években a scrum és a lendületes tréner már nem tudta elfedni előlem a módszer hibáit. Neki biztos nem volt túl kellemes egy a lövészárkokban edződött opponens, de korrekten kezelt. Olyannyira hogy keddre megbeszéltünk egy találkát ahol tapasztalatot cserélünk.
A hét második fele már csendesebben telt. Hitvesem minden nap oktat a Hegyen. így valamikor fél hét körül indul, én meg egyedül öltöztetem, viszem a gyerekeket. Még a hétvégénk is tele van. Ő háromnegyed nyolctól negyed hétig tanul míg én mosok, vasalok, takarítok, társasozok, playstationözök, furulya gyakorlást felügyelek. Kemény így, de Hitvesemnek sokkal keményebb. Olyan fáradt, hogy néha már aggódom érte esténként mikor hazaér.
Még egy hét van vissza az oktatásból, és utána talán könnyebb lesz. Pláne hogy még több mint két hét szabadságot kell kivennünk decemberben.
Tegnap este megnézetem a Hideg nyomon című filmet. Annyira döbbenetesen jó, hogy alig tudtam utána elaludni. Aki teheti nézze meg.
Na megyek hajat mosni, körmöt vágni...

Hetiblog. Vagymi.
A hétköznapjaink elég egyenletesen (egyhangúan? nyugodtan?) telnek. Munka, iskola, vacsora, lefekvés, ébredés. Kis színt a hétvégék hoznak. Tegnap például karate halloweenen voltunk, ami a maga egyszerű formájában jó volt. A gyerekek ugráltak, kiabáltak lufiztak, Kristóf bele is kapott véletlenükl Zoé szemébe. Ami miatt ma reggel ügyeletre mentünk, de nem komoly. Pár csepp gyógyszer kell bele néhány napig és olyan lesz mint volt (nem bevérzett.) Tegnap délután még hajdani ovistárs barátnőnél is voltak a gyerekek (akkor nem fájt Zoé szeme, csak utána). A szabad pár órámat sajnos nem tudtam kerekezésre kihasználni, mert mindenféle hivatalos leveleket kellett az NAVnak fogalmaznom, mivel most jöttk rá, hogy eddig nem szedték be az illetéket a kecó után. Most persze hirtelen nagyon kell nekik. Én meg próbálom normál mederbe terelni a folyamatot.
Ma az orvoslátogatáson túl nem is csináltunk semmi érdemlegeset. Illetve én egész jó savanyúkáposztás húst sütöttem cserépedényben. És takarítottam, vasaltam, mostam. Most a gyerekek játszana és sül a kenyér is. Teljesen házias leszek pár év alatt.

Tegnap nagy boldogan cangáztam 25 kilométert. Ugyan kesztyű kellett és a sapka is jól jött, de különben pompás idő volt. Igazából Római parti kört akartam tenni, de egyszerűen eltévesztettem (elvesztettem?) a hidat, és így csak Káposztásmegyert jártam körbe. Az is jó volt. Bármi jó szép időben bicikliről nézve. Szeretem hogy itthonról indulva azonnal csendes utcákon, kertvárosban tekerhetek. Tudom sokat mondogatom mindenkinek, de tényleg jó itt lakni.
Délután volt ovistársakkal találkoztunk. Hihetetlen, de még másodikosként is jobban kötődnek egymáshoz mint az osztálytársaikhoz.
Ma a lakással, házimunkákkal értük utol magunkat, vasaltam is egy nagyot (amit szintén szeretek, ha közben a saját filmjeimet, sorozataimat nézhatem.) Most sül a liba, és hül az új bor. Márton is jó...

Ebéd után, mivel csodálatos arcát mutatta az ősz kimentünk Gödöllőre az Arborétumba:
Zoé képei:

Újra kell rendeznem a dolgozószobában a nekem fenttartott két polcot. Ugyanis közel négy hónapnyi nem dohányzás után talán levihetem a pipáimat a garázsba, amiként a fotós hátizsákomat is - mivel keresztfiamnak kölcsönöztem a régi objektívjeimet - így az is csak üres tok immár.
Negyven évesen ideje újragombolni sok mindent. (Legalább a söröm leérett. Holnap Palackozom, December elsején jó lesz...)

Délután a kertben próbáltam összegereblyézni a lehullot leveleket. Tizenhárom zsákkal gyűjtöttem, de nem sok látszatja van. Persze pont 13 zsáknyival kevesebb maradt a ház körül.
Tegnap este megnéztük a Rumnaplót. Jó kis film Hunter Thomson fiatal koráról. Kicsit durva, kicsit már a Reszketést idézi, de még vállalható. Aki teheti nézze!

Képek Halloweenről:
Zoé képei: