2012. április

Élvezzük a hosszú hétvégét.
Tegnap először tapasztaltuk meg a harminc fokot a kecóban. Gyorsan vettünk is még egy napernyőt az erkélyre hogy jobban menjen a só-víz-liszt gyurmázás. Nagy állatság kint ülni a tenyérnyi birtokon a hagymák, eprek, paradicsomok, poszméhek, civakodó gyerekek között között. Most igazolódik milyen jó döntés volt ez az erkély. Az elmúlt két napban már önállóan járnak le a gyerekek a zsákutcába felfedezni, barátkozni. Szóval jó most így az első nyári napokon.

Ma este hat utánig nyomultam egyik partnerünknél egy tender ügyében. Nincs mit tenni, nem válogathatunk a munkákban, partnerben. Azért ilyenkor büszkeség tölt el, mert a mi cégünk és az általam vezetett csapatok fényévekkkel járnak mások előtt szervezettségben összeszedettségben. Mi legalább azt tudjuk legtöbbször, hogy miként kellene nekiállni egy ilyen munkának. Támaszkodnaak is ránk keményen. - Csak nyerjük meg, akkor nem lesz gond.
Ma megérkeztek a januárban rendelt eprek, áfonyák. Kicsit elszámoltam velük magamat. Ugyanis négy csomagot írtak, annak hagytunk ládákat. Igen ám de egy-egy csomagban három eper volt. Azért megoldottuk. Már csak egy áfonya árválkodik savanyú talaj nélkül a gyári cserépben.
Holnapra is kell feladat...

Pénteken sógorommal egy jászolt bontottunk el, amiben ugyan nem a Megváltó született, de a betonozás technikáját biztos a rómaiktól lopták, mert évezredekre méretezték. A nap nagy részében csákányoztunk és sittet hordtunk a kert végébe. Öt körül éreztem úgy, hogy még egy talicskát már nem bíok el. Utána pihentetőül még metszettem az elhalt ágakat a bodzákról. - Nem kellett alatani este.
Tegnap csak lazáztunk, majd hazaérve megkaptam a gyerekek felügyeletét, mert Hitvesem B.J n+m. diplomáját ünnepelte.
Ma a föld napja és a Critical Mass alkalmából Kristóf megtanult biciklizni két keréken. Tettünk egy hatalmas kört négyesben végigjárva a környék játszótereit. Jól el is fáradtunk. Vacsorára Hitvesem sajtos manót sütött. (Kenyértésztába tekert sajt és némi vaj megsütve.) Olyan sikere volt, hogy fél kiló (!!!) fogyott belőle. - Máskor fél kiló kenyér három napig is kitart.
Jó kis hosszú hétvége volt ez, és a tavasz is a legszebb arcát mutatta ma a séta közben.

Holnap megyek le nővéremék telkére tavaszi munkákban segédkezni, csak szombaton érkezem. Addig a családom szalmáskodik.
Különben eseménytelenül telnek a napok. A kinti paradicsomok eléggé megsínylették a hideg napokat, de legalább a beltériek hozzák a terméseket rendületlenül.

Brutális hétvégén vagyuk túl. Szombaton Kristófnak volt a gyerekbulija, ahol közel harmincan ünnepeltük. (Ebből a fele visító, lépcsőn szaladó gyerek.) Persze előtte már egy nappal elkezdtünk készülni Hitvesemmel. Sütöttünk, főztünk ahogy kell. A buli olyan jól sikeredett, hogy az utolsó vendég (gyerektelen nő) valamikor tíz után lépett le.
Másnap enyhe halláskárosodással álltam neki kitakarítani a kecót. Hát volt mit vakarni. De legalább még az ablaktisztítás is belefért ebédig.
Délután Hitvesem családja jött köszönteni. Ők legalább már szolidak voltak, de így is kifacsarva keltem reggel. Viszont ma is göriztem egy kört ami kiszellőztetett munka előtt.
Mostanában Hitvesemmel felváltva sportolunk. Ő este (gyerek) fektetés után fut, és reggel (gyerek) ébresztés előttt görizek hétköznaponként.
Ja igen, képek is lesznek lassan a gyerekbuliról.

Csendes esővel telik az este. A hetek óta vissza-visszatérő betegségből képtelen vagyok teljes körűen kilábalni. Hol az orrom folyik, hol köhögök fél éjjelen át. Hol csak nyomorultúl érzem magam. Nem jó ez, de Hitvesemmel isszuk a gyógyteákat, hátha segítenek. (Lehet hogy ez maga a méregtelenedési folyamat???)
Különben jól elvagyunk. Tegnap Kristófot felköszöntötték az oviban is, szóval volt nagy öröm.

Ma van kisfiam ötödik születésnapja, és ma kihúzták az első bölcsességfogamat (az elsőt ami kinőtt). Jó nap ez.
A húsvétot szüleimnél töltöttük, folyamatos ünneplésben. Kristófot köszöntöttük, majd jött a nyúl, majd nővéremék. Szóval pörgés volt rendesen. Ma míg én fogásznál voltam, Hitvesemék elmentek a gyerekorvoshoz, mert Zoénak már jó régóta fáj a hasa. Megoldás nincs rá, de beutalták teljes gasztroenteológiai kivizsgálásra.
Egyre érik bennem az elhatározás, hogy hat-hét év után újra elmenjek zarándokolni. Idén a Mátrán keresztül vezet Tarról Uszóra. Legutóbb majd leszakadt a lábam, de mára már romantikus emlékké szelidült a megpróbáltatás. Szóval csábít...

Szóval nem sok van. Hacsak az nem, hogy ma szabadult fel országunk a nácik és nyilasok uralma alol. Bár erről nem sokan emlékeznek meg, pedig szerintem fontos. Még ha utána egy vállalhatatlan rendszer jött is.
Különben tényleg nem sok minden történik. Bent a gyárban mérgezett egérként keressük az új munkákat - ha már a régiek kifutottak hirtelen.
Egyébként ma azon gondolkodtam, hogy eddig milyen jól megúsztuk ezt a Nagy Gazdasági Válságot cég szinten. Leglább három éve tombol, de hozzánk csak az imént gyűrűzött be. Most persze rossz a helyzet, de legalább a remény megvan, hogy nem éveket kell így kihúznunk hanem csak hónapokat. Mert csak nem fog öt évig tartani. Ha meg igen akkor kitanulom a sörfőzés szakmáját, mert az ötezer éve folyamatosan virágzik. Akár háborúk jöttek, akár válságok, akár gazdasági csoda a sörfőzők mindig tisztességgel megéltek a szakmájukból, mert a megrendelőik nem az állam, vagy a multik, vagy a bankok, hanem a szomjazó tömegek. Azokból meg sosem fogyott ki az emberiség.
(Kristófnak is megtanítom, legyen "szakmája" is.)

Tegnap közel kilenc kilométert cangáztunk Zoéval. (Kristófot bárhogy kapacitáltam nem akart kimozdulni.) Ma Gyöngyösön jártam, ahol a Főiskola partneri szerződést akar kötni a cégünkkel. Ebbből még kenyér nem kerül az asztalra, de talán mozdul általa valami.
Egyébként nem túl rózsás a helyzet. Sehol egy közbeszerzés, sehol egy kinálkozó munka. Fogalmam sincs róla, miként akar a kormányzat fellendülést, ha minden csapot elzár, és kiszárítja a magánszférát.
Legalább Sitt' Pál lemondott. Ez is valami. Nincs minden veszve, már csak Marolcsy és Orbán felesleges a képletben...

Pénteken Zoé karate versenyen szerepelt. Kapott érmet, oklevelet és beígértem neki fagyit is. (Amivel még adós vagyok.) Tegnap az ovodai barátnői jöttek át. Volt nagy visitozás, rohangálás, sminkelés, körömfestés, szereplés. Egyedül Kristóf unta roppant a dolgot, no meg én mikor az anyukák kibeszélték a szülést, és a hasonló csak nőket érdeklő témákat. Végül leültünk legózni mi fiuk...
Ma kivakartuk a kecót a porcicák alol, és talán elmegyünk fagyizni is.
Egyre több termés jelenik meg a paradicsomainkon...