2012. június

Délelőtt nem volt net a gyárban, így volt időm mobilól tablettel fejleszteni az oldalamat. Kezd alakulni. Régi sirámom, hogy a heti többszöri (fénykorában napi) bejegyzésekkel nem lehet reagálni igazán gyorsan az eseményekre, amiként a tükrös gépemmel készült fotók is csak órák, napok múlva kerülnek ki a helyükre. Pedig van egy csomó jó eszköz és platform az online megjelenésre, megosztásra, de tíz évnyi megszokást mégsem akarok feladni egy facebook vagy google+ account-ért. Amellett azok eléggé nácin állnak hozzá a tartalomkezeléshez. Másszóval amit ott publikálok az szinte beköthetetlen a yoscha.hu alá. Márpedig nekem nem az a célom, hogy erős face vagy + profilom legyen.
Ezért inkább bekötöttem a már régóta használt twitter csatornámat ide. Ez azért jó, mert a twitteren egy pillanat alatt meg tudok osztani bármit telefonról is. (Mint a +-on vagy a fácsén, de nem akar mindenáron közösséget építeni nekem, és sokkal nyitottam is a felhasználási lehetősége.) Így a rövid szösszenetek, felejthető megoszátsok, az ajánlott hírek ezentúl sokkal hangsúlyosabban ott mennek, a blog meg marad összefoglaló naplónak.
Persze mindennek ára van. A Twitter plugin kissé kilóg az oldal stílusából, és általa felaslegessé váltak a régi linkajánlók, beszólások. Azért azokat is meg/elmentettem és arcívumként elérhetők továbbra is.
Így szinte élőben közvetíthetem majd a canga túrámat is. (Biztos érdekes lesz: --Tekertünk, most fröccsözünk...-- --Új faluban fröccsözünk-- --Vacsora után fröccsözünk-- --Jó éjt--)

Da-damm! Sikeresen kiváltottam a PICPLZ-t. Mint látható szinte régi "fényében" ragyog a fotóblog. A háttérről annyit, hogy van egy Fotóblog picasaweb album. Amit oda feltöltök az itt megjelenik. És az előző megoldással szemben már nincs Flash, így a telefonomon, tabletemen is tökéletesen élvezhető. - Minden technikai akadály elhárult a bringatúra végig fotóblogolásától.

Kicsit darabosan blogolok, de legalább ilyenor lelkesen. A legfontosabb technikai infó, hogy az összes eddigi olvasómat sikerült kizárnom a blogomról egy mozdulattal. (Még pár ilyen húzás és az ultrákon kívül senki sem marad.) A történet oka, hogy hitvesem elkezdett Drupal-ozni céges megbízásból. Én meg jó férjként támogatom ebben és gondoltam ne az éles infrát rontsa el esetleg egy mozdulattal. Ezért felhúztam ide egy komplett portált, amit sikerült is két nap alatt úgy átparamétereznie, hogy újra kellett húznom nulláról. Na ekkor keveredett bele az én nyomorult felhasználói táblám a másik 80 drupálos közé melyeket egy mozdulattal küldtem a nirvánába. (Ha jót akarsz ne én legyek a rendszegazdád!)
A hét másik technikai kihívását a tabletemmel szedtem össze magamnak.
Tudni kell hozzá hogy imádom, teljesen meg vagyomk vele elégedve minden tekintetben. Jó vele dolgozni, blogolni, netezni. Nem is vágyom másra. Csak hát az a fránya Android, az visz mindig a bűnbe. Valamelyik nap úgy gondoltam, hogy bár teljesen jó a gyári oprendszer, de a hippi hacker gyerekek biztos fel tudták már ezt is turbózni. - Ahogy a telefonokon messze jobb a közösségi OS, mint a gyári.
Nosza töltsünk le valami főzött romot!
Ehhez persze fel kell törni a tabletet - amit az ASUS támogat is egy tőle letölthető progtrammal. A feltörés hátulütője, hogy onnantól kezdve soha többé nem lehet visszatérni a hivatalos gyári verziókra, és minden támogatás is megszűnik a géphez. - Mit nekem, hiz a közösség ereje mindent megold!
Feltörtem, letöltöttem (a közösségi romot), telepítettem, újrainditottam, csodálkoztam NAGYOT.
Hát bizony a tabletem eléggé átalakult. Pl.: Nem kezelte többé a gyári magyar billentűzetet, folyamatosan eldobta a WIFI-t és valahogy olyan ronda és fapados lett hogy rossz érzéssel kapcsoltam be. Persze ez a szép az Androidban, hogy van választás a jobb és rosszabb romok között. Én sajnos egyre rosszabbakat találtam az újabb és újabb újratelepítések során. Ahelyett, hogy csak használtam volna a gépem mint eddig. (Egyszerűen szeretek olyan problémákat kreálni magamnak, melyek teljesen feleslegesek és értelmetlenek.)
Persze az a szép az Android közösségben, hogy mindenre van megoldás. Pár órányi elkeseredett túrással megtaláltam azt a hackert aki a gyári romokat fordítja újra úgy hogy a feltört tabletekre is telepíthetőek legyenek. Sőt még rootolva is vannak. Így most újra teljes megelégedéssel használom az ASUS által gyártott romot, és talán pár hónap múlva esetleg megint próbálkozom, ha bátor leszek.

Persze a hét nem csak a technika körül forgott. Kristóf is elkapta Zoétól (vagy mástól) a torokfájóst, sőt csütörtök reggel magam is azt hittem, hogy beteg leszek. A nap folyamán egyre nyomorultabban éreztem magam, míg végül éjfélkor megérkezett a Nagy Nyári Vihar. Ami elsöpörte a betegségem, bár nem is aludtunk szinte semmit, mert az első dörgések után a gyerekek átjöttek, és én is eléggé nyugtalanul feküdtem. Bevallom félelmetes háton fekve nézni a villámokat a fejem felett, mikor úgy érztem mindjárt ide csap be.
Ezen túl próbálom még a cangázást is eröltetni, mert egy hét és indulok Somogyba. Nem aggódom, mert tényleg fittebb vagyok mint a sokéves átlagom.

Hétvége Vp volt. Szombaton Kabóca fesztivál, amiről az emlékem a tikkasztó meleg árnyék nélkül. Vasárnap viszont reggel elmentünk Hitvesemmel kettesben meggyet szedni a szüleimnek lekvárhoz, majd délután az almádi strandon voltunk. Azért a Balatom még mindig nagyon jó, sőt egyre jobbak a strandok is. Akkorát lubickoltunk a harminc fokban, hogy hazafelé mindkét gyerek bealudt a kocsiban.
Ma már szünidő van, és Hitvesem anyukájáék vigyáznak a kicsikre így én mehettem bringával. Edzés gyanánt munka előtt bejártam Sashalmot, hazafelé pedig másfelé tekeregtem. Össze is jött bő harminc kilométer. Szerintem bírni fogom a túrát...

Azt el is felejtettem mondani, hogy a héten voltunk Kristóf óvodai logopédusánál, aki egy csomó tiltott emberkisérletet végzett el a fiunkon. Ebből kiderült, hogy kiemelkedő a szókincse, nagyon együttműködő és szenzitív. Viszont "kereszt dominanciája" van. Ami azt jelenti, hogy igazán sem nem balkezes, sem nem jobb kezes. Sőt a szeme is talán jobb, de akkor a füle bal, vagy fordítva. Én már nem is tudom, de legfőképpen ő maga sem. Ez nem gáz, csak kiinduló oka lehet a későbbi diszgráfiának, diszlexiának. Ja és genetikus oka is lehet. Ekkor döbbentem rá, hogy a diagnógis a családunkról szól. Magam is ilyen vagyok, sőt az unokaöcsém is. Így szinte bizonyos, hogy ez egy erős apai örökség nekem, nekik meg nagyapai. - Kösz apu!
Emiatt az ilyen emberek nem csak a bal (ha jobb kezesek) vagy a jobb agyféltekéjüket használják az információ befogadáshoz, hanem mindkettőt. Sőt ilyenkor folyamatos szinkronizációra van szükség a két agyfélteke között. Emiatt az átlagnak szóló tanítás nem mindig hatékony számu(n)kra. Javasolt módszer az elmetérképek használata. - Na itt lett minden világos. Közel tíz éve fedeztem fel a freemind mindmap szoftvert, mely új távlatokat nyitott számomra a tanulásban, munkában. Éveken át harcosna próbáltam terjeszteni az igét, hogy ez a tökéletes eszköz a gondolkodáshoz, jegyzeteléshez, de a többség értetlenül fogadta. Persze, mert ők csak egy agyféltekéjüket használjaák, és nincs szükségük ilyen "mankókra" az "átjáráshoz".
Visszatérve a fiamhoz. Vele a következőkben külön foglalkozni fognak hátha bebutul egyoldalassá. Ha nem járnak sikerrel akkor viszont nekünk lesz sok feladatunk vele az iskolában. De legalább van egy apja aki pontosan ismeri milyen kereszt dominanciával élni. (Nem is rossz, sokszor olyanok jutnak eszembe, ami másoknak nem.)

Na Zoé lebetegedett az utolsó két napra, így az "AKÁCIÓ!", "VAKÁCIÓ!" kimarad neki idén.
Ma komoly lépésre szántam el magam. Az eddig az openyoscha@gmail.com fiókom alatti picasa webalbumjaimat a fiókkal együtt megszűntettem, és mostantól a képek felhős tárhelye a yoscha@yoscha.hu google plus alatt lesz elérhető. Igazából az openyoscha-t nem is használtam másra, és szerencsére már a yoscha.hu alatt is tudok nagyobb tárhelyet bérelni azonos kondíciókkal, így koncentrálódhat a webes megjelenésem. Sőt a picplz is kiválthatónak tűnik. Már csak magasabb integrációt kell megvalósítanom az itteni blogommal, és minden jó lesz.

Két nap gyerekbuli azért súlyosan mérgező. Ma már a fényképezőmet is elfelejtettem elvinni. Viszont a tegnapi vadasparkos képek valamikor felkerülnek majd a gyerekek lapjára.
Na békesseg!

Úr isten milyen egy hét volt ez.
A legjobb, hogy alig hat órában alkalmazott projektvezető vagyok jelenleg, erre sikerült ledolgoznom már a jövő hetet is előre, és látom az sem lesz egyszerűbb. Rám szakadt egy partner tenderírása, ahol nincs aki összefogná a munkát, márpedig organikusan nem nőnek ki a földből kész tenderek. Emellett egy rég érő hatalmas projekt is beesett amit addig húztak a tender szakaszban, hogy a megvalósításra már nem maradt idő. Ezért a feladatom, hogy jól beássam a pozícióinkat, és felkészüljek az állandó ostromra a határidőkkel.
De lagalább ma találkoztam egy tényleg profi projektvezető(nő)vel (akivel szerencsére egy oldalon állunk). Tőle még tanulhatok is egy csomó seggvédő trükköt.
A héten nem voltam gurulni. Eleinte a vízhólyagjaimat ápoltam, aztán beestek az Ángélusok. Így szerdán S.K-val hágtunk nyakára jónéhány sörömnek, tegnap pedig Hitvesemet vitték el még kocsmázni. - Szegény pára. Két óra alvással nyomta le a napot, de ő kemény csaj és elment az előbb futni is. Nagyon komolyan veszi, és ez meg is látszik rajta. Ilyen csinos csajom még sose volt.
A hétvégénk is botrányos lesz. Reggel menni kell bevásárolni - amit mostanában péntek ebédidőben mindig megoldottunk - de ez nem az a hét volt. Utána a gyerekek hajdani ágyát kell leszállítanom egy barátunknak, majd két egymást követő gyerekzsúr vár ránk. Ja és takarítani sem ártana... (Meg még ott van pár tucat feladat a két futó munkából hétfő reggelig.)

Na letudtam a negyven éves zarándoklatot. A vártnál is jobban bírtam, olyannyira hogy más fájóslábúak csomagjait is én cipeltem az út nagy részén. Így egy abszolút jó élménnyel lettem gazdagabb.
A felszerelésem is jól vizsgázott. Az 1$-os függőágyban bár kötözött sonkának éreztem magam, mégis pihentetőbb álmot biztosított mint a göcsörtös föld adott volna egy sátorban. A cipőm is jó volt, szóval a fáradságot és az utolsó napon azért - természetesen - beszerzett vízhólyagokat leszámítva felüdítő élményben volt részem.
Viszont az teljesen beütött, hogy a kedvenc telefonos fotóalkalmazásom a picplz júli 3-án véglegesen bezár, törli az összes képet, infót. Nekem meg van 599 képem fent. Amik ugyan letölthetőek (kicsiben), de az a szolgáltatás volt bekötve ide a yoscha.hu alá is, és imádtam fotobloggerkedvni vele. Teljesen kiütött. Miben bízhatom ez után, és mivel tudom ilyen egyszerűen dokumentálni a láttotakat?