Ma este fél hétig dolgoztam a hegyen. Illetve nem is, mert szabadságon vagyok. Így ott biztos csak buliztam. :-( Nem hiányzott az biztos. Elkaptam én is a takonykórt ezért ki kellett hagynom az év utolsó apaklubját, de ma nyomulhattam egy klimatizált gépteremben. Nem baj holnap vége az évnek...

Ma a garázsomat csinosítgattam. Sikeresen felkötöttem a falra a "bálnát" - ami valójában a tetőboxom. Hihetetlen mennyiségű hely szabadult fel általa. Kicsit ugyan belelóg az ablakba, de sebaj. A lényeg, hogy nem a földön zabálja a teret. Ezen túl elkezdtem kialakítani a műhelyemet is. A "műhely" egyelőre erős túlzás, de a magvakat már elvetettem. Az új tárolódobozomba beraktam a csavarjaim, és az egészet felcsavaroztam a szekrényre. Utána elkapott a hév és elkezdtem mindent felcsavarozni. Picplz-n látható az eredmény. Este Hitvesem családja jött át karácsonyozni. Csili hozott halászlevet, rántott halat. Most mozdulni sem bírok.
Ja igen Kristóf lebetegedett. Köhög, és hőemelkedése van. Remélem szilveszterre túl lesz rajta.

Tegnap hazajöttünk és újfent örvendeztünk a lakásnak. Felszereltem a hálószobánkba karnist Hitvesem pedig megoldotta a függöny kérdést. Még fel sem kellett hajtani a három méterből. Kicsit drapériás vagy buddhista oltáros hangulata van de így teljesen jól.
Este Palkó barátom és Ibusz ugrott fel.

Tényleg nagyon jól lehet blogolni. Át fogok szokni a mobilra... Nagy tényleg szunya...

Brutalitás. Teljesen jól lehet blogolni a telefonomról is. Volt némi szívás az sftp beállítással (mivel folyamatosan rossz jelszót adtam meg), de ezen túllépve teljesen korrekt.
Az elmúlt napokban Vp-ben ünnepeltük Hitvesem és egy rég halott rabbi születésnapját. Volt minden. Ajándékok, finom ételek, és ami a legfontosabb sok pihentető alvás. Megyek is szunyálni. Képek talán holnap...

Tegnap Hitvesemmel közös céges karácsonyon vettünk részt. Jó volt.
Ma elrollereztem a kocsiért a Gyárhoz, majd megkezdtem a Hosszú Menetelést. Ugyan csak egy-két elintéznivalóm akadt, de ezzel el is ment a délután. A Legkegyetlenebb feladat a PS2 - TV kábel beszerzése volt. Azért hat boltot kellett végigküzdeni a Pólustól a Westendig. Azért megoldottam, így minden akadály elhárult a békés karácson elöl.

Rohadt mocskos kommunisták ezek, akik az adott (törvénybe fektetett) szavukat sem tartják be. Alig egy éve "döntés elé" állítottak. A szocialista állami gondoskodást, vagy az öngondoskodást választom-e? (A szocializmus mellett +60% nyugdíjat ígértek.) Én mégis inkább a tisztességes(nek tartott) magán mellett tettem le a voksom tudva, hogy "megszívom", de kommunistákkal, nácikkal nem tárgyalunk. - Ez elvi kérdés.
Erre most kitalálták, hogy szart sem ért az egy évvel korábbi megállapodásunk. (Na ezért nem tárgyalok velük!) Ők akkor is államosítanak. Ezek után miért higgyem el, hogy a választások tisztességesek lesznek két év múlva? Mert megígérik? EZEK???? Persze már bebiztosították magukat az új választási törvénnyel, de mi lesz ha így is megpróbáljuk elzavarni őket? Ki hihet a szavuknak ezek után?
Ő lécci, lécci EU segíts!
Az egyetlen biztató jel, hogy már nem csak kívülről támadják őket, de belülről is bomlanak. Az azért jelzés értékű, hogy OV "magánlevelei" az Origón landolnak, és Tarlós nyílt levélben b@ssza le Matolcsit...

Napok óta azzal ébredek, hogy lemondott-e már a kormányunk? Persze nem, de én azért reménykedem, mert ilyen nyomás Gyurcsányon sem volt. Na mindegy. Előbb-utóbb majd csak eltűnnek. (A teljes nyugdíjvagyonommal együtt.)
Egyébként a karácsonyi készülődés jegyében tegnapelőtt Hitvesem kedvéért a Bridget Jones naplóját, tegnap az én kedvemért a Berlin felett az eget néztük meg. Egyik jobb mint a másik. :-)

Zoé három napos szülinapon van túl. Szerdán mi köszöntöttük, pénteken Hitvesem szülei, tegnap pedig olyan gyerekbuli rittyent, hogy alig éltük túl. (Ma végig is festettem a sérült részeket a szobákban.) Azért jó volt, csak húsz felett már sokan vagyunk a lakásban, legyen bármilyen a gyerekek, felnőttek aránya.
Most látom milyen koszos az egyik ablakunk. (Betűz a nap) Le is mosom. Képek a gyerekek oldalán...

Annyira jó lakásunk van...
Lassan kezd otthonossá válni, és feltárulnak benne a rejtett sarkok, a terek pompás eloszlása. A nappali+konyha+étkező valahogy nagyobb mint volt a régiben. A dolgozó kiválóan szeparálódik bár az még inkább rumliraktár. Viszont a gyerekszobát belakták a gyerekek. Zoé simán eljátszik benne egyedül amit a régi szobájában szinte soha nem csinált. Mindenkinek és lassan mindennek helye van. Felraktunk tucatnyi képet amitől a sajátunkká vált a tér. Egyszerűen jó érzés benne lenni...
Tegnap felköszöntöttük (több órányi IKEÁS pakolás, szerelés mellett) Zoét a hetedik szülinapján. - Hogy rohan az idő. - Legjobban az fogta meg, hogy nővéremék, szüleim postán küldték neki a csomagot. Őszintén nem értette, hogy férhettek be azok a dobozok a postaládába...
(A fotókat megeszi valahogy az új picasa, de majd megoldom...)

A laptopomnak még nincs helye, de legalább net már van (TV sincs, és nem is látom mikor lesz, de nem zavar). Szóval alakulunk.
Szombaton karate mikuláson voltunk. Zoé második helyezést ért el. Bevallhatom egy ilyen tíztől ötig tartó karate program inkább fárasztó és unalmas, mint izgalmas egy szülőnek, de kitartottunk. Egyedül Kristóf kenődött el mikor neki nem hozott semmit a Mikulás. - Majd jövőre ledumáljuk, hogy neki is hozzon, még ha nem is karatés egyelőre.
Vasárnap újult erővel fogtunk neki a lakás csinosításának. Még karácsonyi fények is kerültek mindenhová.
Ma elég nehéz napom volt, és utálok reggel-este plusz fél-fél órát autózni a fiam óvodájához meg vissza. Értelmetlen időpocsékolásnak érzem, de Hitvesem szereti az ovit és ragaszkodik hozzá.Én meg araszolok a dugóban.
Mindegy, erre is lesz megoldás...

Nincs otthon még net...
Szóval elköltöztünk. Hétvégén szüleim sokat segítettek az összepakolásban. Hétfőn még a nővérem is beszállt a csapatba. A költözés nem várt extra költségeit növelte hogy sem az emeletes gyerekágy sem a mi hatalmas rugós matracunk nem fért be a felső szintre. A matracot a költöztetőkkel vitettem el, a gyerekágy lapra szerelve vár a garázsban. Ha valakinek kell viheti...
Különben egész jól haladunk. Fogynak a dobozok, növekszik a komfort. A lakótársak biztos örülnek, hogy minden este hat körül állok neki felfúrni pár cuccot.

Megvan a kecó!!! :-)
Mindenki nagyon úriember volt. Barátsággal váltunk el. A lakás és a végső gálánsságok feledtették az elmúlt három hónapot. Hurrá!

Ma valószínűleg utoljára voltam rollerrel kocsmázni. Legközelebb már vagy kocsival megyek, vagy kocsival visznek.
Eredetileg nem is akartam menni, mert felvetődött, hogy átvehetem a kecót éjszaka. De azt az eladóm inkább holnap tízre tolta. Azt még megvárom, de reggel beszélek lakatossal is, hogy legyen B tervem.
Vagy úriemberek leszünk, vagy keménykedéssé fajul az ügy. (Én már inkább keménykednék, de úriember vagyok.)