2011. április

Kicsit elnémultam.
Itthon semmi sincs. Viszont kint nem csökkent a feszültség. A választott iskolánk honlapját lekapcsolták "túlterhelés miatt". - Ilyet csak Egyiptomban csináltak, de ott sem jött be... Mégis mit képzelnek? A twitter, a facbook, a tumblr korában azt hiszik, hogy egy "népi" kezdeményezést el tudnak fojtani egyetlen domain blokkolásával? Hol élnek ezek???? Tényleg nem értik, hogy a demokrácia a nép hatalma?
Mi valószínűleg elbukunk most a sulival, de akkor három év múlva ők biztosan...
Hülyék ezek, nem evilágiak...

Tegnap elszabadultak az indulatok Gyöngyöspatán. Nem tudjuk ki provokált és ki ütött először, és még ha teljeskörűen ki is derítenék már úgy sem fogja elhinni senki, mert elszabadultak az indulatok. Ez pedig a kormányaink bűne. Azoké, akik hagyták, hogy egyes vidékeken büntetés nélkülivé legyen a tyúklopás, a PB gázpalackok elemelése a kertekből, a termények megdézsmálása. Akik hagyták, hogy a kormányzat kezéből kicsússzon az irányítás és betyár hordák akarjanak rendet teremteni. A két oldal már csak a másik bűneit látja, pedig az igazi borzalom, hogy nem volt és nincs erő, mely megállítaná deviánsokat. Szerintem az igazság nem a cigánysoron és pláne nem a masírozóknál van. A többség érdeke a nyugalom, az anyagi és jogbiztonság lenne, és ezt játszották el a kormányaink.
Hova álljanak a belgák?

Tegnap az új alkotmány elé megkaptuk azt az örömhírt is, hogy az önkormányzat be akarja zárni a Janikovszky iskolát ahová alig két hete írattuk be Zoét. Persze nem jogutód nélkül számolná fel. Mindenkit automatikusan átvesznek a Barossba, ami egy olyan lepratelep, hogy az én gyerekeim a közelébe sem mehetnek. Elegáns megoldás mint a nyugdíj einstand volt. Ma lesz szülői, és valószínűleg holnaptól rohangálhatunk új iskolát keresni, (bekönyörögni magunkat) mert a beiratkozási időszak pont elmúlt. Klafa...

Fontos nap a mai, még ha gyászos is.
1942 óta először (!!!) a Vöröskeresztnek kellet embereket menekítenie Magyarországon szélsőjobboldali (NÁCI!) félkatonai szervezetek elöl. Nem hittem, hogy ezt megélem, és szégyellem magam (amellett végtelenül dühös vagyok), hogy meg kellett élnem. Az egyetlen jó az a civil ötlet, hogy a Vöröskeresztet kérték fel az akcióra, mert ennek híre ment. Most aztán megmutathatja a kormányunk, hogy miként viszonyul a náci félkatonai szervezetekhez. (Botrány, hogy ide jutottunk...)
Persze nem lesz könnyű dolga. Az imént haragította magára a rendőrséget, tűzoltókat, titkosszolgákat. (Innen szép nyerni.) Ilyenkor mit sem ér a kétharmad, de szar se lesz a gazdasági növekedésből, polgári Magyarországból, ha ezt nem tudják kezelni. Most először érzem azt, hogy, valami tényleg elcsesződött.
Komolyan, inkább leszek szlovákiai magyar, mint hogy ilyen országban éljek. VALAMIT CSINÁLJATOK!!!!

Négy napi kutyasétáltatáson vagyok túl. Hát mint mondjak elég megerőltető volt, de a végére sikerült pár figurát bemutatnunk. Mindezt tetézte, hogy tegnap dél körül meghívást kaptam egy tender beadási partyra, mely elvileg 15-17 óráig tartott, valójában tizenegyre keveredtem haza. Így reggel úgy éreztem magam, hogy egy méterrel a szemeim mögül nézek a világra.
Most fürdés előtt Zoé elkezdett hányni, és azóta még háromszor megismételte ezt egyre kisebb elánnal. Nem túl jó hír. Remélem reggelre összeszedi magát.
Ma nem megyek apaklubba...

A tegnapi napot csúnyán bebuktuk. A szép időre tekintettel fesztiválozni akartam menni. Volt valami Vácott, Móron - ahol nagyon bejött ősszel a bornapok, és Zsámbékon kirakodó plusz állatvásár lacipecsenyével. Zsámbék győzött vesztünkre. Volt ugyan pecsenyés horror minőséggel és árakkal, volt kirakodó vásár fakanalakkal és árpádsávos tarsolyokkal - ugyan miért kell eluralkodnia a vidéki "hagyomány őrző" kiállításon a trianon pólóknak, rovás írásnak? Miért érzem kirekesztettnek magam, ha imádok magyar falvakba, kisvárosokba járni együtt ünnepelni a helyiekkel?
Tetőzendő a helyzetet még csak állatok sem voltak, pedig beígértem bocikat, bárányokat, nyulakat a gyerekeimnek.
Így hát kaptuk magunkat és átkocsikáztunk Mórra, ahol semmi nem volt, csak egy kihalt városka, és másfél órával későbbre meghirdetett énekkari előadás az egyik iskolában.
Mondom benéztük nagyon...
Ennek örömére este a hetedik Harry Potterrel ütöttük agyon az időt, majd nem tudtam elaludni háromig, mivel valamitől köhögni kezdtem ahányszor már leragadt volna a szemem.
Úgy is éreztem magam egész nap a Parkban mint akit fejbe vágtak.

Ma Kamilla szülinapi buliján voltunk...

Lassan jövök ki a betegségből. Különben nem igazán történt semmi említésre méltó.

Az elmúlt két napom inkább felejtős. Szombaton este kezdtem érezni, hogy valami beköltözött a tudatomba, vagy legalábbis az orromba, fülembe, fejembe. Azóta nem jött ki, pedig fújom, csöppentem, gyógyszerezem. Igy igazán rosszul esett tegnap a hétvégi nagy bevásárlást megejtenem. Ha jó keresztény államhoz híven már betiltották volna a vasárnapi vásárlást, megúszhattam volna. Bár akkor fixen minden szombatomat áldozhatom erre, akár esik akár fúj aznap. Szóval sz@r volt a teszkóban. Az igazi csak ez után jött. Kiderült, hogy a délelőtti Playstation balesetben megsérült az új CD. Volt nagy sírás, rívás... Mit volt tennem? Elindultam megvenni ismételten a LEGO Star Wars-t. (Drága ha az embernek gyerekei vannak.)
Éjjel kettő körül aztán felébredtem valamire, ami olyan érdekes lehetett, hogy ötig nem bírtam visszaaludni. Jól tetézte a napot. Ezért mai délelőtt félkómásan tele fejjel szaladt el Gyöngyösön, de legalább számláztam pár havi béremet.
A gyárba visszatérve nem volt internet, így eléggé beszorítva éreztem magam.
Remélem a holnap már jobb lesz...

Ma megünnepeltük Kristóf negyedik születésnapját. Igazi nagyfiú lett. Még a buli előtt megkapta tőlünk az ajándékai egy részét. Konkrétan egy LEGO Star Wars Playstation 2 játékot. Ezzel betaláltunk, mivel mostanában e három körül forog a világa. A gépet nyomkodva nem is aggódott már, mikor jönnek a vendégek. Aztán szerencsére ők is megérkeztek, és újabb ajándékokkal lett gazdagabb. :-)
A hét eleji skarlát miatt eléggé aggódtam, hogy sikerül a mai nap, - mivel rettentően várta - de minden a legnagyobb rendben volt.
Jó nap volt, na!

Ma Smartmobil konferencián voltam. A tanulság röviden:
1. Az Android alig egy év alatt letarolta a piacot. Bár még mindig Nokia telefonból van a legtöbb, de csak idő kérdése, mikor lesz minden tekintetben piacvezető a robotos platform.
2. Az okos telefonok előretörése is megállíthatatlan. Lassan felesleges lesz az "okos" jelző, mert szinte minden telefon "okos" lesz. Ebben nagyon érdekeltek a szolgáltatók is, mivel így rajtuk keresztül megy majd egy jelentős internetforgalom. (Jó pénzért.)
3. Mindenki hisz a tabletek forradalmában. (Mert azokon is mobilinternet generálódik...)
4. Az iparág még nem ismerte fel az üzleti alkalmazások jelentőségét. Mindenki "szabadidős" programokról, játékokról, kampányokról beszél.
Hát ennyi...

Jelentősebb hírek is vannak:
Zoénak ma kihúztuk a jobb felső egyes fogát is. Ez jobban ment mint az alsók, mert már alig tartotta valami. Nagyon bátor volt... Emellett ma nekiállt könyvet írni. Egy oldal egy mondat, ami pont egy fejezet. Már három fejezetet megírt. Néhol tőlem örökölt helyesírással, de ez egy hat éves óvodástól szép teljesítmény.
Különben túl vagyunk a második skarláton is...

Közgyűlésen ülök, nagy a szájtépés és az unalom, de itt kell lennem, hogy szavazhassak.

A tisztázás végett.
Hitvesemnek Campillo baktérium fertőzése volt/van emiatt a gyerekek nem mehetnek oviba, míg az ÁNTSZ ki nem állít egy "nullás igazolást" a székletmintáik alapján. Persze amúgy sem mehetnének óvodába, mivel Zoé skarlátos, így a héten mindketten antibiotikumot szednek (A fiam csak megelőző csapásként), és kerülik a közösséget. Kristóf hétvégi bulija is eléggé bizonytalanná vált így. Nem tudom mi lesz.

Még két hányás, csak a biztonság kedvéért.

Ha család nélküli egyedülálló lennék, biztos nem élnék meg ilyen napokat.
Délelőtt a gyerekekkel kigurultunk a Ligetbe. (Ami a szokásos program.) Utána viszont a veresegyházi Medveparkba rándultunk, ahol a park éttermében elfogyasztottunk egy gigantikus kétszemélyes Dönci tálat. Hitvesem inkább csak salátázott, rizsezett, a gyerekek meg mindenből csipegettek. Így rám maradt egy fél medve napi adagja. Utána újabb békés játszózás és medveetetés jött. (Bár a medvék már láthatóan utálják a mézet.) A bejáratnál egyik kereskedőnél kiszúrtam egy autentikus befőttes gumit lövő pisztolyt, amit nem tudtam kihagyni. Így Kristóffal gumikkal lődöztünk célba, meg mindenre. Nagyon korrekt. Kár, hogy csak egyet vettem. :) Közben kiderült, hogy Zoé valahonnan elsajátította az analóg órámról leolvasni az időt. (Biztos rossz társaságba keveredett, és ott leste el, mert mi nem tanítottuk.) Meg is ígértem, hogy kap egy saját igazi órát. (A pisztoly nem hozta lázba).
Indulás előtt Zoé elkezdett nyűgősködni. Fájlalta a torkát fejét. Itthon rögvest ágynak dőlt, és azóta háromszor hányt csak hogy teljes legyen a nap. Most kissé aggódom, mert nem tudom mire vélni az esetet. Holnapra kiderül.
Család nélkül hol lenne ilyen tartalmas napom?

Hitvesem csak igen lassan gyógyul. Nem tudom mit evett, vagy mit kapott el (szerencsére nekünk nem adta át) de már hat napja feleslegesen táplálkozik. Mondtam is, hogy núbiai táncosnő lesz, ha így folytatja. Egyébként ez a hét szinte semmi említésre méltót nem hozott. Hacsak Zoé mai felismerését nem, mikor megállította a műsort a tévében (mert lehet ám azt is).
- Apa, ha megállítom a tévét, akkor minden megáll?
- Hogy érted?
- Hát az óra is? ... Meg minden? ... Ja nem. Az óra most váltott egy percet. - És ettől megnyugodott, hogy nem a teljes világ merevedett le. :-)
Csodálom az naiv, de érdeklődő nézőpontjáért, melybe belefér a teljes világ leállása egy gombnyomástól, meg a tündérek is...
Én már csak megszokásokból élek hozzá képest.