2011. augusztus

Ma Sopronban jártam. Hét óra utazás, dugóban araszolás a semmiért. Ha szabadnapot vettem volna ki és itthon maradok válaszolva pár levelemre, úgy többet tehettem volna a cégért.
Van ilyen...
Tegnap megkötöttük az új lakásunk adásvételi szerződését. Most már bizonyosan a miénk lesz, ha csak közbe nem jön valami vismajor. A többes szám azért érvényes, mivel Hitvesem is 50%-os tulajjá lett, - mert megérdemli - és megegyeztünk, hogy úgy is csak a halál választhat el.
Holnap reggel visszük Zoét évnyitóra. Nagyon kemény. Szinte most született, és már iskolás.
Szóval telnek a napok, csak ne utálnék annyira vidékre járni.

Úr isten, bealudtam a híradó alatt. Csak egy fél percre ugyan, de azóta is kótyagos a fejem. Még hogy a mikroalvás pihentető...
Holnap délután megyek aláírni az új lakás adásvételi szerződését. Ennek örömére ma elpakoltam Buddha bácsit a polcról. Hogy ne unatkozzon a LEGO Technik autóm és a legó építési leírásaim kerültek mellé a dobozba sok-sok TÖRÉKENY! felirattal körbefestve.

Hatalmas kánikulával búcsúzikaz augusztus. Nekem ez most jól jön, mert a nagymamámtól örökölt hatalmas komód gyorsan szárad. Eredetileg mélybarna volt de mikor ide költöztünk átfestettük feketére, mert az a menő. Most Hitvesem kinyilvánította az új terndet, legyen minden fehér! Hát reggel fogtam a csiszolópapírokat, a fehér festéket és nekiálltam kint a gangon festegetni. Szerintem teljesen korrekten sikerült. A böszme feketéből böszme fehér lett.
Tegnap reggel végre megkaptam a lakásom teljes foglalóját. Azért ez menyugtató, mivel eddig csak az adott szavára hittem el a vevőmnek a szándéka komolyságát. Hétfőn adom is tovább így csak pár napig hízlalta a bankszámlámat.
Közben napról napra válogatjuk át a lomokat, mert kilenc év alatt temérdek felhalmozódott. Ma az üres sörös-, borosüveg gyűjteményem került szemétre, pedig igazi ritkasággok is porosodtak a konyhaszekrény tetején. :-)

Rázódom vissza a dolgos hétköznapokba. Ide járok, oda járok, kavarok a régi és új munkákkal. Közben P.B barátommal intézzük a lakásvásárlás jogi kereteit. Lesz kecó előbb-utóbb. Félek túl hamar álltam neki összecsomagolni a könyveket...

Azért kemény ez a hét. Csütörtöktől elkezdtük összepakolni a lakást. Most épp a könyveink felétől tervezünk megszabadulni. Olyan bátrak még nem vagyunk mint Hav és Dália akik teljesen felszámolták a könyvtárukat, és már csak e-könyvvel élnek. De azért volt szelekció rendesen. Ha valaki át szeretné venni egyben most szóljon, mert különben megy az alsószentmártoni cigány gimnázium könyvtárába.
Pénteken bankokat jártunk, hogy megtaláljuk a legkedvezőbb hitelt. Vannak különbségek rendesen... De most mindenki 2-3 hétre vállalja a folyósítást. Így terveim szerint szeptember végén, október elején költözünk.
Ja és ma hazahoztuk a barna, kipihent gyerekeinket...
Kemény hónap jön.

Megvettük az új "birtokunkat". Valójában csak egy lakást, de a Birtok utcában egy hat lakásos társasház második emeletén belső kétszintes, tetőtéri, erkélyes, garázzsal(!). Nem nagy de beleszerettünk elsőre. Foglaló már le is csúszott, a többi meg csak pénz kérdése.
Részletek itt - amíg még él a hirdetés...

Két napja gyerekek nélkül készülünk a lakáscserére. Tegnap este kiganéztuk a galériát, ma pedig megnézünk két lakást. Az egyik gyönyörű környéken, kiváló házban, garázzsal, extra igényesen kialakítva, csak épp 62m2 tetőtérben. Oda ha ha nagyon összehúzzuk magunkat beférünk, de csak nehezen. A másik olyan házban volt, melyhez képest a miénk frissen építettnek tűnik.
A lakásnézést követően elmentünk a "város legjobb gyrososába". Jaj istenem azóta forog a gyomrom. Az egy nap a városban blog valamit nagyon benézett. Szinte ehetetlenül sós volt minden, és olyan fűszeres, hogy azóta ver a víz.
Hiába, nem szabad hinni a netnek sem lakásban, sem kajában...

Hát eladtuk a lakásunkat...
60% felárral ahogy vettük, szóval jó bolt volt. Ki is béreltem M.Á lakását.
Lesz hol laknunk. Azért van para bőven...

Hát megjöttünk 'Horvátból. Igazából már tegnap, de eléggé fáradt voltam, és úgy gondoltam ha kinyitom a gépem akkor nem kerülhetem el a céges és magánleveleim átböngészését sem, így inkább maradtam még egy kicsit a digitális vakságban.
A korábbi érkezésünk közvetlen oka egy hétfő éjjeli vihar ami Krk-en kapott el. Már délután készülődött, és este le is szakadt az ég, de ez még istenes volt. Persze csupa sár lett a sátor "szőnyege" de oda se neki. Majd kiszárad. Mellettünk a francia középiskolás csoport azért nagyon megszívta, mert ők sátrak nélkül hálózsákban voltak már előző éjszaka is. Viszont hajnali kettő körül megérkezett a tenger felől a szél. Nem tudom mekkora volt, de pont szemből kapta el a sátrat. A felázott földből sorra pattantak ki a cövekek, és a hatalmas test egyszer csak el kezdett megemelkedni, miközben bent aludtak a gyerekek. Szerencsére pont előttünk volt pár fa. Azokhoz kötöttem ki a szárítókötéllel. (Vak sötétben, brutális szélben, fél kézzel fogva a sátor köteleit is, míg Hitvesem bentről tartott ellen.) Ez ugyan megakadályozta a teljes elszállást, de a szélnyomás olyan nagy volt, hogy attól aggódtunk széttépi a lakhelyünket. Így a széket betámasztottam az ajtóponyvához, és a saját hetvenöt kilómmal szegültem szembe a szélnek. Ezalatt Hitvesem tovább erősítette a recsegő részeket, és pakolt össze mindent a pánikszerű meneküléshez - ha mégsem tartana ki valami.
Mikor már majdnem elbóbiskoltam, - mivel nekem csak ülnöm kellet a szélnek háttal - három körül azt mondta felvált, aludjak kicsit mert holnap indulunk haza. Nem akartam ellenkeni...
Így befeküdtem a gyerekek mellé - mert 110 kiló csak a földön marad, ő meg őrködött és parázott reggelig. Még akkor is fújt rendületlenül, mikor hat körül felébredtem, hát sátrat bontottunk és hazajöttünk.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy mit kerestünk Krk-n, mikor Isztriára indultunk? Az igazság az, hogy a nyaralást még ott kezdtük. Találtunk az előzőleg neten kinézett Medulin mellett egy pompás helyet Pomerben. Medulinnal ellentétben ez nem egy sátras lakótelepre emlékeztetett, hanem igazi kempingre, ahol van hely élni, mozogni, tiszták a wc-k, hűtött sör a kisboltban, pár percre kocsival halas, hentes, áruház. A sátor előtt kicsiny öböl, gyerekbarát vízzel. Olyan jó volt, hogy már azt terveztük, ráhúzunk még egy napot, ha minden így marad. Persze nem maradt. A harmadik éjszakán a kicsi öböl másik partján lévő büfés este tizenegykor bekapcsolta a magnóját, amiből a vízen át dübörgött a techno. Azt hittük valami illegál rave party lehet, mert alig tucatnyian szeleteltek a büfé előtt reggel négyig. Bosszantott, de hát másnak is joga van szórakozni, még ha a sátrunktól pár száz méterre teszi is a túl parton. Másnap kicsit kótyagosan telt a nap, és én már a gyerekekkel együtt lefeküdtem. Éjjel egykor az elvetemült megint csutkára nyomta a volumét. Ekkor kezdtem jugoszláv kézigránátokat, vagy legalább egy jófajta vadászpuskát keresni a sátor körül. Persze nem volt. Ő meg négyig nyomta, amikor a hívei viszatapsolták, így még ráhúzott húsz percet. A állatja...
Reggel szó nélkül csomagoltunk és indultunk új helyet keresni magunknak.
Na az a nap vagy halálomig emlékezetes lesz, vagy sikerül törölnöm hamarosan. Ugyanis délelőtt tizenegytől éjfélig kerestük a kempingeket, amikből ott nem akadt egy sem ami vállalható. Vagy fullra tele gigantikus lakótelepek voltak, vagy barátságosak a fenyőerdő közepén, ahol még rágyújtani is tilos, nem hogy grillezni. Ezalatt a kétszer álltunk összesen három órát dugóban. Az egyik benzinkútnál, ahol szendvicset vettünk (mert nem csomagoltunk arra a pár tíz percre míg meglesz a következő pompás hely), Kristóf ráharapott egy darázsra ami (szerencsére) csak a száját csípte meg kívülről. Elég csúnyán nézett ki utána, de aki ezt tette vele azt én öltem meg.
Végső kétségbeesésünkben, és mivel a dugóból nem tudtunk szabadulni Krk szigetére jutottunk este hét körül. Hát ott sem volt hely pedig már eléggé könyörgőre fogtam a végén. Így Baska mellett egy parkolóban éjszakáztunk egy előző éjszakás techno parti, tizenkét óra vezetés, darázscsípés, és egész napos éhezést követően. Na az tényleg mélypont volt.
Másnap végül találtunk egy kempinget Krk városában a hegyoldalban negyed órányira a tengertől. Nem volt jó kompromisszum, de onnan már csak a szél tudott kisöpörni...

Összességében inkább tanulságos volt az idei nyaralás, mint jó vagy rossz. Tanulság, hogy imádunk kempingezni, és továbbra is így akarunk pihenni (ha lehet). Tanulság, hogy utáljuk a nagy városokat, a nagy és zsúfolt kempingeket, még ha azokban van is játszótér, vagy akár vidámpark. Tanulság, hogy nem kell már a vízparti első sor, mivel jobb közelebb lenni a wc-hez, és legyenek fák, amihez kiköthető a sátor tájfun idején. Tanulság, hogy legközelebb inkább délre kell menni, ahol kevesebb már a turista. És végül: Tényleg a legjobb pihenés egy szál gatyában olyan helyen lenni, ahol a gyerekek önállóan tudnak elmenni fagyit venni a kis boltba, ahol akár ötször lemehetünk úszni a vízhez, és ahol egy sörrel grillezhetek esténként, és utána nézhetem a semmit. Ja és nincs internet...