2011. június

Hurrá, ma letettem a Titkos Ügykezelői vizsgát és lezártam az egyik projektemet (határidőre, ügyfél elégedettséggel). Ez a kettő eléggé nyomasztott eddig, pláne amiatt hogy a vizsgára konkrétan tegnap este kilenckor tudtam csak nekiállni felkészülni, majd éjfélkor tértem át a mai átadáshoz kapcsolódó prezentációmra. Azért megvan, és én is élek. Este még Csini barátom jön át Ubuntut javíttatni, és ha minden összejön apaklubba is elmegyek.
Egyébként szakad az eső, pocsék az idő, a munkatársaim egész hétvégén dolgoznak (vehetem nekik a pizzát, a sört), a gyerekek meg mennek sátrazni vasárnap két hétre szüleimmel. Ilyen sem volt még, de egyelőre nagyon várják.

Ma megkaptam a Földhivataltól, hogy minden elidegenítési zárat levettek a lakásomról. Most már BÁRKI megvehetné péntektől akár egy óra alatt is ha hoz sok készpénzt. :-)
Holnap megyek Gyöngyösre oktatni. Eléggé feldúlt voltam késő délutánig, mert csak nem akart összeállni az oktatandó rendszer, de végül helyrejött, és mellé kiderült hogy inkább csak "táblás bemutatót" kell tartani, mint "gyakorlófeladatos nyomkodóst", ami valljuk be kevesebb hibát hozhat elő. Persze ettől még nem vagyok nyugodt, de könnyebb kimagyarázni (elkenni) ha nekünk nem sikerül valami, mint ha 25 embernek a gépén történik ugyanaz.
Még ezt a hetet kell kihúznom, és utána talán jön a nyári tespedés...

A héten olyan kimerült voltam, hogy Apaklubba sem mentem el. Bár az inkább a hidegfront miatt lehetett, mert tegnap fél egyig dolgoztam jobb híján. Ma viszont elmentünk egyik (volt) ovistárs szülinapjára Lakitelekre. Jó volt. Jó nagy széllel. Az UV szintet nem tudom, remélem nem égtem le a kertben. Kertes házat akarok, halastóval! Az ottaniaknak 50m2-es kertben volt 3m2-es halastó, melyben át tudnak telelni az aranyhalak. Egy apró csoda.

Nagyon fárasztó napjaim vannak, és ez a jövő hét végéig még csak romlani fog. Kicsit utálom is. Viszont ma megint voltak érdeklődők a kecóra. Ők szeptembertől ki szeretnék adni. Ha komolyan gondolják akkor nekünk nagyon bele kell majd húznunk a lakáskeresésbe. Persze még nem mondtak semmit. Szóval inkább vaklármának tűnik, de ha nem akkor oda a nyarunk...

Ha végképp megbukom mint projektvezető (nem tervezem) és nem vízimolnár leszek (ami régi álmom, csak épp ugyanolyan keresett a munkaerőpiacon mint a buddhista tanító) akkor még lehetek Ubuntu karbantartó is. Ma Hitvesem egyik barátnőjének a gépébe kellet új életet lehelni, és meglepően kevés szívással sikerült. Ilyenkor mindig csodálattal adózom az Ubuntu fejlettsége előtt. Olyan rendszer ami nem csak papíron képes javítani magát, hanem ténylegesen is.
Próbálom megszeretni Hitvesem gépén a Win hetet, mert az ő munkájához tényleg az kell, de nem tudom, és nem azért mert olyan harcos linux hívő lennék csak látom mit tud egy Android, egy iPhone, egy Linux, vagy MacOS és azokhoz képest évtizedes a lemaradása, még ha magához képest tényleg a valaha volt legjobb Windows is. A Microsoft elpuhult. Sokáig a 90%-os PC lefedettséggel nem is gondolta, hogy változhat a világ, de ma már jobb nyomkodni egy telefont mint egy PC-t Windows-zal. Ez az igazi paradigmaváltás, hogy az új leveleimet inkább olvasom telefonon, mint "gépen", és inkább telepítek valamit az Ubuntu vagy Android Marketről, mint ismeretlen weboldalakról kártevőkkel nyüzsgő exe-ket. Tényleg 2011-ben miért nincs szoftverboltja a Microsoftnak a Windows-hoz???? És miért nem frissül minden alkalmazás automatikusan???

Péntekre Kristóf belázasodott. Ez eléggé borította a hétvégi programjainkat. Tegnap én mentem el Zoéval cangázni (12 kilométert nyomtunk le) ma Hitvesem vitte el vásárolgatni. Délután átjött Csi barátom akinek nem ment a mobilnete Ubuntu alatt. Jó három órát szívtam vele, míg ő kitartóan játszott Kristóffal a playtation-ön. Ja és sikeresen töröltem közben a teljes torrent állományomat, pedig volt már vagy ötven megosztásom. Nem baj a +20-as arányommal nem kell aggódnom.

Úgy tűnik, hogy augusztusban inkább Horvátországba megyünk és nem Olaszba', mert elérhető közelségben nem találtam árban és szolgáltatásban megfelelő kempinget. Emellett tegnap döntésre jutottunk. Ha egyszer mégiscsak sikerül eladnunk a lakásunkat akkor nem újabb bérházat választunk. Persze nem kell a kutyának sem a kecó...

A hétvége legalább jól telt. Szombaton Bogi (ovis társ) születésnapi zsúrjára rollereztünk ki a Margit-szigetre, ahol volt gyerek animáció, arcfestés, sok-sok rohangálás és én úgy lefejeltem egy ágcsonkot, hogy most Gorbira hajazok.
Vasárnap lementünk az almádi strandra. Jó volt a víz, viszont pocsék a hekk, de ez olyan "balatonis" szóval készültem rá lelkileg. Tegnap ebéd után leléptünk szüleimtől, mert Hitvesemnek dolgoznia kellett, így én a gyerekekkel az egész délután játszótereken voltam.
Ja igen vettünk egy gépet Hitvesemnek, hogy legyen mivel nyomnia a munkát ha megcsúszna, vagy ha betegek a gyerekek. Nagyon klafa gép. Szép, és az öt évvel előtti laptopjához, de még a céges munkaállomásához képest is erőmű.
Ma aztán kezdődött a szokásos ringlispir. Megbeszélés, megbeszélés, majd skype konferencia (megszakítva tulajdonosi telefonnal), némi tűzoltás, és újabb egyeztetések. Valójában semmit nem csináltam meg abból amit igazán fontosnak tartanék.

Hitvesem lelépett Ágnessel és Krisztával a Kertem megnyitójára. Én meg itt maradtam négy (!!!) gyerekkel, mivel Ágnes nem talált egyéb segítséget és felajánlottam, hogy nekem mindegy kettő vagy négy szuszogót kell-e vigyáznom. Így este nagy pizsama parti volt. Majd mikor leléptek a lányok elkezdtem dolgozni, de úgy hiszem mára (tegnapra) ennyi elég is.
A munkámról csak annyit mondanék, hogy az én képességeimmel nem lehet több mint nyolc projektet egy időben sikeresen menedzselni. Sőt konkrétan ennyit képtelen vagyok sikerre vinni, de még azt sem tudom kiválasztani melyek bukjanak és melyek legyenek sikeresek. Ez már csak sodródás, hiába nyomom éjfél utánig...

Vasárnapra kifestették a belső homlokzatunkat. Úgy történt, hogy péntek reggel festőket láttam felvonulni a sarokszomszédékhoz, hogy kifessék előttük a folyosót. Gyorsan megegyeztem velük, hogy ne hagyják abba a munkát az én térfelemen. Azután a másik szomszédot is riasztottuk. Így most az első emelet első traktusának több mint fele megújult. A hírek szerint holnap kezdik a szembe szomszédoknál, és akkor gyönyörű lesz az emelet teljes első traktusa, a hátsóra meg úgy sem látok, megyek soha. Végre valami összefogás, tenni akarás nyilvánul meg a házban. Persze a függőfolyosó felújítás után újra kell majd festeni, de akkor már mindenki hozzászokik a széphez, és bízom benne, hogy ragadóssá válik, így a sok önérdek (az én folyosórészem legyen szép) összeadódva közösségi szépséget hozhat el.
Ennek örömére jól össze is vesztem a lakás közvetítőnkkel, aki szerint még engednem kell az árból, ha annyira el akarom adni a kecót, mert ebben az állapotban úgy sem veszik meg ennyiért. Hiába magyaráztam neki hogy nem "bármi áron" akarom eladni, mert nem találtunk eddig jobb adottságút, szebb házban. Persze neki kevesebből is megéri az öt százalék, de nekem nem. Szerencsére harmincadikán megszűnik a szerződéses viszonyunk, és akkor nem kell hallgatnom a kissé tenyérbemászó figurát.
Holnap Szombathelyen haknizok.

Tegnap megnéztem a Tetovált lány című filmet. Nagyon kemény. Azóta azon kattog az agyam, és ami durva, nem a történeten hanem a mondanivalóján. Ilyet csak könyveknél értem meg eddig nagy ritkán. Újra kell gondolnom sok minden amit eddig vallottam erkölcsről, bűnről, életről. Nem akarom lelőni a "poént", ha van olyan ebben a filmben, de felvetette a megbocsájthatatlan bűnök egy új kategorizálását, amit nem tudok kiverni a fejemből. Ezek szerint a harmadik legocsmányabb bűntett a rasszista (náci) indítékból elkövetett gyilkosság. A második a nemi alapon elkövetett (sorozat) gyilkosság, az első a vérfertőző (pedofil) erőszak akár gyilkosság nélkül. Ezt olyan kérlelhetetlenül mutatja meg a film, hogy azóta nem tudok kételkedni benne. Itt maradtam egy felülvizsgálandó erkölcsi normarendszerrel...
Kegyetlen film, amely szíven ütött...
Szerencsére ma jó napom volt. Az ovisokkal mentünk ki a vadasparkba, majd tollasoztam, frizbiztem a gyerekekkel, és animáltam őket veszettül. Jól el is fáradtunk a végére. Bárcsak minden hétvégém ilyen lenne, feledném a céges nyűgöket.

Hihetetlen, Zoé ma elbúcsúzott az Óvodájában. Pedig csak most írattuk be. Nagyon jó kis műsort raktak össze. A legtöbb memorizálós (vers-, mesemondás) produkciót ő csinálta. Talán mert ehhez van tehetsége. Mások inkább táncoltak, kör játékoztak. Nagyon büszke voltam rá. Utána - mert ez az ő napja - elmentünk közösen az Állatkertbe. Ahol először dög meleg, majd kiadós zuhé kapott el. Azért jól szórakoztunk, bár bevallhatom nem ehhez vagyok szokva. Most alig állok a lábamon.
A búcsú képei a gyerekek oldalán megtekinthetőek...

Régi adósságaimat törlesztve sok képet nyomtam fel mindenhová...

Tegnap megoldódott Zoé iskola problémája. (Hitvesemé az érdem.) Szóval mint ismert bezárják a Janikovszky-t, mi meg nem akartunk a Barosba adni a lányunkat. A szívatás az egészben az volt, hogy a beiratkozásokat követően jött az iskolabezárás, így a sok menekülő Janikovszkyst a jobb sulik már nem tudták fogadni a kerületben. Mi már mindent néztünk két tannyelvű kínait, két tannyelvű angolt (na nem mintha két tannyelűbe akarnánk járatni) persze mindenhonnan elküldtek. Ekkor Hitvesem vasárnap éjjel kétségbeesett emaileket kezdett küldeni iskolaigazgatóknak, és láss csodát hétfő reggelre ott várt a válasz hogy a Vörösmarty utcai Vörösmarty Mihály Általános Iskola örömmel fogad minket. Így hát tegnap reggel elmentünk bemutatkozó látogatásra, és át is írattuk Zoét, mert meggyőztek. Délután meg már az elsősök szülőijén nyomorogtunk a padokban.
Ami fontos:
- Iskolaotthonos - így eloszlik a terhelés a nap folyamán és nem kell táskát cipelni sem.
- Matek, angol emelt szinten megy.
- Szorobánnal (?!) tanulnak számolni.
- Informatika oktatás elsőtől. (Remélem google lesz a gépeken, mert anélkül nem boldogul a lányom.)
- Mindenféle agyagozós, zenélős, művészkedős foglalkozás az órák között.
- És a legjobb: Gyalog csak 10 percre van az ovitól, így Hitvesem délután nem kell hogy szétszakadjon.