2011. március

Vasárnap este kilenc körül nekiálltam, hogy valami finom, friss főzött romot varázsoljak a telefonomra. Nem ment simán. Éjfélkor még úgy tűnt, hogy a méregdrága csodamobil csak papírnehezéknek lesz jó, mert nem akart bebootolni rajta sem a régi sem az új OS. Elég nyomorultan éreztem magam több órai gúglizás után. Mert az általánosan, sok helyről megerősített metódus befalcolt. Végül saját kútfőből jöttem rá a megoldásra. (A telepített recovery image volt bugos, amit egy nem tervezett - és dokumentált- frissítéssel sikerült javítanom.) Azóta szent a béke. Minden úgy néz ki és működik mint a régi telefonon, csak kicsit nagyobban gyorsabban.
Hétfőn ezután nem is voltam túl agilis az ügyféllel. Talán ez (is) kellett a békéhez.
Holnap megint Gyöngyösre kirándulok...

ps.: Ja és a hülye kocsim ezzel a telefonnal sem hajlandó bluetooth-on kommunikálni. Most már tényleg a verdát kell lecserélni. :-)
ps2.: Jirka jobban van, bár nem túl gyors a felépülése...

Hitvesemet elkapta valami kegyetlen betegség. Vacsora után lett rosszul. Elsőre az (általa egyébként soha nem fogyasztott) csípős almapaprikára gyanakodtunk. De azután felszökött a láza, és ma egész nap az ágyból sem tudott kikelni. Aggódom, mert általában nem az a kidőlős fajta, de az elmúlt hetekben ez már a második hasonló betegsége. Ha holnap nem javul, akkor irány az orvos.
Így ma én pesztráltam a gyerekeket. Reggel Kristóffal megnéztük a Forma 1-et, délben Zoéval rántottunk gombát. Vicces volt . Én pont dupla annyiszor paníroztam eddig életemben mint ő, aki először. Azért csak eltelt a nap különösebb feszültségek nélkül.
Holnap reggel megint jelenésem van a bukásra álló projektemmel az Ügyfélnél. Nem öröm kéthetente odaállni újabb pofonokért úgy, hogy szinte tehetetlen vagyok. Na mindegy, ez a szakmám nem lehetek mindig minden projektben sikeres.

Tegnap birtokomba került egy Google Nexus S telefon. Közel hat órán át bírta rootolás nélkül. :-) Szerencsére ez a modell gyárilag támogatja a törését, így pár percbe tellett csak. Az első tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a Hero-hoz képest látványosan gyorsabb (bár azzal is elégedett voltam eddig), és a kijelzője, sőt a fényképezője is minőségi ugrást jelent. Különben nem sok a változás. Minden régi alkalmazásom gond nélkül települt. Egyedül a NDrive navigáció nem akarja elhinni, hogy azonos tulajnak is lehet új vasa. Ez azért gáz, mert elég sokat fizettem érte másfél éve. Kicsit hiányoznak még a fizikai gombok is. Például a telefonálásnál én csak azokat használtam, most meg szokhatom mg a képernyő tapicskolását. Kicsit negatív számomra az eddigi rücskös gumi hatású hátlap helyett az új fényes (ujjlenyomat gyűjtő). Azért nem bánom. Egy kiváló telefont cseréltem egy hasonlóan kiválóra, a többi csak adalék...

Lelőtték a szervert.... Ne parázz.

Hát nem valami egyszerű ez a hetem. Igazán nincs is mit mondanom róla. Remélem a hétvége azért jobb lesz.

Ma úgy döntött a tulajdonosi közösség, hogy belevágunk a ház körfolyosóinak teljes felújításába...

Na jól meghekkelte a kuruc.nfo az egész magyar sajtót. Megérdemeltük mindahányan. (Én is.)

Hétvégén szüleimmel arról beszélgettünk/vitatkoztunk, hogy kell-e félteni a demokráciát a most hatalmon lévőktől. Én jelenős bormennyiség után is tagadtam ezt, csak nem voltak jó érveim. Szerencsére (?) az érveimet az idő hozza. Szerintem csak olyanoktól lehet félteni a demokráciát, akiktől (okkal) félhetünk, viszont olyanoktól, akiken egy ország röhög vagy botránkozik meg azok képtelenek aláásni a demokráciát, mert ahhoz félelem kellene, viszont van félelem nélküli szabad sajtónk - sokkal több mint a tévé, az írott bulvár, vagy a pártszócsövek. Mindenütt ott van. A blogokban a twitteren, a tumbler-en. Ezek meg tálcán nyújtják a fejüket. Hogy lehetne itt félni? A szabadság mindenütt ott van a hülyék meg majd eltűnnek. (Remélem)
Ugyanakkor szégyellem is magam. Szégyellem, hogy olyan nemzet tagja vagyok aki képtelen jobb eliteket kinevelni, mint amilyenekkel az elmúlt 10 évben megvert a sors. Persze mindenkinek olyan kormánya van amilyent megérdemel. A miénk nem fasiszta, csak béna paprikajancsik gyülekezete, akik hatalmi tényezőnek hiszik magukat, pedig nímandok, akik nem értik a mai világot. Ezt kaptuk, ezt érdemeljük. Szar magyarnak lenni...

Álamfő...
"nyílméregbéka 2011.03.19. 18:39:19
Tök bírom ezt a Palit. Valahányszor megnyilvánul, én rögtön intelligensnek és műveltnek érzem magam. Remek érzés, hogy okosabb vagyok, mint a köztársasági elnök. Ilyen a korábbiaknál nem volt."
--- No comment ---

Fontos nap volt a tegnapi. Kifizettem a lakásomon a hitelemet. Úgy érzem eléggé szembemegyek ezzel a trendekkel, de felszabadító érzés. Ja és lenyomtam a Drót utolsó évadját is. Mondom fontos nap....

Ma a Károly Róbert Főiskolán voltam. Nem is rossz hely, és háromnegyed óra alatt oda lehet érni. Teljesen korrekt, kevesebb mint Budára átruccanni csúcsidőben. Egyébként szakad az eső, és ez eléggé visszatántorít az esti Apaklubtól. (Emellett csak 3 epizód van vissza a Drót utolsó évadjából, amit akár ma is abszorválhatnék.) Nagy dilemma...

Béke velünk! Az elmúlt három és fél napot Vp-ben töltöttük. Ezalatt a gyerekekkel bejártuk a Séd parton frissen megnyitott új sétányt, amit igen előremutatónak találtam. Persze kell pár parkőr, hogy ne lakják le pár hét alatt (jó magyar szokáshoz híven), de ha vigyáznak rá, akkor jelentősen kibővülhet a turisták és a városlakók által besétálható terület. Egész békebeli korzó jellege volt. Persze épült egy új csodaszép játszó is. - Kipróbálva.... :-)
Voltunk még az Állatkertben, és míg én Nővéremék "kertjében" fűrészeltem bodza bokrokat, addig szüleimmel a kicsik Csopakon fesztiváloztak. Ezalatt Hitvesem komoly megfázással feküdt 39C°-os lázzal. Szerencsére tegnapra rendbe jött, ma pedig hazaérve már Ágnesékkel pihentünk a Benczúr kertben mindahányan.
Zoénak hazafelé feltűnt, hogy szinte mindenkinek magyar zászló van a mellén (csak nekünk nem), így most kokárdákat színez, vág ki, mi meg hordjuk büszkén az alkotásokat.

Elolvastam a Tolmácsot. Lesz miről beszélgetni apukámmal a hétvégén. :-)
Nemsokára indulok az Apaklubba, ma úgy tűnik szinte teljes létszámban leszünk, ami jó is az elmúlt hetek pangása, elmaradása után.

Vasárnapra Kristóf lebetegedett. No nem annyira, hogy aggódni kelljen érte, épp csak az ovi megúszásához elegendően. Némi hőemelkedés, letörtség volt három napig. Ma már hányt is. Meglátjuk merre fejlődik. Jobb híján beüzemeltem Hitvesemnek a távoli asztal kapcsolatot a benti gépéhez, így itthonról dolgozhat biztonságosan, de inkább úgy döntött, hogy holnaptól Csilire bízza Kristófot, és bent "piheni ki" magát.
Esténként azért blogolok keveset, mert a Tolmácsot olvasom, ami ritka nehéz könyv. Nem is lehet pár tucat oldalnál többet magamhoz venni belőle. Az is elég.
Azt mondják jön a tavasz. Várom már nagyon...

Délelőtt játszóztunk. (Nem vittem sapkát és fázott is a fejem a bújócska közben.) Délután az óvodás társ Róziékkal mentünk ki az alcsúti Arborétumba hóvirágot nézni. Nem volt meleg, de jól szórakoztunk. Eldőlt, hogy Zoé Rózival megy egy osztályba a Janikovszky iskolába.
Nem rég Hitvesem lelépett, mert Ángélus Barátnéje érkezik éjfélre repülővel, és vagy ma, vagy vasárnap, esetleg hétfőn éjjel (!!!) akar bulizni. - Persze annak könnyű, aki gyerek nélkül hazaugrik "munkaügyben", de a dolgozó nőknek nem sok választásuk van mikor akarhatnak elaludni éjfél után, hogy másnap ne égjenek be.
Én meg kihasználom az alkalmat és dolgozom, mert hülye vagyok...

Csendes hét volt ez eddig. Esténként vagy a Drót negyedik évadát néztem elszántan (Hitvesem már feladta, és inkább aludt helyette.), vagy a Daniel Steint olvastam. Ja és Zoé megtanult lótusz ülésben ülni, mert le akarta utánozni a Buddha bácsit. Hát megmutattam, hogy kell "tisztességgel" ülni. - Még szerencse, hogy nem vagyunk keresztények, akkor kötözhettem volna keresztre...

Hogy én mennyire utálok vidékre járni...
Tegnap valószínűleg nem ittam elé teát napközben, (tudom, hogy nem ittam) és estére olyan voltam mint a mosott rongy. Emellett egy hete rá sem néztem a projektjeimre, kollégáimra. Így volt mit bepótolnom ma. Szerencsére vége. A héten már nem utazom.
Különben itthon minden okés, gyerekek nem betegek, a házunk is áll még. Talán a héten egyik vevőjelölt választ ad, akarja-e a kecót. Ha igen akkor leszünk bajban igazán, mert öt éve nem tudunk megegyezni Hitvesemmel a jövendő lakásunk paramétereiről.
Ja és most már bizton kijelenthetem, hogy nem kaptam el a bárányhimlőt a gyerekeimtől. Ez is öröm ám.