2006. október

Szeretnek az istenek, és segít a paranoia. Mint köztudomású a múlt héten megdöglött a winchesterem, és az elmúlt hónapok magán és üzleti levelezésétől is sikerült megszabadulnom egy pillanat alatt. Erre ma bányászom a személyes dokumentumaimat, és egy Outlook Biztonsági Mentés.pst fájlt találok szerény kétszáz megás mérettel. Ott volt rajta minden levél az utolsó két nap híján. Már dereng, hogy egy kis eszközt ráállítottam az Outlookra, hogy még egy biztonsági mentést csináljon háromnaponta a gyárin túl. A jelek szerint nem csak az érzelmi életem alulfejlett (Kösz Juckó.), de még a memóriám is hézagos. Viszont legalább elővigyázatos vagyok, még ha el is felejtem.
Egy percig persze elmerengtem, hogy szabad-e visszatöltenem azt a pár száz levelet, hisz egyszer már sikerült lemondanom róluk, és mint köztudomású a túlzott kötődés a dolgokhoz szenvedést okoz.
Végül inkább a bátor de szenvedésteli utat választottam (tudva, hogy úgy sem fogom nagyon átélni) és visszatöltöttem mindent.
Oda a szabadság, visszatért a múlt.

Egyébként ma van a Skót Nemzet Ünnepe, és nem mellesleg Cs.G is 37. Sok boldogságot Neki!

Ebben a félévben Szatipatthanát gyakorlok. Talán az első buddhista meditáció, ami valódi hatással van rám. Hetek óta érik is bennem a kérdés és a válasz, hogy miért pont az éber figyelem az ami annyira megfogott, melyben három lépés távolságból kell megfigyelni magunkat és a világ lenyomatát bennünk.
- Miért nem a belemenősebb, beleélősebb gyakorlatok jönnek be?
Kezdek arra a meggyőződésre jutni, hogy én inkább szemlélni szeretem az életemet mint megélni. Lassan öt éve leszámoltam a tetteim titkosságával, hisz blogot vezetek. Nyitott könyv mondhatni, még ha nem is kalandregény az életem folyása. Viszont visszanézve kevés az érzelem benne. Kicsit azért mert ez rám tartozik (meg talán ha pár emberre), kicsit talán azért is, mert még a saját érzéseimet is kissé kívülről nézem. Persze a Hitvesem iránti szerelmet, vagy a Lányom iránti csodálatot és szeretetet nem tudom úgymond kívülről nézni. Ott nincs az érzelem és megélő közötti kettősség. Viszont sokszor inkább csak figyelem magamat - hogy elöntenek az indulatok - de a megfigyelés által már tárgyiasulnak és onnantól nem érzelmek, érzetek már, hanem fogalmak. Más talán érzelmekben definiálja magát. Én fogalmakban. Olyan ez, mint az abszolút hallás hiánya. Jól megvagyok nélküle. Hallom az élet zenéjét, még ha nem is tudom visszadúdolni.
Hát ezért szeretem pont a Szatipatthanát.

Hát ma sem jutott időm írni.
Így van ez.
Viszont megjött az oké a szabadságomra. Ez most mindent feledtet.
Hétvégén Zoéval kettesben töklámpást készítettünk a Töklámpások Ünnepére készülve. Egész jó lett. Mondhatni évről-évre fejlődik a töklámpás készítő tudományom. Pár évtized és mesteri töklámpások kerülnek ki a kezem alol...
Na megyek és rágyujtok egy pipára, mert megérdemlem.

Hétvégén is dolgozom. Sokba fog ez még kerülni valakinek.
Rám szakadt a Logikai, Fizikai rendszertervek véglegesítése. Egyik 350 a másik 550 oldal és csak én tudom, hogy még mennyi minden nincs bennük. Persze ekkora szövegnél már nem valószínű, hogy rajtam kívül bárki is nekiülne végigolvasni. Igaz én sem olvasom, mert az biztos halál. Csak copy-paset-elem a friss anyagokat, és próbálom megállapítani, hogy teljes hülyeséget, vagy csak részleges hazugságot tartalmaznak.
Egyébként a gépemnek jót tett a winchester csere, és én is megszabadultam legalább az elmúlt négy hónap szakmai levelezésétől. Hihetetlen szabadság. Apropó szabadság. Cégvezetői nyomásra elindítottam a szabadságolási folyamatomat. Ha minden összejön, akkor december 14-től január 14-ig pihenek. Ilyen sem volt még. Hiába, jó cég a Gyár.

Nemsokára jelentkezem.

Tegnap olyan fáradt voltam hazaérve mint már regen nem.
Ma kettőre mentem egy megbeszélésre. Mikor odaérve be akratam kapcsolni a gépemet, az teljesen döglöttnek bizonyult. Most a változatosság kedvéért a winchester adta meg magát. Nem értem. Mellettem döglenek a laptopok. Pedig vigyázok rájuk, nem dobálom őket.
Hálátlan dögök.
Ez most csak azért kínosm módfelett, mert a TD-ben már megint egy fontos határidő közeledik a hét végével, és nincs mentésem (a laptopon kívül) az elmúltfél év levelezéséről.
Próbálom buherálni, de reggel nyolcra viszem a szervízbe...

Reggel óta egy 420 elemű listán megyünk végig a TD-ben. Vidám folyamat. Most tartunk a 293. pontnál...

Hát be kell vallani, hogy ez a kormány május elsejét jobban tud prezentálni, mint október huszonharmadikát. Kimentünk délután az Andrássyra, de elég kevéske és unalmas volt. Pár Csepel teherautó, és sok sok elszórt őszi falevél. Az Oktogonnál tovább nem mentünk, mert a franc sem akar gyerekkel könnygázba kerülni.
Az azért jó, hogy nem a Felvonulási téren van a balhé...
Ja és képek is vannak a Képek alatt.

Jézust lenyomtam.
Nem volt könnyű. Erősen figyelnem kellett, hogy egy évig ne lázítsam a népet és ne hírdessek veszélyes tanaokat. De összejött.

Tegnap kicsit feszült voltam az alvállalkozói megbeszélésen ahol kiderült, hogy az eddig is irreálisnak tűnő feladatmennyiség mellé még egy kazal érkezett azonos határidőre. Nem értem de tényleg. Olyan ez mint a legsötétebb tervgazdálkodás ahol elrendelték, hogy a disznónak tizet kell ellenie, mert ez a párt utasítása. Na mindegy. Úgy is jön a forradalom.
Ki is megyünk megnézni a Felvnulási térre az emlékművet.

Szokásos napok jönnek-mennek.
Most tudtam meg, hogy a Gyárigazgatóm szerint az eddig ki nem vett 19 napomat ki kell vennem. (Mindenkinek ki kell vennie a gyárban.) Király. December 1-től nem is megyek dolgozni. Persze nem hiszem, hogy komolyan gondolják, pedig nem kellene kétszer mondani hogy pihentessem egy hónapra a TD-t.

Tegnap apaklubboltam. M.P barátomtól most értesültem, hogy szilveszterkor esküszik örök hűséget. Szóval megvan az év végi programom. (De neki is. ;) )
Más nagyon nem is történt.
Lányom folyamatosan beszél. Egyelőre Hitvesem úgy nagyjából, én félig értem mikor mit akar kifejezni. Viszont be sem áll a szája. Ha épp nem közölni akar valamit, akkor mondókázik. Szerintem neki még nem vált szét teljesen a nyelv esztétikai és funkcionális síkja.
Csodalány na.
Viva Katarina!

Hát ha engem most nem ölnek meg az alvállalkozóink, akkor soha. Legalábbis én pallóst ragadnék.
Most olvastam egyébként, hogy Olaszliszkának pallosjoga is volt. Biztos ezt értelmezték félre azok a jószándékú emberek, akik több mint negyven ütéssel és rúgással halálra vertek egy autóst két napja. Reggel meg azt hallottam, hogy a másik csürhe a Kossuth téren nem hajlandó levonulni az állami ünnepség miatt, mert nekik még ezt is lehet. Meg felolvassák azok neveit, akik tiltakoznak ellenük. Remélem felkerülök a qrwa listájukra. Igazat megvallva elérik a céljukat. Magam is kezdek szélsőségessé válni. Már azt vallom, hogy ki kellene menni negyven-ötven (ezren) a térre, összepakolni a bácsikat, sátrakat, színpadokat, és visszafoglalni mindent a nyugodt polgárok nevében. Persze lehet, hogy néhány hét múlva már tankokat küldenék rájuk. Szóval jobb, ha mihamarabb megoldódik békésen az ügy és visszatakarodnak a külvárosi kocsmáikba.

Szombaton nem fogtam semmit. Illetve ez nem teljesen igaz. Fogtam vagy tíz snecit, amikkel megpróbáltunk rablóhalat elejteni. Sógorom pedig fogott is egy sügért. Igazat megvallva, míg ki nem húzta a botot nem is tudtuk, hogy fogtunk bármit is. Szegény sügér annyira ugyan nagy volt hogy bekapja a csalihalat, de annyira már nem, hogy ezzel egy igazi kapást generáljon felénk. Viszont ott volt a Balaton a hajnal, a kacsák. Szóval én jól elvoltam.
Vasárnap ebéd után hazajöttünk, és a nap hátralevő részében Zoé energiáit és figyelmét próbáltuk hasztalan lekötni. Legalább viszonylag hamar elaludt. Este megnéztünk egy francia vígjátékot, én pedig tovább nyomattam a filo szigorlati dolgozatom.

Megyünk horgászni Sógorommal.

Tegnap a középkori világképben, és Francis Bacon radikálisan új gondolataiban próbáltam elmélyedni. Ma reggel nyolcra már találkozóm volt, mert egy újabb csontváz esett ki a TD szekrényéből. Hulla hegyek vannak mindenütt. Kicsit olyan érzés ez mint ENSZ vizsgálónak lenni Boszniában, vagy Ruandában.
De legalább megyünk Vp-be.

Ma megrendelői megbeszélés volt. Viccesek ezek a népek. Olyan természetességgel borítanak bármi, hogy öröm nézni.
Különben jó a mai nap is. Tegnap este elvittem Zoét sétálni, mert Hitvesem elég fáradt volt. A séta valójában úgy történt, hogy a lányom ült a nyakamban, énekelgetett, mondókázott, néha kaptam egy puszit a fejemre, arcomra. Jó volt na.
Ma tanulnom kell este, majd holnap irány Vp.

Ma reggel megmérték 2.0 nyaki redőjét. 2mm. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Keze-lába, gerince is a helyén. Szóval biztató a helyzet. (2.0 megérett a béta 1 állapotra.)
Tegnap apaklub előtt megtudtam, hogy Cs-M család sem akart lemaradni a nemzet megmentésében, így Olgának is testvére lesz. (A hírt Cs.G GNU licenc alatt publikálta.) Tök jó. Most majd a mi gyerekünk lesz a nagyobb legalább 8-10 hónapig. Méltó válasz ez mindkét oldalról Olga hajdani nyomasztó nagyságára. Szóval tök jó ez a nap.

Csak nem jutok a feladataim végére a TD-ben...
Pedig lenne annyi más fontos dolgom is.
Remélem holnap már lesz időm rendesen jelentkezni...

A napom eddig megbeszélésekkel telt. - Sok meeting között elvész a munka.
Péntek este Zoé jól belázasodott, csak hogy ne legyen olyan nyugodt és békés a hétvége. Így szombaton nem is mozdultunk sehová. Vasárnap hajnaltól estig iskolában voltam. Hihetetlen. Egyre jobban élvezem a Szatipatthána gyakorlást a végén. A hagyomány szerint Buddha és közvetlen tanítványai is hiába érték el a teljes és tökéletes megvilágosodást (ami után már felesleges bármely további gyakorlás) halálukig nyomták a Szatipatthánat, csak mert jó. Persze akkoriban nem volt tévé, meg DVD, és a tisztásokon elég unalmas lehetett az élet szerzetesként. De az biztos, hogy tényleg jó időtöltés.
Elkezdtem továbbá írni a filo szigorlati dolgozatomon is. Vicces téma. A módszer diadala és bukása az újkori nyugati filozófiában Bacontól Feyerabendig.
Na ennyit mára...

Ma van az aradi vértanúk napja. Ma 16 év óta először bizalmi szavazást kért maga ellen a kormányfő, amit meg is kapott. Volt vekker forradalom is a Kossuth téren, de hamvába hullt. Én délelőtt alvállalkozói megbeszélésen voltam, aztán benéztem a gyárba is. Szóval nyugodt nap.
Holnapra még nincsenek tervek, de vasárnap reggeltől estig az iskolában a helyem.

Egy szívhang van csak. Ez jó hír. Lelkem mélyén enyhe para volt, hogy mit csinálnánk 2-3 2.0-val. Olyan ez, mint három vindóz licenc egy gépre. Vagány dolog, de egy is pont elegendő. (Egyesek szerint még az is sok.) Tegnap este átjött P.B barátom Valérral. Zoét teljesen elbűvölte az új baba. Bár nem értette miként lehetséges az, hogy valaki nem tud járni mint ő. Ezét állandóan ösztökélte, hogy álljon fel és menjen be vele a sátorba. Hiába, immáron 10 hónapja két lábon közlekedik a lányom. A képek megtekinthetőek lesznek a nap folyamán Zoé oldalán.

Szétszakad a fejem. Reggel óta egyre komolyabb a helyzet. Hiába az Aspirin, az ősz első hidegfrontja nagyon cudarul bánik velem.
Most mennem kell egy megbeszélésre, aztán Hitvesemmel megyünk 2.0 nézőbe...

Menjen mindenki a picsába!
Elfogadom és a demokrácia velejárójának tartom, hogy minden negyedik évet szétkúrnak (ez most olyan divatos szó) a politikusaink. De most már legyen elég! Vége van a választásoknak uraim. Ideje lenne megdolgozni a fizetésért, szavazatokért. A tököm tele a permanens feszkóval.
Meglássák, kivándorlok Szlovákiába...
Köcsögök!

Hát ezt a választást csúnyán elveszítették a szocik és a szadi. Persze benne volt a pakliban, hogy megszorító csomagokkal nehéz népszerűnek lenni. Legalább most a Fidesznek van hová beültetnie az embereit, kormánynak pedig nem kell lefeküdnie egy erős önkormányzati lobbinak a saját táborán belül. Remélem mindenki megnyugszik végre. Hisz az a sok megyei, városi képviselő és polgármester nem akar újabb galibákat, felfordulást a frissen megszerzett regnálása elején. Szóval nekem nincs bajom az eredménnyel. Mindenkinek jutott konc, tessék csócsálni.
Egyébként a hétvége nyugodtan telt. Pénteken és szombaton is kvászt akartunk felhajtani nekem. Szerintem valami addiktív szerrel nyomták fel, mert teljesen rákattantam. Persze most hogy kéne, nincs egyik orosz boltban sem. Pedig minden pénzt megadnék érte. :)
Zoé szombat este pizsamaszörnyet játszott. Lefektettük, és szépen el is aludt. Majd nem sokkal később megjelent a nappali ajtajában pizsamában csodálkozó tekintettel, hogy mit keresünk mi ott míg ő aludna. Egyetlen hang nélkül kibújt a hálózsákjából és felderítőútra kelt, hogy megkeresse az elveszett szüleit. Vicces, megindító és aggasztó is volt kicsit a helyzet. Jobban tetszett míg nyüszögve hívott ha álmából felriadt, és nem maga akart a dolgok végére járni.