2006. március

Az üveg Henkel-Trockel pezsgőt Molnár Ágnes Kedves olvasóm nyerte! - Bár kicsit szomorú vagyok, hogy IE-n át nézi az oldalt... :)
Ma egyébként pocsék idő volt, én meg csak beszéltem, beszéltem, de fogalmam sincs mi lesz a foganattja. Ma már lelkesebbek voltak a hallgatók, de még mindig van mit fejlődniük.

Egy üveg pezsgő azé, aki a levélcímemre küldi a 100.000. letölés oldalképét.
Munkára!

Mellettem megy Orbán Viktorral az interjú az ATV-n. Nem meggyőző, de nem is ez a lényeg. Jövő héten majd menjen el mindenki és szavazzon ahogy szeretne. Fő hogy ott legyünk, mert erről szól a képviseleti demokrácia.
Na mindegy.
Ma Északon tanítottam. Messze nem oly lelkesek, mint voltak a Déliek. Holnap is ott leszek. Remélem jobb lesz.

Ma Győrben voltam. Meghallgattam azok oktatását akiknek a múlt héten tömtem a fejét. Minden elismerésem az övék. Kicsit féltem hogy mit fognak kezdeni a négy napos tanfolyam után, de profik voltak. Sajnos az informatika már kevésbé, ezért délelőtt az oktatás alatt guggolva húztuk fel a klienseket.
Délután vettem egy használt kerékpárt 9k-ért. Tök jó. Kontrás, agyváltós (3 sebességgel!) lámpával, csöngővel, sárvédőkkel. Pontosan olyan amivel egy középosztálybeli értelmiségi apának kell a munkába járni. Talán be kell szereznem pár tweed zakót is. De az már nekem is sokk lenne.
Most olvasom, hogy meghalt Stanislaw Lem. Egy nagy Író volt...

Csoda, ha éhen nem halt a Falka!
Sajnos ez a hetem elég nehézre sikerült és esténként már nem sok kedvem volt blogolni.
Ezt a bejegyzést Vp-ben írom, mivel lejöttünk Nagyszszülő látogatásba. Délelőtt átmegyünk Sárvárra, ahol Zoé élményfürdőzni fog. Készülnek a fotók is.
Visszatérek!

Túl vagyok majd hétszáz kilométeren és két napnyi oktatáson. Az úttal nincs semmi bajom. A Kiskunfélegyházáig a Klub rádiót hallgatom, utána pedig a szabadkait. A Szabadka rádióban leginkább a Horgason eladó vörös-tarka borjúbika hírdetése a kedvencem.
Az oktatás is jól megy. A kulcsfelhasználók vagy lelkesek, vagy kevésbé, de legalább nincs masszív elutasítás. Így könyű a dolgom. Egyedül a megzúzott lábam fáj a több órás álldogálástól.
Ma estére kivettük a Mi a csudát tudunk világról? című filmet. Nem hazudok ha azt mondom, hogy húsz percet sem bírtam belőle. SZÖRNYŰ! A kvantumfizikát keveri a New Age gondolataival. Lehet hogy az zavart be, hogy a múlt félévben pont (buddhista) Tudattant hallgattam, de ez minősíthetetlen. Nem is írok róla tovább, mert csak felbőszítem magam...
Ma Zoé valami almát félrenyelt, amitől kissé fulladozott és köpködött hosszan. - Erről Pesttől 75 kilométerre értesültem telefonon. Megnyugtató volt, mondhatom. Szerencsére távollétemben rendeződött az eset. (Bár onnan nem sok mindent tehettem, a nyugalom látszatának közvetítésén túl.) Hihetetlen ez a gyerek, az első éve minden aggódás nélkül telt, erre most halmozza az izgalmakat. Szerintem szép lassan ettől öregednek meg a szülők...
Na megyek aludni, mert holnap is vár egy út és 16 lelkes (?) hallgató.

Zoé ma négykor kelt, de már vissza is aludt. Én ötkor riadtam egy hülye rémálomból. Azóta Hitvesemet kerülgetem, nézem és örülök hogy látom.
A tegnapi napom a Budapest-Szeged-Budapest táv levezetésén túl nem sok izgalmat hozott. Üldögéltem, próbáltam lefoglalni magam. Viszont kideült, (még jó, hogy értesítettek) hogy az általam kért tizes kezdés helyett kilenctől van az oktatás. Így minden reggel hétkor indulhatok, de legalább ötre hazaérhetek ha minden jól megy.
Ja igen, lefelé a pálya mellett zöldülő(!) szántóföldeket láttam! Még nagyon az elején tartottak a zöldülésnek, de összetéveszthetelen az iparkodásuk. - Ahogy Orbán Viktor megmondta a választásokra elhozza a tavaszt is. Bár szerintem a kettőnek az égvilágon semi köze egymáshoz. Azért köszönjük meg a gigász harcot melyet a Sötétség a Hideg, a Tél erőivel vív az egész nemzetért. Bennem csak az motoszkál, hogy a Lengyeleknek ki hozza el a tavasz? Vagy azoknál lehet hogy már nyár van?
Tanulság: - Nem szabad túl korány hülyeségekre ébredni, mert akor ilyeneket ír az ember.

Tegnap elmaradt az utolsó órám, így ki tudtunk menni közösen a Ligetbe. A Tavasz még várat magára, de Zoé azért rohangáltm én meg örültem hogy láthatom.
Kislányom ma - min már pár napja - ötkor kelt. Ez legalább is erősen befolyásolja a hangulatot reggel nyolc előtt és este kilenc után...
A héten minden napomat Délen töltöm oktatással.

Gyilkos ez az iskola. Tegnap negyed tízre, ma nyolcra értem haza. Nincs egyetlen könnyű vagy ellógható órám sem. Viszont tanulok a hindu/buddhista tantráról és egyre inkább hiszem, hogy a tantra nem az én utam. Nagyon nem. De az Ánápánaszati gyakorlat legalább bejön. Jól mérhető rajta milyen is a koncentrációm és az elmélyültségem. (gyalázatos)
Ja és egy kedves tanáromtól ma megkaptam a haikuit lemezen, szóval jópár új példánnyal fog bővülni a "Pillanatnyi haiku" készlete. - Majd...

Megjártam a Délvidéket. Kicsit fáradt is vagyok. Más nincs is. Holnap és egész hétvégén iskola...

Túlestünk a Tavaszi Forradalom Ünnepén. Ennek örömére lezúztam a lábama. Történt ugyanis, hogy Zoé hintáján nyújtóztam, pörögtam, aztán egyszercsak hirtelen lendülettel leléptem beparázva attól, hogy esetleg fejberugom a lányom. Zoé megmenekült, viszont én szerencsétlenül értem földet. Azóta dokumentálom a lábujam változásait. - Erős idegzetűek megnézhetik a képek alatt. Voltam korházban is. Nincs eltörve, csak zúzódás.
Délután Csku család jött át látogatóba.
Ma Délre megyek, de visszatérek!

O.M barátommal sikerült hazavágnunk a Főiskolánk készülő porálját. Végülis ő a Rendszergazda én meg a Külső Tanácsadó. Ki más lenne képes erre, ha nem mi?
Az esti programom megvan...

Tegnap Hitvesem elment Ángélusokkal kocsmázni, én meg otthon vigyázztam a gyerekre, és hekkeltem a főiskolám új oldalát.
Holnap a Nagy Tavaszi Forradalmi Ünnep lesz. Remélem megjön hozzá a tavasz is, mert ez a hóesős idő eléggé nyomorúságos...

Szombaton szüleim feljöttek hintát szerelni. - Erről külön galéria emlékezik meg Zoé oldalán. Aztán vacsora után megint elkapott a bulémia. Kicsit azt éreztem, már megint eljött a világvége. Nem értem. Mindig azt hiszem, hogy a gyomrom már teljesen jó aztán kiderül, ááá dehogy. Nemsokára olyan leszek mint egy Núbiai Táncosnő, ha így folytatom. - Na spongyát rá, ócska téma.
Tegnap szüleim újra felugrottak, mivel a pénteken apukámnak vett szupercsendes táp olyan csendes, hogy nem is működik. Így ma munka után megyek asztalt verni a kereskedőhöz.
Tegnap este átjöttek még Ángélusok is. Sajnos kifejezetten punnyadt és kedvetlen voltam még akkor is a féltéglával a gyomromban. - Lesz még jobb is.
Hát ennyi történt a hétvégén.
Most munkára fel, éljen az oktatási anyag!

Na lassan múlik ez a munkanap is. Az oktatással nem sokat haladtam, viszont a tegnap beesett fejlesztések háromnegyedét letudtam. Sikerült még megszelidítenem a billentyűzetemet és az egeret is. Nagyon klafa. Ha az egér középső görgőjét balra vagy jobbra döntöm, akkor vízszintesen görget.
Holnap felszereljük apukámmal Zoé hintáját. Jó lesz nekem is. Lesz min nyújtózni.

Tegnap este megnéztük a Charlie és a csokigyárat. Szeintem Tim Burbon lelke beteg, de én azért szeretem. :)
Ma lecseréltem a céges billentyűzetemet egy Microsoft Wireless Optical Desktop 3.0-ra. Elég klafának tűnik. Kicsit más a kiosztása mint a normál billentyűknek, és hozzá még ívelt is de minden ujjnyújtásnyira került. Az egér pedig nagy és nehéz, viszont rohadt pontos...
Aztán vettem két hevedert és két karabínert a gyerek hintájához. Mind a karabíner, mind a heveder 2400kg-ra van hitelesítve. Tudom, tudom kissé túlméreteztem, de majd ha meglátjátok az apukámék által gyártott rudat, (melyen ezek lesznek) akkor megértitek: Nem adhattam alább... :) Na nyomatom az oktatási cuccost.

Jobban vagyok. A tegnapi nap brutálisra sikeredett. Nem is emlékszem arra, mikor történt velem hasonló utoljára. Talán mikor vérhast kaptam Erdélyben. De az is egy csúnya történet.
Mára szerencsére jobban vagyok, így tudom itthonról nyomatni a Déliek oktatási anyagát. Zoé is egyre jobban beleszokik az itthoni hétköznapokba. Tegnap levágtuk a haját két centisre. Most megint az apai vonások dominálnak benne, pedig a göndör fürtjeivel már nagyon az anyjára hajazott.
Hát egyenlőre ennyi. Nyomatom a melót, mert nekem kell majd kiállni a Déliek elé...

Csak röviden írok, mert elég nyomorultan vagyok. Immáron bizonyosan és teljesen ledöntöt a Zoétól (?) kapott kórság. Nem részletezem, de a kiszáradás határán állok.

Roszabbul élünk mint egy hete, mivel büntetésben vagyunk. Mióta Zoéval megjöttünk a korházból, folyamatos a bünti. Remélem ez csak a korház utóhatása és nem a kezdődő dackorszak, mert akkor kemény évek várnak ránk.
Ha nem sikerül valamit megtennie, - például lecsavarnia a szénsavas palack tetejét - akkor jön a sírás, a hiszti, a toporzékolás(!!!). Ha nem elég hamar adjuk a kaját, ha nem a megfelelő joghurtot, vizet, almalevet adjuk, ha nem figyelünk eléggé mikor mutat valamit, ha túlontúl körbevesszük, ha a baba leesik a kezéből, ha a könyv nem ott nyílik ahol kéne, ha nem elég gyorsan pattanunk mikor megragadja a kezünket, ha fáradt, ha szomjas, ha bármi van akkor jön a sírás, a hiszti, a toporzékolás.
Bízom benne, hogy ez csak poszttraumás stressz, mert ha nem akkor olyan ellenfelünk született az akaratharcban, aki nem tiszteli a genfi konvenciót. :)
Egyébként némi távolságtartással figyelve szórakoztató és kedves, ahogy megpróbált lenyomni (több kevesebb sikerrel) egy 15 hónapos gyerek, aki a Lányunk.

Szent elhatározásom hogy nem nyomatom a blogomban a belpolitikai nézeteimet így a durvuló kampányban. (Bár nehéz elmenni szó nélkül néhány dolog mellett.) Mégis, ma kaptam a mellékelt képet és ezt nem tudtam kihagyni. Szerintem vicces. Vagy legalábbis nekem tetszik...

A változatosság végett elkaptam Zoétól a kórságot. Így a tegnapi napom hol ágyban, hol émelyegve tel. Remélem holnapra túl leszek rajta.
Egyébként rájöttem, hogy ha valaki felejteni akrja a munkahelye problémáit akkor ne egy hónapra Thaiföldre menjen, elég ha csak két-három napot eltölt a gyerekével egy magyarországi kórházban. Ez legalább annyi kalandot kínál, ugyanúgy töröl minden korábbi stresszt, és még olcsóbb is...

Megnyugtatásul:
Ma kijöttünk a korházból Zoéval!!!
Egyenlőre ne hívjatok, mert Hitvesem és én is kissé kivagyunk még. Holnaptól viszont...

Ez a szerelem.
Megfőztem Hitvesemnek a holnapi meleg kaját, (Mandulás csirkemell majorannával, póréhagymával tejfölösen a'la Zoé) leültem elolvasni a leveleimet. Akkor hirtelen belémhasított, hogy le van halkítva a telefonom és mi van ha hívni akar a szerelmem. Pont ekkor hívott. - Na ez a szerelem.
A jó hír, hogy Zoé lekerült az infúzióról. (Ezért hívott.) - Talán mégiscsak hazaengedik őket holnap. (De nem akarok még hiába reménykedni.)

Szóval jöjjön a mai nap. Hitvesem eddig mindig azt mondta, hogy én nem is tudom milyen nehéz neki, mert még sosem húztam le egyedül egy napot a gyerekkel. (Tényleg.) Hát most ez is megvolt, és nehezítésként a nap folyamán vagy egy ronda rácsos ágyban kellett benttartanom, vagy ülhetett az ölemben egy mégrondább műanyag kertiszéken. De kitettem magamért. Számtalanszor énekeltem el a csip-csip csókát, meg mindent ami az eszembe jutott, sőt Wittgenstenit is olvastam fel neki. - Had tudja meg mi is az a NYELV amit el kell sajátítania majdan. Egy tündérlány. Jól elvoltunk, de senkinek nem kívánom akit csak egy kicsit is nem utálok halálosan.
Aztán hazajöttem, bevásároltam, főztem mint Keith Floyd - vörösborral a poharamban, most pedig bekészítem a holnapi mosást, és meghalok...
Holnap megint enyém a feladat...

Tegnap egy unalmas napom volt délen. Olyannyira, hogy még az oldalamat is farigcsáltam...
Aztán hazafelé mikor felhajtottam a pályára Hitvesem hívott, hogy Zoét azonnal korházba kell szállítani mert kiszárad. Bevallom egy óra alatt is fel lehet érdni Szegedről a Szent László korházba.
Szóval a tények a következők: Zoét bentfogták, és töltik fel infúzióval. Folyamatosan lehet vele valaki (Sőt kell hogy valaki legyen vele.). Ez a valaki most Hitvesem, én pedig nyolctól négyig leszek. Pontosabb infók később, mert most készülnöm kell.
Ne izguljatok, visszatérünk!