2006. szeptember

Szerdán és csütörtökön is éjfél utánig maradtam bent, készítve a Terveket. Végülis tegnap éjfél előtt sikerül publikálni a Logikai Rendszertervet 307 oldal terjedelemben.
Mégsem felhőtlen az örömöm, de ez már csak egy ilyen projekt.
Ma legalább szabadságot kaptam a két éjszakáért cserébe. Hármasban kimentünmk az új játszótérre, ami tényleg európai.
Vasárnap szavazok.

Ülök bent a TD-ben. Hivatalosan megfeszített munka folyik. Valójában nagyjából hárman dolgoznak, mi meg várjuk, hogy végezzenek.

Tegnap videóra vettem Zoét fürdés és beszéd közben. Teljesen megvadult tőle. Állandóan a "beszélő babát" akarta visszanézni a fényképezőn. Alig lehetett lefektetni...
Ma itt nincs semmi különös. Reggel óta mint állat olvasom az újabb és újabb beküldött rendszerterv verziókat, és próbálok belőlük egy koherens egységet gyúrni. Pedig a gyári weboldallal is kéne foglalkoznom.

Lehet, hogy kissé töredezett lesz ez a napló a következő napokban, ugyanis, (végre?) elkapta a végjáték para a TD-s kollégákat is. Pénteken majd háromig megbeszéltem, aztán a Gyárba ugrottam be, majd otthon éjjel az alvállalkozók által küldött anyagokat olvastam. (Hirtelen mindenkinek sürgős lett.)
Szombaton kinéztünk az etyeki Kezes-Lábos fesztiválra. Ami nem lett volna rossz, ha nem kocsival és gyerekkel megyünk. Akkor lehetett volna bort kóstolni, és nem paráztam volna, hogy elveszik a lányom a tömegben - aki már felnőtt, és persze egyedül akar rohangálni. Egyébként is, mostanában kifejezetten rosszul tudok lenni a tömegben. Szerintem velem van a baj.
Tegnap reggel fél kilenctől háromnegyed nyolcig iskolában voltam. Kemény ám. Mindenféle egyéb tantárgyakat fel kell vennem, hogy gyűljenek a krediteim.
Na dolgozom...

Tegnap roppant hatékony napunk volt. 168 órával a véghatáridő előtt kilenctől kettőig kávéztunk, beszélgettünk az alvállalkozókkal, és feleslegesen vártuk hogy végre prezentálhassunk az ügyfélnek. Végül is tenger időnk van, és feladat is alig maradt.
Mindegy, a matróz nem kérdez.
Tegnap kemény lépést tettem. Felvettem erre a félévre a Filozófia, és a Buddhista(filozófia) szigorlatot is. Nem lesz egyszerű a kettő együtt, de ha lerakom őket, akkor már csak a Vallásbölcselet marad. Viszont emiatt nagyjából mától nekiállhatok készülni. Szép félév vár rám.

Úgy döntöttem, hogy nem beszélek sokat a csőcselékről (akiket kellő hatékonysággal vernek le végre a rendőrök), illetve a politikáról. Viszont sikerült elérnie a jobboldalnak, hogy miden ellenérzésemet és elvi megfontolásomat félretéve Demszkyre szavazzak. (Utálom is érte őket.) Kicsit kellet volna csak alacsonyabban tartania a tétet Orbánnak, de elbarmolta... Persze megértem. Három milliárdos Fidesz adóssággal a nyakában mindent egy lapra kell feltennie, mert nem lesz miből finanszírozni még négy évet, és még pár elbukott kampányt.

Csúnya felhős idő van. Ilyenkor nem jó tüntetni. Legalábbis ebben bízom. Tegnap korán elmentünk lefeküdni. Erre néhány feldühödött szélsőjobbos futballhuligán megrohamozta az MTV-t, és forradalmat játszott autókat gyújtogatva, büfét fosztogatva. Köcsögök. Remélem mára sikerült feltölteni a rendőrségi könnygáz palackokat, vízágyukat, éhesek a kutyák, kipihentek a lovak, és megfelelő keménységgel fognak fellépni a csőcselék ellen. Az elég sokat elárul, hogy az esti "összecsapás" 125 sérültjéből 104 rendőr volt. A demokráciában nem a rendőrnek kell megsérülnie a rendfenntartásban. Kardlapot nekik, könnygázt, és minden másodikat be kell gyűjteni, gyorsított eljárásban elítélni három évre mert rendőre támadott. Aki meg békésen akar tüntetni a kormány ellen - ami alkotmányos joga - az pár este maradjon otthon, nehogy összekeverjék a csőcselékkel.
Én azért lehet, hogy elmegyek este meginni egy sört. A Király utcát csak nem akarják elfoglalni.

Kevesebb mint 240 óra van vissza a határidőig, mikor a vállalás szerint két véglegesített doksit át kell adnunk a Fontos Embereknek. Az egyik szerintem 40%-ban lehet kész, a másikról semmi információm. A helyzet az hogy aggódhatnék a határidő miatt, de ezzel egyedül maradtam. Mindenki más úgy viselkedik, mintha minden rendben folyna, és tréfával ütik el a dolgot. Szürreális kicsit.
Persze lehet hogy igazuk van. 240 óra múlva úgy is kiderül. Addig meg én is inkább relaxálok, elvégre így kell viselkedni ilyenkor itt.
Legalább alaposan megtudhatom, hogy mit, hogyan és miért hazudott Gyurcsány.

Ma elmaradt az iskolám. Reggel, bár volt tanár, de kulcsunk nem akadt az épülethez. Azután Takács mester feletkezett el arról, hogy neki ma egész nap tanítania kellene. Így itthon vagyok és várom, hogy a Lányok felébredjenek.
Egyébként a teljességhez hozzátartozik, hgoy tegnap nemm mentünk be a Mozdonyversenyre. Elautóztunk előtte, de gyávák voltunk. - Hitvesemet különösen nem csapta meg a mozdony füstje...
Este az Aviátort néztük meg, ami roppant hosszú és unalmas. Olyannyira, hogy a linkjét sem rakom be.
Boldog születésnapot Melinda, Katalin!

Csöndes nap ez eddig.
Tegnap meghallgattam a Valláspatológia előadást. Nem lenne rossz, csak szegény előadó nincs tisztában azzal, hogy mi nem orvosok, nem gyakorló pszihiáterek, vagy szociális munkácok, hanem vallásbölcselők vagyunk. A francot sem érdekli, hogy hány (pszihiátriai) szintje van az éberségnek, és miként kell osztályozni az elmezavarokat, (Sok hosszú, és érthetetlen listát gondolj el.)
Mindegy. Kell a kredit.
Reggel hagytuk Hitvesemet aludni.
Zoéval pompásan szórakoztunk. Hihetetlen a változás pár hónap alatt. Én még mining nem fogtam fel teljesen, hogy már nem csecsemő, hanem egy kisgyerek. Aki egyenrangú társ játékban, mókában, beszélgetésben. (Egyébként még mindig Zozinak hívja magát. Illetve dehogyis. "Te" ha magáról beszél, csak a neve Zozi szerinte.)
Most alszanak a lányok, de délután lehet hogy kinézünk a VI. Közép-európai Mozdony Grand Prix és II. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozóra. Bármilyen legyen is az...

Tegnap nem jelentkeztem, mert csak dühöngeni volt kedvem.
Ma még lesz egy megbeszélésem, aztán Iskola.

Hitvesem ma reggel túlesett az első terheléses vércukor és egyéb vizsgálatokon. Mi addig Zoéval aludtunk egy nagyot háromnegyed nyolcig. Jól is jött, mert a tegnapi apaklub éjfél után zárult.
A Számokban olvastam egy mondatot, ami nagyon megtetszett, és megfogott. Azóta is bennem kattog. Szóval a mondat csupán ennyi: Te csecsen vagy, milyen dzogcsen vagy?
A TD-nél lassan folynak a dolgok. Szerintem körmünkre ég a határidő, de a jelek szerint csak én agódom túl a dolgokat.

Tegnap este elkezdtem olvasni Pelevintől a Számokat. Igencsak jó könyv ez is. Aztán mivel a csapból is 9/11 folyt, végül a National Geographic-on kötöttem ki ahol Afganisztánról mutattak filmet, és arról a munkáról ahogy a Tálibok pusztításait akarják helyrehozni. Állatok voltak azok... Viszont újra eszembe jutott Ázim, aki Moszkvában volt jó barátom. Ki tudja mi lehet most vele, hisz az apja a kommunista elnöki testőrség parancsnoka volt, ami nem jelentett életbiztosítást a rendszer bukásakor.
Jó lenne egyszer megismerni a hazáját, és találkozni vele békés körülmények között. Meginnánk egy teát, megmutatná a tucatnyi gyerekét...
Hitvesem benáthásodott. Szerencsére láza nincs, de elég cudarul szipog. Remélem 2.0 semmit nem érez meg ebből. Zoét feltüzeltem, hogy zaklasa az anyukáját az orcseppel. Mert ha nem csöpögtet rendesen, akkor este kiporszívózuk az orrát. Zoé majd lefogja, én meg takarítok, ahogy ez lenni szokott kicsit más felállásban...

Boldog születésnapot Anyu!
Hétvégén anyukámat köszöntöttük Vp-ben. Jó buli volt. Zoé simán eltűnt az unokatesóival, akikkel pompásan szórakozott. Ez volt az első olyan alkalom, mikor már nem kellett folyamatosan fél szemmel aggódni érte.
Egyébként ma öt éve történt, hogy valakik repülőgépekkel lenyomták a WTC-t és a Pentagon egy részét. Az áldozatok száma 2893 volt az utasokkal együtt. Mindenki Osama bin Ladent gyanúsította, aki hirtelen az első számú közellenséggé lépett elő. Hajtóvadászat indult utána. Lezajlott (?) az afganisztáni háború, ami hivatalosan megdöntötte a Taliban hatalmát. Igen ám, de néhány hónapja jól fésült tálib fegyveresek rendeztek felvonulást Kabultól 60 kilométerre egy kisvárosban. Omar Molla békésen tengeti napjait, és az ország déli felére nem terjed ki a NATO és a kabuli kormányzat fennhatósága. A hírek szerint talán Laden is ott bujkál. Ki tudja. Az ott gazdátlan terület. Az afganisztáni háború áldozatairól nincsenek pontos adatok. Pár tízezer lehet...
Aztán lenyomták Irakot is. Mert atomot akart. Meg vegyi fegyverei is voltak. És a terrorizmust támogatta. Később kiderült, hogy atomot nem akart, vegyi fegyverei már évtizede nem voltak, és a bin Laden nem állt szóba Husszeinnel. Könnyű és látványos volt a győzelem. Alig pár száz szövetséges halt meg a becsült 30000 iraki katona ellenében. Azóta viszont csak romlik a helyzet. Eleinte a katonák ellen folyt a terror és háromezer körülire nőtt a szövetséges áldozatok száma, de mára kedveltebb lett a civilek felrobbantása piacokon, buszmegállókban. A békés, vagy legalábbis tervezhető hétköznapok esélye mind távolabbi, és már csak harmadik oldalas hír, hogy 50, 70, 80 (!!!) embert robbantottak fel Bagdadban. A terroristák újabb országot nyertek, és újabb frontot nyitottak. Kérdem én, hol itt a győzelem? Hol itt a megnövekedett biztonság?
Valószínűleg a Terror Elleni Háborút a nyugati világ egyik nagy kudarcaként fogják emlegetni a történészek pár évtized múlva.

Megrendelői megbeszélésen üldögélek. Kemények ezek.
Tegnap Hitvesemtől sok egyéb más mellett megkaptam Werber, Bernardtól a Hangyák című regényt. Éjjel fél egy után úgy kellett ágyba parancsolnom magam, mert legszívesebben még most is olvasnám.
Délelőtt Hitvesem hívott, hogy Zoé hány. Reggel már azzal ébresztett, hogy köhög a gyerek. Délelőtt vettek köptetőt, amitől (reméljük attól) rosszul is lett. Ilyen gyermekünk van. Bármikor bármitől képes hányni. Azóta csönd van.
Hétvégén megyünk VP-be.

1096 napja azaz három éve vagyok házas. Tök jó. Jó három év volt. Remélem a következő 30-40 sem lesz rosszabb.
Este megyünk megnézni 2.0-t. Remélhetőleg már több fog belőle látszani mint múltkor, amikor csak egy parányi maszat volt.

Ma megnéztem a következő félévem órarendjét. Pénteken egyetlen "Bevezetés a valláspatológiába" órám lesz ami nem kötelező, de érdekesnek tűnik. Szombaton nem lesz egyetlen órám sem, hacsak nincs kedvem ürességmeditálni egyet délben (nem hiszem, hogy gyakran lesz). Vasárnap ürességmeditációval kezdünk - a jó hangulat végett, majd "Tanátadás gyakorlat" következik, aztán "Védanta filozófia", majd levezetőül "A vallási giccs - mai és archaikus buddhista szövegek irodalmi és gondolati komparatisztikája". Hát ennyi...
Király dolguk van a végzősöknek, ha az előző években nem lógták el az órákat...
Viszont legalább kicsit több időm lesz készülni a szigorlatokta, szakdolgozatra.

Csak egy kis kedvcsináló a csocsóhoz...

Végére értem a jó tanácsoknak a Tibeti Halottaskönyvben. Továbbra is csak annyit mondhatok, hogy a tiszta fényt kell követni és nincs okunk félni. Szinte mindenki elkerülheti az újraszületést. Aki nem hiszi, járjon utána. Ha meg azt kérded, hogy miért hemzseg itt ennyi ember mégis? Akkor a válaszom, hogy biztos mégsem olyan könnyű megszabadulni és csak ámítás az egész. (Bár nem tudhatom, hogy hányan nem kerültek általa a pokolra, vagy az állatok közé, és embernek lenni még mindig jobb talán, mint mondjuk tonhalnak.) De ez csak ócska kifogás, és szócsavarás. Nem ez az erénye a Halottaskönyvnek, hanem hogy támpontot nyújt az elmenőknek és az itt maradóknak is. Sokkal több ez, mint amit a saját kultúránk mond a halállal kapcsolatban. Ahol akár hiszünk a túlvilágban, akár tagadjuk azt csupán kiszolgáltatott nézői, elszenvedői lehetünk az ismeretlen kétségekkel terhes folyamatnak.
Én bebiztosítom magam. Áttanulmányozom még a Perzsa és az Egyiptomi Halottaskönyvet is, és akkor nem érhet baj halálomkor.
Legfeljebb csiga leszek...

Tegnap sikerült jelentősen emelnem a nagyszobánk fényellátottságát. Az IKEA-ban beszereztünk egy ugyan nem túl szép, de annál hatékonyabb falilámpát, ami három energiatakarékos 11W-os izzójával önti a fényt a plafonra, ahonnan az visszacsepegve egyenletesen terül szét a szobában. Remélem, ez segít majd átvészelni jó kedvben a közelgő sötét időszakot, mikor az ablakokon át legtöbbször csak valami szürke derengés látszik, és nyomasztóan sötét minden.
A hétvégén nem volt egyszerű Zoéval. Ok nélkül sikít, sírogat, hisztizik szinte bármiért. Talán a foga jön, talán más a baja de tény, hogy estére mindig belefáradtam. Szegény Hitvesem.

Megnéztük a SzeptEmberFesztet. Nem volt semmi különleges. Népi, és kevésbé népi kirakodók, sok ember, a szimpadon "Bartók emlékdíjas ruszin népi zenekar". Volt egy hatalmas szőnyeg is leterítve a kicsiknek játszani. Zoé ott élvezkedett egy darabig, míg meg nem rángatta egy roma kisgyerek haját. Lett belőle akkora patália a romáknál, hogy inkább elmenekítettem a családom, nehogy kitörjön az anyatigris Hitvesemből. Utána inkább nyugottabb vizekre eveztünk, és beszereztünk egy mamusz Zoénak az Árkádban. Bár számomra az ottani H&M idegesítőbb és frusztrálóbb bármely nagyhangú roma familliánál. Vagy bárminél. Érthetetlen módon az a bolt zsigerileg taszít. Pedig jó holmik is vannak benne, csak hát utálom tiszta szívemből. Vannak irracionális előítéleteink...
Jó lenne valami program délutánra mikor felébrednek a Lányok, de egyelőre semmi biztató nem látszik...

Tegnap lenyomtak az alvállalkozók. Bár szakmailag kétségtelen igazam volt (amit nem is tagadtak), de lenyomtak mint a bélyeget. Mondtam is hogy ezért még drágán megfizetnek egyszer, mert a DT nem felejt...
Este elindult a Lost második évada Hitvesem nagy örömére. Én mahajána motivációból nézem vele, de folyamatosan bosszankodom, ami Őt bosszantja eléggé. Ugyanakkor tény, hogy addiktív a sorozat, így újra és újra elülök bosszankodni, bosszantani. - Családi tévézés...
Reggel Zoéval hagytuk Hitvesemet aludni nyolc utánig, aztán kettesben mentünk a piacra. Délután megvizsgáljuk közelebbről a SzeptEmberFesztet. Hátha jó.