2003 december

Nincs vége még az évnek...
A jövő elkezdődöt...
Cs-M család gyermekt vár! Pofám leszakad! De azé' Ez öröm ám a javából! Itt JÖVŐ... :) :) :)

Vége az évnek. Ez az utolsó bejegyzés…
Jó kis év volt. Nőtlenül kezdtem, és házas emberré lettem. Elkezdtem a főiskolát is, és már tévém sincs. Nagy változások, de jó kis év volt. Sose legyen rosszabb. Megérte végigélni. Megéri végigolvasni, megnézni a képeket újra, végiggondolni mindazt ami lassan a végéhez közeledik... Persze semminek nincs vége – bár Buddha és a Mátrix szerint, minden aminek kezdete van, van vége is – de ez még nem az. Jövőre is lesz blog, lesz oldal is. Szóval bízzunk a jövőben - mást úgy sem tehetünk.
Fél óra múlva megyünk az ügetőre a szilveszteri derbit nézni, aztán buli a B-Gy családnál. Képek már csak jövőre lesznek az oldalon. (P-D buli képit már publikáltam…)
Mindenkinek Boldog és Minden Kívánságát teljesítő legyen az Új Év!

Túléltük a karácsonyt. Nem volt kevés. Kezdődött Kedvesem születésnapjával, és végződött huszonhetedikén. Közben halászlé, sült halak, töltött káposzta, elhízás. Utána tanulás, tanulás, munka.
Sok szép ajándékot is kaptam, de most nem dicsekszem. Tele vagyok, mert dupla adag töltöt káposztát ettem már megint…
Este P.B-nél buli. Holnap munka. Aztán majd szilveszter. Lepörög ez az év is…

Tegnap merűltök Kedvesem 30. születésnapját. Képek délután lesznek. Most karácsonyozunk. KAPTAM EGY EREDETI PETERSON PIPÁT!!! :) :) :)

Péntek viszonylag eseménytelenül folyt. Aztán jött a szombat. Lenyomtam az esztétikát projektorral, és talán nem is sikerült túl rosszul, bár az előző szerdai prezentációra bizonyosan többet készültem. Utána Megkaptuk a Zen meditáció gyakjegyünket (Kedvesemnek és nekem is jeles) Hiába no bárkit lemeditálunk a telepen. :) Ez után következett vallásetnológia, ahol a karácsonnyal foglalkoztunk. Az ünnep korábbi formáival, jelentésével, szimbolikájával, és a viszonnyal, ahogy ehhez hozzá kell / lehet állni. Ez annyira hatott rám, hogy vasárnap feldíszítettem a polcokat karácsonyfának. (Lásd nap képe...) Szombaton az iskola után indultunk át T.L tanárunkhoz félévzáró sörözésre. Három kocsival, konvojban. A népligeti felüljárón mentünk épp, mikor a ködből egy szürke Suzuki Maruti tűnt fel, ahogy a mi sávunkba sodródik át. A előttem haladó kocsi - abban ült a tanárunk, és csoporttársaink - már nem tehetett semmit. Frontálisan elkapta a kis Suzukit, ami felrepült a levegőbe, mellettem (Az arcommal egy magasságban!) elrepült, és fejen állva landolt két méterre tőlünk. Szörnyű volt. Az, hogy nem lehetett se elkerülni, se megakadályozni, csak végignéztem, de ha én vagyok azokban a kocsikban, akkor is csak nézhettem volna... Persze, hogy elsőnek értem a Marutihoz, amiben egy lány volt a jobb hátsó ülésen. Láthatólag élve, nem vérezve. Ekkor kezdtem parázni, hogy merre van a vezető, és a gyerek, mivel egy plüss állat is hevert a roncsok között. Jártam körbe a ködben, a felüljáróról lenézve, de nem volt sehol senki. Mint később kiderült, a lány vezetett, csak hátrarepült. Mire megérkeztek a mentők, már ki is szedték a roncsból. Csoda, hogy túlélte. Tényleg az. Megúszta egy agyrázkódással, és némi sokkal. Pedig az az autó tropára ment. A hírekben szoktak mutatni ilyen autókat, melyekben meghalt mindenki. Az osztálytársaink kocsijának elmúlt az eleje, nyíltak a légzsákok, és a megvédett mindenkit. Szerencsés frontális karambol. Három kocsit sikerült leamortizálni (Még egy kisbusz is kapott a nagy kavarodásban egy mélyütést.)
Ez után már nyugodtan telt az este. T.L-nél söröztünk, és sikerült már megint szinte mindenkivel összevesznie. Nagy tanító. Az egész élete egy tanítás. Különösen a fürdője...
Vasárnap két írásbeli dolgozatunk is volt. Teljesen nem érdekelt. Valamit biztos kapok rá, de szerintem zagyvaság az egész. (Amit hallgattam, és amit írtam is.)
Utána IKEA ebéd, némi vásárlás, majd "fadíszítés", majd Ángélusokkal beszélgettünk nálunk, és forralt bort ittunk.
Nemsokára befejezem a nyomulást a gyárban, és el kezdek készülni a karácsonyra...

Publikáltam a "Hatáspszichológia", a "Buddha beszédei" dolgozataimat, és a holnapi "Esztétika" kiselőadásom jegyzetét. Megtalálhatóak a tkbf.yoscha.hu alatt a Jegyzetek között...
Nemsokára indulni kell a suliba...

Ma csak Popperrel foglalkoztam, de lassan haladok, mert találtam egy témát ami érdeke, és egyszerűen nem tudom összecsapni. Persze, legkésőbb holnap délben úgy összecsapom mint a sicc. Munka után találkoztam Keresztapámmal, de alig volt időm beszélgetni, mert megjöttek az Ángélusok, és őket is üdvözölni kellett. Kedvesem nem rég lelépett a kollégáival karácsonyi bulit tartani a Buena Vista-ba. Így most nekiülhetek már megint a "Túlélni istent" dolgozatnak. Ma kaptam egy csomó ajándékot. Ángelusoktól egy csodálatos illatú angol "kézimunka" dohánykeveréket. Ekkor Kedvesem sem bírta tovább, és előre – heves tiltakozásommal dacolva – karácsonyt megelőzően adott egy gyönyörű tajtékbetétes pipát. Azzal a felkiáltással, hogy ne más pipámba üljön bele ennek a dohánynak a zamata. Ugyanis a tajtékbetétesek nagy előnye, hogy nem lépnek szimbiózisba a dohánnyal, így bármikor bármi szívható belőlük. Nagy Áldás! Szóval most pipázom, irogatok és várom Kedvesemet haza.

Tegnap túlestem a prezentáción. Szerintem jól sikerült. Aztán vásárolni voltam Kiskarácsonyra. Ma - ha más dolgom nem akad, akkor megírom a Popper dolgozatom - Munkacíme: Túlélni istent. Mindig is vallottam, hogy jó valami bombasztikus címet adni, mert akkor a arra legalább felfigyelnek. Persze a tartalom sem árt mögé, de azért a kellően hangzatos felütés megad egy alaphangulatot.
Hihetetlen. Már csak hat nap van karácsonyig és nekem semmi karácsonyi hangulatom nincs. Inkább csak az nyomaszt, hogy a szünetben mennyit kell majd tanulnom. Na de nem a sírás helye ez....

Tegnap írtam a szombati kiselőadásom, ma írtam a holnapi prezentációm. Este megint a kiselőadást csinálom. Aztán holnap átadás-átvétel, majd prezentáció. Holnapután már érkeznek az Ángélusok. Remélem addig sikerül megírnom a kiselőadást is, meg a három oldalas dolgozatot Hatáspszichológiából. Mert ha nem, akkor nem sokat fognak látni hétvégéig...

Hosszú hétvégén vagyunk túl. Pénteken nem voltam gyárban, mert készültem a vasárnapi írásbelire, meg elvittem a TV-t is szerelőhöz, aztán meg suli. Kedvesemnek dolgoznia kellett. Este átmentünk a Gy-B családhoz, ahol is éjfélig tartó vitát folytattunk a mahayana motivációról, meg egyéb fontos kérdésekről. Szombaton megint kis tanulás, de kiderült, hogy vasárnap nem lesz vizsga – mivel a tanárunk hiányzott egész héten. Este a Buddhizmus alaptanításait adó tanárral és még néhány hallgatóval elmentünk egy laza sört meginni – én csak alkoholmenteset. De aztán olyan jól sikerült a parti, hogy mindahányukat felhívtuk magunkhoz. Hajnalig tartott az inkább egymás anyázásába és provokálásába hajló vita. Tanulságos volt, de nem vágyom rá mostanában.
Hétvégén sikerült minden ajándékot beszerezni. Most már nyugodtan várhatjuk a Jézuska eljövetelét.
A héten fejenként két dolgozatot kell elkészítenünk. Nem kevés. Mostantól nem lesz lazulás. De már csak ezen a héten dolgozom. - Remélem...

Tegnap karácsonyi lázban égtünk. Vásárlás volt munka után, aztán bort kóstoltam, majd ajándékokat készítettünk Kedvesemmel. Ma is Jakab Katit kell tanulmányoznom.
Holnapra megpróbálok szabadságot kivenni, hogy kissé utolérjem magam az lmaradt feladatokkal.

Kiküldött képviselője vagyok a gyáramnak. Talán az egész eljövendő hetet (vagy még az azt követőt is) kint töltöm ügyfélnél. Kicsit unalmas, és kicsit izgalmas. Az unalmas amit ott tennem kell, viszont izgalmas látni, ahogy gyilkolják egymást az emberek semmiért. Kőkemény harcok dúlnak egy pohár vízben. Én meg néha egy-egy kavicsot is beledobok. Leginkább akaratlanul. De tény hogy nagy a vihar, és én ott állok a közepén, peig lennék inkább Hawaii-n.
Tegnap este szüleim meglátogattak. Beszélgettünk egy keveset, mivel mostanában a suli miatt nem járunk Vp-be, viszont hiányoztam már nekik. Aztán rettentő korán lefeküdtünk, mert már nem bírom, hogy éjjel programozzak aztán másnap éjjel is.
Jakab Kati-ra kel készülnöm. Viszem is be a könyvet az ügyfélhez...

Kész a tkbf.yoscha.hu. Megyek aludni. Ma egyébként ügyfélnél teszteltünk. Utána kicsi tanulás volt a vasárnapi Jakab Katalin vizsgára, majd átnéztünk a CS-M családhoz.
Most elég fáradt vagyok - nem csoda... Megyek aludni...

Péntek este Gy-B család látogatott meg.
Szombaton megint iskola volt, aztán megnéztük a gépről a Tomb Rainder-t. – Hihetetlenül vacak film. A második részt ki is hagytuk.
Tegnap iskola után nekiestünk Kedvesemmel a tkbf.yoscha.hu oldalnak. Együtt újrahúztuk a dizájnt, és a beltartalom is alaposan megváltozott. A főoldal már működik jól, a többi majd ma készül el.
A Suliban kiderült hogy a következő héten vizsgázunk egyet, aztán az azt követően dolgozatokat kell beadni, utána meg a vizsgaidőszak kezdődik. Tök jó, eddig úgy unatkoztunk, most végre felpörög... :) Ma megint oktatok egy csöppet, aztán tesztelés lesz…

Digitális bűnözővé lettem. Tegnap ugyanis Kedvesemmel megnéztük a Mag-ot. Ma meg már leszedtem a Tomb Raider 1-2-t és a Solaris-t. szóval elkapott a szerzés vágy. Nemsokára kellene iskolába mennem, de lehet, hogy inkább azt választom, hogy ma maradok tovább bent, viszont vasárnap akkor egész nap nyomulhatok a suliban.
Este Cs-M család halait kell megetetni…

Ma reggelre jól megszívattam magamat. Tegnap ugyanis háromra kimentünk főnökömmel Ügyfélhez. Ő négykor lelépett, én pedig ott maradtam még legalább fél órát. Aztán mint aki jól végezte munkáját felültem a metróra, trolira, és hazamentem . Reggel aztán kezdődött a szokásos pánik. Hol a kocsim? Vajon balra, vagy jobbra parkoltam le vele legutoljára? Ma még tanácstalanabb voltam mint általában, mivel egyetlen friss élményt sem sikerült előcsikarnom. Balra indultam el, és nem volt sehol. Ekkor felhívtam Kedvesem, hogy ő nem látta-e jobb felé útközben. Nem látta, de javasolta, hogy keressük együtt. Mikor megláttam akkor rémlett fel a gyanú, hogy minden bizonnyal még most is a gyár udvarán áll, ahogy tegnap reggel hagytam... Megalázó volt. Ilyenkor mindig felrémlik bennem Micimackó képe, aki múlt hét csütörtök előttre nem emlékszik. A szerencsés. Én gyakran arra sem, hogy este hová parkoltam… Pláne, ha nem is parkoltam sehová. Így aztán reggel is BKV-ztem. A hetes buszon fogócskáztam az ellenőrökkel de nem kaptak el. – Mondtam nekik, hogy élve nem kapnak el.
Ma a Kis Központi Agyról leszedtem egy csomó illegális filmet, melyeket talán az este Kedvesemmel megnézhetünk. Bevásárolni is kell, de az sokkal kevésbé vonz…

Nincs sérvem. Tegnap megvizsgálták. Csupán a sérvkapuim nyúltak meg. – Romantikus mi? Meg lehet, hogy a nagy erőlködéstől valami vesehomok, vagy kő indult el bennem, és ezért fájok. Vagy csak mert megemeltem magam. Még nem tudják. Tegnap jól megszívtam. Reggel direkt nem ettem - mivel az orvosnál hátha vért is vesznek – vettek is. Viszont utána még hátra volt az ultrahang vizsgálat, én meg már szédelegtem az éhségtől, és lenyomtam egy szendvicset. Kaptam is az arcomba a nővértől, hogy miért nem tudom, hogy ultrahang előtt sem szabad enni. Honnan tudnám? Én csak egy hülye informatikus vagyok. Viszont saját szememmel láttam, hogy megérett az egészségügy egy „tisztító privatizációra”. Pusztuljon a férgese, de emelkedjen már a színvonal, mert a hetvenes évekbe csöppen vissza az ember egy ilyen helyen.
Tegnap aztán még voltam okítani is. Ma is megyek, ultrahang után – nem adom fel.
Este megelőzendő a vesekövet Cs.G-nél megittam az összes kishordós Heinekenét. Sikerült is megfejtenem az ember működését. Valahol mindig kell homoknak, vagy kőnek lenni. Ha nem iszol sört, akkor a vesédben van. Ha iszol akkor a fejedben…