2003 február

Szinte nincs mit bejegyezni.
Tél vége van. Tartalékok a minimumon. Se kedv, se erő fergeteges dolgokat művelni. Ma este azért már elmegyünk pingpongozni, ha csak nem lesz atomháború.
Szombaton lesz szőke munkatársnőm esküvője. Aztán vacsora. Részletes beszámolók később. :)

Tegnap teljes volt a nyugi. (punnyadás?) Csönd. Nézegetem a 'netet, hogy hol és mennyiért tudnék gépet venni, mert egyre nagyobb hiányát érzem. Nem kell egy erőmű, de menjen rajta minden a játékokat kivéve. Lehet, hogy jó lenne egy subnotebook is, de azért vagyonokat kérnek. Bár a mostani hír, hogy a LindowsMobilePC csak 799$ ~ 180K. Az már egy PC ára. Persze csak Amerikában. Mire bejön hozzánk kettő ötven fölé kerül. Persze nem tettem le a P800-ról se, de a PC-re (szélessávú internettel) nagyobb szükség van, és minden egyszerre nem lehet, pláne hogy szeptemberben esküszöm.

Ma reggel nem volt kávénk, mivel a hétvégi erősebb fogyasztás a végét jelentette. Pénteken már kettő tájt leléptem a gyárból, hogy nővéremékkel találkozzak. P elég beteg volt – amit J tegnapra el is kapott tőle. – De azért este hétre Keresztapámékhoz mentünk sztrapacskát enni. Eleinte kissé féltem, hogy megint halálosan telezabálom magam a nem túl könnyű ételekből, de végül is egész jól vettem az akadályokat. Szombaton az egész csapat dupla kávéval kelt. Aztán bevásároltunk az esti vacsorára, majd a Westendben császkáltunk. Láttam saját szememmel P800-as telefont. 300K. Ha-ha-ha.
A szombat estétől is tartottam, mivel Sz.V-vel és Sz.D-vel elég ritkán találkozunk. Féltem a ránk telepedő csöndtől, a kínos hallgatástól. Persze nem volt okom rá. A macska kiváló kommunikációs alap. Lehet simogatni, sztorikat mesélni róla, és oldja a feszültséget. Ebben a jóféle Salánki borok is segítettek. Aztán mikor már elég lazák és éhesek lettünk elkezdődött a raklett parti. Ez teljesen betett a távolságtartásnak. Mint pszihológusok megállapították a közös evés oldja a feszültséget, de közös tűzön főzés és evés garantáltan. Erről fényképek is készültek. Holnap majd behozom.
Vasárnap aztán csendesebb volt már. Szerencsére. Nőm - mint fentebb írtam – pusztult, én meg M.P barátommal kávéztam (söröztem) fél délután a Csepp Caféban. Jó volt. Vasárnap, nyugalom, lassú beszélgetés. Este a Számkivetettet néztük a HBO-n. Nem volt különleges.

Bocs tévedtem. A nap linkje a www.szanalmas.hu. Szánalmas!

A nap linkje: Irak nem videojáték! Irak nem csak apró robbanások repülők monitorain, hanem érző és ártatlan emberek lakhelye. Nézd meg őket a saját szemeddel. Webkamerák Irakban.
Egyébiránt mostanában teljes a tél végi lepattanás. Tegnap már fél tízkor az ágyban voltunk. De legalább pihenten ébredtem.

Tegnap nem írtam, mivel. Mivel nem volt kedvem. Tegnapelőtt délután cégemnél bejelentették, hogy igen nagy sz@rban vagyunk, és elbocsátások, sőt emellett még fizetéscsökkentés is várható. Qrwa jó! Éljen a recesszió, a töketlen kormányzat, mely nem ír ki állami megrendeléseket, bár ha ki is írna, akkor sem érne semmit, mivel mi már az előző ciklusban is dolgoztunk állami cégeknek, így gyanúsak vagyunk. Tehát most nincsenek megrendelések, nincs bevétel, és para van. Persze az én helyem biztosnak látszik, de ha még hónapokig nem lesznek üzletek, akkor már bárkit leépíthetnek. Így hát tegnapelőtt este nem voltam túl jó kedvű. Viszont P.B barátom feljött kedvesével, és míg a lányok a TV-t nézték, mi sakkoztunk. (2-2).
Tegnap otthon voltunk. J elaludt már kilenckor, én megnéztem a Gattacát. Előtte még főztem egy ehetetlen kaját wokban. A baj leginkább az volt vele, hogy túl sok szójaolajat öntöttem rá, így borzalmasan sós lett. Pedig a wokban való főzés eddig mindig sikerélményeket adott. Viszont megtanultam, hogy harmad annyi kell belőle, mint amennyit gondolnék.
Ma este ki kell glancolni a pécót, mivel holnap jönnek a nővéremék – miattuk még nem is lenne fontos, de szombaton jönnek rokonok is, így elkerülhetetlen.

Úr isten valami rettenet van a naplóm helyén. Valószínűleg nem teljes volt a feltöltés még a múlt héten. Sebaj. Már csak két-három hét, és lesz otthon gépem, internetem, és akkor magam is karban tudom tartani a lapot. Akkor aztán eljön a csicsa, a vidámság, a fergeteg ideje. Egyébiránt tegnap este semmi nem történt. Kicsit tévéztünk, majd olvastunk. Ma remélem P.B barátommal találkozunk. Esetleg M.P-vel is. Még kiderül.

Múlóban a hagymaszag a számból. Legalább is gyomromból nem árad már oly erősen, mit reggel. De talán kezdjük az elején. Pénteken a Nemzeti Gödörbe beszéltünk meg találkát többekkel. Hogy-hogysem Kedvesemmel elsőként érkeztünk a helyre. Ami elég lehangoló volt a maga valójában. Alacsony plafonnal hodály, melyben keveredik az „alternatív” hangulat a márvány és krómacél belsővel. Ahhoz, hogy elegáns, modern, esetleg trendy legyen túl igénytelen és kisstílű. Ahhoz meg, hogy bakancsos, hányós alternatív hely legyen, túl puccos, és konzervatív. - A koncertekről nem tudok mondani semmit, mert a legtávolabbi sarokban ültünk le a többiekkel. Visszatérve az első sokkhoz, úgy éreztük, hogy csak innen el. Mindegy, hová, csak messze legyen, és szép. Felmerült Párkány, de közel van, és annyira nem is szép. Ekkor ugrott be, hogy mi lenne, ha Tokajban ünnepelnénk a hétvégét. Sajnos a többiek nem értek rá, illetve nem lelkesedtek annyira. Így ketten indultunk útra Kedvesemmel másnap (szombaton) fél tizenegykor. Mivel van autópálya matricám, és a pálya már Polgárig kész alig két-két és fél óra alatt le lehet zúzni a „szőlő és bor városába”. Ott a már jól bevált Vaskó panzióban vettünk ki szobát, majd a „Gödörben” fogyasztottunk a „part legjobb halászlevéből”. Én személy szerint harcsahalászlevet, ami isteni, bár kicsit drága, ha csak ezért ugrik le az ember. Utána pihenés, majd estefelé felfedeztük a „Borboszorka” nevű helyet. (Alig három háznyira a szállástól.) Mely furcsa, és meghatározhatatlan keveréke a borboltnak, a borozónak, polgári nappalinak, illetve egy kifőzdének - de mindegyikből az értékeket átvéve. A tulaj hölgy pszihológus (addiktológus!), kocsmáros, helytörténeti lexikon, borszakértő, és kedves. Nála végigkóstoltunk több bort, és éhünket hagymás zsíros kenyérrel csillapítottunk. Többel is. Vasárnap aztán némi gyomorégés, és kemény hagymaszag ébresztett. Miután kiszellőztettük a szobát, és leadtuk a kulcsot kávézás a Borboszorkában – ahol a tulaj vendégei voltunk. Majd harcsahalászlé, harcsaszeletek rántva, és indulás haza. Háromra már otthon is voltunk. Este – hogy-hogy sem - zsíros kenyér parti hagymával és a hozott borokkal, majd hamar alvás. Reggel már megint gyomorégés és hagymaszag fejfájás nélkül. Talán a zsír okozta, vagy a hagyma, vagy a mértékletes borfogyasztás.
Este a Mamutba kell elugranunk Kedvesemnek cigiért. Meg alomért a macskának. Aztán majd kiderül.

Ma Bálint (bizonyos kereskedők szerint) Valentín napja van.
Tegnap Vp.-APEH. Teljes siker. 140K még vissza is jár. Hiába, aki lakáshiteleket fizet, annak gyöngy az élete. Délutáne öt után értünk vissza Pestre, de én dög fáradt voltam, és nem is mozdultunk sehova, viszont korán elaludtunk.
Ja igen tegnapelőtt Keresztapáméknál vacsoráztunk. Volt házi pálinka, sprotnis kenyér, sok beszélgetés, meg ilyenek. Ma este valószínűleg a Nemzeti Gödörbe megyünk - én még sosem voltam ott, de Emil.Rulez! + Neo + még valami lesz. Igaz, holnap Anima a program. Valami mindenképp.

Tegnap Cs-M családot láttuk vendégül spagettira, aztán Gyűrűk Ura társasjátékkal játszottunk. Ma fél hétre menni kell Keresztapámékhoz vendégségbe. Holnap reggel meg kelhetek hajnalban, mert irány Vp. elintézni az APEH bevallásokat. - Nálam ez már afféle extrém sport. Néhány újdonság felkerült a P800 oldal alá, és a linkek is bővültek. Legközelebb pénteken jelentkezem. Addig is mindenkinek jó munkát.

Szóval tegnap nem sokat írtam, mert rohannom kellet Patkányvárba. – Ma is ott kezdtem. De azért most adom egy zanzásított változatát a hétvégémnek. Pénteken nem mentünk el táncolni, mert leragadtunk a TV előtt többesben. Pedig én akartam menni pörögni, csak hát Kedvesem + Amelie. Na mindegy. Szombaton először is egy csomót vásároltunk. Kedvesem nadrágot, Zippo öngyújtót, és fém cigarettatárcát vett magának, én egy csibukot – hosszúszárú pipa, mint a paraszt bácsiknak a giccses festményeken, csak annál sokkal szebb – illetve egy másik török préselt tajtékpipát. Ez most nem kék mintás, hanem barna. Emellett még némi pipadohánynak is boldog gazdája lettem. Este fél nyolctól Csku családdal néztük a Bazi Nagy Görög Lagzit. A Film nem volt rossz, bár szerintem messze nem olyan nagy durranás, mint amilyennek mondják. Persze egyszer mindenképp érdemes megnézni. Később még beszélgettünk nálunk. Vasárnap szekrénykét kerestünk a pipáimnak – mivel azok gyorsabban gyarapodnak mint a fejlődő világ népessége. (Bocs ez nem volt P.C.) És lassan belakták a lakás nagyírészét. Először az IKEA-t jártuk be, majd a Praktikert, de szekrényke nem volt. Így egy fonott kosár mellett döntöttem. Valójában három (!) fonott kosár, amiből kettőt Kedvesemnek adtam saját használatra. Ezáltal mindenkinek meg volt az öröme. Ő kapott két kosarat, én el tudtam rakni a pipáimat, tömködőimet, szurkálóimat, filtereimet, dohányaimat, őt meg nem zavarta tovább, hogy szanaszét hányódnak a lakásban a pipáim, tömködőim, szurkálóim, filtereim, dohányaim. Tegnap este családlátogatóban voltunk Kedvesem anyukáinál, aztán a Bécsiszeletben vacsoráztunk, ahol legnagyobb bánatomra nem volt Kóserszilva. Ma megint menni kell családlátogatni, mivel a kedvenc pipatömködőmet ott hagytam a pótanyuka asztalán. – Na ennyit a rendről és a kosarakról, és arról, hogy ne hagyjam szerteszét a dolgaimat. Utána talán szomszédolunk, talán pingpongozunk, vagy még meglátjuk.

Nincs időm írni, mert rohanni kell a Patkányvárba. Holnap jelentkezem...

A nap linkje: A Discovery Channel egy interaktív oldalt készített a föld ember általi betelepüléséről. Mindenképp érdemes megnézni! Tegnapról nem sokat írhatok. Nem történt semmi. Hétvégén talán a Csku családdal találkozunk. Talán nem. Talán N.M rendez valami programot, vagy elmegyünk a Kultiplexbe Belgára. De még az is lehet, hogy egyiket sem tesszük. Nekem minden esetre jót tenne a hátamnak egy hétvégi fürdőzés. A kocsit is ki kéne már ásni a hó alól...

A nap játéka: Ikon WAR Mindenkinek érdemes megnézni.

A néminemű technikai problémák után, remélem ma már jól fog üzemelni ez ez oldal. Tegnap óriásit szánkóztunk. Cs.G, P.B és T.I társaságában. A lányok inkább otthon maradtak.
Ma is tömegközlekedve jöttem be a gyárba. Meg is büntetett az ellenőr. Jól kezdődik a nap...

Tegnap megzúztam az autót. Na azért ez így nem teljesen igaz. Hazafelé úton belecsúsztam az előttem állóba. Az első rendszámom lefittyedt – amit aztán le kellet törnöm - ezentúl más jelentős kár nem érte a kocsit. Legalább is remélem. Pár hét múlva egyébként is el kell vinnem szerelőhöz, mert már megint rendetlenkedik a bal oldali ablakemelő. Akkor majd megnézik, hogy másnak nincs-e baja ebből. Például a motorháztetőnek. Ezen koccanás után otthon az várt, hogy Kedvesem nem jól van – hőemelkedés, ilyesmi. Így aztán nem mentünk vele szánkózni, hanem csak Cs.G-vel ütöttem egy kicsit a pincében a labdát. Én a zsákot is, de ez más történet. Mikor elfáradtunk, ki-ki ment haza. Megnéztem a „Pokoli tornyot”, de a végére elaludtam annyira unalmasnak találtam. Reggel meg se próbáltam kiásni a kocsit az éjszaka leesett hó alól, így ma gyalog jöttem dolgozni. – Már lassan két éve nem fordult velem ilyen elő. Brrr... Este minden valószínűség szerint többen is megyünk közösen szánkózni a ligetbe.
Ma van hogy a 13. hónapja ismerem Kedvesem. Na!

Tegnap végrehajtottuk a havi nagybevásárlást. Tök olcsón megúsztuk, mivel 25k-ból kijött. - Máskor inkább 30 fölé billen. Aztán jött Sz.V és mutatott ruhaterveket, és együtt kigondoltunk pár lehetőséget. Most már csak az a kérdés, hogy mennyibe is fog fájni mindez nekünk. Mert bevallhatom elég állat tervek vannak. Nem egy szmokingos, fehér habosruhás az tény, viszont... Utána kicsit leragadtunk Frei Tamás legújabb remekműve előtt, de szerencsére megérkezet Cs-M család, hogy ugyan már menjünk le pingpongozni. Mit volt mit tenni le kellet mennünk. Míg a lányok ütötték a labdát G. és én megcsináltuk a boxzsákot. Valójában nejlon zsákokba sittet töltöttünk, és azzal tömtük ki. Persze nem féltéglákat, hanem csak az összesöpört port, vakolatot raktuk bele. Némi ügyeskedés árán sikerül a plafonra implantálni. Bevallhatom igen jól sikerült. Utána vagy fél óráig ütöttem, rúgtam percenkénti megszakítással, mivel fél-egy perc aktív ütlegelést követően a pulzusom kétszázon dübörgött, és muszáj voltam pihenni. Most némi véraláfutás van a kezemen - a kesztyű sem védi meg kezem a gyűrűmtől - és kicsit fáradt, de ugyanakkor hihetetlenül friss is vagyok. Jó volt már ez a kis testmozgás.
Reggel arra ébredtem, hogy szakad a hó, és a kocsimat úgy kellet kiásnom a jó tizenöt centis fehér réteg alól. A városban a közlekedés horror, és még most is esik. De legalább alkalmas lesz arra, hogy este a Királydombon disztrojkodjunk egy nagyot. Csak sikerüljön hazajutnom nyári gumikkal...

Péntek este TV-t néztünk. Én ugyan nagyon akartam pörögni, és Kedvesem is hajlott rá, de rajtunk kívül mindenki a punnyadást választotta, vagy magánprogramja volt. Így aztán otthon bámultuk a képernyőt. Szombaton így tele voltunk energiával. Dél körül a Lehel csarnokban bolyongtunk hétvégi élelmiszereket gyűjtögetve. Legnagyobb fogás a Kávéboltban vásárolt kétféle kávé volt. Reggelenkéntre egy indiait francia pörköléssel, pörgés előttre, vagy hétvégére egy olasz pörkölésű jávait vettünk. (Meg akartam már tudni, honnan kapta a Java a nevét.) Szombat este H.R és R.R 30. születésnapját ünnepeltük. R.R-t kissé elkésve, ugyanis ő két nappal fiatalabb csak nálam. Középkorúakhoz mérten csendes volt a buli. Activity-t nyomattunk – erről képek is készültek, majd a fiuk lementek a Légó pincébe pingpongozni. Vasárnap már megint délben ébredtünk. Utána – mikor sikerült Kedvesembe életet lehelni – a Széchenyi Fürdőbe mentünk. Pompás volt a szabadtéri rész. A levegő vagy mínusz öt fok, a víz +38, mindenütt párafelhők, fiatalok, öregek, és a fürdőzés semmihez nem hasonlítható élménye.
Ja igen. Itt és most kell bejelentenem a NBH felé, hogy a fürdő gőzkamráját használják arabul beszélő idegenek titkos találkákhoz. Ezt a saját szememmel, fülemmel tapasztaltam. Állunk a gőzben, egyszer csak jön két-három déli kinézetű ember, meg egy hegyomlás. Feltehetőleg a másik ajtón is bejött ugyanennyi, mert hirtelen voltak vagy öten plusz a hegyomlások. Ekkor elkezdtek arabul megbeszélni valamit. Persze nem értettem, de az tuti, hogy nem az időjárásról és a nőkről beszéltek, vagy ha igen, akkor nagyon komolyan vették. Ekkor inkább kijöttünk a gőzből. – Túl forró volt már bent.
Na én most figyelmeztettem mindenkit, ezért ha ez után bármi baj történne, ne engem hibáztassatok.
Munka után megyünk megtenni a havi nagybevásárlást. Aztán Sz.V jön megbeszélni az esküvői ruhákat. Hát kb. ennyi…