2014. december

Mit is írhatnák erről az évről?
Végre a fiam is iskolás lett és szerencsére bele is nőtt a feladatba, én pedig megszabadultam egy életre az oviba járástól. Szóval ez jó változás.
Viszont nyáron meghalt Hitvesem anyukája egy nehéz öt hónapos küzdelem után. Még most is próbáljuk feldolgozni a hiányát, az elmúlás kézzelfoghatóságát és felfoghatatlanságát.
Visszatekintve ez mégiscsak egy év volt a többi között. Jóval, rosszal de leginkább egyszerű hétköznapokkal kitöltve, melyek alig különböznek a tegnaptól, holnapról. Valójában kedvelem az "unalmas" időszakokat, bár nem sok nyomuk marad egy naplóban. Egyszerűen beközépkorúsodtam negyvenkét éves koromra.
Ez egy ilyen közép(korú/szerű) év volt.
Remélem a következő sem lesz"izgalmasabb".

Tegnap vettem egy "törpefenyőt". Kb 70cm magas, széle-hossza egy jószág. Biztos sokat csúfolták a faiskolában. Mikor Kristóf meglátta, csak annyit tudott kinyögni, hogy ő azért magasabbra számított... Próbáltam vigasztalni, hogy az igazi NAGY fa Nanáéknál lesz, ez meg miért foglalja el a lakást, ha itthon sem leszünk. Végül csak feldíszítettük közösen. Közben előkerült a húsz élve (Andorrából)lopott EU zászlóm, amit fiam magára öltött azzal a felkiáltással, hogy ő az Európa Kapitány aki megvédi a karácsonyt.
Na így készülnek az ateista buddhisták az ünnepe...

Lassan véget ér az idei munkaév. Jövő héten még lesz egy futásom a Hegyre de nem veszélyes.
Ma erős kényszer hatására (mivel szétrohadt az szekrény zsanérja, és ennek hatására leszakadt az ajtó) kicseréltem a fürdőszobai mosdószekrényt. Sajnos mosdóval, csapteleppel együtt kellett cserélni, mivel a porcelán mosdókagyló nem (mostani) IKEA szabvány, és a tegnapi ötszáz forintos OBI zsanér nem oldotta meg a szétrohadt ajtó problémáját. Én megpróbálom befektetésnek látni a kiadást. Remélem sok évig lesz egy szép és jó mosdónk.
Ma Hitvesem családjával ünnepeltük Zoé és Jirka szülinapját. Jó volt, bár szokáshoz híven túlettem magam. Még szerencse, hogy a hétköznapokon visszafogott vagyok.
Egyébként sikerült egy kis megfázást elkapnom a gyerekektől. Napok óta egyre cudarabbul vagyok, de így kell ezt csinálni. Jó munkásember szabadidejében lesz beteg. Azért a következő napokban összeszedem magam...

Hihetetlen, van egy tíz éves lányom. Nem tudom, visszatekintve majd az előző vagy a következő tíz év lesz-e a könnyebb, de azért az jó, hogy a pelenkás, cumis, ovis dekádon túl vagyunk. Most jön a pattanásos, pasizós, ajtó csapkodós. Azért nagyon örülök hogy ezt is megéltük...

Épp a második munkahelyemen vagyok és csak félkor kezdődik a megbeszélés...
Tegnap megvettem Zoénak a karate védőfelszerelést, amire szüksége van a komolyabb edzésekhez. Otthon jól le is karatézta vele az öccsét, azzal a felkiáltással, hogy ebben nem kell kicsit rúgnia, ütnie hisz a védő a másikat védi. A végére mindkettő a pityergés határára került, szóval nem jó megengedni az otthoni karatét.
Közben elkezdem aggódni azért hogy valóban minden ajándék megérkezik-e időben? Elvileg nincs okon izgulni, de volt már csúszás máskor is. Szóval számolom a napokat és várom a postást a gyárban (amikor nem a második, vagy harmadik munkahelyemen vagyok).