2014. augusztus

Mostanában az jár a fejemben, hogy mennyire ismételget(het)i magát a történelem? Számomra nagyon erős párhuzamot mutat Hitler '35-38-as felemelkedése és a rá adott nyugati reakciók, illetve Putyin mostani politikája és az európai válaszok. A Rajna vidék megszállása egy buta politikai döntés nem elegáns megoldása volt csupán. Ausztria önkéntes egyesülése a német birodalommal mindenkit meglepett, de egy nép, szinte testvérek. Csehszlovákiáról le kellett mondani a békért...
Vajon meddig fog hátrálni a nyugat? Krím Orosz már. Donyeck az lesz? Técső is? Rigáért már megérti háborúzni, vagy csak Varsóét???
Tegnap éjjel azt nézegettem, hova fér be egy jó vaskályha a lakásba. Szerintem kisebb ár egy tél gáz nélkül mint orosz anyácska halálos ölelése. Putyint pedig meg kell állítani!

Hihetetlen pillanat, együtt legóznak a gyerekek és nem civakodnak közben mint rendszeresen. Valami baj lehet...
A nyaralás képeinknek még neki sem kezdtem, pedig kéne már. Igaz én elég keveset lőttem, főleg Zoé szeret mostanában fotózni. Ezen a nyáron (is) inkább olvastam egy csomót. A kempingezés számomra évek óta a máskor esélytelen irodalmi művek habzsolásáról szól. Idén Ulickajától az Életművésznők, Sztrugackij fivérektől a Piknik az árokparton, Orwelltől a Légszomj, Kurzweiltől a Szingularitás küszöbén (bár azt abbahagytam, mert nem sok új volt benne), és pár rég húzódó buddhista szakszöveg fért bele a nyaralásba a strand és grillezések közzé. A fotózás alig...

Hazaérve a kempingből Kristóf leült az xbox elé és bő két nap kellett neki hogy enyhítse a négy hetes elvonását. Most már jól van képes mesét nézni, sőt tegnap már cangázni is akart. Bevallom esténként magam is jó érzéssel kalózkodóm a karibi vizeken.
Ma Hitvesem a "másik munkahelyén" dolgozik, így szabit kellett kivennem hogy legyen gyermekfelügyeletet. Ha nem szakad le az ég elmegyünk a Rómaira ebédelni majd a Tarzan parkba lemozogni az ebédet.

Véget ért az idei családi nyaralás. Mint már megszokott előbb kezdtük és előbb is fejeztük be. De haladjunk csak sorában. Szóval két hetet voltak a gyerekek a szüleimnél, de a végére már annyira hiányoztunk nekik, hogy a tervezet vasárnap helyett pénteken lementünk hozzájuk látogatóba. Nagy volt az öröm...
Idén a megszokott révfülöpi kemping helyet Alsóörsön táboroztunk, ami jó cserének bizonyult. Bár a fürdők, wc-k kissé lepattantabbak, de a sátorhely a két medence és a strand kárpótolt érte. Persze kaptunk pár nagyobb vihart is, ami nem gond, mert nincs közösségépítőbb mint szakadó esőben éjjel vízelvezető árkokat kaparni egy ácskalapáccsal. Tudom nem hangzik túl jól de tényleg buli. Olyasmi mint térdig érő sárban bringázni egy földúton. Aki nem éli meg szegényebb marad nélküle.
Azért az idő nagy részében kiválóan lehetett strandolni, sütögetni és az is sokat dobott a hangulaton, hogy két parcellával odébb sátraztak a szüleim és nővéremék is több este meglátogattak. Viszont tegnap reggelre megint elromlott az idő és az időkép sem biztatott semmi jóval, így összecsomagoltuk a bringákat, a cucc kocsiba pakolható részét és a sátrat hátrahagyva hazajöttünk. Majd holnap délután összeszedem ha kiszárad addig. Remélem kiszárad...

Sajnos pont a kempingezés első éjjelén értesültünk róla, hogy Hitvesem anyukája meghalt. Persze készültünk rá, és pár nappal korábban már az orvos sem mondott semmi biztatót, de nem volt könnyű...