Heti blog.
Két hete vettem a Decathlonban egy ajtófélfára szerelhető rudat. Azóta napi többször húzódzkodtunk rajta. Kristóf a legkeményebb. Szálas, erős, hétszer képes (minimális segítséggel) felhúzni magát. Én a hármas sorozatukra esküszöm (arcvesztés nélkül, mosolyogva egyelőre ennyi megy), de már most érzem a fejlődést.
A héten volt az ovis farsang is. Az elejét jól körbefotóztam. Hát Kristóf már csak mérete alapján is iskolába való, a kiscsoportos lányok között kész óriásnak tűnt. Most vele kapcsolatban érzem, hogy hétről-hétre fejlődik, nő.
Tegnap karate farsangon jártunk. Családunk olyan eredményes volt, hogy az egyik vetélkedőben az első és a második helyezést is sikerült megszereznünk. (Hagytuk a lányokat nyerni.) Viszont Hitvesem esett egy akkorát a fenekére a "lufival szökellő" váltóban, hogy ébredés után már el is ment a balesetire - busszal, mert mint tegnap este kiderült, ülni azt egyáltalán nem tud. Jókat nevettünk ezen, de az ő mosolya nem mindig tűnt őszintének.
Remélem csak valami zúzódás.
Hétköznaponként családunk a
duolingo lázában él. Versenyzünk ki hány pontot tud teljesíteni. Szerintem a nyelvtanulás (bár inkább gyakorlás) legjobb eszköze. A hatékonyságát még nem tudom, de legalább szórakoztató.
Megjöttünk Vp-ből, ahol Hitvesem hétvégi iskolája miatt feltorlódott szabadidőnket töltöttük. Megnéztük a LEGO kalandot ami pocsék rossz film. Nem is értem hogy születhettek róla olyan dicsérő kritikák. Tényleg szinte nézhetetlenül gyenge. Tudom, hisz minden gyerek filmet láttam az elmúlt 15 évből.
Voltunk ma délelőtt a
Gulyadombi kilátón és a Séd-völgyi játszótereken. Míg sütött a nap, hihetetlen jó idő volt. Tiszta március. Sajnos délre beborult, és hazaérve sincs sok nap, így nem megyünk bringázni.
Hitvesem még mindig suliban, rám meg vár az elmaradt porszívózás, vasalás. (Bringázni jobb lenne, vagy blogolni.)
Kiolvastam a könyveimet.
Tegnap érkezett a hír, hogy az IKEA kivonja a piacról a Faktum konyhabútor családját. Mi már egy ideje töprengtünk azon, hogy a szekrényajtókat lecseréljük. Most kaptunk az alkalmon és a 20%-os kedvezményen. Lemértem mindet, elmennem megvenni. Hát kiderült, hogy a konyhaszekrényünk kb fele nem ikeás, hanem egyedi. Emiatt az ajtók sem kompatibilisek, csak asztalossal lehet lecseréltetni. Az még ráér...
Most nézem meg a
Lore című filmet. Elég kemény, viszont nagyon jó. Még nem láttam ilyen háborús filmet. Persze nem is háborús, mert a háború végét mutatja a civil németek szemszögéből. Aki teheti nézze meg. Csak ne vasárnap délután egy jó ebéd után, mert nem oda való.
Ez a bő hónap a kütyük pusztulásáról szólt eddig. Karácsonykor leesett a tabletem (nem javítható), a héten elvittem a telefonom szervizbe, mert nem érzékeli az érintést az érintő képernyője (csere készülékkel várom a fejleményeket a javításról), ma reggel pedig teljesen bedöglött a gyerekek telefonja minden külső behatás és előzetes jel nélkül. Szerintem már pont nem garanciális és újonnan is csupán 1Ft volt (ezért is juthattak hozzá). Szóval nem nagy érték, csak sokat használták levelezni, játszani. Pótolni meg csak egy forintért érné meg. Annyiért viszont most nem lehet előfizetés nélküli készülékhez jutni. Valószínűleg a következő időszakot okostelefon nélkül fogják túlélni...
Még mindig csak olvasok. Ez visszagondolva (visszanézve) időnként elkap, (főleg nyaraláskor) de azután kigyógyulok belőle. Most viszont még tart a láz és az olvasnivaló.
Csütörtökön voltam életem utolsó óvodai szülői értekezletén. Bevallom örülök, hogy az utolsó volt. Már az első alkalommal rám ragadt a jegyzőkönyvezés feladata, mivel nálam úgyis volt alkalmas gép hozzá. Így hat év minden őszi és tavaszi szülőijét én dokumentáltam. Persze már évek óta sablonból, néha az óvónőket figyelmeztetve, hogy kihagytak valami "fontosat". Hát most volt nagy sírás-rívás mikor kiderült hogy az új tabletemen nem tudok írni. (Persze tudok, de ideje volt átadni a stafétát másnak.)
Ma szüleimmel megyünk ebédelni a Maceszhuszárba (karácsonyi ajándék részükre). Utána a gyerekek zsúrra mennek Zoé legnagyobb riválisához, aki szintén kitűnő, de fiú és a magatartása "csupán" négyes. Nekünk meg lesz pár óra szabadságunk a sólet után.