2014. november

Végre Hitvesem nincs suliban. Így azért jobb a hétvége, bár annak is van már egy megszokott ritmusa ha csak hárman vagyunk itthon.
A héten erősen elkezdem a karácsonyi beszerzéseket, egész jól állok már. A netes vásárlás tök jó, nincs benne az a stressz ami a normált jellemzi. Nincs tömeg, nem kell egyik boltból a másikba rohanni, sorban állni, eladókra vadászni mikor kellenének, viszont van időm tízszer megnézni a dolgokat utána olvasni másutt, talonba rakni ami tetszik, míg nem találok jobbat. Szóval így teljesen korrekt a karácsonyi bevásárlás.

Sajnos elég ronda idő van kint, de még kell 21 km az ezévre kitűzött ezeröthöz. Félek idén már nem várható kellemes húsz fok, de a táv is csak akkora, hogy akár hóesésben is lenyomjam egy óra alatt. Utána lezsírozom a gépet és januárig elő sem vesztem. :-)

Ülök a heti vezetői megbeszélésen, és van időm blogolni. Sorra futnak el a hetek különösebb történések nélkül. A gyerekek vers és prózamondó versenyre készültek, készülnek. Kristóf mindenen indulni akar admire a nővére jelentkezik. Jó látni egy ilyen rivalizálást. Egyedül az nem tetszik ha a frissen tanult karate ismereteit próbálja demonstrálni Zoén, aki leginkább menekül, de előbb-utóbb visszarúg. Ez újdonság, mert régebben nem voltak verekedősek, de majd kinövik.
Kissé rémülettel tölt el hogy már csak egy hónap van karácsonyig. Még nem tragikus a helyzet, de lassan el kell kezdeni az angyalokkal tárgyalni.

Francba esik. Pedig mennék cangázni.
Tegnap nővéremet ünnepeltünk, de haza is jöttünk mert elég sok feladat halmozódott fel, de így ebéd után olyan jól esett volna pár kilométer. Na mindegy...

Hát jól elmaradtam ezzel a hónappal. Most is csak azért ragadtam ujjat (tableten írok, egy újjal simítva a képernyőt) mert holnap megyek a sógoromhoz pálinkát főzni. Így előre ez elég izgalmasnak hangzik. Persze lehet hogy nem is olyan különleges, de én azért várom. Negyvenes férfiak a pálinka főző körül egy őszi napon - csak jó buli lehet.
A hónap eddigi részében nézetünk Harry Pottert, bringáztunk párat (még kb 80 hiányzik az éves 1500 kilométerhez), és élveztük a nem várt tavaszt. Ja és felfedeztük, hogy pár sarokra nyílik egy új bringás, koris félcső pálya. Kristóf rögvest beleszeretett. Szerintem nem kell sok idő és oda fog járni bandázni, törni a csontjait...