2014. szeptember

Hajnali hétkor ébredtem, addigra Kristóf már lenyomott két és fél pályát az xboxon. Pedig iskola napokon alig lehet kiverni az ágyból...
Van egy olyan érzésem, hogy neki nem lesz felhőtlen időszak az eljövendő tizenöt év. Egyszerűen nem a kétszáz éves módszerekkel szeret tanulni. Most, hogy Zoé csapott le a játékgépre ő addig a YouTube-on tanulja a Minecraftos hajóépítő mesterséget...
Egyébként a hetemet nagyjából kitöltötte egy megfázás. Már múlt pénteken éreztem a szelét, majd egész hétvégén a kanapét nyomtam, sőt hétfőn is inkább itthon maradtam regenerálódni. Nővérem szerint csak a munkám akartam kipihenni. Lehet hogy igaza van. Mostanában eléggé utálom a megrendelőimet...

Hát most nem lesznek függetlenek a skótok... A legjobb hogy legalább megpróbálhatták, és csak rajtuk múlt a döntés. El lehet ezt képzelni Putyin alatt, vagy Kinában?
Na ennyit a keleti példákról...

Mostanában van tetőpontján a skót függetlenség kérdése. Pár nap és eldől. Viszont az eredmény ismerete nélkül szeretném megosztani ezzel kapcsolatos álláspontomat. (Utólag sokkal könnyebb okosnak lenni.) Szóval teljes józan eszemmel támogatom a skót, baszk, katalán, erdéyli, stb. önkormányzatiságot vagy függetlenséget. (Azt amit a helyiek akarnak épp.) Mindezt abból a megfontolásból, hogy a kisebb területtel rendelkező, kevésbé központosított, a polgárokkal közvetlenebb kapcsolatot fenntartani kénytelen kormányzat jobb, mint a távoli, nagyon sok érdeket konszolidálni próbáló hatalmi központ. Ezen túl szerintem elidegeníthetetlen szabadsága mindenkinek hogy eldönthesse milyen államban, államformában kíván élni. Ha pedig nem tartja azt megfelelőnek, akkor szabadon választhasson másikat. Számomra az ideális helyzet az lenne, ha az Unióban 28 helyett 80-100 önkéntes alapon összeálló régió/kanton versenyezne úgy hogy köztük nyitottak a határok, a pénzügyi rendszer, de egyik sem tudja súlyával nagyságával elnyomni a kisebbségeit (etnikai, vallási, szexuális, stb.), szomszédait. Szóval hajrá független Skócia, Katalónia, Kassa-Miskolc régió!

Pont 11 élve vagyok házas. Zoéval csendben olvasunk egymás mellett, Kristóf még alszik, Hitvesem pedig már az iskola padot koptatja. Ja, valami hasonlóra gondoltam tizenegy éve. Persze arra nem számítottam, hogy jelentős megszakítással ugyan de ő még mindig a Tkbf-en fog tanulni, de különben minden a tervek szerint alakult.
A hónap legfontosabb híre, hogy immáron Kristóf is iskolás. Olyan jó (nekem) hogy reggelente már nem kell bumlizni a belvárosba. Neki nem ennyire pozitív az élmény, inkább szokatlannak és unalmasnak találja egyszerre. Majd belejön...