2014. június

Szépen közelít a beígért hidegfront. Holnap a jelek szerint nem épp ideális körülmények között fogjuk megkezdeni a túrát. Sebaj esőben is jó tekerni, a szembeszél pedig úgy is örök. Azért a biztonság kedvéért még jól megtápszereztem a csilijeimet. Nekem nőnek szép nagyra és erősre...

Egy hét lefutott gyerekek nélkül. Már egész jól bírom. Pár élve még depressziósan tébláboltam ilyenkor a lakásban, most meg szinte nem is hiányoztak. Esténként Hitvesemmel jártunk vacsorázni, előtte jókat cangáztam, éjszakájaként pedig a buddhista főiskolának megvalósíthatósági tanulmányokat készítettm. Hátha sikerül valami értelmesre elszórni azt a kevés pénzüket amit mindenképp el akarnak szórni.
Viszont felfedeztünk új japán levesest, és egy orosz kifőzdét, és végigvettük a szokásos helyeket is. Sőt még jó filmekre is jutott időnk. (Édes vízi élet)
Szóval jó volt.
Ma azért összeszedtük a gyerekeket a szüleimtől, de Zoé holnap reggel már megy is a másik táborba. Várja ugyan, de maradt volna még velünk pár napot. Én is maradék de hétfőn indulok bringázni Veszprémből Szombathelyre, Kőszegre meg vissza. A turán csak fotóblogolni fogok, de azt rendszeresen nézzétek...

Ezen a héten nem csak a tegnapi meccs nem jött össze. Kedden leugrottunk Nyiregyházára megnézni a Sóstói Vadasparkot. Ahogy befizettem a jegyet Zoé mondta, hogy rettentően fáj a feje és rosszul van. Kínomban a saját fájdalomcsillapítómból adtam neki egyet. Az összerántotta kissé, így birta végig, de nem volt a toppon. Hazaérve 38.8C° lett a láza. Másnap orvos, aki nem sokat segített "nyári vírus, 3-5 nap és vége". Így azután kimaradt a szerdai Rám szakadék, a csütörtöki mozi és a pénteki Velencei tókerülés. Csütörtökön én azért el tudtam menni tekerni. Találtam egy jó 50km-es útvonalat Pécel felé. Tegnap beesett egy vicces munka, kedd estig kell írnunk a főnökömmel egy olyan doksit amire reálisan három hét kellene.
Pesten lenni szabadságon hülyeség...

Ilyen az én formám.
Hitvesem elment a barátnőivel találkozni. Gondoltam csapok egy fiús estét és jól kiélezem a késeimet, miközben a tableten megnéztem a svájci-francia meccset. Pár perc után kaptam egy fontos levelet. Megnyitottam, elolvastam, válaszoltam, mire visszakapcsoltam már 2-0 a franciának. Bosszankodva fentem tovább. A következő gól nem tudom hogy maradt ki. Talán pont hálózati gond volt (van olyan a netes M1 adásán). Mindegy. 3-0-val fordultak. Szünet után negyed órával kikapcsoltam s tabletet, mert az eredménybe mindkét csapat beletörődött, én meg már amúgy is lemaradtam az összes gólról. Most látom, hogy 5-2(!!!) lett a végeredmény, én meg egyetlen gólt sem láttam belőle. Viszont marha élesek a késeim...

Hulla vagyok. Pontosan nem tudom miért is. Délelőtt csak itthon tettem-vettem, délután pedig kigurultunk Újpest szélére a Tarzan parkba játszózni. Nagyon jó hely. Valójában csak 5-6 tematikus játszótér egy nagy területen. De így együtt különleges.
Holnap Nyiregyházára megyünk az állatkertbe, utána Rám szakadék, majd a Velencei tó körbetekerése a terv. Masszív hetet dobtunk össze a gyerekekkel, ha már velem vannak vakáción.

Erkélyről nyomon a kontentet, mert itt a kánikula. Jó dolog ám. Engem nem zavar.
Szombaton Kristóffal kettesben tekertem egy kört ebéd után, majd a gyerekek lepattantak zsúrozni, mi addig elintéztük a kötelező bevásárlást. Tegnap délelőtt hármasban cangáztunk új játszótereket fedezve fel. Végül a megszokott Kerékgyártó játszón kötöttünk ki, ahol a biztatásomra jót saraztak, olyan koszosan értünk haza, hogy ebéd előtt már le kellett zuhanyozniuk. Délután a Paskál strandra mentünk ki. Nem nagy szám, és teljesen tele volt, de strand és "csak" 900Ft/fő. Sajnos a zarándoklat alatt szerzett és félig gyógyult sebeim teljesen szétáztak tőle. (Ez nem vidám.)
Utána, mivel itt a nyár nekiálltunk grillezni az erkélyen. Mindent megsütöttem amit találtam. Jó grillezni még a teraszon is...
Ma megint csak Kristóffal - mert a lányok gyávák voltak harminc fok felett bringázni - kiugrottunk a Rómaira palacsintát enni és "livonádét" inni. A fiam négy fahéjast tolt be én csak kettőt. Utána hazatekertünk. Jó ez a pünkösd, bár már a jövő hétre készülök, mert azon a héten én leszek a gyerekekkel itthon. Megyünk majd sok felé...

Kissé megcsúsztam a blogolással, de jó kifogásom van rá.
Múlt hét szerdán Kristóf elbúcsúzott az oviból, ahol előadták a Macskacicó című mesét. Ő volt a legkisebb királyfi, a szerelme pedig a Macskacicó. Nagy volt az összhang... A műsor után még egy fogadást is tartottak a búcsúzóknak, majd családi programként kimentünk a "Hol nem volt" parkba, ami a bezárt Vidámpark helyén üzemel, míg az Állatkert be nem kebelezi teljesen a területet. Hát oda kár kimenni. Szerencsére a drágább belépőt vettük amivel átmehettünk a nagy Állatkertbe is. A végére jól elfáradtunk.
Csütörtök reggeltől szombat estig az immár szokásos zarándoklatomon vettem részt. Sajnos a tavalyi hatalmas zuhé után új bakancsot vettem, mert a régi talpa teljesen elkopott és életveszélyben éreztem benne magam a sáros hegyoldalon. Az új bakancs viszont véresre törte a sarkam. Olyannyira, hogy az utolsó harminc kilométert az "erkélyre kiugró" crocks replika papucsomban nyomtam le. Nem állítom hogy ideális túraszandál, de megmentett így szavam sem lehet rá.
Szombat este Hitvesem várt a célban, mert szüleim bevállalták a gyerekfelügyeletet. Mivel "ráértünk" csak fél ötre keveredtünk vasárnap haza. Utána már nem sok mindenhez volt kedvem. Azóta rendszeresen Betadinnal locsolom a sarkam, és flip-flopban flangálok a Gyárban. - Jó zarándoklat volt, még ha nem is a legkönnyebb.
Közben már megint figyelem az időkép előjelzését, mert 16-20-ig én vigyázok a gyerekekre és szeretnék pár kimozdulós túrát lenyomni velük, ha lehet nem esőben.