2008. november

Tegnap este Hitvesem elment bulizni Ángélus Brátnővel és a Lányokkal. Ezalatt én belefogtam a szüleimtől kapott "Apám földje" című könyvbe. Hihetetlenül jó. Igencsak sajnáltam, mikor éjfél előtt le kellett tennem, hogy vigasztaljam a vigasztalhatatlan fiamat, aki több mint fél órán át tudatta teli torokkal, hogy én NEM ANYA vagyok, akire szüksége van helyettem. Olyan hangos volt, hogy ötször is vissza kellett altatnom a lányomat, aki annyit mondott félálomban, hogy ő csendben szert aludni, nem pedig ilyen sivitozás közepette. Végül mindkettő elcsendesedett.
Most megint alszanak, én pedig olvashatok egy kicsit.

Végre hétvége. Kutya nehéz volt ez a hét. Még jó, hogy a vége jó lett. Az persze kicsit lehangoló, hogy reggel óta szakad az eső így elég behatároltak a programlehetőségeink.
Holnap megyünk látogatóba Cskukhoz.

Hihetetlen megbukott az önkormányzati képviselőnk. Nekem már régről simlisnek tűnt, mikor rendszeresen megjelent egy-egy teherautónyi virággal a háznál, vagy extra támogatásokat szerzett. Az már csak hab volt a tortán, mikor megtudtam melyik lakásba költözött a Garayn. Eddig úgy gondoltam, az ilyenek sose buknak meg. De a látszat szerint túl sokat lopott. Kérdés, hogy pár év múlva mennyi marad a vagyonából, mikor kiengedik. Lehet, hogy még úgy is jobb órabére lesz mint nekem???

Ma legalább az oktatás már jól sikerült.

Hulla vagyok. Nyolctól ötig Bankban nyomultam, majd fél hétig a Gyárban. A mai napomat egy erős kettesre oszályoznám. Az kétségtelen, hogy nem buktunk meg, (ami pozitív), de az én igényszintemhez viszonyítva siralmas volt a produkció. Holnapra mindenkinek nagyon össze kell szednie magát.

A hétköznapjaimról nincs mit írni. Holnap jön el az igazság pillanata. Nem vagyok nyugodt, de sokat már nem tehetek. Legfeljebb "HAJRÁ Szabó néni!"-zhetek.
Tegnap ünnepeltük Valér harmadik születésnapját. Volt három gyermektelen is a bulin. Nem tudom nekik milyen élmény mikor vagy tíz, öt év alatti foglal el egy komplett lakást, és a felnőttek az "önfeledt" partizás közben folyamatosan fél szemmel sasolják a folyamatokat. Mi azért jól szórakoztunk. Felraktam pár képet is az eseményről.
Egyébként egyre jobban hajlok afelé, hogy a fotóalbumaimat átköltöztessem a Picasa alá. Hét éve még jó döntésnek tűnt, hogy minden szolgáltatást magam programozzak le a yoscha.hu alatt, és gyártófüggetlen oldalam legyen, de azóta megváltozott a világ. Ma már a nyitottság inkább az együttműködéskészségről szól, mintsem az alkalmazott eszközökről. Még rágom a dolgot.
Este lementem egy közös virrasztásra a Főiskolámra. Jó volt. Csodákat tudhat meg ilyenkor az ember a legegyszerűbb szertartásról is. Persze családos emberként nem maradtam reggel nyolcig, hanem éjfél után "All in"-t nyomtam, - ami nem volt túl jó döntés mert még fél kettő után is csak forgolódtam az ágyban.
Most meg készülök a holnapra...

Most olvastam az új hírt, miszerint a Google engedve a felhasználói nyomásnak szkinezhetővé teszi a gmail szolgáltatását. Bár én eddig is elégedett voltam vele a puritán és nem túl szép színvilága mellett is, de amint lecsorog hozzám biztos kipróbálom.

Ma megérkezett az óvodánk lapja, melyben Zoé csoportjának aranyköpéseit idézik a szerelemről, szeretetről:
- Hagyom, hogy a nővérem állandóan szorongasson engem, mert anyu azt mondta, hogy csak azért csinálja, mert szeret. Ezért a kisöcsémet én is mindig megszorongatom.
- A szerelem az, mikor két öreg ember még annak ellenére is együtt van, hogy már mindent tudnak egymásról.
- A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy teszik az inge, és azután azt hordja minden nap.
- A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.
(És ilyenekkel van nap mint nap együtt a lányom...)
Ez a nap a csodák napja.

Sok a munka, de ez nem érdekes. Ma kaptam L.A barátomtól az oldala linkjét. Azóta azt nézem, és csodálkozom. Persze mondta már hogy romákat fotóz, de így?! Mennyi mindent nem tudok...

A tegnapi nap legnagyobb tanulsága, hogy teljesen felesleges volt rágyógyulnunk hónapokra a négy szoba projektre, mivel egyelőre még a hármat sem vagyunk képesek kihasználni. Történt ugyanis, hogy csütörtök este kicipeltük a matracunkat a gyerekszobából. "Mivel a festést követően mi már a saját hálószobánkban fogunk aludni." Két este bírtuk, majd tegnap 11-kor két alvó gyerek mellé visszacsempésztük az ágyat. Szóval megmarad gardróbnak a hálónk, mi meg maradunk egy légtérben a kicsikkel. Így jó ez.
Viszont még előtte feltöltöttem 55 képet a fiamról, nővéremről, és a gyerekszobáról (még matrac nélkül.)

Ma megünnepeltük Nővérem 40. születésnapját. Pompás ebédet főztek sógorommal. Olyannyira, hogy én még vacsorakor is kókadoztam, mert persze mindenből repetáztam. Viszont míg mi itt ünnepelünk, addig otthon készül a zöld-piros gyerekszoba. Vasárnap meglátjuk milyen lett.

Az internet a XXI. század elejének legnagyobb vívmánya és csapása. Általa simán képes vagyok 4-6 emberrel együttműködve dolgozni még este tíz után is. Hol van már "az ötkor leteszem a ceruzát" életérzés? Az egyetlen mentség, hogy nem mások kényszerítenek erre engem, hanem én kényszerítem ki másoktól ezt. Aljas genya vagyok...

Tegnap a változatosság kedvéért éjjel fél egyig dolgoztam. Végül is megérte, mert jól sikerült a prezentációm.
Kristóf nyelvi fejlődésében egy kedves zavar támadt. Tegnap óta Hitvesemet is apának szólítja. Én nagyon örülök ennek, bár tudom hogy hibás működést takar. Ilyen amikor a felhasználó megkedvel egy hibát. Sajnos ügyfeleink ritkán viselkednek hasonlóan...

Egy hétnyi masszív óvodalátogatást követően Zoé tegnap estére belázasodott. Pedig délelőtt még szüleimmel hancúrozott a játszótéren. Így ma nem látogattuk meg a Cskukat, sőt ki sem mozdultunk a lakásból.
A jövő hetem borzalmasan kemény lesz. Már most látom...

Hitvesem elment a barátnőivel találkozni, én meg mostanáig dolgoztam. Veszélyes életformám alakult ki az elmúlt években. Rászoktam hogy este, ha nincs más dolgom nekiülök tanulni. Most hogy már "mindent tudok", kénytelen vagyok dolgozni, mivel egyedül TV-t nézni szánalmas.
Ma nem tudom mi volt a levegőben, de Zoé olyan hisztisorozatot vágott le, hogy Hitvesem már azt fontolgatta, leönti egy pohár vízzel. Szerencsére ezt "megérezte" a lányom is, és elcsendesedett. Azóta nyugi van. Megyek is aludni...

Most nem lehet könnyű a fehér felsőbbrendűséget hirdetők dolga, miután a Forma 1 világbajnoka és az Egyesült Államok nagy többséggel megválasztott elnöke is fekete. Bár kedvem lett volna egész nap böngészni a híreket, de ehelyett inkább ajánlatot írtam, megbeszéltem sokat és a tegnapi leveleimet is csak öt után volt időm megválaszolni. Ahogy elnézem, a holnapom sem ígérkezik jobbnak.

Az amerikaiak elnököt választanak, nekem meg egyre több a dolgom. Az év végének közeledtével mind égetőbbé válik, hogy beseperjünk mindazt amit csak lehet. Ezért aztán csöndes őrület van.
Szerencsére Zoé újra óvodába jár. Már nagyon nehéz volt vele az elmúlt héten, de tegnap volt bábszínházban is, és találkozott a Lányokkal.
Ja és Kristóf már Apának szólít! (!!!)

Hát ez a Brazil F1 futam brutális volt!

Több mint egy hónapja élesben használom az Ubuntut, és lassan összegyűlt annyi tapasztalatom, hogy van mit megosztanom. A legfontosabb talán, hogy semmi belső kényszert nem érzek arra, hogy újra XP-t tegyek a gépemre, mert nem hiányzik. Viszont csodálattal tölt el az a sebesség, amivel a programok alatt végzi a dolgát az OS. Frenetikus élmény számomra csomagkezelő megléte, amivel bármely szükséges programot egy kattintással telepíthetek, és a telepítést követően a programok automatikusan frissülnek a legújabb verziókra. Amit azzal felrakok, az rendesen törölhető is, mások által tesztelt és ajánlott a rendszerhez és nincs a windózból ismert probléma, mikor induláskor 8-10 gyártó saját frissítéskezelője indul el felzabálva az erőforrásokat egymás elöl, sőt a valós munkavégzés elöl. Szeretem, hogy jelszót kér azon műveleteknél, melyekkel elronthatnám a rendszert. (Bár ezt a Vista is tudja, de a hírek szerint sokkal idegesítőbben.) Így szinte biztos nem települ a tudtom nélkül kártevő. Megdöbbentő továbbá a rendszer fejlődésének sebessége is. Itt egy cikk arról, hogy 4 év alatt mi minden változott. Összehasonlításként gondoljuk végig, hogy az XP 8 éves, a Vista 2 és szinte olyanok mint a kiadásuk napján.
Különben meg semmi különös nincs az Ubuntuban. Teszi a dolgát, nem fagy, nem lassul, hagy dolgozni. Mi kell még?

Bajban vagyok. Mivel a hetem zűrösre sikeredett, ezért ma akartam beszerezni a Töklámpás alapanyagát. Reggel Zoéval felszerelkeztünk az útra (Kristóf nagyon nyűgős lett a tegnapi oltásoktól, így inkább hagytuk itthon nyünnyögni.) Szóval a Bosnyák zárva volt, miként a Garay is, mivel nemzeti ünnep van. Vagymi. A Lámpáshívő nem keresztényekkel meg mi legyen? Persze nem adtuk fel. Elmentünk az ismert éjjel-nappali zöldségeshez. Aki közölte, hogy ő ilyet nem árul.(Mármint kerek sütőtököt?) Ugyan van itthon egy hosszúkás tökünk, de az olyan finom, hogy sajnálnám szétfaragni. Illetve Hitvesem kirakott pár apró dísztököt a bejárat elé. Lehet, hogy az egyiket kellene lenyúlni. Jó szögből fotózva talán nem lenne ciki.
Addig is mindenki gyönyörködjön a régebbi töklámpásainkban...