2005. május

Tegnap egy ritka jó konferencián voltam, ami nem csak a szokásos silány termékbemutatóra korlátozódott.
Utána elmentünk az óvodai évzáróra, a nagyok búcsúztatójára. Énekeltek, mondókáztak közösen. Bevallhatom, hogy Zoé még nem igazán tudta mi a pálya, de két-három hét után nem is várható el tőle, hogy az összes körjátékot ismerje, mikor alapvetően főzizni, babázni szeret.
Reggel aztán Hitvesem szembesült az első "nem akarok óvodába menni" hisztivel. Fél órán át próbálta meggyőzni, majd feldúltan otthagyta az óvónő tanácsára. A hírek szerint két perc sem kellett a nyugalomhoz. Holnap nekem kell beadnom. Én leszek a kőszívű bubus, aki nem nyünnyöghet vele, mert dolgoznom kell. És tényleg. Valakinek sikerült egy projektvezetői megbeszélést allokálni nyolc harmincra. Nem lesz hosszú búcsú az oviban.
Vasárnap kimegyünk a medvefarmra.

Megjött a kánikula. Szerencsére az irodámban magam kezelem a légkondit így mindig pont optimális hőfokon tudom tartani a környezetemet, viszont a folyosó, a és főleg a lépcsőház kezd kemencéhez hasonlítani.
Ma reggel az index.hu-t olvasva döbbentem rá, hogy tegnap volt a Nick Cave koncert (B.J még üzente is), de teljesen kieset a fejemből. Kár, mert a hírek szerint igencsak jó volt. Mindegy, én Gordiánust olvastam. Persze a könyv megvárt volna...
Holnap egy konferenciára megyek, amitől ha okosabb sokkal nem is leszek, de trendibb bizonyosan. Mostanában mindenből SOA folyik, így nekem is ideje feltűnnöm egy ilyen konferencián.
Utána Zoé óvodazáró ünnepségére kell eljutnom, hogy lekössem Kristófot ha túl hangos lenne a bulin.
Ma felfedeztem Bogácsot. A jövő hónapban egy hétvégét biztos megér...

Szombaton ígéretünknek megfelelően beszereztük az emeletes ágyat a gyerekeknek. Kicsit feszült volt a helyzet miközben raktam össze, ugyanis Zoé állandóan segíteni próbált azzal hogy szétjátszotta a pótolhatatlan alkatrészeket. Végül mégis minden a helyére került, és nagyon pofás lett tőle a szoba. Még egy festés kell és a mi ágyunkat kicipelni hogy teljes legyen az öröm. Viszont az új ágynak köszönhetően Kristófnak is lezárult a rácsos korszaka. Ő is nagyfiú lett.
Tegnap gyereknapoztunk. Majd' fél órát álltunk sorba az ingyenes ugrálóvárért, ahol 5 perc egy turnus. (Lányom nem tudott meggyőzni egy újabb körre.)
Ja és kiolvastam a Gordiánus sorozat első részét és nekikezdtem a másodiknak.
Jó hülye vagyok, Boldog Szülinapot CsabiCsku!

Ma (idén először) cangával jöttem a Gyárba. Nagyon jó ám. Végig a Ligeten, majd Zugló legszebb, legcsöndesebb részén. Meg egyébként is ennyi testmozgás 35 év felett már muszáj.
Tegnap hihetetlen rejtélyre derítettem fényt.
Zoé napok óta emlegette, hogy utálja a fiúkat, mert azok mindig játszani akarnak vele. Mostanra viszont megtudtam, hogy nem is az összes fiúval van baj, csak egyetlen kisfiú a "bűnös", de ő feleségül is szeretné venni. Ezt viszont a lányom nem akarja, mert "ő még csak kisgyerek, és feleségek csak felnőttek lehetnek". Ezért nem is akar felnőni, nehogy feleségül kelljen mennie a kisfiúhoz vagy bárkihez.
Próbáltam megnyugtatni, hogy nem olyan gáz, ha szerelmes belé valaki, sőt bevallottam, hogy nekem is volt szerelmem az oviban. (Zsuzsinak hívták, de többre már nem emlékszem belőle.) Ez valamelyest megnyugtatta, viszont engem azért kissé felkészületlenül ért, de a jelek szerint a következő húsz évben a helyzet már csak romlani fog a pasikkal kapcsolatban.

Vasárnap este egy norvég filmet néztünk meg. Jó volt. Hülyék ezek a vikingek, mindig is gyanítottam. Tegnap pedig nekiálltam a Gordiánus sorozatnak, mely Hitvesem nagy kedvence. Mit adtak nekünk a rómaiak? Tettem fel többször is és ő is sorolta.
Erre pont ma találtam egy bejegyzést a judapesten, mely azt taglalja, mit adtak nekünk a zsidók?
Szerintem érdemes lenne ilyen gyűjtéseket csinálni. Mit adtak nekünk a Bosnyákok, a Finnek, az Argentinok, a Malájok?
Na megyek haza...

A csütörtökre már nem is emlékszem. Ja igen. Végre minden összeállt, hogy megint elmenjek röplabdázni. Erre hatkor lemondták a többiek.
Pénteken viszont lementünk a keresztapámék telkére Jászszentandrásra. Nagyon jó kis falu az. Saját termál stranddal, melyet csak a helyiek és néhány elszánt német, holland turista ismer. A gyerekmedence még nem üzemelt, de az udvar is bőven elegendő felfedeznivalót kínált. Nyáron visszamegyünk, és új kattanásom, hogy falusi strand/kempingeket keressek ahol a hosszú hétvégék tölthetőek el.
Tegnap délután a Tabánban ünnepeltük Lili 4. szülinapját.
Este este Hitvesem Ángélus Barátnével ment el mulatni. Én meg itt maradtam a két nyugtalan gyerekkel, de végülis sikerült kezelnem a helyzetet, és sokkal kipihentebb vagyok, mint Ő ;). Délelőtt mentő seregként elcipeltem a kicsiket a sarkon megnyílt játszótérre. Még mindig csodálatosan szép állapotban van (egy hét után), valószínűleg ebben a 24 órás őrszolgálat is jelentős szerepet játszik. Én támogatom az őr alkalmazását, mert biztos olcsóbb a bére, mint pár évente egy teljes parkrekonstrukció.
Lehet, hogy délután is oda megyünk...

Több mint egy hétig kacérkodtam a radikális iszlám fundamentalizmussal. De annyira viszketett az arcom, hogy mégsem leszek igazhitű dzsihád harcos. Különben is könnyebb reggel úgy borotválkoznom, hogy csak a szemem környékét kell kihagynom, ezért már ma este véget vetettem a kalandnak, ami után dobhattam is ki az igencsak megfáradt borotvámat.
Reggel fél nyolcig aludtam békében a gyerekeimmel, mert Hitvesem hétre lelépet kozmetikushoz, ők megy annyira elvoltak a horkolásommal, hogy nem is akartak felkelni. Érdekes módon mikor egyedül maradunk, akkor megnő a tekintélyem és nem sivalkodnak anyu után. Persze Zoénak már többször elmondtam, hogy én a mostoha anyja is vagyok, de neki a mostoha a gonosszal kapcsolódik össze a meseélményeiből, ezért erősen tiltakozott. De láthatólag meglett a hatása, mert reggel olyan tündér volt mindkettő, amilyet rég nem láttam.
(Ha anya nincs, az apa is megteszi...)

Mára virradóan elkezdődött az idei nyári hó szezon. Nem tudom nyár, vagy nyír a felelős érte, de emlékeim szerint cudar hetek várnak rám, ugyanis az irodám ablaka előtt pont ez ilyen fa próbálja elhullajtani a magvait. A legrosszabb, hogy ilyenkor nem ajánlatos szellőztetni, mert pillanatokon belül vastag "hóréteg" lepi be a laptopot, a teámat, és még az orromba, szemembe is beférkőzik. Persze örülhetek, hogy legalább nem legyek rajzanak köröttem, de a maga kitartó növényi módján ez is teszteli a béketűrésemet.

Bármely meglepő is, de a pálinkafesztivál nem volt túl gyerekbarát. Pedig nyitott lettem volna rá, hogy én iszom egy szilvát, Zoé egy málnát, Kristóf pedig egy almát, de végül a kerítés előtt elbizonytalanodtunk, és utunkat inkább a játszóterek irányába vettünk. A Király utcai játszótér mellett felfedeztem egy roppant csábító helyet. Én oda el akarok menni! Próbáltam is partnert keresni hozzá, de mindenünnen lepattantam.
Tegnap délelőtt és délután is játszóterezünk. Délután Cs.G is kijött a lányaival.
Ma kimentünk a hajdani kutyaszarató helyén kialakított közpark és játszótér megnyitójára. Nagyon európai egyelőre. Aztán majd kiderül, hogy meddig hagyják zülleni.

Délután ki akarom csábítani a családomat a Pálinkafesztiválra. Lesz Zuboly is hattól.

Délelőtt Zoéval kettesben mentünk ki a játszótérre, mert Kristóf még mindig annyira nyűgős hogy levakarhatatlan az Anyukájáról. Szerencsére az antibiotikum amit csütörtök délután kapott a doktor nénitől, segít így már legalább nem lázas és látványosan beteg. De játszóra nem akart jönni velünk.

Ez a kedd és szerda említésre sem volt méltó. Gyermekeim betegek, és mi sem vagyunk toppon. Szokáshoz híven sokat megbeszélek, és időm sem marad azon feladataimra, amikre pedig kéne.
Keresem a mai csodát, de nehéz megtalálni. A legjobb volt, hogy Zoé hazaérkezés után a nyakamba mászott, és elmondta mennyire szert. Le sem lehetett vakarni, de ezek után nem is akartam. Viszont Kristóf mostanában állandóan sír, ha nem látja az anyukáját, és én semmit sem tehetek érte ilyenkor. Hiába a lányok az apjukat imádják, a fiuk pedig az anyjukat.
(A szülők pedig mindkettőt.)
Ez Nagy Bölcsesség mára...

Vannak hétfők és hétfőbbek. Ez nem is tudom melyik.
Napok óta egy robottal küzdök, aki sikeresen szétb@szta a linkajánlómat. Újabb és újabb fortélyokat vetek be, de nagyon ott van a szeren. Talán majd most, de hanem ma akkor majd valamikor biztos én kerülök ki győztesen.
Csapataink harcban állnak...

Na akkor sok minden sorjában.
Elsején délután is kimentünk. Maga volt a rémálom. Annyian voltak mint az oroszok a Vörös Téren. A tömegben alig haladtunk, és engem elkapott a pár éve egy Szigeten összeszedett tömegiszonyom. Elég katasztrofális érzés. Olyankor legszívesebben egy dinamit mellénnyel magamat robbantanám fel, hogy legyen már egy kis helyem. Persze a több éves buddhista képzést követően tudom, hogy ez is csak egy mulandó rossz állapot, amit el kell engedni, de akkor és ott nehéz kezelnem.
Pénteken szüleimhez mentünk le. Ennek örömére lányom belázasodott, és csúnyán taknyos is lett. Szombaton így ruccantunk át nővéremék telkére bográcsos pörköltet enni. A gyerekek nagyon jól viselték. Zoé néha kapott egy lázcsillapítót, de ettől eltekintve jól érezte magát. Nagyokat hancúrozott az unokatestvéreivel, én meg még sárkányt is eregettem Domival.
Mára Kristóf is elkapta a kórságot. Így miután kettőre hazaértünk elég lassan telt a délután két extra nyűgős kölyökkel.
A héten szerelőhöz kell küldenem a kocsimat, mert itt a harminc ezres szerviz, emellett nem adja ki a CD-t a lejátszó, és a nyári gumikkal 130-tól ráz a pályán. Nem is mentem vele 110 felett.
A hétvégén meghekkelték a linkajánlómat. Két egyszerű hárítás sem segített, remélem mostanra viszont sikerült orvosolnom a gondot.
Holnapra kiderül...

Már délelőtt kint voltunk a Sör-Virsli Ünnepen a Ligetben. Meglepően kevesen lézengtek. Persze lehet, hogy korán volt 10 felé, vagy tényleg sok érdekes program van a városban, vagy csak a szokásos baloldali majális idén inkább ciki a többségnek mint vonzó. Az okot nem tudom, de volt bőven helyünk tolni a babakocsit, és nem kellett sorba állni a kolbászért sem.
Viszont Zoé végre tudott ugráló várazni. Legalább egy éve erre várt már...