2008. augusztus

Megérkeztünk!
Nagyon jó volt a nyaralás. Bár a szállásunk mellett 5 méterre épp egy félig kész épület állt, de ez az első nap után már fel sem tűnt. Viszont a medence nagy királyság. Zoé tiszteletbeli sellő lett. Egyáltalán nem fél a víztől. Illetve nem fél az édes víztől ugyanis csak az utolsó napon barátkozott meg a tengerrel. Addig sós volt, és rákok éltek benne, amik megcsíphetik (???) A hét folyamán kétszer sütöttünk faszénen halakat, rákot, voltunk étteremben, parti büfében, és eszembe sem jutott hogy esetleg megnézzem a leveleimet. Lehetett volna több is párhéttel, de a legalább a tűzkeresztségen átestünk.
Holnap óvoda és munka...
(Képek a helyükön.)

Eddig az ötszáz X literes csomagtartóm mindig kihasználhatatlanul hatalmasnak tűnt, és csak ásítozott egy-egy hétvégi túra kellékeitől. Viszont délután lepakoltam a két nyuszimotoron túl pár ruhás bőröndöt, gyógyszeres, játékos, kajás dobozt, strandfelszerelést, és még kitudja (csak Hitvesem) mi mindent. Az tény, hogy a nagyja lekerült, de Düdü csomagja még nincs bent, amiként pár tekintélyesebb darab tőlünk sem. Reggel lesz az igazág pillanata. Még nincs B tervem arra, hogy mit ne vigyünk.
Mindegy. Ez Neked Kedves Olvasó úgyis csak leghamarabb egy hét múlva derül ki, mert addig nem leszek netközelben.

VISSZATÉREK...

Kedden a Borfaluban akartam tartani az Apaklubbot, de sikerült addig kavarnom, míg végül mindenki más azt hitte, nem is lesz Apaklub. Viszont tegnap fontos esemény volt, mivel Bori keresztlányom 16. szülinapját ünnepeltük. Borzalmas milyen hamar nőnek. Pontosan emlékszem, arra, hogy húsz évesen egy szegedi EFOTT bulin megéreztem, nekem azonnal Pestre kell mennem. Mire rémesen rossz stoppokkal büdösen, fáradtan felvergődtem, megszületett a keresztlányom. Most meg 16 éves. Legalább azt megúsztam, hogy apácákhoz kelljen beadnom az Isten színe előtt vállalt keresztényi neveltetése érdekében. Elég nagy, most már magára vessen, ha pokolra kerül a hitetlenségéért, vagy más bűnért. Viszont én nagyon büszke vagyok rá így is.

Tegnap Olgi 4. születésnapját ünnepeltük, ami elég felemásra sikeredett számunkra, ugyanis előtte pár nappal Kristóf megkapta a kanyaró elleni védőoltást. Ennek hatására masszívan kanyarós is lett. Persze nem fertőz, és korházi ápolásra sem szorult, de láza és kanyaró pöttyei lettek rendesen. Ja és éjszakákon át nem aludt. Például vasárnapra virradóan sem. Így délelőtt ketten menünk le Zoéval, míg Hitvesem és Fiam aludt (persze nem aludtak jó darabig, hanem üvöltöztek felváltva). Dél után visszamentünk értük, de pont azalatt maradtunk le mindenütt az ebédről, és Zoé délutáni alvása is csak percekre redukálódott. Persze ezen külső okoktól eltekintve szokásosan jó volt a buli. Sok felnőtt, még több gyerek, akik lassan egyre inkább elbandáznak magukban.
Ma próbáltam elrendezni az ügyeimet a következő másfél hétre.

A tegnapi napom legmeghatározóbb élménye a Sex Pistols koncert volt a Szigeten. Féltem tőle és nem is terveztem hogy kimegyek, mert mit akarhat már egy olyan együttes, ami 30 éve feloszlott. Biztos csak valami nekrofil nosztalgia lesz a hajdani punk helyet. Mégis kimentem, mert N.M barátném megkínált egy ingyenjeggyel, és az apaklub többsége is bejelentkezett a koncertre. Szóval erős fenntartással vártam, de amit kaptam az messze felülmúlt mindent. Rotten úr úgy nyomta, hogy minden elismerésem az övé. Így kell harminc év távlatából punknak lenni.
Ma reggel enyhén elgyötörten lejöttünk Vp-be.

A tudás hatalom. Két-három estényi kutatással megtudtam, hogy a robotporszívónk miért indul meg a bekapcsolást követően hátrafelé. - A beépített ütközésérzékelő, vagy az infravörös lépcső szenzor közvetít rossz jelet. (Ezt talán internet nélkül is kitaláltam volna.) Viszont megtudtam, miként kell a hibát pontosabban behatárolni, (Az ütközés érzékelő piszkolódott el.) és miként javítható. (Porpisztollyal a megfelelő pontokon befújva.) Így most az elsődleges tesztek alapján sikerült a jelenséget elhárítani. Persze több mint tizenöt éve élek informatikából, így jól tudom, hogy a teszteredmények laborkörnyezetben nem sokat érnek. Mégis bizakodva adtam át a felhasználónak (Hitvesem), hogy mostantól ő tesztelje tovább élesben. Remélem ezzel sikeresebb leszek mint némely mostanában adódott hibával a Gyárban.
Ma Zoénak valamiért az mondtam, hogy az UFÓk félelmetesek. Rögvest megcáfolt:
- Nem is. Láttam őket az Állatkertben. Feketék... és fehérek. Olyanok mint a pingvinek. Csak kisebbek... vagy nagyobbak.
Egyébként is kemény a lány. Vacsora közben és után legalább ötven miérttel kezdődő kérdést tett fel nekem:
- Miért ordít az oroszlán?
- Miért kicsi a kislányok cije?
- Miért ilyen nagy az inged?
- Miért ez a vacsora?
- Miért nem látjuk a nap sugarait?
- Miért esznek a gyerekek?
- Miért nem figyelsz???

Tegnap egész napom megbeszélésekkel telt, este pedig a robotporszívóm javítgattam, mert a jobboldali ütközésérzékelője rendetlenkedik. Töménytelen weboldalt túrtam át szakmai segítséget keresve. Egyre közelebb járok a megoldáshoz, de valószínűleg a mai estém is rámegy a kutakodásra, de az is lehet, hogy már csavarhúzót is ragadok.
Hétfőn megnéztük a Héber pöröly című zsidó szuperhősös filmet, amit a Judapest és szinte minden más internetes oldal is istenít. Szerintem sz@r. Van benne pár jó poén és ötlet, de összességében nagyon gagyi lett a gonosz télapó vonal miatt. Ha csak egy kicsit kevésbé akarna vicces lenni, akkor még jó is lehetne.

Megint egy hosszú hétvégét töltöttünk nyaralva. Ezúton Bogácson voltunk, ami inkább furcsa, mint jó hely. A strand átmenetet képez a lokális érdekeltségű falusi strand és a nagy befektetéssel megalkotott fürdő között. A nosztalgikus szocreál báj már oda, viszont a profizmus és csillogás még messze van. Ez az egész falura jellemző. Megbújva ott vannak apró szép utcák, de a legtöbbe belerondít valami feltűnően ízléstelen nyaraló, panzió esetleg night club. Mégsem volt rossz, csak semmi olyan nincs a helyben ami visszahúzna. Sajnos az idő sem kedvezett igazán, mivel szombaton egész nap nem tudtuk eldönteni, hogy leszakad-e az ég a következő fél órában, vagy sem. Így inkább csak kirándultunk, és a ház körül ólálkodtunk. Viszont az hogy négy család ment hat gyerekkel sokat lendített a dolgon. Mindig volt egy óvó szem, és egy partner a játékhoz. Annyira jól sikerült, hogy októberben megismételjük (ezúttal inkább Badacsonyban).
Ja az érdeklődőknek elárulom, hogy a kocsiba szerelhető DVD jól teljesített. Pláne azután, hogy vettünk egy fülhallgatót Zoének, mivel a gyártó által biztosított apró (fülbe dugható) fajtát nem bírta, anélkül meg én őrültem meg a tarkóm mögül affektáló Eperkétől. Kristóf nem kapott hallgatót. Úgy gondoltam, hogy az ő fejlődését csak elősegíti ha egyáltalán nem hallja Eperke hangját, és a képekből kell összeraknia a történetet. Ez egyébként tényleg hasznos, mivel lányom kedvenc jelzője a "szuper-szuper" volt a hétvégén, amit a kocsiban szívott fel.
Tegnap este megnéztük a Peter Jackson King Kongját. Jó film, de a rendező nem képes rövid (normális hosszúságú) filmeket készíteni, és mindenütt szerepeltet orkokat. Valószínűleg a kedvenc sminkese/kellékese hozta az előző produkcióból.

Ma vacsora után megettem gyors egymásutánban két őszibarackot. Mikor a másodikkal is végeztem, lányom meglepődve nézett a tányéromra: - Ennek két magja van???
Ez az igazi tisztaság, mikor még alig szennyezik a tapasztalatot a megszokás adta konvenciók. Ugyanennek a példáját kaptam meg fürdetés közben is, mikor egy a lányommal folytatott "vita" alatt kijelentettem hogy én vagyok a főnök. Rám nézet és megállapította, hogy anya a főnök. Próbáltam kulturális és egyéb hagyományok alapján érvelni, hogy akkor is én vagyok az, de őt a legkevésbé sem hatottam meg. Valamit ki kell találnom, hogy vége ismerje meg valódi pozíciómat. Zsebpénzt kellene osztanom. Vagy lehet, hogy az is elég lenne, ha egész nap én felügyelném és nem Hitvesem.
Komisz kölök. :)

Pénteken már három körül elindultunk Vp-felé. Eddig mindig megúsztuk a nagy dugókat, de most sikerült beleszaladni egybe. Elég nehezen bírták a gyerekek. Mi persze énekeltünk, és a zeneovit is játszottuk rendületlenül, de nem igazán segített. Hitvesem újfent felvetette, hogy az igazi megoldás az egy DVD beépítése lenne a kocsiba, mert mesefilmeket szinte korlátlan ideig képesek nézni a gyerekeik. És különben is. Persze jól lehurrogtam, mert milyen dekadens már, hogy az autóban is monitort bámuljanak a sztráda kies képe helyett. Erre otthon anyukám elmesélte, hogy Németországban és Hollnadiában azt látták, hogy szinte minden gyerekülés előtt apró LCD-k vannak és azzal kötik le magukat a kicsik nyafogás helyett. Szerinte ez nagyon jó ötlet.
Mondanom sem kell menthetetlen lett a helyzetem.
Ezért vasárnap hazaúton beszereztem egy duplaképernyős (hogy mindkét gyerek a saját térfelén nézze a mesét) DivX képes DVD lejátszót. Így már akár sátorban is (mivel akksiról is megy) nézhetnek/nézhetünk filmeket.
Pusztul a világ…
Hétvégén legalább jókat pancsoltunk a Balatonban. Zoé egyre magabiztosabb a karúszóival, míg Kristóf főleg a földmunkákat kedveli a tóparton.