2008. március

Tegnap ebéd után kimentünk az Állatkertbe. Készült pár fotó is, csak nem volt időm feltölteni őket. Fontos hír, hogy újra van korlátlan bérlet, ami 365 napon át érvényes. Valamikor a jövő héten be is ruházunk Hitvesemnek és Zoénak. Kristóf szerencsére még ingyen járhat.
A gyárban egyébként elég hihetetlen a pörgés. Holnap lesz éles indulás az egyik ügyfélnél, és még egyáltalán nem megnyugtató a helyzet. Emellett a többi projekt is csúcsosodik. Nem is tudom meddig kell még itt ülnöm.

Tegnap este Hitvesem elment kocsmázni. Nagyon beindult. Négy év punnyadás után hitelen minden második pénteken eljár a barátnőivel, és még élvezi is. Na nem mintha nem támogatnám ebben. Hagytuk is aludni a gyerekekkel fél kilencig. (Én sosem alhatok addig.) Utána hármasban mentünk a piacra, ahol ereszd el a hajam keretében két fej salátát vettünk az előírt egy helyett majd a Lövölde téri játszótéren múlattuk kicsit az időt, míg Hitvesem csirkét sütött. Most alszanak a többiek...

Tudom tegnapi hír, de én csak ma olvastam a judapest.org-on Dávid Ibolya nyílt levelét. Minden tiszteletem az övé. Ha valakire ma érdemes felnézni, akkor ő az. Egy ilyen jobb oldal mellett percig sem gondolkodnék, hogy hova húzzam az ixet. Nem szokásom idézni ezen oldalon, de megérdemli, hogy teljes terjedelmében itt is megjelenjen:

Dávid Ibolya: Levél zsidó és nem zsidó barátaimnak!
Elképesztő, felháborító, botrányos és visszautasítandó. A Magyar Hírlap átlépett egy határt, amit senki, jobboldali, vallásos emberek pedig pláne nem léphetnek át. Keresztény, konzervatív, magyar politikusként sütőm le a szememet és kérek bocsánatot, a kereszténységével nem élő, de a hittel és az eszmével visszaélő Bayer Zsolt helyett minden zsidó és nem zsidó honfitársamtól. Mint ahogy keresztényként, konzervatívként és magyarként kérek bocsánatot a magát a diktatúra évei alatt is nemzetinek és konzervatívnak, a jobboldali hagyományokon felnőtt kereszténynek nevező Ungváry Rudolftól, akinek szimplán, de valószínűleg tudatosan félreértett mondataiból kiindulva írta le a Magyar Hírlap a leírhatatlant, a vállalhatatlant. Ungváry Rudolf ezt mondta az ATV-ben március 17-én, a főpolgármester ünnepi beszédének megzavarásáról:"ott álltam szemben a kordon mögött azzal a tömeggel, amelynek fiatalabb tagjai kivörösödött, dühtől eltorzult arccal rázták felém az öklüket. És ezek az emberek még kevésbé zavartak engem, mert ezek valóban annak a ‘házmester Magyarországnak’ a képviselői, akiknek elődei annakidején zsidókat lőttek a Dunába.". Bayer Zsolt ezeket a mondatokat másnap így idézte félre 2008. március 18-án, a Magyar Hírlapban: "Mi most utóbbira, Ungváry Rudolfra koncentrálunk, szem előtt tartva Murphy törvényét, miszerint ‘az emésztőgödörben mindig a legnagyobb darabok úsznak legfelül’. Bayer szerint Ungváry a következőket mondta: a Fidesz és hívei a házmesterek Magyarországának követői, akiknek elődei zsidókat lőttek a Dunába."

Bayer Zsolt ezek után a magyar zsidókra elképesztő kitételeket tett. Le kell írnunk sajnos, mert mindenkinek értenie és ismernie kell, még ha vállalhatatlan is: "1967-ben a pesti zsidó újságírók még Izraelt gyalázták. Ugyanezek a pesti zsidó újságírók ma az arabokat gyalázzák. Meg a Fideszt. Meg bennünket. Mert jobban gyűlölnek bennünket, mint mi őket. Ők a mi indok-zsidóink - értsd: a puszta létezésük indokolja az antiszemitizmust… És csak ülünk a medencénk szélén, és nem is értjük már a versenyfutást a parton. Megértenünk. Ugyanis teljesen felesleges, fárasztó és lélekölő időtöltés ezeket megérteni. Annyi a dolgunk csupán, hogy ne engedjük őket az ország medencéjébe vizelni és orrot fújni. Mondjuk úgy: határozottan ne engedjük. Azon túl nézzük derűsen, ahogy rohangálnak a parton. Egy rakás szerencsétlen beteg. El fognak fáradni."

Egy demokrata ilyenkor szót kér, egy kereszténynek pedig kötelező...

Kezdjük az elején. Ungváry Rudolf a hatvanas években a Vigilia nevű katolikus lapba írt. Tudom, mert szüleim olvasták. Tudom, mert ez volt az a lap, amelyben a Kádár-rendszer szélére került vallásos értelmiségiek, keresztények összekacsintottak. Ungváry Rudolf a szamizdat Naplót is vállalta, a nyolcvanas évek legelején írta "Nem zsidónak lenni" című, nagy vihart kavart gondolatait. Tudom, mert otthon beszéltünk róla, tudom, mert a keresztény közösségen belül vitát váltott ki. Mert Ungváry Rudolf akkor is írt, amikor ahhoz bátorság kellett. Amikor a hivatalos újságírás pont ugyanazzal a hévvel és ugyanazzal a csúsztató, manipulatív hazudozással támadt, mint ahogyan ezt Bayer Zsolt tette most.

Antall József lelki támaszának, Jelenits Istvánnak Ungváry baráti köréhez tartozott. Ahhoz a körhöz, amelyik tudta, tudja hogy aki Isten fele néz őszintén - és keresi tekintetét, bármerre is legyen -, az csak jámbor ember lehet. Istenkereső, -félő ember nem tud gyűlölni. Képtelen ember és ember megosztására. Nagyon közép-európai dolog lezsidózni egy mélyen vallásos, katolikus embert, de ez így szép is. Európai keresztény ember ugyanis tudja és vállalja, hogy Krisztusa zsidó volt, Európa pedig a zsidó-keresztény kultúrából táplálkozik.

"Magyar zsidónak" lenni azt jelentheti, mint magyar kereszténynek: Közép-Európában lakni, gondolkodni, lélegezni, gyermekeket nevelni. Örülni, szeretni és aggódni. Aggódni, amikor Bayer Zsolt tollat ragad. De nem félni, mert egy "demokrata nem fél". Keresztény ember pedig nem vár a tiltakozással. Mert mindenkinek tudnia kell, hogy a értékkel megélt élet mehet csak szembe a mindent tagadó és megvető cinikus világgal.

Tisztelt Bayer Zsolt úr! "Arra senki sem kényszeríthető, hogy szégyenkezzék egykori magatartása miatt. Parancsra senki sem képes szégyenkezni. Ehhez vagy megvan valakinek a kultúrája, vagy nincs. Az egyháznak éppen ez a kultúrája van meg. Évezredes gyakorlata van abban, hogy kezelje a bűnt, a szégyent, a tőle elválaszthatatlan gyászt és bánatot. A bűnbánat és megbocsátás ‘társadalmasítása’, beépítése az európai kultúrába a kereszténység egyik legnagyobb teljesítménye, mely az egyház feladataként valósult meg." Ezt Ungváry Rudolf írta én pedig ezeket a sorokat ajánlom az Ön és a Magyar Hírlap felelős vezetőinek figyelmébe. És, ha tollat ragadnak bocsánatot kérni, akkor azt egyenként tegyék meg a Bayer-cikkben említett többi közéleti szereplővel, Avar Jánossal, Bolgár Györggyel, Csillag Istvánnal, Dési Jánossal, Friderikusz Sándorral és Mészáros Tamással is. Számtalan megállapításukkal, véleményükkel nem értek egyet, de attól, mert ők nem a konzervatív politikai oldalon állnak, ugyanúgy magyarok, honfitársaink, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint mi, ugyanazt a kultúrát ismerik, mint mi és ugyanazokkal a mindennapi bajokkal küzdenek, amellyel az egész ország. Magyarország utolsó két évtizede tele van kudarcokkal, sebekkel és fájdalmakkal.

Egy dolog vigasztalhat minket: ezeket demokratikus és szabad országban szenvedjük el és a vállalhatatlan mondatoknak nem lehet társa a mind kormányon, mind ellenzékben többségben lévő, demokratikus politika. Ám a politikusok sokszor gyávák közösen lépni. Mi azonban tudjuk azt is, hogy ez nem csak 386 országgyűlési képviselő ügye. Ez egész Magyarország ügye. És tudjuk, hogy ott többségben vagyunk.

Holnap megyek Nyíregyházára. Jó lesz bizonyosan.

Volt csoda bőven.
Szombaton Vp-ben ünnepeltük a nyulak feltámadását. (Vagy mit?) Másnap délelőtt pedig lementünk Füredre kacsákat etetni. Végre nem tömte tele a sok turista a jószágokat, így örömmel fogadták a kenyérdarabokat, és komoly harcot vívtak értük a gyermekeimmel, akik hirtelen farkaséhessé váltak.
Vasárnap délután együtt labdáztunk négyen. Kristóf csak most fedezte fel a guruló gömbökben rejlő lehetőségeket, nagy élmény ám hogy már nem csak egy csomagként követte az eseményeket, hanem aktívan kivette a részét a mókából.
Tegnap továbbá elindult (kapaszkodás nélkül)! Ugyan még csak pár lépést tud megtenni, majd elbizonytalanodik és leül, de komoly haladás ez is.
Viszont éjszakára mindkét gyerek betaknyosodott. Így nagyjából óránként riasztottak. Ezt én valahogy fel is dolgoztam, de Hitvesem alig aludt valamit.

Az előbb látam a jövőt. Rémületes és hihetetlen. Mi lesz itt 15 év múlva???

Tegnap befejeztük a Studio 60-at. Jó volt. Ilyen kemény társadalom, média és politika kritikát nem láttam még tévésorozatban. Nem csoda, hogy megbukott.
Viszont Zoé két napja egyedül alszik. Nyolc előtt elbúcsúzunk tőle, kap két puszit, és bevonul a. Más gond nincs is vele a továbbiakban, leszámítva azt a pár alkalmat, mikor kicsörtet elmesélni, hogy sikeresen összerakta a cicás puzzle-t, kiolvasta a Tündéri Lonka aktuális részét, vagy pisilnie kell, esetleg szomjas, vagy csak úgy leellenőrzi, hogy nem csinálunk-e valami illetlent, esetleg nem disszidáltunk-e Vanuatura, míg ő olvasott. Mégis nagy könnyebbség ez mint órákat szobrozni mellette, miközben nem akar elaludni.

Szegény anyukám most biztos csuklik sokat. Történt, hogy tagnap reggel kilenctől fél hatig folyamatosan megbeszéltem. Aminek hatására éjféltájra sikerült egy elég zúzós levelet megfogalmaznom a munkatársaimnak. Reggel miután némi egyeztetést követően elküldtem, igencsak megfagyott a levegő a Gyárban. Szóval biztos csuklik az anyukám.
Tegnap egyébként sem volt jó a napom. Este Zoé fél tízig nem akart elaludni, végül odáig jutott, hogy válaszul mostantól nem lesz altatás, csak egy mese, és utána felőlünk azt csinál amit akar, de nem fogjuk pesztrálni másfél-két órán át. Biztos nagy hüppögés lesz, de az eddigi módszerrel sem volt elégedett.

Tegnap ebéd után kimentünk forradalmat nézni a Lánchídra. Elég soványkára sikeredett a program. Egy átlagos nyári hídünnep jobb szokott lenni. Bezzeg, ha a Blahára mentünk volna. Ott szemünk-szánk tátva maradt volna a molotov koktéloktól, "forradalmároktól".
Ma Gy-B családhoz mentünk el egész napos látogatóba. Míg a kicsik egymással szórakáztak, mi eltüzeltünk pár köbméter rőzsét Z-vel. Volt élmény! Mit nekünk pár égő kuka, mikor fél bokrokat lehet elhamvasztani.

Tegnap a szabadságom alatt nem sok mindent tudtam elintézni. Bár megrendeltem egy talpbetétet, de a kenyérsütőt nem válthattam ki, mivel a szerviz "elfelejtette" a javítási jegyzőkönyvet és ez eredeti edényt visszaadni. Majd a jövő héten. Viszont vettem a Praktikerben 10K-ért egy létrát, amivel a lakás bármely pontját elérhetem. A házunk létrájától ugyanis rettegtem, mert annyira ócska, és mióta a konyhaasztalnak üveg a lapja, azóta nem lehet a bárszéket sem rárakni, hogy azon állva érjem el a karnist. Ezért örültem meg az akciónak az óriásplakáton.
Tegnap este Hitvesem elment M.A-val kocsmázni. Fél háromra jött meg. Nem is túl friss, de nagyon lelkes volt a reggeli kávé, Saridon után.
Ma Elzát a macskánkat tartós bérletbe átadtuk Düdünek. Furcsa eléggé, mivel öt évet húztunk le együtt, de a két gyerek mellett egyre kevesebb figyelem maradt rá. Emiatt vagy elbujdosott félnapokra, vagy a Zoéra vadászott. Végül az vitt a döntésre, hogy Düdü tényleg jó fiú, akire nyugodt szívvel rá tudom bízni, és ő szerette is volna már rég. Kicsit önbecsapás ízű és magam sem tudom, hogy a helyes vagy a könnyebb utat választottuk-e? Az biztos, hogy rég kerestük a megoldást mely vállalható. Talán ez az. Milyen lesz elengedni a gyerekeim, ha a macskámat alig akarom átadni annak, akinél tudom hogy legalább olyan sorsa lesz mint nálam?
Ja és ma van Kristóf első névnapja is, de nem nagyon ünnepeljük, hacsak azzal nem, hogy a fiammal ma közösen favonatoztunk, és ő tényleg a vonattal játszott, aminek én roppant örültem.

Jó hat éve azért kezdtem el ezt a blogot, hogy ne csak néhány tucat ködös buli emléke maradjon meg az életemből mikor lepereg majd a szemem előtt. Viszont az elmúlt hónapokban valahogy ellaposodott a naplóm. Persze nem is történt velem túl sok izgalom, tanultam, dolgoztam, peregtek a napok. Mégsem jó ez így. Ha nem sikerül felkutatnom a csodákat, a rögzítésre okot adó eseményeket akkor kár is írni, olvasni és nem lesz minek leperegnie sem.
Minden napra egy csodát!

Tegnap Zoé fürdés közben egy flakonból töltögette a vizet egy kupakba, majd megkínált:
- Francia bor. Igyon!
- Mmm, nagyon finom.
- A barátomtól, Istvántól kaptam...
- ????

- Holnap szabadságon leszek. Elmegyek lúdtalpbetétet készíttetni. (Nagy csoda.) Harmincöt évet megúsztam nélküle, de mostanra állandósult a fájdalom a lábamban. Ki kell továbbá váltanom a kenyérsütőt is. Azzal lesz még harc. Három hónap használat után a keverőedényről elkezdett leválni a teflon. Ez nem csak csúnya, de eléggé rákkeltő is. Jó egy hónapos vizsgálódás után a szakszerviz megállapította, hogy ez nem garanciális hiba. Vegyek új edényt hozzá 4K-ért, vagy dobjam ki a 23K-s eszközt. Én inkább a fogyasztóvédelemhez fogok fordulni. Kecsegék! Szívassanak mást.
Hétvégére is kell valami jó szabadéri programot találni, mert itt a tavasz, és ha nem kapjuk össze magunkat, megint mehetünk a játszótérre, ami tényleg nem nagy kaland.

Borzalmas éjszakán vagyok túl. Az még hagyján, hogy Zoé bepisilt, majd Kristófnak is átázott a pelenkája. Viszont utána azt álmodtam, hogy gyilkosság miatt (?) elítéltek kilenc és fél évre, így börtönbe kell vonulnom. Ez mindennél rosszabb volt. Álmomban azt számolgattam, hogy jó magaviselet esetén akár hat év után már szabadulhatok, de akkor kilenc lesz a lányom, a fiam meg hét. Nem emlékszem ennyire nyomasztó éjszakára. Reggel örültem, hogy csak álom volt, de ettől még végigéltem, amit nem kívánok soha többé. Gyorsan át is futottam az emlékeimet, hogy bármi bűn(cselekmény) terheli-e a lelkem. A nemleges válasz kissé megnyugtatott. Ma inkább virágokkal, angyalokkal, vagy akár Hello Kittyvel szeretnék álmodni. Vagy csak aludni álomtalanul.

Kezdem belakni az új irodámat és munkakörömet. Ugyan gyakran még a céges leveleimet sincs időm elolvasni, de előbb-utóbb utolérem magam. Esténként a Studio 60-at nézzük Hitvesemmel. Ő kicsit szomorú, hogy egy ennyire jó sorozatot csupán egy évadig nyomtak, én inkább azt értékelem, hogy egyáltalán elindult.
Hétvégén lementünk Vp-be, ahol Zoéval elmentünk kettesben Halász Judit műsorára. Kemény volt, mert néhány számra még óvodás koromból emlékeztem. Sajnos a többséget egyikünk sem ismerte, így elmaradt a nagy együtténeklés, de ez nem volt zavaró. Lányom élvezte így is.
Tegnap délután még játszóterezni is kimentünk.
A Ligetben kezdenek rügyezni a bokrok! Csak lesz tavasz már.

Kristófnak kibújt az első foga! Még látni ugyan nem lehet, de jól tapintható a hegye. Talán ezért nem evett már egy hete? Nem tudom.
Tegnap napközben nem hogy index.hu-t nem volt időm olvasni, de még a céges leveleimet sem. Este azután elmentem apaklubba. Pókereztünk, de ennek így semmi értelme. Ha nem úgy játszunk mintha tétje lenne, akkor a világ legbugyutább játéka, és még beszélgetni sem lehet közben. Akkor már inkább a csocsó, mert azt legalább komolyan veszi mindenki mikor az asztal mellett áll.
Na mindegy vár a munka.

Szombaton még úgy voltam, hogy csak a gyengék kapják el a hányós-hasfájós betegségeket, erre vasárnap reggel arra ébredtem, hogy émelygek és fáj a gyomrom, fejem. Vidám volt. Végre Hitvesem nevethetett, mivel ő már teljesen túljutott rajta. Cserébe déltől ötig, majd nyolctól reggelig aludtam. Közben néhányszor azt hittem, hogy megesz az isten hidege. Vicces volt, na.
Szerencsére csupán egy napos a kórság. Ez jó, mert annyi a feladatom, hogy szétszakadok. Ma döbbentem rá, hogy a múlt héten megkapott Robot projekt, aminél csak a "szálakat kellene elvarrnom" egymagában több erőforrást igényel, mint a többi együtt.
Klasszikus feladat: - Melyik ujjamba harapjak?

Péntekre Hitvesem is bezöldült. Ennek hatására ma elkészítettem életem első zöldség/hús levesét, ami annyira jól sikerült, hogy félek soha nem tudom megismételni. Szerencsére mára már mindenki jobban van.
Ma megérkezett a tavasz egy olyan brutális nyári viharral, amilyet augusztusban lát csak az ember. Volt jégeső, felhőszakadás, orkán. Még hogy nincs klimakatasztrófa...