2007. december

Pénteken be kellett mennem dolgozni. Nem volt túl felemelő, de ez van. Utána M.P barátom és a családja jött át hozzánk. Tegnap pedig a hosszú távú pénzügyeimet intéztem délelőtt. Különben csöndesen telik a hétvége.
Mindjárt vége az évnek is.

Nehéz Jézus nélkül ünnepelni a karácsonyt. Persze gyerekkoromban sem volt túlhangsúlyozva a názáreti vonal, de elénekeltük a Menyből az angyalt, meghallgattuk a teljes karácsonyi lemezt, és kicsit úgy tettünk, mintha tényleg valami varázslat történne azon az estén. Idén négyesben ünnepeltük a szentestét. Elfelejtettem beizzítani a CD-t, és nekem kellett a csillagszórót is meggyújtani, illetve csilingelni. Így sokkal kevésbé éreztem át az áhítatot. Jövőre lesz zene, vagy kitalálunk valami egyedi rituálét...
Másnap szüleimhez menünk le, ahol már ott vártak az ajándékok. (Zene nélül.) Tegnap pedig Nővéremékkel ajándékoztuk meg egymást.
Ideje felnőni...
De legalább volt időm tanulni egy keveset a szigorlatomra. Karácsonykor buddhista eszmetörténetet. Az élet kimozdultságát (téves szenvedésnek fordítani a dukkhát), a dolgok üresség természetét, és azt a szerencsére hamar elenyészett eszmét, hogy Buddha akárcsak Jézus szűz nemzés által jött a világra, és nem hétköznapi ember volt.
A héten bámulatos fejlődésen mentek át a gyermekeim. Kristóf mindig, és mindenhol fel akar állni. Ha ez nem sikerül neki, akkor nagyon elkeseredik. Zoé pedig fürdéskor elmondta, hogy emlékszik arra, mikor még az anyukája hasában volt. Ott sötét volt, mert nem volt sehol villanykapcsoló (!), de nem félt. Sokat ugrált és néha sírogatott, mert nem játszottunk vele.
Hát ezek történtek. Most tanulok tovább...

Pénteken leadtam a számlát, de nem sokkal rá kiderült, hogy bizonyos banki garanciák is kellenek melléjük. Hát azokat én nem tudom beszerezni, így a kifizetés januárra csúszik. Azért annyira szomorú nem vagyok, mert a projekt akkor is lezárult időben. Tegnap Zoéval fenyőlábat vadásztunk délelőtt, majd délután Hitvesem családjával előkarácsonyoztunk. Ma valami fenomenális marhahúst ettünk ebédre burgonyával és fehérrépával. Eddig tartottam a fehérrépától, de ez minden kételyt eloszlatott. Délután jönnek a Cskuk, hogy Hitvesemet köszöntsék.
Én meg megyek le fenyőt venni...

Tegnap olyan sikeresen állítottam össze a teljesítési igazolás dokumentációját, és ma olyan jól adtam el, hogy holnap vihetem be a számlát. A 12 hétre tervezett projektet sikerült 11 hét alatt lezárni. Persze nem mindig lesz ez így, de kezdetnek megfelel. Délután cégkarácsonyt tartottunk, ahol mindenki egy-egy névre szóló ezüst tollat kapott. Jobb ajándék, mint a póló vagy széldzseki volt.
Este Kristóf ülve fürdött Zoéval. Hatalmas csapkodást rendeztek a kádban, és alig bírták abbahagyni a kacagást. Készültek képek is, de elég nyomorultul vagyok, így azok majd holnap lesznek elérheőek.

Jól elmaradtam a blogommal. De ma legalább sok minden történ. A reggelemet az IKEÁban kezdtem, ahol némi ajándékot vettem, és nem tudtam ellenállni a csábításnak, így beszereztem három csomag karácsonyi izzósort, mivel hatalmas akció volt. Most nagyon brutális lett a kecó. Zöld és piros csillagok lógnak mindenütt, de a leghosszabb sorozatot meghagyjuk a fára. Az színváltós...
Megérkezett a Tokyoflash órám is. Sajnos 5K vámot és ÁFÁt kellett utána befizetnem, de még így is megérte.
Délután a P projekthez raktam össze a doksikat. Most pedig mongol mondákat fogok elemezni.

Tegnap voltam utoljára órán a Főiskolán. Vidámra sikeredett. Sós tibeti teát ittunk vajjal, és beszélgettünk. Utána kimentünk Zoéval a Liget játszóterére, mert már egy hete is megígértem neki. Persze nem egyszerű homokozni olyan időben mikor temetni sem szoktak, de lányom nem csüggedt és gereblyézet, lapátolt amit tudott. Hintáztunk és csúszdáztunk is a kihalt játszótéren, legalább nem kellett tülekedni az eszközökért. Este forró csokoládéhoz állítottunk össze alapanyagot. Hitvesem Zoéval keverte, én mozsárban törtem a cuccokat. Kristóf pedig szakértően figyelt.
A héten be kell szereznem az indexemet, és le kell zárni a P projektet. Még pár ajándék sem ártana.

Hát hiányos lett a nagy gyerekzsúr. Liliék előre jelezték, hogy sajnos nem tudnak eljönni más családi esemény miatt. Olivér belázasodott, Mónié kimentették magukat, Roziékrról, Palkóékról semmi hír, Valérék csak öt után érkeztek, így a délutánt Olgival és Klárival nyomtuk hatvan mini szendvics és egy hatalmas torta társaságában.
Szóval elmaradt a Zoé által várt hatalmas nyüzsi és pörgés. Bár jól tartotta magát, de nem értette meg igazán, hogy akkor most miért is nincsenek a barátai a szülinapján? Legalább tegnap mindenki itt volt.
Este azért sikerült fürdés közben feldobnom azzal, hogy tavasszal már mehet az ugráló várakba - ami régi vágya, és az IKEA játszóház is nyitva áll mostantól előtte.
Kristóf ma önerőből felült, majd fel is állt.
A változatosság kedvéért ma nekem hasogatott a fejem.

Rám jött a "tangörcs", ahogy azt egyik tanáromtól halottam.
A mai szentencia a korai buddhizmus nirvána fogalma, mert sok félreértés adódik ebből, és azt hiszem, hogy valamit megétettem (ismét) a napokban.
A nirvána nem egy hely, nem a mennyország, ahol haláluk után a jó buddhisták lébecolnak. Az egy állapot, amit mindenki napról-napra átél, de csak kevesen képesek folyamatosan így élni. (Ezeket nevezik szenteknek, vagy buddháknak.)
A nirvána megértéséhez tudni kell, hogy a korai buddhisták tagadták az újjászületés azon formáját, miszerint lenne bennünk valami halhatatlan örök princípium (lélek) ami testről testre vándorol. Ők a karmában, a tettekben és azok következményeiben látták a folytonosságot. Tehát bármi, amit teszek következményt szül. Így nem egyszer születek, hanem folyamatosan szülöm a következményeim gyümölcsét. Akár halálom után is, míg el nem enyészik minden tettem következménye. A folytonos létesülés ebből adódik. Minden tettemért elnyerem (vagy elnyeri valaki más) a méltó jutalmat, vagy büntetést. EZ a karma törvénye. Nem személyes, hanem egyetemes érvénnyel.
De mi köze ennek a nirvánához?
Csak annyi, hogy bizonyos "áldott" állapotban képes az ember úgy is létezni, hogy "következmények nélkül" él. A korai szövegekben van egy számomra csodálatos metafora a nirvána leírására. Ezek szerint a szent úgy él, miként a madár repül az égen. Azaz nem hagy nyomot maga után. Ezért értelmetlen feltenni a kérdést, hogy mi lett Buddhával a halála után, mert már az életében sem hagyott nyomokat az élet szövedékén, így semmi sem változott azzal, hogy nyolcvan évesen örökre eltávozott.
A nirvána az, mikor képesek vagyunk úgy élni, hogy nincsenek következményei a tetteinknek.
Jobban belegondolva, szinte mindig a nirvánában vagyunk. Naponta alig pár tucatszor ragadnak el úgy az események, érzelmek, hogy kiesünk belőle. Szóval van remény csak törekedni kell...

Ma reggel nyolc előtt kezdtem a Gyárban, hogy koordináljam a dögök kiszállítását P-be. Fél kilenc után feladtam (leadtam a feladatot) és a helyszínre mentem. Nem volt egyszerű a beléptetés, mert tűzszerészt, és kutyát kellett hívni, mivel a német ipari termelés remeke akkora, hogy azt lehetetlen átvilágítani. Persze a négy centis Tigris páncélzat sem segítette a helyzetet. Végül mégis a helyére került a cucc. Utána némi kerülővel hazamentem ünnepelni Lányom harmadik születésnapját. Sok nagyszülő gyűlt össze. Fürdetéskor szegény Kristóf fitymáján téptem megint egy nagyot, így elég zorallnak ígérkezik az éjszaka. (Mennyivel kevesebb gond van egy lánnyal, míg nem lesz terhes 16 évesen...)
Sok új kép is van ám...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ZOÉ!

Nem hoztam haza a gépem töltőjét, és ezt csak most vettem észre, mikor már sír a kajáért. Majd holnap részletesebben jelentkezem.

Hétvégén beszereztem a Szatipatthána a megvalósítás egyenes útja című könyvet. Azóta szabad perceimben azt bújom. Elhiheti minden Kedves Hiéna, hogy az elmúlt években nem kevés buddhista szakirodalmon és eredeti művön kellett átrágnom magamat, de ez kiemelkedő. Talán csak Ácsán Szumédho könyvéhez a Csittavivékához fogható. De azzal ellentétben ez egy messzemenően tudományos írás. Míg Szumédhó "csupán" 30 év szerzetesi élet tapasztalatai alapján írta meg a könyvét, addig ez egy "alig" egy évtizede szerzetes PhD dolgozata a szatipatthánáról, arról a meditációs gyakorlatról, mely egyedüliként komolyan megfogott az elmúlt négy és fél év alatt.
A szatipatthánáról pár dolgot érdemes tisztázni.
A történelmi Buddha saját bevallása szerint a szatipatthána gyakorlása által érte el a végső megvilágosodást. Ezt a gyakorlatot olyannyira jónak és hasznosnak tartotta, hogy felébredése után még 45 éven át naponta gyakorolta (pedig ő már beérkezett, és semmit nem kellett volna csinálnia a továbbiakban), amiként tanítványai is tették ezt függetlenül attól, hogy elérték a szentség állapotát, vagy sem.
Szóval hasznos gyakorlat...
De mi is a feladat a szatipatthána során?
Négy rétege van. A testünk megfigyelése, ezen belül a múlandóságunk, az éntelenségünk rettenete. Az érzéseink megfigyelése, hogy miért csak a kellemes és kellemetlent érezzük, pedig ott van a mindent kitöltő semleges érzetek óceánja. A gondolataink megfigyelése, melyek jönnek, mennek, és csak néha tudatosulnak. És végül buddhai tanítások megfigyelése, melyek kivezethetnek a szorongásból, félelemből, a szenvedések megéléséből.
A szatipatthánáról Buddha (saját bevallása szerint) száz évig tudott volna mesélni, hogy nem ismétli önmagát.
Szóval mély a gyakorlat...
Hát erről íródott egy kétszázötven oldalas könyv. Én meg csak falom, - bár igen nehéz olvasmány - és azt kívánom titkon, hogy mindenki olvassa, mert ez a gyakorlat tényleg kiállta az idők próbáját (2500 éve használják sikerrel) és a könyv mindent elmond róla.
Jómagam a Főiskola keretei között másfél, másfél évig gyakoroltam zen és tibeti meditációkat, de egyik sem volt olyan átütő mint a szatipatthána.

Na jó, vége a buddhista tanítóskodásnak.
Ma tendert írtam ezerrel és felkészítettem a projektcsapatomat a holnapi oktatásra. Még egy fuvarozót is kell találnom, aki biztosítva képes szállítani egy 60 kilós szkenner a P-be. Szóval pörög a szamszara is ezerrel...

Hát ma kiderült, hogy lelke van az embereknek. (Még szerencse, hogy nekem nincs.) Rá kellett jönnöm, hogy két kiváló munkatársam képtelen együtt dolgozni. Pedig mindkettővel öröm számomra a munka. Csak hát lelkük van, és utálják egymást. Próbáltam közvetíteni, hogy nem kell együtt karácsonyozniuk, csak dolgozni de valami nagy ellentét és régi viszály húzódik a háttérben.
Ilyen ez. Valakitől engem ver le a víz, másokat meg egymástól. És ki tudja, hányan nem akarnak velem dolgozni? (Én még nem tudom.)

A hétvége pihenéssel telt. Voltunk karácsonyi vásárokon, és részt vettem az utolsó pénteki óráimon. Jövő héten még vasárnap bemegyek és többet sem. Lesznek képek is a gyerekekről.

Tegnap hajnali háromnegyed háromig nyomtuk a Gyárban a felkészülést a mai bemutatóra. Mivel csak dél körül, (négy órányi megfeszített munka árán!) sikerült megtörni az évszázados német ipar remekét, így volt némi csúszás, rizikó, feszültség a délután és az éjszaka során.
Hajnalban persze nem találtam egyetlen parkolót sem a VII. kerületben, így kínomban félálomban a Kaisers parkolójába álltam be azzal a tudattal, hogy reggel majd kifizetem a díjat. Reggel hulla frissen pénzt akartam felvenni, mert az éjszakai pizzázásra ráment minden vagyonom. De nem működött az automata. A parkolóőr viszont nem kezeli a kártyát. Nekem pedig mennem kellet a bemutatómra bármi áron. Végül a díjat 800 forintnyi melegétel utalvánnyal(!!!) váltottam meg mert valószínűleg látta, hogy a végsőkig elszánt vagyok.
Ezután a bemutató már gyerekjáték volt. És meglepően sikeres is. Pedig hajszálon múlt...
Most majd elalszom, de be kell mennem az iskolámba, mert a hülye Karátson katalógust vezet. Utána kialszom magam...

Ma felmerült, hogy olcsóért vehetünk jól képzett német mérnököt a szkennerhez. Ugyanis a fejlesztői készlethez jár a mérnök is. Ennyiért a hülyének is megéri, hogy legyen egy saját némete. Ha épp nem használjuk semmire, akkor a szekrényben is elvan két rend öltöny között, és bármikor leakasztható. Szerintem mindenki vegyen legalább egyet!
Félre a tréfával. Nem kell német mérnök, aki pótolná a hiányos dokumentációt. Sőt ilyen kondíciókkal a fejlesztői készlet sem túl nyerő. Ehelyett holnap megpróbálunk valami okosságot kitalálni, amivel kiváltható a német technika és tudás ilyen formában tálalt elegye.
Tegnap végre apaklubban voltam, majd jó korán fogorvosoztam. Szerencsére napközben sikerült gyerekboltba is eljutnom, így felkészülve várjuk a Mikulást.
Este senki ne felejtse el kirakni a csizmáját!

Sose vegyetek különleges hardvereket!
Két eszközzel szívok folyamatosan. A méregdrága faxkártyával már egy jó ideje, és a sokszorosan méregdrága könyvszkennerrel pár napja. Ez a batár a múlt hét csütörtökén érkezett. Ma reggelre lehetet életet lehelni belé(!). Ez lehetne jó hír is. De nem az mert kiderült, hogy erősen bugos a szoftvere. Ezért a legváratlanabb pillanatokban dob network és szegmentációs errorokat. Szép kihívás lesz kivinni a P-be és bemutatni rajta a hibátlan működést.
Nem értem. Ingyenes nyílt forrású programok képesek stabilan futni. A több milliós eszközök saját célszoftvere meg egy kalap szar. Persze, ha valaki kifizetett egy rakás pénzt egy vasért, akkor már nem fogja kidobni, még ha szinte használhatatlan is. Ezzel szemben az ingyenes szoftvereknek állandó versenyben kell bizonyítaniuk, és úgy repülnek a gépről mint a huzat ha fagynak vagy csak nem elég jók.
Sose vegyetek különleges hardvereket!

Bevallhatom a szentendrei advent igencsak gyengére sikeredett. Az árusok épp csak kezdtek kipakolni, más pedig nem akadt. Mi azért sétáltunk nagyot, vetünk marcipán mikulást, és jól éreztük magunkat. Este a Die Hard 4.0-t néztük meg Hitvesemmel. Szerintem teljesen rendben van. Semmivel sem rosszabb, mint volt az előző három rész. Nem moralizál, nem lassult be, Bruce Willis továbbra is mindent túlél, csak már nem dohányzik. Pedig az védjegye volt.
Ma a Mónicsku gyerekházába mentünk el megnézni egy bábelőadást. Zoé élvezte, bár a háromnegyedén elkezdte forszírozni, hogy menünk már a bábszínházba. Mikor megtudta, ez a bábszínház, megnyugodott. Utána találkozott a Télapóval. Nagyon örült neki. Hazafelé a Luther utcai kínaiból vetünk ebédet. Szerintem pontosan egy kontinensnyi a különbség az ottani és a máshol kapható kínai kosztok között. Most a gyerekek alszanak, én meg megpróbálom kitalálni, merre menjünk délután.

Megérte csütörtökön fél tízig dolgozni, mert tegnap legalább nem égtem be. Kicsit aggaszt azért a jövő heti átadás, mivel csak a két legkritikusabb résznek nem álltunk még neki. Bátraké a szerencse!
Ma gyorsítandó a folyamatokat Zoéval be is mentünk délelőtt a Gyárba. Legalább megtudta, hol dolgozom. Délután Szentendrére akarunk kimenni, mert valami nagy adventi koszorúkötés lesz. Bár nem fesztivál, de remélhetőleg így is jó szórakozás a gyerekeknek.


Csak halkan jegyzem meg, hogy több mint hat éves a blogom...