2017. november

Tizenhat év után lassan megszűnik a yoscha.hu mint blog. Persze látványos roló lehúzás nem lesz, de egyre kevésbé izgat hogy vezessem, ezért egyre ritkábbak a bejegyzések - ahogy azt látható.
Nem érzem már szükségét, hogy majd napi szinten feljegyezzem a történéseket. Nem csak amiatt, hogy nyugalmas középkoromat élem mikor hetek futnak le különösebb sztorik nélkül, de a világ is teljesen más már mint volt a huszonegyedik század legelején. Amikor elkezdtem a blogot írni, akkor az egy roppant új és majdhogynem szexi dolognak számított. Viszont közben mindent letarolt a közösségi média és már mindenki posztolja az életét naponta többször is tonnaszámra. Gondolatilag, stílusban sincs kedvem versenyezni a közösségi oldalakkal. Viszont, ha azok alapvetően határozzák meg a személyes megnyilvánulások formáját és tartalmát akkor mégis viszonyulnom kell hozzájuk.
Olyan érzés, mint mikor a digitális fotózás hajnalán az ember előtt egyszer csak kinyílt a világ. Nincs többé film, nem kell a 24/36 kockával spórolni. Persze akkoriban botrányos volt a képek minősége, de lehetett dokumentálni bármit. Kattingattam is ezerrel, és vettem az egyre jobb gépeket egész a DSLR-ig, ami már tényleg szép képeket csinál. A több ezer ellőt kockát azután szelektáltam, körbevágtam, javítgattam, hogy végül felrakhassam az oldalamra emlékül.
Közben megváltozott a világ. A telefonok is jó képeket kezdtek csinálni, és csinálja is mindenki a szelfiket. Az egy eseményről összeállított és simára polírozott albumok helyett az azonnali képek kora jött el, ahol max pár filléres effekttel fedjük el az eredeti kép hibáit. Ez persze nem rossz. Magam is inkább a telefonomat használom már fényképezni, mint a másfél kilós tükröst, mert az mindig ott van a kezemben és valójában tűrhető képeket csinál. Csak a telefonnal egy családi eseményről nem fogok ötven képet lőni, hogy utána válogassam órákig a legjobb tízet, galériába rendezzem. és publikáljam ide. Így fotóalbumjaim is egyre kevésbé készülnek.
Az azonnaliság lehetősége előhozta az azonnaliság kényszerét. A két héttel ezelőtti képek már nem aktuálisak. Ha most posztolom, azzal csak zavar támad az erőben. A múlt heti események ha fontosak voltak akkor már elmondtam akinek akartam, ha annyira nem fontosak akkor minek leírni utólag. Csapdahelyzet ez, amire nem látom a megoldást. Naponta nem akarok posztolni ide, mert nincs mit és nem is vagyok egy like vadász akinek szüksége van az állandó megerősítésre, akár nemlétező, vagy fullra retusált történetek tálalásával, csak hogy meglegyen a napi kontent. Viszont egy-két hét távlatából már egyre kevesebb minden fontos valójában. A sok kis csillogó részlet helyett az egészet kellene valahogy leírni, felmutatni.
Viszont ezt hogy kell még nem tudom...