2017. szeptember

Az elmúlt héten Kristóf feküdt otthon, a mostanin Zoé. Persze a fél cég + családtagok is mind ettől a kórságtól szenvednek.
Emiatt nem csináltunk semmit már a második hétvégén. Próbálom megtanítani ultizni a gyerekeket, mivel az pont hárman játszható. Még csak a partit gyakoroljuk, és egyikünk sem érzi a teljes mélységét a játéknak de a remény hal meg utoljára.
Szombat délután kihelyezett apaklub lesz Erdőkertesen ahová ketten cangával fogunk kigurulni, majd másnap vissza. Sajnos az apaklubos csütörtök estéimnek lőttek, mivel a héten megkezdtem az angol tanfolyamomat ami pont szerda-péntekre esik. Márpedig nem vállalok be egy fél nyolcas órakezdést előző napi éjszakázás/sörözés után. Egyébként is mostanában tíz körül elalszom. - Öregszem...

Ma Zoé megkapta az első ötös-hármas kombóját a Poliban természetismeret tantárgyból. Hiába ez már nem az általános. Itt jobban kell figyelni olyanokra is amikről csak érintőlegesen volt szó.
Hétvégén Vp-ben ünnepeltük anyukám születésnapját. Mivel a nyár vége kicsit kaotikusra sikerült, így mi még köszöntöttük nővéremet és a két keresztgyerekemet is. A Malomkertben ebédeltünk, ahol nagyon jó a koszt és pompás a csapolt ír vörös sör. (Mivel sofőrködtem, ezért abból csak kóstoló jutott, és a hazavitt üveges verzió már a nyomába sem ért.) Viszont a családi tanács úgy döntött, hogy tavasszal Kárpátaljára megyünk a szokásos közös kiruccanásra, és a karácsony kötelező színei idén a zöld és az arany. (Én bevállaltam a zöld zakót, arany nadrággal. - Vagy fordítva.) Szombat estére Kristófot elkapta egy torok- és fejfájós veszedelem, amiről mára kiderült, hogy nem csak az iskolájában pusztít, de a munkatársaim jelentős részének családja is érintett benne. Valószínűleg ez a szeptember slágere.
Ma beszéltem egy főiskolai évfolyamtársammal, most kezd egy hitoktatóként, mivel a diplománkkal az érdeklődők számára általános iskolákban tarthatunk hittant. Én is mennék szívesen, mert vonzana, de a heti 1-3 órát nem tudnám betuszkolni a délelőttjeimbe. Viszont T.Gy barátom bejelentkezett arra is, hogy az októberi zarándoklat során kocsival elénk jön a szállásra és főz egy finom vacsorát a résztvevőknek. Ez nagy segítség, mivel valószínűleg csak igen későn és dögfáradtan érünk majd Hollókőre.

A szerda a blog nap? - Ki tudja.
Múlt hét szombaton teljesítettem a Pilisi tekerő kalandos útvonalát. Tényleg kalandos volt. A táv kb harmada teljesen járhatatlan vékony kerekű országúti bringáknak. Szerencsére az én ballonos kerekeim jól bírták a gyakran öklömnyi kavicsok között, vagy a legelőkön át. Külön öröm, hogy a kilenc fős TiBuCsopból (Bringa Túra Csoport - akikkel nyaranta tekerek) öten is ott voltunk. A közösségi bringázás mindig élvezetesebb mint a magányos. A végére annyira felbuzdultunk, hogy ha találunk hasonló eseményeket akkor újra nekivágunk közösen.

Vasárnap Zoéval kettesben mentünk el kirándulni a hegyekbe. Eredetileg geoládázni akartunk a Pilisben, de aztán inkább a Naszály felé vettük az irányt és ott mentünk végig egy tök jó tanösvényen. A legnagyobb élmény a őszi kikericsekkel elborított legelők látványa volt. Sajnos fényképen nem adható vissza jól, de azért próbálkoztunk.

Ma alig 14 éve vagyok házas. Ezalatt a városi legenda szerint kétszer teljesen lecserélődtek a sejtjeim, de csak nem lehetek teljesen más mint voltam, mert még mindig szeretem a Hitvesem, és még mindig ugyanúgy döntenék mint a tizennégy évvel ezelőtt.
Ettől függetlenül elkezdődött az iskola. Kristófnak egyre zűrösebb a sulija. A nyáron nyolc tanár lépett le a tantestületből. Mint a szülőin kiderült a fiamból az osztály megválasztott diákönkormányzati képviselője lett. Azt nem mondhatnám, hogy kitölti az életét a suli és hogy "hazahozná a munkáját, de nagyon akar a Poliba járni, így megegyeztünk, hogy a jegyein nem ronthat. (Talán még tenni is hajlandó lesz ezért.)
Zoé lelkesen jár a Poliba. Alapvetően élvezi, bár sok újdonságot nem tud hová tenni. Bizonyos tanárokat tegezni, másokat magáznia kell. A folyosót elfoglalják a "lovak" akik 16-20 éves magas fiúk főleg feketében, gyakran raszta hajjal hangosan kiabálva egymásnak és folyamatosan köszöngetve nekik, megszeppent hetedikeseknek. Viszont a be- és hazajárással nincs gondja. Odafelé a gyors utat választja, vissza a lánycsapattal jön hordában jelentős kerülővel.
Sajnos úgy látom, hogy ez az év nem lesz túl szerencsés karate szempontjából, mivel az edzések már csak a másik suliban lesznek, de oda hétköznap sem Kristóf, sem Zoé nem fog tudni odaérni négyre.
Az elmúlt hetekben megszerveztem egy őszi zarándoklatot teljesen saját útvonalon. Meglepően nagy az érdeklődés. Ennek örülök, mert úgy hiszem, hogy ezek az események tudnak éveken át fenntartani egy közösséget. Mostanra több mint húszan vagyunk akik legalább háromszor zarándokoltunk az elmúlt öt évben tavasszal, és a többség lelkesen jelentkezett az őszi eseményre is. Meglátjuk hogy sikerül, és lesz-e belőle hagyomány.