yoscha.hu

2017. június

6876. nap a blog indulása óta
2017. június 23. péntek
Ma a gyerekek visszatértek a karate táborból. Alapvetően jól bírták. Nem sírtak utána, nem jelentették ki, hogy soha többé nem mennek, csak fejfájásra és fáradtságra panaszkodtak. Ami szerintem belefér. Holnap után mennek Sotyára egy hétre, mikor is Zoé szobáját kell átfestenem. - Ebben a családban mindenkinek megvan a feladata. Ki táborozik, ki lakást felújít.
2017. június 20. kedd
Kristóf szobája kék... Üres és kék. Mi Zoénál alszunk. Talán már holnap, de lehet, hogy csak a jövő héten az ő szobája (is) rózsaszín lesz. Most azon logisztikázok, mikor kell a gyerekek és a mi ágyainkat megvenni, illetve az egyéb bútorokat, hogy minden időben érkezzen és legyen aki felcipeli velem az emeletre.
Ezalatt a gyerekek karate edzőtáborban vannak, ami idén ritka keményre sikerült. A hírek alapján alig élnek, még nappal is ledőlnek aludni. - Majd a jövő héten kipihenik magukat az iskolai táborban...
2017. június 14. szerda
Kissé elmaradtam a blogolással, de majd most.
Pünkösdkor voltunk Veszprémben ahol a nap nagy részében friszbiztünk Kristóffal és apukámmal. Vasárnap átmentünk Hőgyészre nővéremékhez. Ott a vidéki élet egyszerűségét élvezve füvet nyírtam, mázoltunk, szögeltünk, tárcsán sütöttünk csirkét, és még azt is leteszteltük milyen lesz júliusban ott aludni. (Az ágyak nyikorgását szokni kell).
Ezen a hétvégén M.P barátom hajóján volt kihelyezett apaklub. Ennek keretében szombat reggel lementünk kocsival a Balatonra, pont megelőzve a motoros felvonulás rettenetét. Bár nem volt ideális vitorlás idő, de mi jól szórakoztunk. Lipivel próbáltuk széttorllkodni a hajózás művészetét. Persze szárazföldi patkányként estére annyira elfáradtunk, hogy tizenegy előtt mát a teljes banda aludt a kajűtben.
Vasárnap hazaérve elmentem a gyerekekkel az OBIba, hogy kiválasszák a szobájuk falának színét. Kristóf egy viszonylag visszafogott kék, Zoé viszont igen bevállalós rózsaszín mellett döntött. Ő döntésük, ő szobájuk, nekik kell majd megszokni. :-) Délután még hatalmas lomtalanítást végeztünk. Minden régi, hibás, megunt játékot kiszelektáltunk, vagy bekerültek a padlásra költözők közé. A könyveknek sem kegyelmeztünk. Három kategória maradt. 1. Marad náluk a polcon. 2. Elrakjuk a dolgozószobában egy felső polcra, várva az unokákat. 3. Mehet szüleimhez vagy az antikváriumba... Ilyen durva ritkítást még nem láttam, de az "új, nagyos" szobának ára van.
Ez a hét már teljesen a vakációra felkészülésről szól. Tegnapra Zoé beszervezett egy sportorvosi felülvizsgálatot mindkettőjüknek, hogy még egy napot ne kelljen mennie suliba, de legyen igazolása. Én erre rászerveztem a diákigazolvány kiváltásához szükséges okmányirodás megjelenést, mivel azt hittem, hogy két fotó készítése nem tarthat egy óránál tovább - így a két esemény jól megfér egy napon. Hát ennél nagyobbat nehezen tévedhettem volna. Kilenctől fél tizenkettőig üldögéltünk, unatkoztunk az okmányirodában. Végül megkaptuk a dokumentet amire szükség van a Poli beiratkozáshoz, de csúnyán lekéstük a sportorvost. Így (orvosi) igazolás nélkül maradtak ki a suliból. Főleg Zoé volt megijedve. Próbáltam vidítani, hogy mit fognak vele csinálni? Megbuktatják? Lesz hat igazolatlan órája? Szeptemberben sarokba állítják? Szorgalomból négyes lesz?
Ő még nem képes ilyen lazán hozzáállni az utolsó napokhoz a "volt" sulijában. Pedig ma reggel még arra is bíztattam, hogy szerezzen már be legalább egy szaktanári intőt. Mert itt most megteheti, és ha nem vigyáz elszalasztja az életre szóló alkalmat. (Szerintem Kristóf nem fogja kihagyni, ha megteheti hatodik végén. Persze ő teljesen más habitusú.)
Tegnap a lógást követően azért elmentünk Kristóf osztály bulijára ahol a szülők bográcsban főztek, a gyerekek játszottak. Végül az antikváriumba (vagy szüleimnek) szánt könyveket bevittük szabad prédának. Volt nagy öröm. Minden gyerek legalább két-három általa választott könyvvel távozott. Az utolsó tucatot, pedig a tanítónéni vállalta be jobb híján. Ez volt a legjobb módja a könyvektől megszabadulásnak...
2017. június 2. péntek
Van a lányoknak az a tizenkét éves korszakuk amikor bármin fakutyaként tudnak vihogni. Na Zoénál ez van...
Kristóffal ma voltunk doktornéninél. Mára kiírták, de a fejfájás okát nem tudták. Kapja a fájdalom csillapítókat amik kevéssé használnak.
Azért lemegyünk Veszprémbe.
2017. június 1. csütörtök
A ma legjobb híre, hogy Olivért is felvették a Poliba. Ez tényleg jó. Egyfelől Zoéval kezd valaki akivel szinte együtt született és nőtt fel, másfelől talán Kristófnak is esélye lesz bekerülni így második gyerekként négyes átlaggal. Most tényleg örülünk. Az apaklub gimnazista gyerekei vagy a Poliba járnak, vagy Svájcban valami nóném suliba.
Mai hír szintén, hogy Kristófnak roppant módon fáj a feje. Az okát még nem tudjuk, de holnap megy orvoshoz. Remélem a hétvégi Veszprém - Hőgyész bulit nem befolyásolja. Aggaszt, hogy 10 napja megharapta egy kullancs, de inkább a hétfői uszodára tippelünk, mert a füle is fáj kissé. - Holnap kiderül.
Én meg reggel mehetek be a gyárba a laptopomért, hogy dolgozhassak itthonról.

Régebbi hírek:

2019 |2018 |2017 |2016 |2015 |2014 |2013 |2012 |2011 |2010 |2009 |2008 |2007 |2006 |2005 |2004 |2003 |2002
Gyerekek lapja |Esküvőnk képei

Az oldal a Creative Commons licence szerint érhető el.
--==| Copyright © 2001-2020 by Yoscha |==--